Amikor befejezték az ebédet, Harrynek nem akaródzott felmennie a szobájába. Egyrészt azzal, hogy a naplót már elolvasta, nem volt fent semmi, ami igazán érdekelte volna. Igazából ez nem volt egészen igaz, de így, hogy ott volt Felix, aki mellett a hangulat mindig oldott volt, inkább lent maradt, hogy a segítségével könnyebben egymásra hangolódjanak Louis-val.

Úgyhogy amikor leszedték az asztalt, de senki nem indult, Louis és Felix között ez a párbeszéd zajlott le:

- Shrek?

- Shrek.

- Mész?

- Megyek.

Ezzel Felix felállt, Louis ott maradt az asztalnál, Harry pedig összezavarodottan nézett rá. Értelemszerűen a filmre gondolt, de amikor Louis nem mozdult, ő is a helyén maradt.

- Mi az a shrek?

- Mindjárt megtudod - vigyorodott el, majd ezt követően Felix vissza is tért, és ahogy leült, egy pakli kártyát tett le maga elé, és el is kezdte keverni. Amíg ő keverte, Louis elmagyarázta a játékszabályokat, de készített egy gyors jegyzetet is neki egy papírra a különböző lapok pontozásáról, és a különleges lapok képességeiről, hogy a játék gördülékenyebben menjen.

Harrynek az első játékban még nem volt teljesen tiszta a lényeg, de a következőben kezdett belejönni. A különleges lapok segítségével meg tudta nézni mások lapját, akár el is cserélni velük. Egy idő után, amikor Harry elsajátította a szabályokat és a stratégiát is, Louis-val egymás ellen fordultak, és folyton a legértékesebb lapért küzdöttek egymással. Ennek a vége az lett, hogy Felix újra és újra megnyerte a játékot.

- Tudjátok, ha nem csak ketten párbajoznátok, akkor nem vernék rátok pontokat egyfolytában - jegyezte meg Felix, miközben újra ő keverte meg a kártyákat.

- Ez már nem csak egy játék, Felix - felelte Harry, majd Louis nevetéstől hunyorgó szemeibe nézett. - Ez már vérre megy.

- Akkor nem csak én érzek így - nézett rá kihívóan a férfi, majd a mondat végén kacsintott, és Felix felé fordult. Harry nem bánta, mert megeshet, hogy a kacsintástól enyhe pír futott fel az arcára, amit azonnal próbált leküzdeni. - Mellesleg állandóan te osztasz, nyilván csalsz. Add ide! - nyújtotta a kezét a pakliért, Felix pedig durcásan odaadta neki.

- Nem is csaltam, semmi szórakoztató nem lenne benne, ha úgy nyernék, hogy csaltam.

- Ugyan, kár tagadni - szólalt meg Harry is. - Nyilvánvaló az egész. Egy bűnöző család tagjaival kártyázok, magától értetődő, hogy mindenki csal körülöttem - dőlt hátra vigyorogva. Jól esett neki úgy poénkodni az egész életstílusukról, hogy már nem neheztelt rájuk emiatt.

- De én nem csaltam! - védekezett már idegesen Felix, aki nem vette a poént, ez viszont a helyzetet csak szórakoztatóbbá tette. Louis és Harry hangosan nevettek mellette. - Ha nem hisztek nekem, most Louis oszt, és így is megverlek titeket.

- Na lássuk! - mondta Harry, és Louis elkezdte osztani a kártyákat.

Mielőtt a játékot elkezdték volna, Harry felvette Louis-val a szemkontaktust, és szavak nélkül sikerült megegyezniük egy szövetségben Felix ellen. Az elejétől kezdve mindketten a fiú akadályozására játszottak, ő pedig hamar rájött, hogy fordult a kocka. Louis és Harry tettek arról, hogy Felix többet ne panaszkodjon amiatt, mert nem fordítottak rá figyelmet.

Amikor befejezték, megérkezett Anthony is, majd miközben ő is beszállt egy körbe, befutott Ruby, Marty és Diego is.

Ahogy múlt hétvégén is tették, aznap is kimentek focizni, de ezúttal Louis is a csapattal tartott, ami nem maradt szó nélkül.

- Csak nem béke van? - kérdezte Ruby a szemöldökét húzogatva, a tekintetét felváltva vezetve Harryre és a bátyjára. Louis ránézett, és egy mosoly váltása után visszafordult Rubyhoz.

- Dehogynem. Rám senki sem tud sokáig haragudni - vigyorgott büszkén, majd megszerezte a focilabdát Diegotól, aki eddig csendben vezette maga előtt. Bemutatott pár dekázást és trükköt, részben a saját örömére, részben azért, hogy felvágjon. Persze, ez nem tartott sokáig, mert Ruby gyengén meglökte, így Louis elvesztette az egyensúlyát, és a lány könnyedén átvette a labda birtoklását.

- Így viszont 7-en vagyunk - vetette fel Marty. - Nem tudunk egyenlő csapatokat létrehozni.

- Majd te nem játszol - vágta rá Tony szinte visszkézből, Harry pedig elmosolyodott rajta.

- Mi? Miért? - szeppent meg Marty. Harry már eléggé kiismerte a család dinamikáját ahhoz, hogy csak szórakozzon ő is azon, amikor Anthony kisebb, szarkasztikus megjegyzéseket fűzött a beszélgetéshez, Marty pedig komolyan vette őket.

- Játszol, te hülye, Tony már megint baszakodik veled - ütött ököllel a férfi vállába Ruby, majd a labdával a lába előtt kicsit előreszaladt, hogy gyakorolja a dekázást.

- Játsszunk három a négy ellen. Én leszek a hármasban, mert lejátszok akár két focistát is - söpörte le a vállát flegmán Louis.

- Persze, nyilván - bólogatott Anthony, majd végül elfogadták így, és csapatokra oszlottak. Louis csapatába került Marty és Diego, míg az ellenfelük Anthony, Harry, Ruby illetve Felix lett.

- Simaliba - vigyorgott Louis, és kezet fogott Anthonyval, akit a másik csapat nevezett ki kapitánynak. Ő csak némán felhúzta a szemöldökét, majd visszasétált a csapathoz, hogy összeölelkezve beszéljék meg a taktikát.

- Ki milyen poszton játszik? - kérdezte Tony, körbenézve a csapaton.

- Én leszek kapus - jelentkezett Ruby, mire mindenki bólintott. A múltkori játéknál is ő állt a kapuban, és elég jól védte, csak néha amikor kijött segíteni a többieknek, akkor tudott az ellenfél gólt lőni.

- Én leszek védő - ajánlotta Harry. Ő semmiben sem emelkedett ki jelentősen, de védeni még mindig jobban tudott, mint gólt lőni, úgyhogy meghagyta a csatár szerepét a többieknek.

- Rendben, Felix neked jó a közép, ugye? - nézett rá a kapitány, ő meg vigyorogva bólogatott. - Én pedig akkor csatár. Oké. A többiek tudják, de Harry, véletlen se becsüld le az ellenfél csapatot. Lehet, hogy eggyel kevesebben vannak, de a múltkor láthattad, hogy Marty és Diego önmagában is erős, Louis-nak meg nem csak a szája nagy, tényleg jól játszik. Biztos, hogy csatár lesz, úgyhogy kösd fel a gatyát!

- Úgy lesz - bólintott, és a szája sarkában valami kihívó mosoly árnyéka ült. Hirtelen nagyon kíváncsi lett arra, hogy hogyan is játszik a másik férfi.

- Szerintem így az elején ne törjünk előre, inkább csak védekezzünk. Hagyjuk, hogy Harry is kiismerje Louis játékát. Törekedjünk arra, hogy mi is csapatként játsszunk - folytatta Anthony, majd hátrapillantott Louis-ékra, akik már felálltak a pozíciójukba. Marty lett a kapus, Diego a védő, Louis pedig a csatár, pont, ahogy Tony mondta. - Jól van, mindent bele srácok!

Amint elengedték egymást, elfoglalták a helyüket, a két csapatkapitány pedig középre ment, hogy egy érme feldobásával döntsenek a kezdésről. Tony kapta meg a labdát.

A játék elkezdődött, Tony Felixnek passzolt, aki elindult vele. Harry figyelte, ahogy Louis azonnal ráment a fiúra, aki mielőtt odaért volna hozzá, Harrynek rúgta a labdát. Mintha apró mosolyt látott volna meg Louis arcán, mielőtt elkezdett volna hozzá közelíteni. Harry a pálya széle felé vezette a labdát, így a férfi nem volt útban, és nyugodtan lepasszolhatta Tonynak, aki már elöl volt, üresen a kaputól talán 15 lépésnyire. A labdát maga előtt rúgva elindult közelebb, de Diego szinte a semmiből tűnt fel, és pillanatok alatt szerelte le őt, majd passzolta a labdát a szabadon álló Louis-nak.

Harry abban a pillanatban elindult felé, hogy a labda odaért, Louis pedig pontosan látta az érkezését. Ő is egyenesen Harry irányába indult, ami miatt a férfi kicsit összezavarodott, de aztán a szemét a labdára ragasztotta. Ahogy közel értek egymáshoz, megpróbálta megszerezni Louis-tól, de ő egyetlen könnyed mozdulattal a bal bokája körül kört írt le a labdával, amivel megtévesztette Harryt, majd a jobb lábával átrúgta a két lába között, majd egy szempillantás alatt kikerülte, és folytatta az útját a kapu felé, amit egyedül Ruby védett.

Harrynek pislogni sem volt ideje, leesett állal nézte Louis sportos alakját és kecses mozgását, mígnem kapura rúgott, és a labda a hálóban landolt. Kezeit a magasba emelve büszkén fordult meg, majd futott egy kört a pályán, lepacsizva Diegoval és Martyval. Felix lazán odakocogott Harry mellé.

- Mindig ezt csinálja, ha valaki újjal játszunk - vigasztalta a fiú, bár Harry nem érezte magát elkeseredettnek. Inkább izgatott lett, és újra akarta csinálni az egészet. Ki akarta tapasztalni, hogy mi Louis gyengepontja, amit kihasználhat, hogy megszerezze a labdát. - Elsőre mindig bedobja a legerősebb cseljét, de nem tart sokáig, mert egy idő után mindenki megtanulja, hogy hogyan játsszon ellene.

- Hogyan játsszak ellene? - csapott le azonnal a kérdésre.

- Ne engedd, hogy túl közel jöjjön hozzád, próbáld meg távolról figyelni, és ha látod, hogy elindít egy cselt, akkor akadályozd meg azelőtt, hogy végre tudná hajtani.

- Jó - bólintott, majd mindketten visszatértek a pozíciójukba. Mielőtt Ruby kirúgta volna a labdát, Harry hátrapillantott, és Louis pont őt nézte. Elvigyorodott, és rákacsintott, Harry pedig hagyta, hogy az ő arcára is felkússzon egy mosoly, majd a játékra figyelt.

Már legalább félórája játszhattak, amikor Harry kezdte elveszíteni minden reményét, hogy kijátszhatja Louist. A férfi azért, hogy pluszban idegesítse őt, még nevetett is, miközben lazán passzolgatta a lábai közt a labdát, amit kétségbeesetten próbáltak elvenni tőle. A csapattársai próbálták nyugtatni, de egy ponton túl Harrynek egyik fülén be, másikon kimentek a csillapító szavak. Amikor újra szembekerült Louis-val, eldöntötte, hogy nem fog tisztán játszani.

A mit sem sejtő Louis megint vigyorogva ment elé. Harry ezúttal egy helyben állt, amíg közeledett felé. Egy pillanatra a férfi nem értette mi történt, és a lábát a labdán pihentetve megtorpant, amit Harry azonnal kihasznált. A terve szerint cselekedett: Azt a lábát, amelyikre Louis helyezte az egyensúlyát, kigáncsolta, így a labda kicsúszott Louis talpa alól.

Azzal viszont nem számolt, hogy miközben Louis hátra esett, egy meglepődött kiáltás kíséretében elkapta a karját, és magával rántotta őt is.

A következő pillanatban már Louis mellkasán feküdt, alatta a férfi panaszos nyögést hallatott.

- Ez aligha volt szabályos - nyögte ki, de Harry már fel is tolta magát Louis mellkasán, ezzel őt a földre szorítva, és a labdával együtt elindult a kapu felé.

A többiek meglepve álltak a pályán, de amikor Harry mozgásba lendült, illetve már Louis is felült, és úgy tűnt nincs baja, ők is neki indultak. A férfi útját először Diego állta el, aki megint olyan hirtelen tűnt fel, hogy Harry élesen beszívta a levegőt, majd elindult oldalra, mert a férfiból olyan aura áradt, amit nem akart a saját bőrén megtapasztalni.

Azonban így sem volt elég ügyes, Diego leszerelte, és elindult a pálya másik végébe, ám nem sokkal később Felix egy ügyes csellel megszerezte a labdát, előre passzolt Tonynak, aki a hálóba rúgta azt. Az egész csapat, még Ruby is a kapuból éljenzésben tört ki, és körbeszaladtak egy pacsiért. Harry csak ezek után nézett újra Louis-ra, aki már a pálya szélén állva nevetett. Odakocogott hozzá.

- Rendben vagy? - kérdezte egyből, ez pedig csak erősítette Louis nevetését, Harry nem értette, hogy miért.

- Amikor veled vagyok itt kint, folyton a hátam bánja. Múltkor mikor a telefonodat próbáltad elvenni, most meg a labdát - ingatta a fejét. - Kezdem félteni a gerincemet, szegény unokahúgaimat meg öcséimet már megemelni sem tudom majd, ha lesznek.

- Unokahúgaidat meg öcséidet? - kérdezte homlokráncolva, vigyorogva Harry, de aztán egy pillanat alatt megértette, hogy miért nem gyerekeket vagy unokákat mondott.

- Elég kicsi a valószínűsége, hogy nekem lesz gyerekem - vakarta meg a tarkóját egy kicsit zavarban.

- Hogyhogy? - kérdezte ártatlanul, mintha nem olvasta volna a naplóját, és nem látná Louis mozdulatain az egyértelmű jeleket.

- Igazából nagyon szeretnék családot, főleg ezután a hatalmas família után, csak a nők nem érdekelnek, és így kicsit korlátozottabbak a lehetőségeim - mondta mosolyogva, és kicsit megvakarta a tarkóját is zavarában.

- Ó, értem - bólogatott, de a gondolatot nem tudta befejezni, mert Felix odakiáltott nekik.

- Srácok, akarjátok még folytatni a játékot? Mi elfáradtunk.

Harry megrázta a fejét, majd oldalra nézve látta, hogy Louis is ezt tette. Felix feltartotta a hüvelykujját, majd mindenki összeszedte a cuccait és elindult a házba. Mielőtt Louis be akarta volna érni őket, Harry újra megszólalt.

- Igazából, ha találsz valakit, akkor csak egy jó örökbefogadási vállalatot kell keresni, és lehet gyereketek, akit emelgethetsz.

- Nem olyan könnyű találni ilyen férfit, Harry. Egy pár éve nagyon rá voltam állva, hogy komoly kapcsolatot keressek, de nem találtam senkit, akiben meg tudtam volna bízni annyira, hogy beavassam ebbe az életbe, és enélkül nem lehet az embernek hosszú távú kapcsolata. Azóta belefáradtam ebbe, és csak azt remélem, hogy a testvéreim szerencsésebbek lesznek - magyarázta, miközben lassan, komótosan sétáltak a kertben. Egyikük sem akarta beérni a többieket. - Te szeretnél családot? - érdeklődött.

- Nem különösebben - rázta a fejét. - Sosem terveztem ezzel, az egyetlen, ami mindig érdekelt, az a munka volt. Nem azért, mert szeretem felhalmozni a pénzt, egyszerűen csak szeretem csinálni azt, amit dolgozom. Másokat a család, engem meg a ruhatervezés tesz boldoggá.

- Gondolod, hogy ennek köze van ahhoz, hogy a te apád is inkább üzletember, mint családfő? - tapintott rá Louis.

Harry a szokásosnál kicsit élesebben szívta be a levegőt. Fiatalabb korában többször is számonkérte a szüleit, hogy miért nem foglalkoznak vele többet. Azóta ezt elfogadta, és Flaviusra is már elkezdett inkább a főnökeként tekinteni, mintsem apjára.

- Valószínű - felelte röviden és tömören Harry, majd a farzsebébe tette a kezeit. - Mindegy igazából, mert anyukát én se tudnék biztosítani a gyerekeknek, maximum apukát, arról meg komoly pszichológiai elemzéseket lehet találni az interneten, hogy nem jó a gyereknek.

Louis erre egy meghökkent és dühös hangot adott ki, amilyet eddig Harry el sem tudott volna képzelni róla, hogy ki tud adni.

- Magadat próbálod átverni az ilyen cikkek olvasásával? - kérdezte ingerülten. - Megnyugtat, hogy neked úgysem lehetne rendes családod, akkor minek próbálkozz?

Harry hátrahőkölt a hirtelen hangszínváltozás miatt.

- Valójában semmi közöd hozzá! - felelte azonos tónusban. A ház már nem volt messze tőlük, és ennek nem tudott volna jobban örülni. Louis-ra nézett, aki már visszább vett, de a szája íve még mindig feszült volt, úgyhogy Harry biztos volt benne, hogy ha sokáig marcangolják még ezt a témát, akkor az újabb veszekedést szít kettejük között. - Nem ellenzem a szivárványcsaládokat, nyilván rengeteg példa van rá, hogy a gyerekeknek sokkal jobb egy meleg vagy leszbikus párnál lenniük, mint gyermekotthonban, de én nem kívánok felelőséget vállalni egy ember életéért. És semmi jogod nincs ahhoz, hogy beleszólj ebbe.

- Sajnálom - felelte azonnal Louis, amivel meglepődést váltott ki Harryből. Mélyet sóhajtott, mielőtt folytatta. - Ha van egy téma, amivel ki lehet hozni a sodromból, az egyértelműen ez. Tök mindegy, hogy egyedülálló szülőről, vagy azonos neműek kapcsolatáról szól, minden gyereknek jobb, ha biztos környezetben, szeretetben nő fel. Nem az zavar, hogy te nem akarsz gyereket örökbefogadni, hanem az, hogy egy ilyen abszurd ok mögé bújsz, hogy a konzervatív, homofób pszichológusok mit találtak ki.

- Rendben - felelte bólintva miközben a verandához értek. - Most sem akartam emögé bújni, csak te olyan elkötelezetten szeretnél családot, hogy úgy éreztem kell valami, amivel még megindokolhatom.

- Nem kell - rázta a fejét, majd megtorpant a bejárati ajtó előtt. Egy pillanatig csak elmerültek egymás tekintetében, majd Louis Harryre mosolygott. - Ugye minden rendben velünk?

- Ha nem haragszol rám a hátad miatt, akkor minden - mosolyodott el, Louis pedig halkan elnevette magát.

- Azt hiszem legalább ennyi jár nekem azért, mert túszul ejtettelek.

- Ó, ennél több is - vágta rá Harry, de szerencsére Louis értette, hogy ezt már csak ugratásból mondta. Ő még mindig vigyorogva kinyitotta az ajtót, és beléptünk a házba, ahol egyből meghallottuk, a hangos beszélgetést a konyhából, ami minden nagycsalád velejárója volt.

Harry elmosolyodott, ahogy becsukta maga mögött az ajtót, és egy pillanatra egyedül maradt az előszobában. Igazság szerint, amikor régen kiállt a szüleivel szemben, mert egy rendes családod akart, pont olyat képzelt el, amibe végsősoron itt belekerült. Nem tudott nem szórakozni a helyzet abszurditásán, hogy akarata ellenére hozták ide, mégis pár hét alatt otthonosabbá vált neki ez a hely, mint amiben hosszú éveken keresztül élt.