Harry a függönyön átszűrődő fényt figyelte, miközben képtelen volt visszaaludni. Az ébresztőóra az éjjeliszekrényen azt mutatta, pár percen belül reggel nyolc lesz. Óvatosan maga mögé pillantott, ahol Louis a legmélyebb álmát aludta, majd úgy döntött, hogy nem is próbálkozik tovább. Kicsusszant Louis karja alól, és felállt, majd lábujjhegyen elhagyta a szobát.

A sajátjába lépve a szekrényhez ment, és felvett egy futó nadrágot és pólót, majd lement a földszintre, és pillanatokon belül az udvarra.

Ezúttal nem mérte, hogy mennyi ideig futott. Csak azt érezte, hogy már nagyon régóta nem volt kint, és erre nem csak azért volt szüksége, mert edzhetett, hanem mert végre egyedül lehetett. Sem Louis, sem Emilia nem volt a közelében.

Az esti telefonhíváson sokat gondolkodott az éjjel. Magától értetődőnek tűnt, hogy a testvér, aki meg volt említve, az Sonja volt. Egyértelműen kiderült a kontextusból, hogy fogva tartották. Bár korábban Louis is utalt ilyesmire, tekintve, hogy mondta, hogy nem tudja tartani vele a kapcsolatot. Harry arra gondolt, hogy a saját szándékából ment el arra a helyre, amit Louis nem volt hajlandó elárulni. Az előző nap bizonyította, hogy ez nem így történt.

A futás alatt arra is rádöbbent, hogy Louis feltételezhetően ezért nem tudta abbahagyni a lopást a mai napig. Szüksége volt a pénzre, amivel tudta ki tudta fizetni azt az összeget, amellyel zsarolták.

Nagyot sóhajtott, és megállt. A ház már nagyon apró volt a horizonton, jó pár kilométert futhatott egészen eddig, de a gondolatai annyira lekötötték, hogy szinte fel sem tűnt neki. Leült a fűben, lábait kinyújtva az úton, és a háta mögött támaszkodott meg.

Tudta, pontosan tudta, hogy Louis nem mondott el neki mindent, sem Sonjáról, sem a rablások miértjéről. Ezt nem is rejtegette, Harry ennek ellenére megbízott benne, tudta, hogy ha a férfi készen áll rá, neki is el fogja mondani. De akkor mégis miért fájt ennyire, hogy nem mondta el, és hogy hazudott a telefonbetyárkodásról? Miért keltett benne olyan érzést, hogy talán mást is rejteget Louis?

Harry felhúzta az egyik lábát, rákönyökölt, és a fejét a tenyerébe hajtotta.

Nem akarta, hogy ezek a gondolatok nyomot hagyjanak a Louis iránti érzésein. Azt kívánta, bár megszabadulhatott volna tőlük, hogy bár ne vette volna fel azt a telefont. Ugyanakkor mégis jó volt tisztában lenni ezzel, mert így Louis-nak legalább előtte nem kell tovább rejtegetnie. Viszont sok más mellett az is zavarta, hogy mit kezd majd ezzel az információval.

Louis-nak mindenképp meg kellett tudnia, hogy újabb fenyegetést kapott amiatt, mert nem azt az összeget utalta át, amit kértek tőle. De ezzel hogy tudna odaállni elé, amikor tegnap nyilvánvaló volt, hogy nem kész erről beszélni Harryvel? Talán ez lenne a helyes lépés, ő mégis valahol magát hibáztatta, hogy felvette Louis telefonját, ami az ő magán szférája kellett volna hogy legyen, és ezt nagyon nehéznek tűnt bevallani.

A csendbe, amit csak a szél zavart meg, egy motor hangja vegyült. Harry felnézett, és felismerte Felix autóját a földúton, felé közeledve. Mire odaért hozzá, Harry már talpon volt.

– Te jó ég, mi történt veled? – kezdte Felix köszönés helyett a lehúzott ablakon keresztül. Harry intése félbemaradt, csak ránézett az anyósülésen ülő Emiliára, majd vissza Felixre.

– Futottam, aztán leültem itt, mert...

– Nem arra gondolok – vigyorodott el a srác, majd a saját mellkasa előtt kezdett körözni, válltól vállig. – Erre.

– Ja az, igen – Harry az állához emelte a kezét, remélve, hogy ezzel minél többet takar a szívásfoltokból. – Egy elég gonosz szúnyoggal aludtam egy szobában az éjszaka – vigyorgott, hiába volt biztos benne, hogy Felix és Emilia is pontosan tudta, hogy minek köszönhetően van tele a nyaka véraláfutással.

– Aha, aha, egy gonosz szúnyog – bólogatott Felix lassan, és mikor Harry lopva oldalra pillantott, látta, hogy Emilia is jól szórakozik rajta. – Van kedved beszállni, vagy inkább futnál még egy kicsit?

Harry visszanézett a horizont vonalában lévő házra, majd megrázta a fejét. Semmi kedve nem volt már visszafutni.

– Beszállok – felelte Harry, majd a hátsó ajtóhoz nyúlt, de mikor meg akarta fogni, az elmozdult. A férfi széttárt kezekkel nézett Felix után, aki két méterrel előrébb megállt.

– Csak hülyülök – nézett hátra vigyorogva Harryre. – Gyere, szállj be!

Harry arrébb lépett, és kinyitotta az ajtót, hogy beüljön. Emilia amennyire tudott, már hátra is fordult hozzá.

– Ehi, hai avuto una notte buona ieri, vero? – kérdezte az előző estéjéről.

– Verissimo – nevetett Harry, bevallva, hogy jó éjszakája volt, majd a pár nappal ezelőtti beszélgetésük után úgy érezte, meg kell osztania Emiliával azt, hogy Louis-val összejöttek. – Quanto a ció,

Louis ed io usciamo insieme.

– Davvero? – Az asszony arcán színtiszta boldogság látszódott, ami meg melengette Harry szívét. Bólintott egyet. – Sono molto contenta per te. Per voi.

– Grazie – mosolyodott el Harry, majd Felixhez fordult, aki teljesen összezavarodottan állt a szituáció előtt.

– Hogyhogy nem tudtam eddig, hogy beszélsz olaszul?

– Nem kérdezted – felelte Harry vállatvonva.

– Remélem, akkor mindent kibeszéltetek Louis-ról, amit nem akartatok, hogy értsek – folytatta Felix.

– Ne aggódj, kisfiam, megtörtént – paskolta meg finoman a srác combját Emilia.

Pár perccel később az autó be is fordult a házhoz. Louis éppen a tornácon állva cigizett, kezében egy bögrével. Harrynek hiába támadtak kétségei, ahogy ránézett a férfire, és ő ránézett Harryre, semmilyen probléma sem tűnt megoldhatatlannak. Louis halvány mosoly kíséretében a tekintetével végigkövette ahogy a fiatalabb kimászik a hátsó ülésről, majd egy kör köszönést követően felé biccentett.

– Csak nem ez volt a piszkos szökési terv?

– Annak indult, de rajtakaptak – vont vállat csalódottan Harry.

– Ha nekem nézne ki így a nyakam, én is menekülnék, Louis – szólalt meg Felix, ahogy megkerülte az autót, és kivette a táskáját a csomagtartóból.

– Most miért nézel rám? Tehetek én arról, hogy egy gonosz szúnyoggal akart egy szobában aludni? – tárta szét a karjait, majd Harryre nézett, akivel értetlen pillantást váltottak.

– Nem tudom, mert nem beszélek olaszul – vonta meg a vállát Felix.

– Te kibeszéltél engem olaszul? – nézett Louis Harryre, aki elnevette magát.

– Lehet, hogy szóba kerültél.

– És lehet, hogy boldoggá tett engem a kontextus – mondta Emilia, aki éppen felért Louis mellé a tornácra. Ezután a beszélgetésüket Harry már nem hallotta, de látta, ahogy Louis egy szeretetteljes pillantást küldött felé, mielőtt bement.

– Szóval – torpant meg mellette Felix, miután már bezárta az autót – szeretnél beavatni, mi folyik köztetek?

Harry mosolyogva oldalra nézett, és határozottan bólintott.

xxx

– Azta – szólalt meg Felix miután Harry a történet végére ért. Mind a ketten a kialakított focipálya füvén feküdtek, és úgy beszélgettek az elmúlt fél órában. – Ez tisztára olyan, mint azok a beteg sztorik, amikor a csaj beleszeret az elrablójába. Azt leszámítva, hogy ez nem beteg. Hogy is hívják ezt a szindrómát? Helsinki?

– Stockholm – nevette el magát Harry, közben maga is rájött, hogy tényleg ez történt, beleszeretett a fogvatartójába, aki egy olyan környezetet adott neki, hogy egyáltalán nem is realizálta eddig, hogy ez bizony a Stockholm-szindróma.

Felix vigyorogva vállat vont.

– Egyre megy. A skandináv főváros legalább megvolt – mondta, majd Harry felé fordult, aki arcán egy folyamatos mosollyal, kezeit a tarkója alá téve figyelte a világoskék eget. – Őszintén nem értem, hogy nem vettem észre korábban. Komolyan arra volt szükségem, hogy egy rettentő csúnyán kiszívott nyakkal lássalak ahhoz, hogy leessen? Lehet, hogy sosem voltam jó a romantikus helyzetek felismerésében, de ez talán még tőlem is sok.

– Hát igen – döntötte oldalra Harry is a fejét. – Ha tudnád, hogy hány alkalommal rontottad el a pillanatot, akkor valószínűleg még rosszul is éreznéd magadat.

– Olyan sokszor? – ráncolta a homlokát Felix.

– Azon a hétvégén, amikor végre tudtam, hogy többet érzek Louis iránt, folyamatosan a sarkamban voltál, és amíg el nem mentél, esélyem sem volt beszélni vele – emlékezett vissza Harry egy mosollyal az arcán. – Aztán volt, amikor valahogy így feküdtem vele kicsit közelebb a házhoz, és éppen megfogta a kezem, amikor behajtottál a kapun. Aztán arról ne is beszéljünk, amikor múltkor jöttél megnézetni velem az új Marvel filmet.

– Mert? – kérdezett vissza értetlenül Felix.

– Ember, te teljesen vak vagy. – ingatta a fejét Harry. – Az volt az első alkalom, hogy megcsókoltuk egymást, de amikor megjelentél, úgy kellett abbahagynunk, hogy beszélni sem tudtunk róla.

– Basszus – ült fel egy pillanat alatt Felix, és ijedten nézett vissza Harryre. – Tisztára én vagyok Steve!

Harry némán pislogott rá, mielőtt visszakérdezett volna.

– Mi?

– Ó, ne már, tudom, hogy öreg vagy, de Steve se jutott el hozzád? – kérdezte Felix csalódottan, majd visszafeküdt Harry mellé, és elővette a telefonját.

– Ha ennyiből tudnom kéne, akkor feltételezem, hogy nem – felelte Harry.

– Tütürü-tütürü-tü, Steve, tütürü-tütürü-tü, Steve – énekelte Felix, és reménykedve a másikra nézett. – Még így sincs meg?

Harry nemet intett a fejével, mire a fiatalabb megnyitotta a TikTokot.

Jó pár videót néztek meg ketten párokról, és a barátjukról, Steve-ről, miután jóváhagyta, hogy valóban Felix volt Steve – és remélte, hogy ez múlt idő marad. Harry viszont nézve ezeket a rövid videókat, egy pillanatig sem érezte, hogy több lett, mint ami volt előtte.

– Te tényleg ezzel töltöd a szabadidődet? – kérdezte, és próbálta a kérdést minél inkább ítélkezés mentesen kifejezni.

– Kikapcsol – vont vállat Felix, majd egy utolsó pillantást vetve a telefonjára, újból a zsebébe rakta. – Nem kell semmin sem gondolkodnom, miközben ezeket nézem. Mindenesetre visszatérve a témára, Louis-val mindennek ellenére jól alakultak a dolgok. Ennek örülök!

Harry rá akarta vágni, hogy igen, amikor eszébe jutott a tegnap este. Ha igazán jól alakultak volna, valószínűleg nem a hívásból kellett volna megtudnia Sonja hollétét, de erről talán egyikük sem tehetett. Ez egyedül Louis dolga volt, ő döntötte el, hogy mit, vagy mit nem oszt meg velük.

Harry így egy erőltetett mosollyal csak bólintott válaszként.

– Én kezdek nagyon éhes lenni – ült fel Felix. – Megyek, megnézzem, hogy hogy áll anya az ebéddel.

– Kijössz majd szólni, ha én is menjek? – kérdezte Harry, Felix pedig beleegyezett, majd felállt, és bement. Harry nagyot sóhajtott, lehunyta a szemeit, és a kezeit kiemelve a feje alól, a hasára tette.

Tudta, hogy beszélnie kellett Louis-val, lehetőleg minél hamarabb, mert nem tudta, hogy az említett tartozás összegét mennyire nehéz egy hét alatt megkeresi. Ugyanakkor sosem gondolta magát olyan barátnak, aki nem tudja meghagyni a párja magánszféráját, és úgy érezte, amiatt, mert felvette azt a hívást, átlépett egy határt, amit sosem akart vagy tervezett. A legkevésbé sem akarta azt elérni, hogy Louis bizalmatlan legyen vele. Ha esetleg ennek következtében jobban kezdené figyelni a mobilját, vagy bármilyen személyes tárgyát, Harry tudta, hogy akaratlanul is azt feltételezné, hogy rejteget valamit. A bizalmatlanság, bizalmatlanságot szült. Ez mindig is így volt, és így lesz. Nem akarta, hogy miatta induljon el ez.

Bár a szeme csukva volt, így is érzékelte, hogy egyik pillanatról a másikra elsötétedett körülötte. Éppen fel akart nézni, amikor ajkak értek az övéhez.

Lassan mozogtak a száján, Harry pedig ugyanolyan gyengéden csókolt vissza. Egy tenyér lágyan az arcához ért, és mire lassan végigsimított rajta, az ajkak elhúzódtak.

– Mindenkinek hagyod, hogy így lesmároljon, amikor csak kedve tartja? – hallotta Louis mosolygó hangját maga fölött. Harry lassan kinyitotta a szemét. A férfi a feje mellett térdelt.

– Mindenkinek, aki úgy csókol, mint te – felelte szintén mosolyogva, majd összevonta a szemöldökét. – Te viszont így kihasználsz egy alvó embert?

– Láttam, édes, hogy nem aludtál – ingatta meg a fejét Louis, majd a hüvelykujját Harry homlokára tette, pont a két szemöldöke között. A fiatalabb bőre az érintés alatt azonnal kisimult. – Aggódsz valami miatt?

Harry összeszorította az ajkát.

Ez lett volna a tökéletes időpont, hogy beszéljen vele. Louis kíváncsi szemekkel nézett rá, és tudta, hogy komolyan venné őt. Azonban ahogy nyitotta a száját, hogy megszólaljon, a torkában akkora gombóc keletkezett, hogy nem tudta azt folytatni, amit szeretett volna.

– Csak a ma reggel miatt. Legalább egy cetlit hagyhattam volna, hogy futni megyek.

– Ebben igazad van – bólintott Louis. – Rossz volt arra kelni, hogy nem vagy mellettem, és nem találtalak meg sehol a házban. Aztán láttam, hogy eltűnt a futócipőd szóval sejtettem, hogy hol vagy.

– Aggódtál miattam? – kérdezte Harry az alsó ajkát beharapva.

Louis a mutató és hüvelykujjával jelezte, hogy mennyire.

– Talán egy pöppet. Viszont neked is van mi miatt aggódnod.

– Valóban? – kérdezte Harry kíváncsian.

– Kaptam egy meghívást egy délutáni teázós traccspartira Londonban. Úgy döntöttél, nem kell a reggeli szex, aztán hazahoztad Felixet meg anyát, ezzel egészen estig lemondtál erről – mutatott végig a saját testén Louis.

– Valóban? – nevetett Harry, miután végignézett Louis szokásosan tanktopba és melegítő nadrágba bújtatott testén. A két kezét elvette a hasáról, hogy Louis tarkójánál összekulcsolja az ujjait. Pár pillanatig mosolyogva figyelték a másikat, majd Harry nem tudta eldönteni, hogy ő próbálta hamarabb magára húzni Louis-t, vagy Louis hajolt le hozzá, de teljes összhangban forrtak össze egy lassú csókban. Harry finoman simogatta a másik fejét, ujjait a hajába túrva, míg az idősebb fél kézzel a fűben támaszkozott, a másikkal pedig Harry állkapcsának vonalát cirógatta. A fiatalabb lassan, elidőzve minden pontján végig nyalt Louis ajkán, mire ő erőteljesebben kezdett el visszacsókolni.

Harry felszisszent, ahogy megérezte Louis kíváncsi ujjait a pólója alatt, és csókba hívta a nyelvét is. A fiatalabb pólója pillanatról pillanatra egyre kevesebbet takart a felsőtestéből. Mikor Louis ujjai már Harry mellbimbójával játszottak, ő elvette a kezét az idősebb hajából, majd vigyázva arra, hogy ne szakítsa meg a csókot, felült, és fél pillanattal később már Louis-t döntötte hátra.

– Ácsi, ácsi – nevetett az idősebb Harry ajka közé, de ő nem húzódott el tőle egész addig, amíg Louis erővel el nem tolta magától. – Te most bizonyítani akarod, hogy megkaphatsz, vagy tényleg akarod?

– Bizonyításnak indult, de hamar meghoztad a kedvemet – vigyorgott Harry, és már hajolt volna az újabb csókért, de Louis a szájára tapasztotta a tenyerét. Harry elégedetlenül nézett a szemébe.

– Bármennyire is nagy a kísértés, tényleg nincs rá időm. Anya épp akkor kezdett teríteni, amikor kijöttem, hamarosan ebéd, és nekem egy órán belül el kell indulnom.

– Ezt értsem úgy, hogy szívesebben ennéd az ebédet, mint engem? – kérdezte Harry, miután a kezével lefejtette a szájáról Louis ujjait.

– Tudod, babám, az esetek többségében nem lenne a válaszom, de most egy több, mint két órás autóút előtt állok, nem engedhetem meg magamnak, hogy ne ebédeljek – mosolyodott el Louis.

– Akkor azt hiszem ezzel egészen estig lemondtál erről – ismételte vissza a férfi korábbi szavait Harry, majd ringatózott egyet a férfi csípőjén. Louis ujjai a csípőjébe martak, és levegőért kellett kapnia. Harry érezte, hogy már az ő farka is félmerev volt.

Egy pillanattal később Harry már talpon állt, és vigyorogva a kezét nyújtotta Louis-nak, aki még mindig a földnek vetette a hátát.

– Te tisztában vagy vele, hogy mennyire nehéz neked ellenállni? – kérdezte, majd elfogadta a felé nyújtott kezet, és talpra állt.

– Ez a szuperképességem – vigyorgott Harry ahogy elindultak.

– Vagy inkább az én szuperképességem, hogy képes vagyok rá – vágta rá Louis, majd a férfira pillantott, és átölelve a derekát közelebb húzta magához. Többet nem kellett figyelniük arra, hogy ki látja meg őket.

xxx

Harry a fogát szívta, ahogy a kanapén hátradőlve, kezében egy kontrollerrel megint másodikként ért be a célba. Felix mellette lustán előre dőlt, és egy csipszet a szájába rakott.

– Én nem értem, mit csinálok rosszul – szólalt meg elégedetlenül, maga mellé dobva az eszközt, ami eddig a kezében tartott. – Amikor először játszottam, akkor többször megvertem Louis-t ebben a szarban.

Felix a szemöldökét felhúzva meredt rá hitetlenül.

– Tessék?

– Ne nézz így, igazat mondok! – akadt ki Harry, majd idegesen a hajába túrt. – Kezdők szerencséje lett volna?

– Várj, bocs, csak hogy biztosan értsem: Louis kikapott tőled? – vonta össze a szemöldökét a fiú, minden egyes szót külön hangsúlyozva.

– Igen! – ismételte el újra Harry.

– Louis-t senki sem tudta még legyőzni ebben a játékban – ingatta a fejét Felix. – Konkrétan senki. Egyszer tartottunk egy bajnokságot családilag, az ő idejét senki meg sem közelítette.

– Mi? – kérdezett vissza értetlenül a férfi.

– Senki – hangsúlyozta Felix. – Nem akarom elrontani a kedvedet, de erős a gyanúm, hogy hagyott téged nyerni.

– De miért? – rázta a fejét Harry, közben valahol azt érezte, hogy csorba esett a büszkeségén.

Felix csak vállat vont, mire a férfi próbált visszaemlékezni. Akkor játszottak először, amikor Harry csak pár napja volt a házban, és mielőtt Louis-val mosolyszünetet tartottak. Az igazat megvallva, akkor Louis-t még nem kedvelte, egyszerűen csak nem tudta, mivel foglalja el magát aznap délután, amikor ő lehívta játszani. Emlékezett arra, hogy eleinte teljes csendben játszottak, majd ahogy Harry sorozatosan nyert, úgy Louis-nak megoldódott a nyelve, szitkozódott, és néha Harryt is próbálta szóra bírni egy-egy verseny után.

Szóval Louis célja az egész játékkal valójában az volt, hogy oldja Harry feszültségét a közelében.

Harry elvigyorodott, és megingatta a fejét. Louis biztosan nagyon kétségbeesetten próbálta elnyerni Harry barátságát, ha hagyta, hogy megverjék. Nyilván nem is fogta vissza magát azok után, hogy jóban lettek.

Felix-szel kipróbáltak pár más játékot is az xbox-on, amire Harrynek korábban nem volt lehetősége, de egyik sem kötötte le őket úgy, ahogy Harry szerette volna. Újra azon kapta magát, hogy Louis problémáján gondolkodik, miközben mellette Felix az instát görgette.

– Te jó ég – nevetett fel, majd Harry felé mutatta a képernyőt. Azon egy vicces instagram-reel futott végig Harry szeme előtt. Elmosolyodott a végén, mire Felix újra egyedül merült bele a közösségi oldalba.

Aztán Harrynek hirtelen eszébe jutott egy ötlet. Felixhez fordult.

– Lehet egy kérésem?

Felix ránézett, és ahogy látta az eltökéltséget Harry szemében, kicsit hátrébb húzódott, és bizonytalanul válaszolt.

– Aha...

– Nem kérdezheted meg, hogy miért.

– Egyre kevésbé aha – hunyorította a szemét bizalmatlanul. – Mondd, hogy mire akarsz kilyukadni.

Harry nagyot sóhajtott, és lehajtotta a fejét.

– Megkaphatom a telefonodat egy tíz percre maximum? Talán öt is elég.

Felix kicsit megenyhült, de szorosan tartotta az eszközt.

– Mire kell?

– Nem mondhatom el – felelte Harry halkan.

– Miért nem?

– Mert igazából nem rám tartozik.

– Ezt hogy érted? Akkor kire? – ráncolta a szemöldökét Felix, de Harry csak összeszorította a száját. – Louis-ra?

– Nem mondhatom el – ingatta meg a fejét. Tudta, hogy mindezzel csak ront a saját helyzetén, de muszáj volt titokban tartania Louis miatt. – Kérlek.

– Harry, ez így nagyon necces, Louis-tól nem tudod elkérni?

– Elég sürgős, ami azt illeti – felelte. Az előtt kellett megcsinálnia, mielőtt Louis hazajött volna. – Kérlek – szólalt meg újra Harry, már a kezét is összetéve, a szemével könyörgően nézve Felixre. – Bármilyen filmet megnézek veled, amit kiválasztasz.

– Nem a családom ellen szól ez az egész, ugye? – kérdezte Felix megadóan.

– Épp ellenkezőleg – biztosította a férfi.

– Tudod előttem csinálni? – Harry nemet intett a fejével. – Ó, Istenem, vigyed! – nyújtotta oda a telefont. – Öt perc.

– Köszönöm – mondta Harry, és hálája jeléül egy puszit nyomott Felix arcára, majd ki is surrant a szobából, egyenesen a sajátjába. Az ágya szélén leült, és feloldotta a telefont.

Harryn úrrá lett az izgalom, így mielőtt bármit is csinált volna, vett pár mély levegőt, és átgondolta pontosabban az odalent körvonalazódott tervét.

Mindenek előtt letöltött egy appot, ami azt ígérte, hogy hívás közben eltorzítja a hangját. Ezt mielőtt élesben használta volna, kipróbálta a hangfelvételen, felmondta a szöveget, amit hallott előző este a telefonban. Visszahallgatta, és megkönnyebbülve fújta ki a levegőt. Egyelőre minden a sínen haladt. Harry újra felvette a hangját, ezúttal magabiztosabban beszélt, és visszahallgatva sokkal jobban hasonlított ahhoz, amit ő is hallott a telefonban. Az appon beállította, hogy hívás közben is változtassa el a hangját, majd anélkül, hogy az alkalmazást bezárta volna, kilépett a főoldalra, hogy biztos működjön. Ezek után a beállításokban megkereste, és bekapcsolta azt a funkciót, ami eltűntette a hívásazonosítót. Két lépés maradt hátra: hogy kifújja magát, és betárcsázza Louis-t.

Az óra az éjjeli szekrényén azt mutatta, hogy elmúlt délután hat. Harry bízott benne, hogy a kis teázás nem tartott el ennyi ideig. Felix híváslistájában rányomott Louis nevére.

– Igen? – hallotta meg nem sokkal később Harry Louis karcos, de meglehetősen aggodalmas hangját.

– A pénteki átutalás nem a megbeszélt összeg volt – kezdte Harry, de ahogy nyitotta a száját a folytatáshoz, Louis beleszólt.

– Tudom. Tudom, sajnálom, át fogom küldeni, amint meglesz a maradék, kérem, ne bántsa Sonját – Louis hangja elcsuklott a mondat végére, Harry-t a hideg is kirázta, hogy ennyire kétségbe volt esve a hívótól, azonban kénytelen volt folytatni, azokkal a szavakkal, amiket ő is hallott

– Ha az elkövetkezendő héten nem egyenlíti a tartozását...

– Az alatt nem tudom megcsinálni. Adjon legalább két hetet!

– A húga nálam van – folytatta Harry, de az homlokát már a tenyerébe támasztotta. Csak elmondja a mondatot, és lerakja a telefont. – Ha nem törleszti a tartozását, nem lesz...

– Harry? – kérdezte Louis a hangjából ítélve teljesen értetlenül és bizonytalanul.

Az említett majdnem annyira meglepődött, mint Louis. Nem értette, mi történt, ezért egy pillanatra elvette a fülétől a telefont. Egy értesítés érkezett, a hangtorzító apptól. Letelt az egy ingyenes perc, ezek után már fizetni kellett volna az applikáció funkcióinak használatáért. Harry magát ostorozva gondolt vissza arra a szövegre, aminek az alján olvasás nélkül csak rákattintott az "Elfogadás" gombra. Éppen készült lerakni, mielőtt még egy szó elhangzott volna, de amikor Louis újra megszólalt, megdermedt az ujja a piros gomb felett.

– Harry, most kibaszottul ne szórakozz velem! Mibe keverted magad? – Louis hangja ezúttal egyértelműen dühös volt. – Most azonnal indulok haza – jelentette ki. – Bármit is tervezel, ha nem talállak a házban, ne tudd meg, milyen dühös leszek. Garantálhatom, hogy nem láttad még minden oldalamat – mondta, majd rácsapta a teljesen lesápadt Harryre a telefont.

Olyan rég posztoltam,  már muszáj volt:)