Jó olvasást!

Egy hónappal később úgy éreztem, hogy szépen lassan minden a helyére kerül és az elmúlt hónapok feledésbe merülnek így a tavasz kezdetével. Persze a stressz, mint mindig most is közrejátszik az életemben és idegeskedés nélkül az óráimat szerintem el sem tudnám képzelni. A májusi érettségi közeledtével sokkal több időt töltök a szobámba zárkózva, bedugott fülekkel, miközben megszálott módjára olvasom az angol irodalmat valamint történelmet. Liam, aki miután szakított Cheryllel, azóta egyre több időt tölt velem és az elhanyagolt legjobb barátaival, fél óránként ellenőrizgetett, hogy élek-e még és nem fulladtam bele a tökéletes tételekbe. Bár a fiúk haragudtak rá, mégsem küldték el melegebb éghajlatokra a bátyám, pedig megtehették volna elég jogosan. De az ember nem tökéletes, azért meg egyáltalán nem lehet hibáztatni amiért szerelmes volt és a végén hatalmasat esett pofára, amint kiderült, hogy Cheryl pár hete megcsalta őt Londonban. Azóta mindenki messziről kerüli a témát a John's környékére pedig nem is megyünk, hiába szakad meg a szívem Tanjaért és a dupla csokis turmixáért. De ilyenkor volt az a tipikus szituáció, amikor a saját érdekeinket helyezzük háttérbe,-annak ellenére, hogy minden percben azt a turmixot innám mostanában,- csak azért, hogy teljes támogatásba részesítésük a darabokra tört szívű bátyám.

-Mai program?-huppant le mellém Liam a kanapéra. Összehúzott szemekkel követtem nyomon, ahogyan a kezemben tartott tányérról az engedélyem nélkül tulajdonítja el a legsajtosabb, a legsonkásabb, ketchuppal nyakonöntött melegszendvicset, amiből egy hatalmasat leharapott.
-Az az enyém volt-meredtem rá pislogás nélkül, figyelve, ahogyan három harapással eltünteti a magamnak szánt szendvicset.
-Csak volt-vont vállat, miközben vigyorogva nyalta le az ujjairól a ketchupot.
-De te is csinálhattál volna magadnak-motyogtam az orrom alatt és felállva otthagytam őt a nappaliban, hogy elmosogathassam a tányérom, valamint a délelőttről maradt szennyes edényeket.
Liamnek hátat fordítva álltam a mosogató előtt, amint magamban realizáltam, hogy semmi kedvem kézzel elmosni az edényeket, úgyhogy a lustább, de sokkal kényelmesebb megoldást választottam. Halkan dúdolva kezdtem bepakolni a gépbe, nem törődve a nappaliból kiszűrődő tévé zajával, ami Liam által természetesen üvöltött és még az is hallhatta a tegnapi focimeccs ismétlését, aki velem együtt teljes szívéből gyűlöli az egész labdajátékot.
-Még mindig nem válaszoltál-nézett fel rám, amint visszamentem a helyiségbe.
-Mármint?-ráncoltam a szemöldököm, miközben elhelyezkedtem mellette és szokásomhoz híven az ölébe raktam a lábaim, fejemet pedig a vállának támasztottam.
-Hogy mit csinálsz ma..Mert ha szabad vagy, gondoltam elmehetnénk a srácokkal moziba vagy valami-vont vállat.
-Ma nem-húztam el a szám.-Délután átmegyek Lottiehoz, aztán Louis-nál alszom. Csak, holnap jövők haza.
Liam hümmögve emelte fel a távirányítót, hogy idegesítő módon, ahogy szokta villám tempóban végig ment a csatornákon, anélkül, hogy egyen negállapodott volna.
-Túl sokat vagy vele.
Értetlenül fordultam felé.
-Zavar, hogy szeretem őt és szeretnék egy kicsivel több időt vele tölteni, tekintve az elmúlt heteket?
-Nem azt mondtam, hogy zavar-sóhajtott fel, immáron másodszorra menve végig az összes létező csatornán.-csak szinte össze vagytok nőve, és másra nem is tudsz koncentrálni csak Louisra.
-Liam-feleltem higgadtan, fejemet elvéve a válláról, arrébb húzódva a kanapén.-ne te oktass ki engem erről. Ne te, aki hónapokig csak a nőjének élt a külvilágot pedig jó magasról leszarta. És még az sem érdekelt, hogy a saját húgod az élete legrosszabb napjait élte át.
Liam a fejét rázta és egy pillanatra még meg is sajnáltam, amint megláttam a mérhetetlen szomorúságot felvillanni a szemeiben.
-Belátom, hogy elvakított a szerelem. De hidd el nekem Anie, hogy hatalmasat sérül az ember, hogyha nem figyel oda a dolgokra és nyitja ki a szemét időben. Én ostoba voltam, és csak a végén jöttem rá, hogy akit szeretek több hónapja megcsal.
-Louis tisztességes-védtem meg a barátom azonnal.-És szeret engem.
A bátyám halványan elmosolyodott.
-Néha attól kapjuk a legnagyobb pofont, akitől nem is várnánk. Csak légy óvatos, ennyire kérlek-szorította meg a karom, majd a távirányítót az ölembe hajítva állt fel és sétált ki a nappaliból.

*
-Szerinted meghíztam?
-Nem tudom, Anie.
-Öt perce is ezt mondtad!
-Mert már negyedszerre kérdezed meg!-tárta szét karjait a barátnőm, türelmét vesztve.
Durcásan kulcsoltam össze magam előtt a kezem, miközben orromat felhúzva néztem az egyik shop kirakatát.
-Anie...-sóhajtotta Lottie.
-Csak egy őszinte választ kérek, mert a barátnőm vagy. Vagy te mondod meg az igazat, vagy valamelyik tapló-motyogtam, ujjaimmal az előttem lévő félig megrágott hamburgerem bökdösve.
Lottie újabb sóhajt hallatva ivott bele a csokis shake-jébe, vigyázva hogy a századik réteg szájfényét el ne kenje. Pár napja említette, hogy mennyire elege van, hogy minden szart a szájára kell kennie azért, hogy nagyobbnak tűnjenek az ajkai. Bár nem mondta, tudom, hogy gondolkozik az interneten hirdetett klinika felkeresésén.
-Na?-húztam fel a szemöldököm, jobb lábammal arrébb húzva a papír táskát, amiben egy szegény szemüveges fiú majdnem hasra vágódott.
-Azt akarod, hogy őszinte legyek?
-Igen-bólintottam határozottan.
Lottie a plafonra pillantott.
-Oké...Figyu...kicsit..nagyon..kicsit meghíztál derék tájon...meg lett egy icipici pocakod..
Tátott szájjal néztem rá.
-De hé! Ettől még mindig bomba vagy-tette hozzá sietősen látva a totálisan ledöbbent fejem.
Amikor a butikban szembesültem, hogy a saját méretem nem jött rám és két számmal nagyobb nadrágot kellett vegyek..na igen, az fájdalmas volt.
-Baszki-suttogtam magam elé, egy nagy adag sült krumplit nyomva a számba. Lottie hangosan nevetve nézett rám, újabbat kortyolva a shakeből. -Fogynom kell. Rengeteget zabálok a hülye érettségis stressz miatt, ami elkapott a napokban! A hűtő már üres.
-A barom piruláid miatt úgyis kihánysz mindent-vonta meg a vállát.-De amúgy engem is megőrjít ez a rohadék érettségi. Már foltokban hullik a hajam!-mutatott az összekontyozott frizurájára.
A plázában töltött perceinket a vásárlók legnagyobb örömére hangosan nevetve ütöttük el, miközben az étlap összes ajánlatát végig kóstoltuk és a végén már az sem érdekelt ha léggömb méretűre hízok. Lottieval az lehettem, aki igazán akartam lenni, mert a legjobb barátnőm mindig a legjobbat hozza ki belőlem és ezért örökké hálás leszek majd neki. Nem került szóba az érettségi, az iskola, a továbbtanuláa, sem pedig a zűrös családi ügyeink. Gondtalanok voltunk, pár órára, de legalább boldogok.
-Ez meg kinek képzeli magát?-fintorodott el átnézve a vállam felett.
A kezem automatikusan szorult ökölbe, ahogy megláttam a kijárat felé sétáló, felhúzott orrú nőszemélyt. Eleanor egy filmekben látott kéztartással vitte a papírtáskáit, olyan arckifejezéssel, mint aki citromba harapott volna. Fehér egybe ruhájában olyan volt, mint egy jelenés. Aztán amikor észrevette, hogy nézzük, pökhendi módon húzta fel napszemüvegét, póthaját pedig átdobta a válla felett.
-Juj-rázkódott meg Lottie.
-Inkább tűnjünk el-motyogtam, Lottie pedig egyetértően vette magához a szatyrait, valamint a kis kézi táskáját.
Már éppen a kijáratnál voltunk, amikor összeráncolt szemöldökkel torpantam meg.
-Louis?

Sajnálom a sok kimaradást, de én is beszorultam a vizsga időszakba. De iiitt vagyok új résszel és a világ legcukibb tetkójával ❤