Pár percig még méregetett majd oda jött. Leült és a kezét nyújtotta, finoman megszorította majd megrázta. Feltűnt, hogy hasonló a gyűrűnk csak neki smaragd zöld. Kezeimen lévő gyűrűk láttán meglágyult a tekintette.

- Mikasa Ackerman, a mögötted bujkáló húga. Bocsánat, de eddig nem tudtam névhez kötni a bátyám párját. Mert valaki képtelen bármiről is értesíteni, nem igaz Rivaille.

Erősen belemarkolt a hajába. Nem mertem nevetni, ez az egész hihetetlen vicces volt. Tehát van az a nő akitől, maga Rivaille Ackerman is fél.

- Mit keresel itt? Nem a férjeddel kellene sétálgatnod a Eiffel torony körül amikor épp nem az érdekeink óvod?

Morgolódott Rivaille, de Mikasa csak barátságosan rám mosolygott.

- Ha csak egyszer megcsörgettél, vagy írtál volna, hogy minden rendben akkor nem kellett volna ide repülnöm. Viszont így megismertem végre azt a nőt, aki képes volt elrabolni a szíved.

- Én is örülök Mikasa.

A mai nap folyamán ez egy elég erős pozitív visszajelzés. Lehet a férfiak marhasága fog sírba tenni.

- Isabel felhívott elpanaszolni, hogy felképelted. Jól tetted! Őszintén nem nagyon szívlelem. Sajnálom, hogy nem láthattam ahogy pofont kap.

Fintorodott el, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam. Amolyan fellélegző sóhaj volt. Legalább valaki mellém áll a családban.

- Csak azért mondod mert megijedtél, hogy megront.

Nevetett Rivaille, persze értettem mire gondolt.

- Fürödjetek le. Segítek Eren-nek és Armin-nak a konyhában. Meg is, kellene ismerkednem a barátnőiddel is. Ha olyanok mint te akkor nincs baj.

Magunkra hagyott, elkényelmesedtem Rivaille ölébe és kíváncsiság szállt meg.

- Párizsban is van negyeded?

- Jó pár országban van. Szentpéterváron is akartam üzletelni, de Mikhail Arbatov nem igazán osztozkodó. Viszont Tokióban, van valaki. Asami Ryuichi jó barátom és még jobb üzlettárs. Ha egybe kellünk bemutatlak neki. Japán csodálatos mikor cseresznyefák virágzanak.

Puszilgatott meg, úgy gyűlölöm az orosz földet. Bár ez nyilvánvaló, Mikhail bácsikám birtoklási mániában szenved. Egyéb dolgok mellett, én csak tudom.

- Asami? Hogy ismerted meg?

- Mikor összetűzésbe kerültem Feilong-gal akkor Ö is ott volt. A közös érdek pedig összehozott minket.

- Aha. Szerinted kedvel Mikasa?

Fordultam felé az ölébe ülve.

- Tényleg ez érdekel, vagy csak mást szeretnél?

Incselkedett, pedig én komoly dolgot akarok mondani. Az igéző szemeibe vesztem. Lágyan csókolta meg a kézfejem. Gyengéd szerezettel mosolygott.

- Mielőtt megismertelek, valójában nem is éltem.

Suttogtam az ajkai közé mielőtt újra egyesültünk. A tusolóban sem siettük el a dolgokat. Finoman tisztítottuk meg egymást. Köztünk valahogy olyan kézzel tapinthatóak az érzések. Vicces mert szinte látom a kettőnket összekapcsoló vörös fonalat. Átölelem várva, hogy a karjai közé zárjon. Isten. Ha hallasz akkor kérlek téged, hogy sose szakíts el minket. Egyszer az életben nekem is jár valaki, aki tényleg szeret. Aki nem fél velem lenni. Aki nem, csak játszik az érzelmeim húrjain. Aki nem hárítja rám az érzéseinek súlyát. Pedig ezt tetted Solt, minden súlyt az én vállaimra helyezted. Mintha csak én hibáztam volna. Talán az-az erős vonzalom ami közöttünk volt. Nem is vonzalom volt. Hanem kihívást jelentő veszélyes játék és én elbuktam. Kifújom a levegőt és a szeretett férfire nézek. Én megérdemlem, hogy valaki úgy szeressen, ahogy én téged „szerettelek".

Felöltöztünk és csatlakoztunk az étkezőbe a többiekhez. Armin, Annie, Historia, Eren és Mikasa mind az asztalnál ültek minket várva. Hosszú ovális asztal volt, ízléses teríték és díszítés. Rivaille mellé vágytam. Ám ragaszkodott hozzá, hogy az asztalfőn üljek vele szemben mert a helyem ott lesz mostantól. Mellette Eren vele s szemben Historia. Utána Armin Annie-vel szemben. Mikasa pedig mellettem, de volt még egy teríték. Felpillantottam a sógornőmre.

- Kit várunk még?

-A férjem is jött, de előtte beugrott a Soul Caffee-ba. A legjobb barátja most valami képzésre jött és ott dolgozik. Talán ismeritek Marco Bott.

- Jaj Marco nagyon jó fej! Milyen kicsi a világ.

Visított Historia. Eren elég féltékeny fejet vágott, amin mind jót nevettünk. Az említett személy meg is érkezett.

- Wow! Van egy pár ismeretlen arc. Jean Kirstein, örvendek. A melletted ülő bájos hölgy férje.

Mosolygott rám, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy basszus ez a srác olyan akár Marco.

- Örülünk! Christa Robin, a sógorod menyasszonya.

Fogtam meg a kezét mosolyogva, elhűlt majd Rivaille felé fordult, aki elégedetten húzta ki magát. A lányoknak is bemutatkozott és mellettem foglalt helyett így a feleségével szemben. Ahogy beszélgettünk egy kívül álló számára teljesen olyan volt mintha csupán normális emberek módjára vacsoráznánk. Kellemes hangulat szállt a társaságra.

- Most már meg kell kérdeznem. Hogy találkoztatok? Egész biztos, hogy valami olyat kellett csinálnod Christa ami felkeltette a mi Királyunk figyelmét.

Nézett rám vigyorogva, majd Rivaille-ra Jean.

- Ez engem is érdekelne. Melyik szerencsés meséli el?

Villogott köztünk Mikasa tekintete, Rivaille sóhajtva nézett rám.

- Tied a megtiszteltetés!

Kuncogtam kipirultan a csésze alól huncut pillantást küldve neki az asztal másik felére.

-A Colloseumban láttam meg először. Az asztal tetején táncolt és mikor leszedtem kikérte magának, hogy kinek képzelem magam. A Cselédben pedig ugyan ezt eljátszottuk. Végül ez a csodálatos, eszes nő a menyasszonyom lett.

Ahogy mesélt végig a szemeimbe nézett, igen ez az a férfi akit tudok szeretni. Ez a férfi tényleg szeret engem.

- Tudjátok kik mellé fekszetek?

Kérdezte velős kíváncsisággal Jean, feltűnt, hogy a vőlegényem ennek egy picit sem örül.

- Az Olasz Maffia Király jegyese vagyok. Ez több mint izgalmas, veszélyes vagy szexi.

Néztem Rivaille sötét íriszeibe.

- A barátom főkönyvelő. Most, hogy ez legális e vagy sem nekem édes mind egy.

Vonta Annie a vállát.

- Én sem akadok fent ezen. Sőt én még Isabel-lel is randiztam. Szerencsés vagyok, hogy megismertem Eren-t.

Pirult el Historia, Eren pedig sejtetően kacsintott ami miatt csak még jobban elpirult.

- Értem, akkor minden rendben. Jó magam Párizs csempész piacának feje vagyok.

Dicsekedett Jean, persze Eren mintha csak ezt várta volna. Smaragd íriszei megvillantak és már le is csapott.

- Olyan ló pofával nem is lehetnél más.

- Jaeger meg akarsz dögleni?

Pattant fel Jean. Mi pedig nevettünk, akár a gyerekek. Vigyorgott felállva Eren, hatalmas szája van.

- Lássuk Kirstein, mit tudsz.

- Elég már! Komolyan nem akartok felnőni?

Kérdezte haragosan mégis enyhe mosollyal Rivaille. Pont Ő mondja. A jelenet két főszereplője csak nevetett és vissza ültek. Mondjuk barátok között nem furcsa az ilyen. Jó két órát még beszélgettünk míg Rivaille megkérte a fiúkat, hogy menjenek vele az irodájába valamit átbeszélni. Mikasa inkább velünk marad és a nappaliba vonultunk egy pár üveg Rosé társaságával.

- Elmesélitek, hogy találkoztatok a fiúkkal.

Kérdezte Mikasa töltés közben és valós kíváncsisággal kérdezte. Tényleg érdekelte és megnyugtatott, hogy mennyire rendes nő.

- Miért is ne. A mi a sztorink nagyjából hallottad. Rivaille igen érdekes módját választotta az ismerkedésnek, de lehet furcsa nekem nagyon bejött.

Pirultam el, a hajam birizgálva. Mosolyogva legyintett.

- Fogadjunk előadta, hogy ki Ö és mennyi mindent megtehet.

Aprót bólintottam, majd Annie következett.

- Armin és én a hotelben találkoztunk ahol dolgozom. Akkor a pultban voltam valami üzletről lehetett szó és a pultnál kötött ki. Megszenvedett velem mivel elég zárkózott vagyok, de addig próbálkozott míg igent nem mondtam a randira. Jó pár randink volt az első csókig és három hónap után léptünk szintet. Azóta mind a legnagyobb rendben.

Töltött újra Annie.

- Szép, nekünk el sem mesélted.

Húztam az orrom mire kacsintott.

- Hogy fogadtad, hogy a családom szervezetének dolgozik?

- Hát először csalódott voltam mert azt hittem, hogy akivel együtt vagyok valójában nem is létezik. Mégis szeretem és miután megbeszéltük már nem is zavart. Csak ciki volt mert Christa-t mindig osztottam, hogy mit akar Rivaille-tól.

Vakargatta a fejét, Mikasa kicsit nevetett.

-Oksi én jövök. Az első barátnőm Ymir-nek hívták. Kb fél évig jártunk, megcsalt egy sráccal. Megismertem Isabel-t smároltunk, amikor Rivaille eljegyezte Christa-t. Mikor baj lett pedig Eren-t küldték, hogy vigyázzon ránk és addig sohase éreztem olyat mint akkor. Szóval rávetettem magam csókot váltottunk, összebújva aludtunk. Másnap pedig az apartmanja kádjában együtt voltunk. Szóval rájöttem, hogy a fiúkat szeretem.

- Jó is a szerelem.

Mosolygott Mikasa és mintha nosztalgia tört volna rá.

- Mi a ti mesétek?

Néztem rá, persze láttam hogy majdnem nevetett a feltörő emlékekre.

- Nos én mentem ki Párizsba megkötni az üzletet. Három nappal hamarabb mentem, hogy körbe tudjam csodálni. A szerelmesek hídjánál találkoztunk és totál elbűvölt. Egészen a találkozóig együtt voltunk, de nem mutatkoztunk be. Mindkettőnk csak sodródott az árral.

hangosan nevetett, mi pedig kíváncsian vártuk a folytatást.

- A Normandy hotel éttermében kellett találkoznunk. Mikor leült az asztalhoz csak néztük egymást. Akkor az üzletről egy árva szó sem hangzott el. Megismerkedtünk onnantól álca nélkül, az egész estét ott töltöttük másnap pedig megkérte a kezem. Utána itthon keltünk egybe és remekel az üzlet. Vége.

- Milyen romi! Akár egy film jelenet.

Ámuldozott Historia.

- Sosem tudhatod hol találsz szerelemre.

Mosolyogtam nagy bölcsen mire a lányok csak nevettek. Elmerengtem a nap eseményein amíg ittam az italom. Mégis, hogy beszélhetném meg bárkivel, hogy Solt és én. Hogy talán soha sem lesz olyan ez a kapcsolat, mint volt. Haragszom, mert én is hatalmas hibákat vétettem. De elképzelni sem tudom, hogy ne mosolyogjunk össze. Hogy ne nevessünk együtt. Hogy ne osszam meg vele min azt ami bánt. Hiszen Ő mindig tudni fogja, ha valami fáj.

Elég későre járt mindenki elvonult az szobájába és én is vissza indultam Rivaille-hoz. A dolgozó szobába volt még telefonált persze egy árva szót sem értettem mert Japánul beszélt azt hiszem. Levetkőztem és felkaptam azt a pólóját amit akkor behúztam és befeküdtem az ágyba. Hajnali fél egy. Mikor megéreztem, hogy mellém bújt az óra már három fele járt. Szembe fordultam vele és átkaroltam.

- Olyan keveset alszol.

Motyogtam miközben a mellkasába bújtam, mélyen magamba szívva az illatát.

- Inszomnia, nem nagydolog, ne aggódj.

puszilt homlokon majd szájon.

- Sokat alakult mióta veled vagyok. Most már pihenj szépen.

Mintha mondania kellene, végre vele alhatok. Olyan messzitől jött a hangja.

- Jó kislány.

Egy picit összeszorult a gyomrom, mert ez majd nem olyan mintha azt mondaná. „Olyan jó ki angyalka vagy nekem" Bárcsak elfelejthetném. Bárcsak ne számítana a múlt. 

Mikasa Ackerman. 30 éves, Rivaille huga, Maffia tag 

Jean Kirstein. 32 éves, Mikasa férje, Párizs csempész piacának feje