Unottan ültem az egyetem nagy előadó termében. Annie ma behívták dolgozni, mert készülődni kell az éves karneváli rendezvényre. Historia pedig reggel írta meg, hogy lebetegedtek a barátnőjével. Csodás egyedül itt lenni. Elvagyok én a többiekkel, de mióta Olaszországban vagyok a lányok lettek a családom. Bejött az osztályfőnök egy külföldi gyerekkel. A kisfiú nagyon komoly képet vágott, megmosolyogtam.

- Hölgyeim, uraim a fiatalember Kira L. Liu, a mai naptól az osztály tagja. Miss Robin ha megkérném segítene neki?

Nézett rám az öreg reménykedő tekintettel. Halvány mosollyal bólintottam.

- Szia, Christa Robin. Ülj csak mellém Kira.

Nyújtottam a kezem, de először a srác csak meghajolt utána rázott kezet velem. Ahogy kezet fogott velem a tekintete a gyűrűmön állapodott meg. Elég furcsa fiú. Leült én pedig az ajkaimhoz emeltem a gyűrűt. Elöntöttek a reggel emlékei.

- Rivaille. Hanji azt mondta, hogy ez a gyűrű nagyon fontos neked. Miért?

- Annak a nőnek kell viselnie aki méltó, hogy a feleségem legyen, aki majd a gyermekeim édesanyja lehet. A klubban majd a bárban tudtam, hogy csak te rád vártam. Az édesanyámé volt.

Valami nagyon nem stimmel, van valami amit nem akar elmondani.

- És a gravírozás benne?

- Az apám valóban, velem ellentétben komolyan adóst csinált anyámból, hogy elvehesse. Ezért is mondtam utólag, hogy veszek valami hozzád illőt.

Magához ölelt az még az ágyban, forró csókkal életet adva belém. A hallottak nem kis döbbenetett váltottak ki belőlem ,de nem akartam tovább feszegetni a témát. Bárcsak ne kellene sehova se mennünk. Bár elbújhatnánk itt, de tudom, hogy nem lehet. Ö ma már "dolgozik" én pedig modulzárót írok és dolgozok.

- Ma este dolgozok a Cselédbe. Eljössz?

- Igen, Isabela és Fharlan is jön. Jaj a hugi be van pörögve, az öcsém pedig röstelli az első találkozásotok.

- Helyes!

Vágtam rá felpaprikázva, lángoló tekintettel. Érezze is szarul magát. Még ha alvilági akkor is legyen tisztességes a nőkkel.

- Igen, ez a tűz senkiben nincs meg.

Mondta elégedetten. Visszatérve az új srác Kira. Rövid sötét haj, rideg mimika, magas, szikár alkat, csontos ujjak. A tekintette, mint egy kígyóké.

- Különleges gyűrűd van.

Jelenti ki halkan, ami kizökkentett. Rámosolygok hamiskásan.

- Köszönöm. Óra után körbe vezetlek. Te is ösztöndíj programba vagy?

- Nem, cserediákként. Apámnak segítek itt egy darabig az "üzletben" utána indulok haza Hon-Kongba.

-Ó értem. Ha bármiben baj van, nyugodtan keress csak engem és segítek.

Mondom neki, de elég kifejezéstelenül bólint. Szóval ez csak átmenetileg van itt, nem is baj a hideg is kiráz tőle. Az állán lévő piercingek is undorítóak. Egész előadás alatt éreztem a tekintetét. A gyűrűmön pihentettem a sajátom. Az Ö tekintete. Acélkék íriszek, amik megidéztek. A jegyesem tekintette. Istenem. Ha anyu megtudja, hogy a szerelmem olyan Maffiózó mint a vér szerinti apám. Sóhajtottam. Ő is Szentpétervár újabb bukott királya lett.

- Talán baj van? Gondterheltnek látszol.

Apró hamis mosoly mellett ráztam meg a fejem. Az előadás után körbevezettem a kínai srácot. Próbáltam minél gyorsabban letudni. Komolyan kiver a víz ettől a gyerektől. Otthon rendet raktam és neki feküdtem a jognak. Nyolcra sikeresen beestem a bárba. Mindenki ott volt. Nona asszony, Chiyuki, Mayu, Decim és Ginti.

- Sziasztok!

Visítottam. Mindenki a nyakamba ugrott. Nona asszony körbe nézett. Nyugtázta, hogy semmi bajom sincs. Az ajtó kinyílt és ott állt Rivaille, Fharlan és Isabel(azt hiszem edzésből jött). Mindenki lefagyott. Rivaille indult el felém, remegtem annyira megszédít a közelsége.

-Jó estét Nonácska.

Mosolygott gúnyosan, mire oldalba böktem. Nona asszony bólintott és elment, a többiek is köszöntek. Én sugárzó mosollyal, lassan bújtam az ölelésébe.

- Rivaille.

- Christa ülj le hozzánk.

Puszilt a hajamba. Én meg kicsit haragudtam.

- Tudod, hogy ma dolgozok.

- Baby-doll, nyugodtan ülj csak le. Ma nem lesz nagy forgalom.

Szólt le Nona asszony. Rivaille pedig diadalittasan vigyorgott.

-Ez el van intézve, gyere bella.(gyönyörű)

- Tudod, hogy kell a munka.

- Érts meg, leghamarabb egy hét múlva tudunk majd találkozni. Ha hagynád, hogy támogassalak nem kellene ilyen helyen dolgoznod, csak a tanulmányaidra és kizárólag rám figyelhetnél. Persze egyebek mellett.

Sóhajtott gondterhelten. Istenem, hogy lehet valaki ennyire önző? Nem mintha nem simogatná a hiúságom, hogy kiakar sajátítani, de akkor is.

- Nem úgy voltam nevelve, hogy kitartott legyek.

Morogtam mire gyors csókot lopott.

- Imádom is ezt benned.

Mosolygott felszabadultan. Az asztalnál már vártak. A kis vörös felugrott örömébe.

- Christa! Úgy vártam már, hogy megismerjelek drága sógornőm.

Ugrott a nyakamba, gyengéden viszonoztam az ölelését.

- Örülök én is Isabel.

- Hugi elég lesz.

Húzott magához a derekamnál Rivaille.

- Elmegyek italért.

Pattant fel Fharlan. Isa pedig tovább ujjongott,

-Istenem Christa olyan jó megismerni! Mármint te vagy az első sógornőm!

- Én is örülök.

- Isabel ne fáraszd le a kedvesem inkább meséld el milyen volt Párizs.

Morogta Rivaille.

-Önző.

Morgolódott Isa majd megállíthatatlanul mesélt Franciaországról.

Mikor Fharlan visszatért négy üveg nívós pezsgővel. Elképedtem, hogy vajon mit ünnepelünk. Rivaille felállt, majd elém térdelt ami enyhe szívmegállást eredményezett. Lágyan, szeretően mégis birtoklóan nézett fel a szemeimbe.

- Előtted képtelenségnek tűnt, hogy elköteleződjek. Mindent megváltoztattál. Ezért kérlek légy a feleségem. Christa Robin hozzám jössz?

Már nem egyszer mondtam igent. A bizalomra, a velejáró sötétségre és mindenre amit nyújtani akar nekem. Mégis biztos akartam lenni magamban, bennünk. Akkor miért érzem árulónak magamat? Miért érzem, hogy elárulom Őt?

- Igen, Rivaille. A feleséged leszek.

A boldog megkönnyebbülés kiszaladt az arcára. Felhúzta az ujjamra az újabb gyűrűt. Muszáj elhinnem, hogy jól döntöttem. Nem szaladhatok, olyan érzés után ami nem várhat viszonzásra. Ő pedig szeret engem. Mielőtt elhihetem volna, hogy csak egy egyszerű eljegyzési gyűrű feltűnt, hogy apró kék gyémántok díszítik. Forrón csókoltuk egymást amit Nona tört meg.

- Ackerman! Ha bármi módon sérül az én Christám akkor véged!

Nézett gyűlöletes tekintettel, persze a leendő férjem nem hatódott meg a fenyegetésen.

- Nonácska, még meg is hívlak!

Picit a kezébe csíptem ami miatt rám nézett én pedig sokat mondó pillantást küldtem és visszafordult. A mellkasára csapva a kezét.

- Kár ilyen miatt aggódnod. Megígérem, hogy mindentől megvédem a mennyasszonyom!

- Gyere igyál velünk.

Szólt Fharlan fel az emeltre, szorosan öleltem Rivaille-t.

- Történjen bármi mindig szeretni foglak.

Súgtam a fülébe és kicsit magamnak is mondtam.

- Köszönöm Christa, viszont remélem nem fogsz nagyon haragudni.

Megfordított és Solt állt a lányokkal mögöttünk. Az arany íriszek bánatosan néztek rám, de hamisan mosolygott. Mosolygott, hogy ne érezzek bűntudatott. Ha nem fogom soha se kimondani, akkor is szeretni foglak Solt. Ahogy a pillantásunk összeforr tudom, hogy érti mire gondolok. A mosolyába benne van az áldása és ez az ami feloldozz. Annie és Historia is meglepve néztek rám. Boldog "menyasszonyi"mosollyal mutattam a kezem. Annie felmérte Rivaille-t és világi nyugodtsággal oda jött.

- Annie Leonhard. A bántod véged!

Nyújtotta a kezét, amit Rivaille fél mosollyal fogadott. Tudom, hogy nagyon jól szórakozik most. Ilyenkor teljesen nyugodt.

- Rivaille Ackerman. Ez csak természetes. Te vagy Alert barátnője ugye?

Értetlenül néztünk egymásra mégis honnan tudja? Megszorítottam a kezét és folytatta.

-A család könyvelője, na be is futott a kedvencem.

Nézett az ajtó felé és rágyújtott. Annie és Armin kicsit arább ültek le megbeszélni az új híreket História gratulált és egyből közös nevezőre talált Isa-val. Én Rivaille felé fordultam.

- Van még valami amit esetleg nem árt ha tudok?

Vontam fel a szemöldököm.

- Annie nem pletykás, bízhatsz benne ugyanis Armin semmi hasznosat nem tudott meg rólad.

Mosolyodott el a pezsgőjébe. Szétnéztem és elég kellemes volt a hangulat Fharlan Solt-tal beszélt időközben Annie és Armin csatlakozott Isa és Historia mellé.

- Rivaille miért nem látlak már a héten?

- Mert le kell mennem a Kínai negyedbe egyezkedni és pénteknél hamarabb nem érek vissza. Hatkor indulnom kell.

-De hát már hajnali öt van.

Nevetett szoros ölelésben. Annyira szeretnék el veszni még egyszer legalább a karjaiba. A kis külön szoba. El is felejtettem, Nona mindenkinek biztosít.

- Rivaille. Visszaöltözöm, elkísérsz?

Beleegyezően bólintott, bár kétlem hogy érti. Beléptünk a helységbe. Egy szekrény, asztal,kanapé plusz tusoló. Magunkra zártam az ajtót.

- Baj van?

Fogta a keze közé az arcom. Baj? Istenem, túl aggódik mindent. Az aggódó tekintetébe néztem.

- Kívánlak. Ha egy hétig kell böjtölnöm akkor legalább most még szeretkezz velem.

Lángolt az arcom, rajta viszont láttam a megkönnyebbülést. Az ajkaimra hajolt szenvedélyes csókkal rohamozva. Felkapott és leült velem a kanapén. Éreztem a keményedő erekcióját.

- Sajnálom, hogy nem lesz romantikusabb az első jegyben járós menetünk, de szorít az idő.

Szabadkozott miközben a harisnya és bugyi mát szétszakadt Kiszabadítottam a tagját, a vállaiba kapaszkodva ereszkedtem rá.

- Ez az!

Nyögött a nyakamba mikor teljesen bennem volt.

- Imádom ahogy kitöltesz.

Lihegtem a nyakába majd egészen addig dolgoztam míg el nem mentünk. Hosszú, forró csók csatát vívtunk. A telefonja pityegett három negyed hatkor.

- Mennem kell.

Csókolt a nyakamba, lemásztam róla és gyors rendbe raktam magam felkapva a kabátomat.

- Vigyázz magadra.

Súgtam vissza fele. Armin és Annie már leléptek Fharlant Solt támogatta, Isa pedig ép Historia szájában volt.

- Ja igen Isabel a lányokat szereti.

Mondta somolyogva, én meg csak kuncogtam. Haza vitt engem és Historiát. Mikor kiszálltam akkor mondta el, hogy Solt-tal megy le a negyedbe. Ez nagyon megnyugtatott, hiszen Ők mindig vigyáznak egymásra. Ismét képmutatónak éreztem magam. Hiszen most kiért aggódok jobban? Annie egy nagy doboz kókusz fagyi társaságával várt ránk.

- Armin?

Néztem körbe. Mire Annie kelletlenül vállat vont.

-Ö is megy a vőlegényeddel. Szóval egy hét cölibátus. Fagyit?

- Ma megcsaltam Ymir-t. Milyen léha barátnő vagyok én?

Akadt ki Historia.

- Csak egy csók volt, nyugi.

Mondtuk neki, de nem bírta és elment a Ymir-hoz. Fél óra után hatalmas ajtócsapásra lettünk figyelmesek. Mivel nem feküdtünk le hanem Annie kitalálta, hogy nagy takarítsunk. Historia vörös arccal állt az ajtóba.

-Mi baj?

Kérdezte Annie aggódva.

- Hogy mi?! Lefeküdt egy pasival, akivel a buliban találkozott. Biszexuális! Később elhívom Isabel-t valahova.

Annie és én néztünk egymásra míg Historia bevágódott a szobájába.

- Vajon melyikünk élete bonyolultabb?

Néztem rá Annie-re.

- Te jársz jegyben "bella".

Idézte Rivaille-t és felnevetett majd én is. Piszok hosszú hét lesz. Bárcsak elmondhatnám a kétségeimet Annie-nek vagy Historia-nak, de nem merem. Félek, az előítéletektől. Jobban mondva a saját előítéleteim áldozata vagyok. Istenem kérlek, vigyázz az én szeretett férfieimre.

Isabel Magnolia 26 éves, Rivaille fogadott huga, Maffia tag

Kira Liu kínai cserediák, 21 éves, a hideg is kiráz tőle.

Sziasztok Zsizsikéim! Remélem tetszett nektek, igyekszem minél jobbat írni. Ha bármi észrevételetek van azokat írjátok meg. Puszi.