Egy haragos és egy sírós szempár nézett rám számon kérést várva, egész hangulatos felhőszakadás símúlt Rómára. Végül nagyot sóhajtottam.

- Nála töltöttem az estét. Nem volt választásom, mert elájultam mikor haza indultam. Meg akarom ismerni. Ő nem hiszem, hogy rossz ember.

Félve felnéztem és vártam Annie kitörését, de elmaradt. Inkább kimért lett, mint jó anyám otthon.

- Ackerman az Olasz Maffia Király, megismétlem a lényeget mert úgy tűnik elsiklottál felette. Maffia Király, maffia.

Hangozta párszor és én pontosan tudtam miért mondja. Igaza van, amiket mondanak ebben a körökben tényleg úgy is működnek.

- Nem figyeltél mikor elmeséltem mennyi ártatlan lány tűnt el...nem akarunk elveszíteni.-kezdett sírni Historia.

Tudom magam is, de ez a helyzet kétélű. Leakarok diplomázni nagyon leakarok, ügyész szeretnék lenni. Tartozok neki, de mégis amik ma történtek nem úgy éreztem mintha kényszerből tettem volna amit tettem. Nem bánt velem úgy amitől féltem, nem beszélt velem úgy mint egy megvásárolt tárgyal. Nem erőltette rám a vágyának tárgyát...pedig láttam a szemeiben. Az a tekintett annyira ismerős és a csókja honnan ez sejlett érzés.

- Mondjátok mikor elmentünk megünnepelni az összeköltözést és a sikeres ösztöndíjat. Történt valami amiről nem emlékszem vagy ti se?

A lányok elgondolkodtak, persze tudom Historia nálam is jobban becsípett. Annie viszont pár perc után megszólalt.

- Valami pasiról magyaráztál egész hazaúton. Olyasmit, hogy ilyen tekintetett még sosem láttál. Mennyire élvezted azt az egy csókot. Miért?

Elgondolkodtam, de az nem lehet. Az lehetetlen, hogy Ő legyen az. Hiszen a viselkedése alapján, a bárban látott először.

- Nem is tudom csak eszembe jutott.

- Kérlek Christa vigyázz, tényleg nem akarunk elveszíteni ahogy Historia mondta azok a lányok sem véletlen tűntek el.

- Úgy úgy, egyáltalán mi ez a szerda dolog?- kérdezte szemöldök ráncolva Historia

- Meghívott ebédelni.

Annie Historia ölébe dőlt a fejét fogva, míg Ő hanyatt dőlt a kanapén.

- Szerintem Christa kölcsön adom A Maffia trilógiámat...

- Historia mióta olvasol olyanokat?

- Ja igaza van lehet én is oda adom a Dark trilógiámat, feltudj készülni minden alternatívára.

- Köszönöm lányok neki is esek a házinak. Nézünk valami filmet?

- Ötven árnyalat, mind a hármat nehogy tanulatlan maradj.

Piszkálódott tovább Annie, mire neki estem és ott csikiztem ahol értem.

- Így van! Ki tudja milyen igényei vannak. Christa ti tegnap szexeltetek?

Meglepve, hagytam abba. Annie még nevetett, de én Historia komoly arcát néztem. Na pont tőle nem számítottam ilyen kérdésre.

- Miket csinált veled?

Pattant fel Annie, mire én csak bevörösödve néztem a két barátnőmre és megráztam a fejem.

- Nem csak együtt aludtunk, reggeliztünk..

- És?

Kérdezték egyszerre, mire a lehető legvörösebb színemben pompáztam.

- Megkérdezte mit szeretek. Tudjátok a szexben.

A két barátnőm velem együtt pirult tovább.

- Megmondtam neki, hogy nem tudom még.

- És?

Újra egyszerre kérdezték, mire először csak vállat tudtam vonni.

- Azt mondta tudnia kell hogyan érinthet meg mikor oda jutunk. Meg, hogy nem fog sietetni semmivel és segítsek neki. Mármint abban, hogy hogyan kell ismerkedni Őszintén elég zavaros.

- Na várjál csak! Az ország Maffia Királya aki bárkit, bármikor, bárhogy. Nem tépte le a bugyidat, nem akart maga alá gyűrni. Hanem romantikus, szappanoperás jelenetbe illően udvarolni, megismerni és stb.

Annie kicsit kiakadva ült le. Közben kisütött a nap így kiültünk a teraszra ahol Annie idegesen rágyújtott, Historia pedig újra könnyezni kezdett.

- Milyen romantikus.

- Istenem, ez beteges. Inkább izgatja Christa, mert nem hízelegte körül, mint valami macska. Még valami amit nem meséltél?

- Utána csókolóztunk,valami csodálatos volt. Olyan mintha egy angyal kimert volna a pokolból és az ajkaival gyógyított volna meg.

Estem ismét álmodozásba ahogy felsejlett az emlék. Mert igazából tényleg így érzem. Soha nem éreztem még ilyen kémiát, pedig már csókolóztam párszor.

Annie kezéből kiesett a cigi, Historia és én is értetlenül néztünk. Mire megkérdeztem.

- Mi a baj?

- Akkor mikor buli után arról a pasiról áradoztál, pont ugyan ezt mondtad. Christa biztos vagy benne, hogy a Cselédben találkoztál vele először?

Akkor nem véletlen történt semmi sem, vagyis én akkor azért éreztem mindent olyan ismerősnek. És lehet, hogy akkor azért is ki volt akadva miután a cipőjére léptem. Azért nézett úgy rám mert én nem emlékeztem rá? Istenem, olyan részegen még az Ördögre sem emlékeznék. A korlátba kapaszkodtam és elgondolkodtam, Vajon tényleg meg akar ismerni? Vajon érzései lettek? Vajon működhetne? De a legfontosabb Solt! Megfeszülve fogtam a korlátott, mert ezek szerint. A Cselédben hallottak szerint, Ők igazából ismerik egymást. Akkor Solt-ot, azért verte ki a víz mert féltet? Vagy a hírnevét féltette? Lehet, hogy naiv és elfogult vagyok, de róla nem tudhatnék meg olyat ami zavarna. Ahhoz túlságosan is fontos. 

Sziasztok, meghoztam a kövi részt ez után hetente talán szerdán és szombatonként tudok jelentkezni. Remélem tetszik nektek. Köszönöm a sok voitot az állandó olvasóimnak és a kommenteket.