Felébredtem, de nem adtam jelét. Tovább akartam élvezni magamon, hogy futtatja rajtam a tekintetét. Lágyan cirógatta az arcom, majd abba hagyta. Éreztem, ahogy felül és a háttámlának dől és rágyújtott arra a finom, édeskés dohányára.

- Meg sem érdemellek.

- Ezt fejezd be!

A kijelentésemre megrezzent, mérgesen ültem fel az ölébe.

- Miért kell kínoznod magad? Rivaille én szeretlek. Nehéz elhinned?

Néztem dühösen a szemeibe, nyugodtan szívta tovább a dohányt. A szabad kezét az arcomon pihentette meg az ujjaival lassan simogatott.

- Ez nem kínzás bella (gyönyörű). Egyszerűen így érzek. Sötét vérben áztatott világban élek, születésem öröksége. Mégis te belopod a fényt és a levegőt. Szükségem van erre. Önző vagyok. Pedig pontosan tudom, hogy felesleges harcolni veled. Mert ellened nem nyernék.

A homlokom az övének támasztottam, elmerülve a tekintetében. Tudnánk egymásnak mesélni a sötét, véres világba való születésről. Ám próbálom elfelejteni, hogy a múlt szörnyei ne marcangoljanak szét. Lágy, gyors reggeli csókot loptam. Éreztem a szegfűszeg kellemes aromáját. Elválva szorosan öleltük a másikat.

- Ha nem lennék ilyen nem kellenék. Nem kívánnál és nem szeretnél Rivaille. Soha nem figyeltél volna fel rám.

- Szeretlek bella (gyönyörű).

Morogta a melleim közé és apró csókokkal halmozta el. Annyira kíváncsi vagyok az ígérete miatt.

- Hova megyünk ma?

Éreztem ahogy elmosolyodik. További puszikat nyomot a mellkasomra és picit mind megszívta. Vigyázva, hogy ne legyen nyoma. Halkan sóhajtoztam a hátán végig szántva finoman a körmeim. Elnyomta a csikket és eldöntött forró csókkal összeforrva. Még kaptam egy gyors puszit majd a fürdőbe parancsolt.

- Olyan jó dolgom van.

Doromboltam miközben mosdatott. Miután elég tisztának éreztem magam, kikaptam a szivacsot a kezéből. Elégedett mosollyal dőlt hanyatt a kádban.

- Te jössz.

Figyelmesen tisztítottam meg a felső testét, de nem tudtam leplezni a kíváncsiságom a mellkasán és az oldalán ékeskedő lőtt sebekről. Megcirógattam a felsőt.

- Eddig nem szerettelek volna ezzel fárasztani. Mégis, hogy szerezted őket?

- Hiába van a kezemben az ország alvilága a kínai negyed mindig problémás marad. Feil Long a kínai maffia egyik nagy ura. Ő a Baise feje. Mikor itt volt összekülönböztünk és maradandó nyomot hagyott mindkettőnkben.

Lágyan simogatta meg az arcom, a tenyerébe csókoltam. Mutattam, hogy forduljon meg. A háta végeztével finoman öleltem át és kicsit erősebben a nyakába haraptam, de csak játékosan.

- Bella (gyönyörű) most már tényleg elfenekellek!

- Tudom, hogy tetszik.

Jelentem ki diadalmasa, mire csak a kezem a tagjára teszi. Kőkeményen. Bár én is így vagyok ezzel, alig ér hozzám máris kész vagyok befogadni. Tovább harapdáltam szívtam a nyakát, közben a kezemmel kényeztettem a másikkal a mellkasát karmolásztam finoman. Erősen a hajamba markolt és lecsapott a számra vad élvezés közben.

- Ez jó volt. Ha kiérünk az én köröm jön.

Harapott játékosan az ajkamba. Reggeli után a pótsisakot nyomta a kezembe és rám kacsintott.

- Hova megyünk?

- Majd meglátod, szóval csak csücsülj fel szépen.

Felpattantam a motorjára és szorosan átöleltem. Majdnem egy órát utaztunk, de nem bántam egyetlen percét sem. Hihetetlen szép, szinte festői tájon mentünk keresztül. Róma peremére vitt a nyaralójába, szolid volt számomra romantikus hatása volt. A helyére vitte a motorját én pedig ittam a hely által kínált érzéseket.

- Ez az én menedékem.

A lépcsőn állt a kezét nyújt a felém. Talán Ő tényleg egy elátkozott herceg, mosollyal fogadtam el a kezét. A házban is patyolat rend volt.

- Ide is te jársz takarítani?

- Nem mindig. Most kivételesen a húgom, minimum ennyit megtehet.

- Itt másabb hangulat van mint a birtokodon.

Lágy mosoly kíséretében ölel magához és igazat add nekem.

- Mindig ott hagyom az üzletet és ide menekülök, most már veled. Mielőtt megkérdeznéd nem. Nem hoztam senkit soha ide.

Hangos, pillanatnyi nevetés tört rám és kis szégyenérzet.

- Ilyen nyilvánvaló volt, hogy rákérdezek?

- Eléggé, gyere körbe vezetlek.

Nos a ház egyszerűen lenyűgöző volt. Egyszerű mégis varázzsal bírt. Letisztult színek, minimalista stílus. Bár itt is a kék és szürke kontraszt volt jelen. Mindennek meg volt a maga helye. Az emelet állt a fürdőből és a hálóból, a tető állítható volt. Rivaille pedig a szavát adta, hogy értékelni fogom éjjel ezt a megoldást. Bár nem értettem belőle semmit sem. Amerikai konyha volt, a nappaliban királykék bőrkanapé előtte fekete üvegasztal rajza laptoppal. A beépített teraszban helyett kapott egy kis bárpult és egy fekete zongora ami láttán bezsongtam. Kiskutya tekintettel néztem fel rá.

- Rivaille, kérlek játssz nekem!

- Előtte kicsit rajtad fogok.

Cirógatta meg az arcom. Kiszáradt a szám, a szívem pedig kalapált. A francba, hogy képes ilyen hatással lenni rám.

- Olyan aljas vagy. Kihasználod, hogy képtelen vagyok ellenállni a csábításnak.

- Kihasználom? Ó talán reggel is én támadtalak le?

Húzta át a fején a pólót és ne bánts virág módjára szemléltette a kékes foltot a nyakán. Ami láttán elégedetten elvigyorodtam. Felcsillant a tekintette és a nyakába kapott ami hatására felvisítottam.

- Csoda ha használható maradok.

Csapkodtam játékosan meg a fenekét.

- Akkor is ilyen virgonc leszel ha majd én csapkodom el a kerek popsidat.

Hangja karcos volt, már kész lenne? Felvitt a lépcsőn a hálóba. Leültetett az ágy előtt lévő heverőre. Az arcom közre fogva csókolt szenvedélyesen.

- Elfenekellek utána pedig addig kényeztetlek, hogy könyörögj a farkamért.

Lihegte az ajkaim közé. A tekintette égett a vágytól.

- Ez egyáltalán nem tisztességes!

Ráncoltam kicsit a szemöldököm, de igazából felajzott az ahogy uralkodik felettem. Széles vigyor terült el az arcán. Bár szeret és szeretem, de kár elfelejtenem. Ebben a játékban én vagyok a zsákmány ami ösztönét eldobva várja, hogy a vadász elkapja.

- Rivaille Ackerman vagyok bella (gyönyörű), a tisztesség mint fogalom nem szerepel a szótáramban.

-„Gazdám" azért bánj finoman velem.

Csak viccelődni akartam mégis elég szidó pillantást kaptam. Egy az egyben meg is bántam a dolgot.

- Ne mond így! Te nem egy tulajdon vagy, hanem a kedvesem.

Mormogta a hajába kissé idegesen durva. Hát Christa hangulat megtörésből ötös kapsz plusz oscart.

- Legalább lesz értelme a fenekelésnek.

Néztem fel csábosan, lassan ellágyult a tekintete. Az ajkamnak támadt és perceken belül a meztelen testem látványát itta. Gonosz mosollyal az ölébe rántott, hangosan nyögés szalad ki a számon mert a keze súlytása már a fenekem csipkedte. Nem fájt, de valami újszerű izgatottságot véltem felfedezni magamban. Lágyan cirógatni kezdte a bőröm.

- Milyen érzés, ha nem dominálhatsz?

Kérdezte a fülemhez hajolva, majd azt végig nyalva. Remegtem a sóvárgó vágytól. Ez a férfi minden, ami Ö kikészít.

- Veled izgató.

Újra lesújtott, a szabad keze a melleimnél állapodtak meg azokat kényeztetve.

- Jó kislány. Mimmel kényeztesselek?

- Tudod mit akarok!

- Még nem. Desszert nem jár csak, ha szót fogadsz nekem.

Arrogáns kis Király, mindjárt elhallgatatlak.

- Az ajkaid és a nyelved használd. Játssz velem.

Visszafordított magával szemben és erőszakosan birtokba vette az ajkaim. Nyelveink héja táncba fogtak. Csodás ujjai már bennem jártak, kéjes sóhajokkal jutalmaztam érte. Olyan közel jártam és leállt, lopott egy csókot és már hallottam az övcsatja pattanását. Elhelyezkedett majd a fülemhez hajolt. Miért hezitál? Remegek a vágytól, csinálhatja bárhogy csak érezzem, hogy élek. A könnyes szemeimbe nézett, olyan komoly volt.

- Miért kell kínoznod Rivaille? Én nem voltam ilyen kegyetlen veled reggel.

Érintettem meg az arcát, miközben sírás kerülgetett a vágytól.

- Beteszem, de van feltételem. Christa gyere hozzám feleségül.

Az ajkaimhoz hajolt a válaszom várva. Egyetlen pillanatig hezitáltam, de a józanság messze elkerült.

- Hozzád megyek, csak tegyél már magadévá!

Lecsaptam az ajkaira és végre belém hatolt, meg adva amire már annyira vágytam. Újra és újra csúcsra juttatott mire belém élvezett. Most nem értem. Tényleg komolyan gondolta? Missis Ackerman? Legyek a felesége? Szorosan ölelt és csókolt. Megnyomott egy gombot és a tetőtéri lemez elnyílt és a szobát belepte a csillagos égbolt látványa.

- Ez gyönyörű.

- Tudtam, hogy tetszeni fog. Tényleg komolyan gondoltad? Vagy csak ennyire elakartál élvezni tőlem?

A tekintette a lelkemet járta megint, de csak azokat a részeket amelyeket engedek, hogy láthasson. A múltam soha nem akarom, hogy megtudja.

- Komolyan gondoltam és igen magamban akartalak érezni.

Megcsókoltam, szenvedélyesen és hosszan. Játékosan megpöcköltem az orrát és elmosolyodtam.

- Ettől még játszanod kell nekem.

- Fogok is! A világban te lettél a levegő ebben a mocskos, undorító világban. Ezért nem hagyom, hogy eltűnj megfulladnék.

Nyomott újabb édes csókot az ajkaimra. Miután lementünk több mint egy órát játszott nekem a zongorán, végül fel ültem a hangszerre és ott tett újra magáévá. 

A sötétség szép lassan visszakúszik és ellep, elnyel. Nem szabadulok mert nem is akarok. Azonban valahol a szívem mélyen kitörnék. Titkon félek. Hiába vagyok boldog, belül kétségek gyötörnek. Hiszen én ahhoz a családhoz tartozom, ha akarom ha nem. Naivitás áltatnom magam. Nem véletlen szerettem bele Solt Blake-be és nem véletlen hozz lázba Rivaille Ackerman. Ők is a Maffia kötelékében vannak. Bocsáss meg nekem Rivaille, de ez az igazság. Tudat alatt kerestem, egy olyan férfi szerelmét mint a tied. Ő tett ilyenné, végül olyanná formált amilyennek elképzelt. Bácsikám nagyon elégedett lennél, ha látnál. A kis Angyalkád, nem tűnt el a feledésbe. Akaratom ellenére felébredt.  

Sziasztok Zsizsikéim! Megérkeztem, sajnálom hogy késtem. Remélem tetszik, keddig puszi.