{Amelia}

- Felség!- ránt ki egy hang az üres gondolkodásból- Ön mit gondol róla?

- Oh... Elnézést! Nem figyeltem... Elmondaná még egyszer?- kérdezek vissza.

- Azt javasolták, hogy holnapra iktassunk be egy audienciát. Ön mit gondol róla?- kérdezi az egyik "jobb" kezem. Az a helyzet, hogy már 1 hónapja én irányítom az országot. Így visszagondolva nem volt könnyű belerázódni ebbe az egészbe. De a kislányom és Ardon végig mellettem állt. Igen. Ardon. Paris halála nem igazán rázta meg az országot. A temetésére sem jöttek el sokan. Ardon és én még nem vállaltuk fel a kapcsolatunkat. Az a helyzet, hogy akkor biztos botrány lett volna azok által, akik szerették Paris-t.

- Az audiencia... Nos rendben.- mondom és bólintok egyet- Holnap igaz?- kérdezem mire egyöntetűen bólogattak- Akkor végeztünk is igaz?- kérdezem mire ismét csak bólogattak- Hát akkor viszontlátásra!- felállok és kivonulok a "tárgyaló" teremből. Átvonulok a trónterembe és lerogyok a trónra a homlokomat pedig megtámasztottam a kezembe. Hosszan kifújtam a levegőt mire egy halk kuncogást hallottam. Elmosolyodtam, de nem emeltem fel a fejem. Éreztem, hogy valaki bemászott a szoknyám alá- Caroline...- nyújtom el a nevét- Mit csinálsz?

- Semmmmiiiit...- mondja nevetve.

- Megvagy!- kiáltom el magam és felkaptam a kislányom és elkezdtem csikizni. Hangosan nevetett.

- Apaaaa!!- kiabál segítségért.

- Mond kicsim!- mondja Ardon akit csak most vettem észre , hogy a falat támasztja.

- Segííííííííts!!!- nevet tovább a kislányom.

- Rendben!- mondja és átöleli a derekam majd ő kezd el csikizni engem. Leteszem Caroline-t és elkezdtem küzdeni Ardon ellen. Megérzem a lábamnál a kislányom is aki átölelte azt, így a lábammal nem tudtam mozdulni.

- Oké! Oké!- mondom és felteszem a kezem- Feladom! Feladom csak hagyjátok abba!- mondom mire mind ketten elengedtek. Mosolyogva nézek végig rajtuk ugyanis igen. Ők a családom...

- Anya! Anya!- rángatja a ruhám Caroline- Meglátogatjuk ma Firen bácsit és Ben-t?- kérdezi Caroline. Igen. Ben. Ő Firen és Bella gyereke. Bella a bátyám felesége akiről meséltem. Bella azóta sem változott. Bár mondjuk 1 hónap alatt nem is lehetne sokat változni... De Ben alig 3 hete született, de már most hihetetlenül aranyos.

- Persze Kicsim.- mondom és Ardonra nézek- Te is jössz ugye?- vonom fel a szemöldököm.

- Tényleg muszáj azzal a nővel találkoznom?- néz az ég felé és sóhajt egyet. 

- Igen. Muszáj.- nevetek fel.

2 év múlva

Ma van az esküvőnk napja. Így van. Ardon és én össze házasodunk. Hogy ez hogy sikerült? Igazán egyszerű. A törvény szerint én csak egy nemessel házasodhatok össze. Ezért mivel én vagyok a királynő, ezért nemesi címet adományoztam neki. Ezáltal mi ketten összeházasodhatunk. A 2 év alatt a szerelmünk csak erősödött. Caroline ahogy nőtt úgy okosodott. De tényleg. Most 7 éves, de némely idősebb gyereknél százszor okosabb. Nevnea az utóbbi 2 évben csak úgy virágzik. Az ország gazdasága az egekben van. Mindenki élete egy 10-es skálán minimum 8-as. Camilla megismerkedett egy nagyon helyes férfival. Na persze nem nekem. Camilla ilyen boldog még sosem volt. Ők még nem házasodtak össze, de a Andrew már megkérte a kezét. Én pedig egy titkot őrzök. Újra terhes vagyok. Így van. Caroline-nak lesz egy kis tesója. És ezt most fogom majd az esküvőnkön köz hírré tenni. Viszont most ideje készülődni. A ruhám egyszerűen meseszép.

Ebbe örömmel és egyáltalán nem undorral bújtam bele. A hajam elkészítésében Camilla segített aki az egyik koszorúslányom.

Camilla ruhája is igen szép:

A kislányom és Ben a gyűrűhordók:

Iszonyatosan aranyosak ketten. Caroline és Ben kapcsolata legalább olyan erős, mint az enyém és a bátyámé. A húgomról viszont nem tudok nyilatkozni. Hogy miért? Azért, mert a húgom belesett a patakba azon a tisztáson, ahol régen sokat játszottam vele, mikor kisebb volt. És ahogy beleesett megfulladt. Nem tudott kimászni a partig... A mai napig emlékszek a mosolygós arcára, hogy hogy örült nekem amikor találkoztunk. Iszonyatosan hiányzik. Firen és én Briette halálával megerősödtünk. Megráztam a fejem ezáltal elüldözve minden rosszat elüldözve a fejemből. Még egyszer utoljára végig néztem magamon, majd mosolyogva belekaroltam Firen-be. Nem az apám fog az oltárhoz kísérni, ugyanis ő egy cellába pihen. Mindenki úgy hiszi, hogy meghalt, de aki nagyon fontos nekem és Firennek az tudja, hogy a Nagy király egy börtönben csücsül, mert Firen úgy gondolta, hogy abból talán tanulhat. Úgy sem fog, de mindegy. Firen lekísért a templom ajtajáig ahol felém fordult.

- Ezt az Ardon gyereke mindig is bírtam!- mondja nevetve. Én is felnevetek- Annyira jó téged boldognak látni...- mondja mosolyogva.

- Bárcsak itt lenne velünk mindenki.- mondom és az ég felé nézek.

- Anya, Mathilde...- kezd bele Firen.

- És Briette.- fejezem be és igyekszem visszapislogni a könnyeim.

- Tudod Amelia!- mondja a bátyám és az államnál fogva kényszeríti, hogy a szemébe nézzek- Itt vannak velünk! Ott ülnek az első sorban. Hiszen a szívünkben élnek. És büszkék arra amit elértél. Amelia! Te vagy az első nő, aki egy országot irányított egyedül. És visszahoztad Nevnea-t a süllyesztőből. Ilyenre senki nem volt képes. Még egy férfi sem. Van egy gyönyörű és mellette nagyon okos kislányod is. Egy olyan férfi vár téged odabent, aki az életét is feláldozná érted és a lányáért. Bár mondjuk majdnem így lett 7 évvel ezelőtt...

- Köszönöm Firen!- mondom és megölelem a bátyám. Miután elengedtük egymást újra belé karoltam és elindultunk befelé. A templom kórusa elkezdett énekelni. És elől ott állt ő. A ruháját igazgatta és csak akkor nézett fel amikor meghallotta az éneket. A tekintetünk azonnal megtalálták egymást és összefonódtak.  Én csak mosolyogtam és próbáltam visszatartani a könnyeim. Mikor odaértem a pap elkezdte a szokásos szövegét. Igazából nem is figyeltem nagyon rá, mert teljesen elvesztem a szemében.

- Ardon Liver! Akarod-e az itt megjelent Amelia Juliette von Arden-t hites feleségedül?- kérdezi a pap.

- Igen.- mondja ki határozottan és megfogja a kezem.

- Amelia Juliette von Arden akarod-e az itt megjelent Ardon Liver-t hites férjedül?- fordul felém a pap.

- Igen.- mondom határozottan. 

- Önök mostantól férj és feleség. Megcsókolhatja a menyasszonyt.- mondja. Ardon rám nézett és hevesen megcsókolt. A továbbiak olyan gyorsan történtek, hogy igazából nem is nagyon rémlik minden. Már csak arra "ébredek" fel, hogy már a bálteremben vagyunk és nagyban folyik a bál. 

- Egy kis figyelmet kérnék!- mondom és megkocogtatom a poharam- Egy fontos bejelenti valóm van.- kezdek bele- Ardonnak és nekem lesz egy újabb gyermekünk.- az újabbat suttogva tettem hozzá és Ardonra néztem. Az ő szemei csillogtak a boldogságtól. Felpattant és megcsókolt. Mindenki hangosan tapsolt és füttyögött- Ha akarod, ha nem... Megkaptál engem- suttogom Ardonnak. A férfi felnevetett és ismét megcsókolt. Azt hiszem... Sőt tudom. Ez Az én tökéletes életem.

VÉGE

Na hát sziasztok! Elérkeztünk a könyvünk végéhez. Szeretnék leírni néhány érdekességet a könyvről:

- Eredetileg Ardon után Amelia is meghalt volna, de azt nem éreztem jó végnek.

- Caroline eredetileg tényleg Paris gyermeke lett volna, de ezt az ötletet elvetettem amikor a tesóm közölte, hogy ha így teszek akkor seggbe rúg

- Briette nem halt volna meg, mert neki más szerepet terveztem, de ezt nem valósítottam meg, mert máshogy alakult a történet. Amikor írtam akkor csak úgy vitték az ujjaim a szavakat. Ez így értelmes volt???

- Bella karakterét jobban be akartam mutatni, de nem láttam értelmét, mert Bella eredetileg szerelemből házasodott volna össze Firennel 

Ha tetszett a könyv akkor azt kérlek valamilyen formában jelezzétek. Illetve, ha van valamilyen kérdésetek a könyvvel vagy úgy akármivel😂 kapcsolatban akkor azt tedd fel.

Sziasztok!