Scott szemszöge
Vannak olyan pontok az ember életében, amikor azt mondja, hogy kész. Nem csinálom tovább. Ezek a kijelentések, egyesek szerint csak szavak. Csak szavak, amik pár nap múlva elszállnak, és ,mintha soha senki nem ejtette volna ki őket, feledésbe merülnek.
De néha a szavak mögött, egy komoly érzelmi háttér húzódik, egy vékony határ, amely át lett lépve, valamilyen szinten. Ilyenkor használjuk mi, emberek, ezeket a szavakat.
Azt mondják, hogy a szavak hatalmas erővel bírnak. Én is ezt vallom. Talán néha nem is fogjuk fel, hogy a szavaink mekkora hatással lehetnek más emberekre. Azt gondoljuk a szavak nem fájnak, hisz csak szavak. De nem. Talán ez az ember legnagyobb fegyvere. A hang. A betűk. A szavak. A mondatok. Erősebbek bármilyen kézzelfogható fegyvernél. Mert míg az íj, a puska, vagy a lándzsa fizikai fájdalmat okoz, amik pár hét múlva elmúlnak, addig a szavak, amiket egyszer kiejtenek nem visszafordíthatók. 
Nem okoznak fizikai fájdalmat. Egy sokkal erősebb fájdalmat okoznak, ami a legerősebb a földön. Lelki fájdalmat. És a lelki sebek nem gyógyulnak meg. Lehet, hogy beforrnak, de a hegek megmaradnak. A hegek meg felszakadhatnak. Bármikor.
De most ezek a szavak sem fájnak. Most már nem fáj semmi. Talán így a legjobb. Már látom a megváltó fényt. Olyan mintha két világ közt lebegnék. És ez jó. Olyan nyugodt.Mintha minden gond, baj elpárologna. Könnyűnek érzem magam. Repülök a fény fele. Gyerünk, már nincs messze. Igen. És akkor, majd minden jobb lesz csak érjem el a fényt.
Ez új. Nyugodtnak érzem magam. Luna! Most remélem boldog vagy, mert én igen. Talán ez volt mindvégig a sorsom. Mindig is ezt a fényt kerestem. A fényt, amely megtisztít. Érzem, ahogy minden mocsok lepereg rólam. Megszabadulok a lelki szemétdombomtól. Megkönnyebbülök végre. Miért nem tapasztaltam ezt meg korábban? Akkor megelőzhettem volna mindent ami rossz.
A fény átjárja a testem minden porcikáját. Olyan mintha újra építene. Teljesen más lettem. Szárnyalok, és szabadságérzet lesz úrrá rajtam.A fény teljesen körbe vesz. És ez a hang...bip...bip...Érzem ahogy egy kéz kiemel a fényből.
Ne! Nem akarom. Engedj. A fényben akarok maradni...nem...
Mindenhol sötétség. Valaki szólít. Isten te vagy az? Kérlek vigyél el innen...messzire...Nem akarok itt maradni...felemészt a sötétség. Ne...És akkor hirtelen kipattantak a szemeim...
>>>>>>>>To be continued>>>>>>>>>>>