Amikor felébredtem egy puha ágyon találtam magam, de, amikor felakartam kelni, valami megakadályozott ebben. Hát persze. Egy bilincs. Gondolhattam volna.
Egy kicsit feljebb ültem, és próbáltam kiszabadítani a kezem, de inkább fájdalmat okoztam magamnak, minthogy kiszabadítottam volna a kezem.
A végére már tiszta sebes lett a csuklóm. Akkor eszembe jutott, hogy egy hajszál tartotta, hogy kiszabaduljak, de nem, mert Scott nem engedte. Ekkor már nem bírtam tovább, és kipotyogtak a könnyeim. Miért pont velem történik meg az ilyesmi? Ha nem mentem volna a sötétben a postára... jaj szegény anya! Eddig már feladta a keresésem. Vajon mit gondolhat? Hiányzom neki? Biztosan. Most egyedül van, és szenved. A gondolattól, hogy szenved az anyám még jobban potyogni kezdtek a könnyeim.
Kész! Én feladom! Meg akarok halni! Nem bírom már tovább! Fáj mindenem. De a fizikai fájdalomnál ezerszer jobban fáj a lelkem. Ha Scott visszatér ide, biztos mérges lesz. És én iszom meg a levét.
Nem! Nem törhetek össze! Nem adhatom meg ezt az örömet Scottnak. Nem engedhetem meg, hogy azok a jég kék szemek boldogok legyenek, a szenvedésemen örüljenek. Nem! Erős leszek, és valahogy (azt még nem tudom, hogy, hogy, de) kiszabadulok, és vissza megyek anyához. És akkor bosszút állok Scotton. De vajon megtudom tenni? Bosszút tudok állni rajta?... Miken gondolkodom? Persze, hogy igen! Hisz utálom, sőt gyűlölöm. De vajon ez tényleg igaz? Jaj. Mikor jön már? Nem akarok egyedül lenni...Hol vagy most Scott? Hol? Mikor jösz?
Fáj a csuklóm. Elzsibbadt a lábam, és éhes vagyok. Sőt szomjas is. Hol vagy mos Scott?                           
  Ekkor az ajtó csattanása zavarta meg csendes elmélkedésem. Amikor megnéztem, hogy ki zavart meg Scott-al találtam szembe magam (persze amennyire a bilincs engedte). 
– Felébredtél? – kérdezte.                         

 – Amint látod... – feleltem. De nem kellett volna ilyen flegma legyek, mert...                                 
Ha kíváncsi vagy a folytatásra akkor csillagozd be, és megköszönném, hogyha hagynál lent egy kommentet, hogy tudjam, hogy érdemes folytatni a sztorit. Előre is köszi!