Miriel vagyok. Tisztavérű tünde. A családom halála után úgy döntöttem,hogy távol tartom magam mindenféle kapcsolatoktól. Hogy miért? Egyszerű kérdés. Akit ismertem,közeli kapcsolatban voltam vele, azok mind meghaltak. Talán nekem volt sokkal rosszabb. Nem bírtam elviselni az emberi veszteségeket. Mindig is úgy gondoltam,hogy az élő teremtményeknek sokkal nehezebb. Már meguntam az örökös egyedüllétet, de mégsem mertem véget vetni a keserves életemnek. Gyáva vagyok...

Elég hosszú ideje voltam úton,mikor megláttam egy folyót. A magammal hordozott kulacsomba vizet merítettem. Mikor úgy gondoltam eleget pihentem,megfordultam. Legnagyobb meglepetésemre egy tünde éppen a kifeszített íját mutatta felém. Nem volt egyedül. Ha nem csal a szemem volt ott egy ember,hobbitok és egy törpe? Egy törpe és egy tünde? Elég furcsa. Nem hiszem,hogy akár egymásra is néznének,nem hogy egy csapatban legyenek. Bizonyára fontos küldetésen lehetnek.

- Te meg ki vagy és mit csinálsz itt? - Kérdezte a tünde elég nyers hangon,bár a szemeiben látni lehetett egy kis kíváncsiságot.Hosszú szőke haja és égkék szemei voltak. Mit ne mondjak, eléggé jóképű tünde volt.

-Ezt én is kérdezhetném tőled. Amúgy meg semmi közöd sincs hozzá. -Válaszoltam én is magasabb hangon a szokásosnál,amitől én is eléggé meglepődtem,látszólag az ismeretlen is,mivel a tündék általában hidegfejűek,ellentétben velem.

-Örülnék,ha kitolnád a képemből az íjadat.- Jelentettem ki egy "kissé" udvariatlan módon.

A farkasszem-párbajunk közepette közelebb jött az ember. Közelebbről megfigyelve eléggé megviseltnek néznek ki.Bizonyára már elég régóta úton vannak.

-Legolas, szerintem be kéne mutatkoznunk, nem hiszem,hogy veszély lenne ránk nézve. Aragorn vagyok. És te ki vagy?-Kérdezte a barna hajú férfi.