G Y Ü L Ö L V E  S Z E R T N I

23.

Lia a párnáról felkelve nézte, hogyan alszik a szerelme. A férfi szempillái szemgödrében nyugodtak, egy pillanatra sem rebbentek meg. A férfi haját simogatta, belefűzte ujjait, és eligazgatta az álmában összekuszálódott tincseket. Annyira puha volt, mint Los Angeles finomszemcséjű homokja. Egész nap játszott volna a szalmasárga fürtökkel. Carlisle nyakához hajolt, ott mélyen beszívta az illatát, és megcsókolta azt. A férfi szempillái megrebegtek, de álmából ez a hűvös (bár neki langyos) csók nem tudta fölkelteni. Lia arcán mosoly játszott, kicsit elhúzódott a férfitől, majd feltérdelve közrezárta a férfi combjait. Lehajolva csókot bélyegzett a férfi hasára pólóján keresztül. Imádta kényeztetni. Felhúzta a férfi pólóját, és úgy is csókot adott az izmoknak. A has kőmerevé dermedt. Lia elkuncogta magát, mire a férfi bármennyire is próbálta titkolni, hogy felébredt, nem tudta a lebuktató mosoly miatt. Feljebb húzta pólóját, és hagyta, hogy Lia ujjaival mintákat rajzoljon hasfalára.

– Mindig így fogok ébredni melletted? – kérdezte a férfi.

– Ennél lesz jobb is, ha tapasztaltabb leszek – nyomott csókot gyomorszájára, aztán gyöngéden megharapta a megkeményedett húst. A férfi felmorgott. Lia hajával kezdett játszani. – Lentebb is? – kérdezte huncutul, miközben teljes természetességgel beirányította a kezét a férfi nadrágjába. –  Ó! A mutáns nem bír magával!

– Megőrjítesz! – nézett fel a párnából, hogy szemügyre vegye Lia mire készül. Lia pontosan arra készült, amire ő gondolt; letolta a férfi térdkalácsáig a nadrágját és alsóját. Már száját is igénybe akarta venni, de a férfi felülve kezébe vette arcát, és erejét meghazudtolva megrázta fejét. – Addig nem, míg nem lesz legalább egy randink.

– De te is használtad tegnap a szád! – vetett ellen Lia. – Kérlek, hadd adjam vissza! Annyira jó volt!

– Élvezted? – terelte a témát, Lia álla alá nyúlt, és gyengéden simogatni kezdte.

– Nagyon! – bólogatott, szemébe hullottak vörös tincsei. A férfi ellapogatta füle mögé a rakoncátlan fürtöket. – Évek és tapasztalat? – kérdezte kuncogva.

– Nagyon szerették a lányok, ha a nyelvemmel ügyködök rajtuk.

– Nem meglepő, hosszú és fürge. Minden lány álma. Na, légyszi! – simította kezét a merev húsra a férfi két combja között. – Vissza szeretném adni!

– Rendben van; visszaadhatod. – Lia szemébe vággyal megtöltött fény csillant. – De nem használhatod a kezedet, és nem vehetsz semmit a szádba.

Lia ráhunyorgott összeszűkített szemeivel.

– Ez egy kihívás?

– Mondhatni.

– Jó. Lássuk el tudsz-e menni pusztán a csókjaimtól – ezzel levált a keze a férfi merevségéről, és lassan szájával birtokba vette a férfi testét.

Először fent kezdte meg ostromját a jól ismert szájával. Lassan betolta nyelvét a szájába és lassú köröket leírva fent és lent is megsimította nyelvével a férfiét, aztán az összes éles és méreggel telített fogát is ugyanilyen kíméletlen lassúsággal simogatta. Be-és kitolta nyelvét a, mintha így akarná magáévá tenni azt. Nyelvével végigjárta az ajkait, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megharapta azt. A férfi felszisszent, megmarkolta Lia fenekét, azonban most közel sem volt olyan finom, mint ezelőtt. Masszírozta a kerek domborulatokat, olyan intenzitással, hogy Lia ajkait is elhagyta egy szisszenés. Lia újra beleharapott a szájába – most a felső ajkát vette célba. A férfi erősebben masszírozta a fenekét. Lia pontosan ezt a vadságot akarta kihozni belőle.

– Na, közel vagy? – kérdezte mosollyal az arcán Lia.

– Csak szeretnéd! – vágott vissza a férfi.

Liában tombolt a versenyszellem. Áttért a férfi nyakára, harapdálta, szívta, szinte enni kívánt a férfi jéghideg és merev bőréből. Amikor érezte, hogy a férfi megrándul a fájdalomtól lomha mozdulatokkal kezdte lenyalni saját maga mérgét a nyakáról. A mellkasa következett, az eddigi csókok egyre többször érintették a férfi bőrfelületét, aztán megint a nyelvével kényeztette. A férfi normális légzése egyenesen megállt, félve, hogy szuszogásaitól nem fogja hallani Lia halk pihegését vagy egyszer-egyszer felcsendülő nyögését.

Lia lejjebb vándorolt a gyomrát egyelőre békén hagyta, és az alsó hasfalához húzta arcát. Csak most vette észre, hogy a férfinek az egészen különleges V izom is jól látható a csípőjénél. Annak vonalát követve először csókolt, majd nyalt. Magával most nem foglalkozott, pedig nőiességében tombolt a tüzes vágy. Sokkal inkább tartotta fontosnak, hogy adjon valami felejthetetlent. És adott is. Lejjebb araszolt a férfiassághoz. A szájába nem vehette játékuk miatt, de apró, majd egyre nagyobb csókokat adhatott rá.

– Lia... – szorított Lia haján egy keveset.

– Szóval közel vagy – nézett fel a férfiasságról. – És ha én most befejezem, mielőtt elélveznél mit szólnál hozzá?

– Semmit, de hozzád sem szólnék egy darabig – bazsalyogta.

– Ez esetben folytatom – és tovább csókolta a férfiasságot. – Szükséged lesz a számra?

– Szeretnéd, hogy szükségem legyen rá?

– Még szép! Olyan üres mostanság, egyébként is szeretne kipróbálni valami új ízt.

– Még mindig sokat beszélsz! Inkább cselekedj.

– A számmal? A csókjaimtól kellene elmenned.

– Éppen azon lennék, ha kinyitnád a szád.

– Óóó! Értem! – nyitotta ki száját, hogy a szerelme beleirányítsa magát a szájüregébe. Alig érezhette a keménységet, mikor a langyos folyadék a szájába spriccelt, eltelítve szájüregét a sós, enyhén édes ízkavalkáddal. Nyammogott az ízen, míg térdelő helyzetbe tornászta magát, és a férfi szájára nyomott egy csókot, és nyelvével beljebb kéredzkedve adott a férfinek ízelítőt saját magából. Lia hevesen csókolt, míg a férfi kezdett magához térni a vággyal megrészegített homályból.

– Te is finom vagy! – nyalta meg a száját Lia. – Szeretlek! – fonta kezét a férfi nyakára.

A férfinek még szoknia kellett, hogy Lia ki tudja mondani. Azt meg végképp meg kellet szoknia, hogy már egy párt alkotnak, nem csak néha kapják el a másikat egy-egy percecskére.

– Nagyon szeretlek – lehelte Lia szájába. – Mit szólnál, ha az a randi ma lenne?

– Tetszik az ötleted – nyomott egy csókot a férfi orrára. – Hová megyünk?

– Az legyen titok – mosolyodott el Lia kíváncsisága révén. – Este remélem, nem tervezel programot.

– Hát, most, hogy így mondod; volt egy ötletem...

– Kíváncsivá tettél! – könyökölt fel, és Lia szemébe nézett.

– Fel akartam fedezni a szerelmem erogén zónáit – billentette a férfi mellkasának haléntékát.

A férfi ajkai mosolyra görbültek, míg kellemesen megbizsergette a bordáit Lia mondata. Tényleg nem hitte el, Lia a társává vált. Azt hitte, álmodik Lia képességének köszönhetően. Mikor Liához ért, és megtapinthatta tökéletességét, csókolhatta puha ajkait, biztossá vált, hogy ez nem álom, hanem a megtestesült tündérmese.

Lia sem fogta fel, hogy egy párt alkot vele. Egyáltalán nem gondolt már teremtőjére. Sőt, ha módja lett volna rá, a legkegyetlenebb módszerekkel iktatta volna ki. Hazudott neki, s szíve ezért örök kárhozatra ítélte az egykoron becsült férfit. Gyűlölte. Jobban a halálnál, vagy bármi másnál.

Befészkelte magát a férfi mellé, mellizmára hajtotta fejét, és hallgatta a férfi lassú és tiszta lélegzetvételeit. Szeme a férfiébe merült, megsimította az arcát, míg Carlisle ugyanezeket a mozdulatokat utánozta le Lia arcán.

– Le kellene mennünk – szólalt meg Lia. – Alice biztosan látta, mi történt tegnap.

– Ha látta volna, már ide csődültek volna, megzavarva mindent – nevetett.

– Akkor menjünk le – felállt az ágyból, és felhúzta a férfit is. – Vagy ha nem szeretnéd elmondani nekik, én azt is megértem! – Kissé elszomorodott, de helyeselte Carlisle döntését is. – Kegyetlen vagyok és csak egy napja vagyunk egy pár, nem kell sietnünk. Meg persze, lehet nem is fogadnák jól, hogy én hozzád tartozom, hiszen mégis csak a Volturi kötelékében álltam, embereket is öltem. Én megértem, ha szeretnél...

Carlisle csókkal fojtotta Liába a szóáradatot. Felkapta őt, és kivitte a szobából.

– Nagyon sokat beszélsz butaságokat! – suttogta, majd a lépcsőnél letette. – Még hogy nem szeretném elmondani nekik! – horkantott fel játékosan. – Na, nyomás – ragadta meg Lia fenekét. Lia felsikkantott. – Illegesd le a tökéletes fenekedet a földszintre. 

– Igenis, Uram! – szalutált nevetve.

Lerongyolt a földszintre, és a nappalihoz igyekezett. A férfi egy kissé lemaradva követte őt.

Igaza volt a férfinek. Biztos volt, hogy Alice nem látta (vagy talán nem akarta) a jövőt. Mindenki csendben ült. Emmett és Jasper egy videójátéknál szívták egymás vérét, míg Rosalie és Alice a legújabb divatmagazinban jelölgettél a kívánt ruhákat. Edward, Bella és Nessie is ott voltak. Monopolyval játszottak. Liának egy pillanatra megrándult a gyomra a lány látványától. Tegnapi nap folyamán megtudta, hogy Nessie és Jacob bevésődtek egymásnak. Hatalmas nagy bűn, amiről persze nem tehetett egyik fél sem. De ezt a Volturit fikarcnyit sem érdekelné, ha esetlegesen rájönnének. Kínban kovácsolt halál várna mindenkire.

– Jó reggelt! – csilingelte szálhárfa hangon Lia.

A többiek felkapták a fejüket. Mosolyogva üdvözölték, nem jöttek rá, hogy miért ilyen boldog.

Carlisle a konyha és nappali között lépcsőn állt meg, karba font kézzel nézte szerelmét.

– Jó reggelt, Lia! – köszönt vissza Alice, és kivillantotta tökéletes fogsorát. – Csatlakozol hozzánk? – paskolta meg a díványt, majd az újságot is.

Mielőtt Lia felelhetett volna Emmett is közbeszólt.

– Inkább hozzánk. Van egy olyan sejtésem, hogy szereted a videójátékokat.

– Tényleg szeretem! – bólintott Lia.

– Ide is jöhetsz. – Edward hangja most először volt ilyen lágy Liával.

Lia egészen meglepődött. Mindenki olyan kedvesen bánt vele. Vagy talán mindig is ilyenek voltak vele, csak nem volt hajlandó foglalkozni a kedvességükkel, és csak a rosszat látta bennük? Vagy tudták volna, mi történt az éjszaka? Nem azt biztosan nem. Ismerte annyira Alice-t, hogy tudja, ő már akkor a nyakéban csüngene.

Mindig is ilyen kedvesek voltak. Ez a család nem foglalkozott vele, milyen szörnyszülött is ő maga. És ez a család már az ő családja is lett.

Carlisle-hoz fordult. Még mindig ugyanott és ugyanúgy állt, mint az előbb. Bólintott, mintha csak olvasna Lia gondolatában. Bólintása ezt sugallta:

„Ez már a te családod is!"

Lia megköszörülte torkát.

Érdeklődve nézték Liát, ahogyan hol a sarkára áll, hol a lábujjhegyére úgy ingatja magát.

Nem jött ki szó a száján. Még hangszálai sem fogták fel, hogy együtt van a szerelmével.

A férfi kecses léptekkel sétált Liához, majd átkarolta derekát.

Senki nem értett az egészből egy kukkot sem. Így Liának nem volt más választása; átölelte a férfit, és enyhe csókot nyomott ajkaira.

Alice-nak esett le legelőször, mi történt.

– Nem láttam! – csapott a homlokára. – Együtt vagytok! – állapította meg, és felszökkent a kanapéról. Úgy, ahogyan azt Lia gondolta a nyakába ugorva szorította magához. – De hát mikor?

– Tegnap este óta – felelte az apja.

– Tegnap este óta? – kurjantott fel Emmett. – Nem is hallottunk semmit! Remélem, nem akartok várni az esküvőig – nézett először apjára, majd Liára.

– Pedig alapos munkát végzett este az apád – kuncogta Lia. – Fürge a nyelve.

A férfi gyorsan a kezei köze temette az arcát, míg a többiek önfeledt nevetésbe kezdtek.

Könnyen elfogadták a többiek Liát. Már csak ezért is, mert mindenki látta, hogy Carlisle szeme csillog a szerelemtől, meg egyébként is megkedvelték a fél éve itt lebzselő lányt. Karizmatikus, néha undok jelleme adott valamit a családnak, amiről nem is sejtették, hogy szükségük lehet. Látszott a páron, hogy inkább sürgősen mennének vissza a szobába, de képtelenek voltak elengedni Liát. A szívükbe fogadták, onnan elengedni csak nagyon nehezen tudták volna. A családjuk része lett, kissé furcsa volt, és nem is feltétlenül bíztak Lia önkontrolljában, de a habitus, mely beleivódott szívükbe, a ház falaiba ledöntötte a válaszfalat, amit Lia és bűnösök vér iránti szeretete húzott a lány köré.

– De ugye nem kell anyának szólítani? – húzta fel barna szemöldökét Edward.

– Isten őrizz! – borzadt el Lia.

Csüngött a férfi nyakán, megpuszilta az arcát; apró csókokat adott neki, miközben szinte a férfibe nyomta magát.

– Szeretlek, kedvesem! – súgta Liának.

– Én is szeretlek, szerelmem!

– Fúj, de nyálas! – kiabálta be Emmett.

– Egy szoba jobban élvezné ezt a látványt, mint mi – ment tovább Jasper.

– Mennék mi nagyon szívesen, ha engednétek! – morogta a férfi, és ezzel felkapva Liát a lépcsőhöz igyekezett vele.

– Lia – szólt utána siettében Alice. – Tudod, a ruha!

– Tudom hát! Azt veszem ma fel. El ne merd spoilerezni a jövőmet! – fenyegette meg nevetve.

Mikor a férfi a szobájához ért Liával, óvatosan lefektette az ágyra, majd feléje kerekedve gondosan szája fogságába ejtette Lia ajkait.

– Milyen ruha? – érdeklődött.

– Majd meglátod! Tetszeni fog!

– Azt kell, hogy mondjam, most ruha nélkül jobban tetszenél...

– Igen? És hol marad a nem szeretkezünk, amíg meg nem lesz az első randink szabály?

– Még áll, de a nyelvem nem tagja a szabálynak – ezzel lejjebb evickélt Lia hasához.

– Édesistenem! Az a nyelv engem a sírba fog tenni...

Hagyta, hogy a férfi úgy, mint előző éjszaka szájával vegye ostrom alá nőiességét. Ugyanannyira élvezte, mint a tegnapit. Még hangosabb volt, és a menybe menetele sokkal tovább tartott.

Sziasztok! <3
Kicsit későn, de hoztam a kövi részt, amit ketté szedtem, mert nagyon sok lenne egyszerre az a harminc-negyven oldal. :D
Hamarosan megtudhatjátok – vagy legalábbis sejtésetek az biztosan lesz. Hogy Liának lesz- e képessége, és ha igen, akkor mi.
Szép hétvégét Nektek!