Egy újabb nap következett az életemben mikor is születésnapom volt. Mindig is azt hittem, hogy ez a legcsodálatosabb nap minden évben ma reggel rájöttem, hogy eddig tévedésben éltem. Ezen a reggelen arra keltem ahogyan a jéghideg, jéggel töltött víz végig folyik mindenemen, miközben én éppenséggel úgy ébredtem fel, mint aki fuldoklik, de a szó szoros értelmében. Hirtelenjében fel sem tudtam fogni mi is történt velem. Csak néztem értetlenül, kezemmel csurom hajamba túrva, másikkal pedig az orcámat törölgettem. A közelemben hallottam ahogyan valaki örömmel telve rajtam kacagpott. Nem is kellett sokáig nézelődnöm, ugyanis mellettem Aiden állt egy vödörrel a kezében. Egy szürke melegítő volt rajta , néhol tötét pöttyökkel foltozva. Lehetséges, miközben vonszolta fel magával a tárgyat rá fröccsent, vagy mikor tele engedte azzal az idegesítően hideg folyadékkal. Oh, hogy esett volna le a lépcsőn és burította magára az egész tartalmát. Úgy bírtam volna, de sajnos nem így történt, a valóságban ez az álom teljességgel megvalósíthatatlannak bizonyult. De a fejemben megfogalmazódott egy roppant fontos kérdés. Vajon honnan tudta mikor van a szülinapom.

- Szép jó reggelt Csipkerózsika!- vigyorgott idegesítően a képembe. Egyik mancsával végig simított szőke haján, ez a mozdulata filmbe illő jelenet lett volna.

- Ez neked jó reggelt?!- förmedtem rá dühösen, plusz kicsi hiszti is keveredett bele, de az már mellékes.

- Nekem igen!- vigyorgott továbbra is.

- Oh, igen, hát persze, hogy is felejthettem, hogy te egy pszichopata, beteg, szadista állat vagy!-

- A jóképűt kifelejtetted.- kacsintott rám, mint akinek ráng a szeme.

- Én kérek elnézést Mr. Nagyképűvagyokdealányokígyszeretnekuraság!- monológom közben lerugdostam magamról a nedves takarót, ezután kikecmeregtem az ágyból. Nem jutottam sokáig, ugyanis a padló is csurom vizes volt. Ennek következtében a lábam megcsúszott, ezzel kibilentem az egyensúlyomból és zuhantam. Esküszöm ez a pillanat olyan volt, mint egy lassított felvétel. Mindkét kezemmel a levegőbe kaptam teljesen feleslegesen, de nem tehettem mást, ez e fajta reflex volt. Még szívem dobogását se éreztem olyannyira sokk állapotába kerültem. Mielőtt bekövetkezett volna az utolsó felvonás, két erős kar ragadta meg a derekam. A hős megmentő nem más volt, mint Aiden. Ki hitte volna? A fiú egy nagyot fújt, majd elengedett.

- Aucs!- mondtam, miközben a seggem találkozott a padlóval.- Ez fájt!- fordultam felé, a felé üvöltve a szavakat.

Aiden vállat vonva mosolygott, mintha azt akarta volna ezzel sugározni felém, hogy nem az ő baja. Hát persze, hogy nem az övé, de ő miatta történt, lehetne benne némi lelkiismeret furdalás. Oh, várjunk csak, neki olyan nincs is. Nem is értem mit gondoltam.

- Túl nehéz voltál, jobb lenne, ha a sok kalória zabálás helyett, Inkább elkezdenél egészségesen étkezni, és edzeni. -

- Oh, szóval azt mondod, hogy kövér vagyok!-

- Nem én mondtam ki, de ha ezt gondolod magadról tényleg elkelenne kezdened az életmód változtatást. - kezdett el röhögni.

Lassan felkeltem kényelmetlen helyzetemből. A lábam elzsibbadt, alig tudtam megállni rajtuk, majd egy idő után elkezdett bizseregni, de nem volt valami kellemes. De hála az előttem álló idegesítő alaknak nem csak a labammal volt gondom, a hátsó felem is sajgott,holnapra biztos lesz rajta egy vagy két lila foltocska. Ráadásul arra célozgat, hogy túl vagyok hízva, ilyen pofátlan alakot még nem láttam. Lehet a barátnői mind modell alkatúak, ezért elnézést kérem, amiért én nem lettem olyan genetikával megáldva, de ettől függetlenül egész jó alakom van, semmi baj vele.

- Nincs jobb dolgod, mint idegesíteni engem, pont a szülinapomon?!- kérdeztem felháboródva, majd rá huppantam a vizes ágyamra. Nem volt kellemes. Maximum holnapra össze szedek egy kis jó öreg megfázást, annál nagyobb bajom nem lehet.

A fiú rám se nézett, csak megforgatta kék íriszeit, amelyben bárki elmélyült volna, volt benne valami különleges, ami megfogta az embert, vagy csak az emberiség női nemét, kivéve engem.

- Anyáék elutaztak munkaügy miatt, egy vagy két hét míg visszajönnek. Mondták, hogy adjam oda a nevükben az ajándékokat és sajnálják, hogy nem tudnak veled ünnepelni blá blá blá és így tovább. Szóval ennyi.- érződött a hangjában az erőfeszítés. A szülei számára mindig is fontosak voltak, így soha sem szegült ellen a parancsaiknak. Nagyon tisztelte őket, én is úgy szintén. Nagyra becsülöm őket, főleg azért, mert befogadtak engem. Persze nem fogok örökké rajtuk lenni, hisz kettő év múlva elmegyek, addigra már nagykorúnak fogok számítani.

- Szóval, az egyik ilyen ajándék az volt, hogy önts nyakon reggel korán egy vödör jéghideg vízzel?- vontam fel kérdőn a szemöldököm.

- Nem, azt tőlem kaptad. - emelte rám végre a tekintetét.

Egy ideig néma csendben szemléltük egymást, majd hirtelen eszembe jutott Roni furcsa viselkedése, és hogyan védelmezte a fiút. Kíváncsi voltam tud-e valamit. Sokat vacakoltam, azzal hogy feltegyem neki a kérdésem vagy sem. Vajon válaszolni fog, vagy nem? Végül dűlőre jutottam. Megkérdezem.

- Tudsz valamit Roniról?- tettem fel neki a kérdést. Figyeltem minden reakcióját, de nem láttam rajta semmi gyanús jelet sem. Kivéve a hangja. A hangja valahogy lágyabb lett.

- Nem. -

Talán meg is remegett, miközben beszélt.

- Tényleg?- néztem rá , úgy mint aki most lebuktatta őt.

A fiú szabályosan kerülte ezúttal a tekintetem, ennél gyanúsabb nem is lehetett volna.

- Ahh...miért kéne róla tudnom, és ha tudok is valamit, amit te nem, akkor mi van?!- kérdezte fel emelve a hangját.

- Az hogy!- álltam fel dühösen, majd közvetlenül elé léptem. Egyik kezemmel a falnak támaszkodtam, miközben lábujjhegyen állva próbáltam egy vonalban lenni az arcával, szerencsére a zsibbadás elmúlt.- hogy...

- Hogy?- ismételte meg azt a szót, amit kétszer én is.

- Miért kéne neked magyarázkodnom?- motyogtam az orrom alatt, felhúzva magam. Nagyon dühös voltam, Aiden-re, Roni-ra, de legfőképpen magamra, mert tehetetlen voltam. Egyikből se erőszakolhattam ki, hogy mégis mi történt, amiről én nem tudok. Ha nem akarnak semmit se elárulni annyiban kellet volna hagynom, de sajnos nem ment, túlságosan telhetetlen voltam.

- És nekem miért kéne neked?- hajolt közelebb orcámhoz, szinte éreztem ahogyan ki fújja a levegőt, és éreztem a belőle áradó mentolos illatot, olyan kellemes volt.

Elfogadva vereségem leengedtem a kezem, s egy lépést hátráltam.

- Pedig mondtam neked, a barátnőim számodra tabuk.- mondtam szinte suttogva. Fejem leszegeztem, és a padlót pásztáztam.

- Félreérted. - mondta, ezúttal hangja töprengő volt.

Nagyon gondolkodott valamin.

- Nincs semmilyen olyan kapcsolat közöttünk, csupán megpróbált barátkozni velem, ennyi az egész. - vont vállat, mintha ez olyan egyszerű lenne. Neki lehet, nekem nem, vagy lehet minden túl gondolok, s aggódok úgy mint általában, de nem tehetek róla ez velem született tulajdonság.

- Értem, de ez még nem jelenti azt, hogy szálljon szembe a barátnőivel! A múltkor mikor a kávézóban ültünk , te szóba kerültél. Nem mondtunk rólad semmi rosszat sem, ennek ellenére Roni mégis felhúzta magát. Nem tudunk rólad semmit, leginkább ezen volt a hangsúly, úgy beszélt, mintha ő ismerne téged. Szóval biztos mondtál valamit neki. -

- Csak többet tudott meg, mint amit kellett volna. Igazán jó arc, még vicces is, csak nincs vele túl sok dolgom. Először csak nyűgnek találtam őt, aztán kicsit megismertük egymást, aztán barátok lettünk. Történet vége. Ha nincs több dolog, amivel megakarsz vádolni én megyek is, mert dolgom van, úgy hallottam szülinapi bulit tart valaki. -

- Nincs több mondani valóm neked. És hol lesz a buli?- kérdeztem.

Aiden elmosolyodott.

- Nem volt senkinél se hely, úgyhogy itt lesz nálunk megtartva bár eleinte nem repestem az ötletért, de egy buli nem árthat. De ez titok. - kacsintott rám.

Elment mellettem, majd hallottam ahogyan becsukódik az ajtó. Ahh..., de utálom őt. Ennyit a fényes, csodás, csilli-villi szuper szülinapomról.

_________

Éppen az ágyamon feküdtem a laptopom előtt, mikor is Ice Tee hívott videóhívásban. Tudtam előre mit akar, köszönhető Aiden zseniális úrnak. Tudhatták volna, hogy nem tud titkot tartani. Ha rólam van szó mindent képes lenne tönkre tenni.

- Mit szeretnél?- tettem egyből a tárgyra.

- Boldog szülinapot Vanessa!- mosolygott egyenesen a kamerába.

- Köszi. - viszonoztam gesztusát.

- Egy évvel idősebb lettél, milyen érzés felnőni a nagyokhoz? Főleg, hogy tizenhat éves lettél.-

- Nem érzek semmit változást, minden ugyan olyan. - vontam meg a vállam. Nem hazudtam, így volt.

- Ma nagy buli nálatok! Oh, és Ronival is beszéltem, nem mondott semmit, de nem is kérdeztem. Jobbnak láttam nem faggatni őt.-

- Nem is kell, elvileg tudok mindent, majd elmesélem. -

- Oké, de most mennem kell segíteni anyának a munkahelyén, úgy látszik túl sok ma a vevő a virágkereskedésben.- mondta szomorú fejet vágva.

- Értem. Menj csak. Este tali. Szia!- ráadásként integettem is. A lány is intett egyet, ezután kinyomta, ezzel pedig véget is ért a beszélgetés. Úgy látszik a mai nap tele van energiával, ritka nála ez a nagy hangulat változás.

Mielőtt újból belemerültem volna a film nézésbe megrezzent a telefon. Rá néztem, s a kijelzőn Roni neve jelent meg.

Boldog születésnapot Vanessa!💗

Annyit írtam: Köszi!❤️

A telefon viszont újból rezgett.

Sajnálom, ha megbántottalak titeket, csak túl reagáltam. Remélem nincs harag, ha szeretnéd elmondok mindent, BOCSÁNAT, amiért ilyen rossz barátnő vagyok.

Nem tudtam mit írni neki, ezért csak annyit pötyögtem be: semmi baj, minden rendben, és megbocsáltok.

Ezután inkább kikapcsoltam a mobilomat. Nem azért, mert zavart, hanem nyugalomban beakartam fejezni a filmet. Lehet kicsit bunkón hangzik, de utálom, ha valaki megzavar ebben a tevékenységben, szinte ölni tudnék ilyenkor.

_________

Végül elérkezett az este. Az egész napomat filmezéssel tengettem, aztán az egyiknél be is aludtam, mert valami romantikus, nyálas izé ment, miközben néztem azt hittem beszippant engem is az a rózsaszín köd.

Gondolat menetemből Ice Tee és Roni hangja zökkentett ki. A két lány úgy döntött közösen vesznek nekem egy ruhát, a születésnapom, és a buli alkalmából. Ezzel nem is lett volna gond, ha eltalálták a méretem.

A tükör előtt álldogáltam a legalább három mérettel kisebb ruhában.

- Én ezt fel nem veszem!- mondtam, közben a fejem csóváltam.

- Nem is kell, mert már rajtad van. - mondta Roni mosolyogva.

A kétt lány tökéletesen festett az egyberészes szoknyájukba. Mindkettő ugyan az a fazon holt, csak más színben. Icee Tee feketét, míg Roni aranyszínűt választott. Az én ruhám is olyan volt, csak kékben, és rám sokkal jobban feszült, azt se tudom hogyan tudtuk rám húzni. A mellemet teljesen kiemelte ahogyan a csípőmet is, és a hossza épp hogy a hátsóm eltakarta. Egyszerűen nincs az az isten, hogy én ezt felvegyem. - mondtam én ezt naivan magamban, akkor mégis mi a fenét keresek a konyhában egy pohár narancs vodkával a kezemben?!

A barátnőim két pohár alkoholt megittak, és most vidáman táncolnak a nappali kellős közepén, miközben a kanos fiúk a náluk csorgatják rájuk. Velem is az volt a céljuk, hogy leittatnak, de úgy tűnt visszafelé sült el a dolog, pedig alig ittak. Én is kétszer belekortyoltam az italomba. Az volt vele a baj, hogy túl erősre csinálták, ha ezt a pohár mennyiséget megittam volna forgott volna velem a világ. Még nem volt itt az ideje, hogy a világomat se tudjam, mert túl korán volt, az óra meg csak a tíz órát sem ütötte meg. Elképzelni se tudtam mi lesz itt két óra múlva. Holnap reggelre bizonyára nagyon nagy takarítás vár, csak nem rám, hanem Aiden uraságra, akit most említve az elmúlt órákban nem is láttam. A buli kezdetén még itt volt, aztán puff, eltűnt. Lehet elvarázsolta magát. Ah, jó neki, a helyében én is ezt tettem volna.

Épp kortyoltam bele a pohárba mikor megláttam Josh-t. Szívem egyből hevesen dobogott, azt hittem menten mentőt kell hívni nekem. Az egész testem könnyed lett, úgy éreztem, mintha lebegni tudnék ettől az érzéstől. Hasamban is furcsa érzés keringett, talán ezek azok a pillangók? Fogalmam se volt. Aztán ez az érzés hamar elmúlt, amikor a két szememmel láttam ahogyan a fiú lesmárol egy lányt, aki közvetlen mellette állt. Tekintetem gyorsan elkaptam róluk, s hátat is fordítottam. Tudtam, hogy Josh is az a fajta, aki csak úgy falja a lányokat, mégse mertem beismerni magamnak. Igaz, bejön, de annyira nem, hogy odavessem neki magam, aztán jól kihasználjon.

Most már elég bátorságom volt ahhoz, hogy kiürítsem fenékig a poharam, aztán visszamentem a pulthoz. Volt ott egy fiú. Nem nézett ki túl jól, vézna kar, láb, szemüveg, kockás ing és egy farmer. Haja színe és a szeme teljesen különböző volt. A haja tejföl szőke, míg a szeme csoki barna. Nyilván festette a haját, de kit érdekel, ha ad piát addig jó.

- Sziaa- mondtam hozzá érve. A fiú először meglepődötten nézett rám, majd valami át suhant az arcán és rám mosolygott.

- Szia, Vanessa. - mondta, meglepett, hogy tudja a nevem, mivel én most látom először őt. Talán a sulinkba jár és látott párszor a folyosón, vagy tényleg én vagyok a mai ünnepelt, lehet azért tudja. Na mindegy, a felesleges gondolkodástól nem lesz piám.

- Tudnál csinálni nekem valamit?- nyújtottam felé a poharam.

- Persze. - elvette tőlem a tárgyat, s öntött belé valami alkoholt, majd kólát.- Ez egy Malibu kóla. Nem tettem bele sokat az alkoholból, mivel így is megártott neked valami. - mondta nevetve.

Duzzogva elvettem tőle az italom, majd drámaian megdobva kicsit a hajam sarkon fordultam, s távoztam. Jó, lehet megártott kicsit az a vodka, abból talán nem kéne többet innom.

A Malibu viszont nagyon finom volt egy huzamban meg is ittam mindet. Kellett még, ezért visszamentem. Ezt kb. 4-szer ismételtem meg. Még nem ittam magam le a sárga földig, de éreztem nem kéne több számomra, vagy a szervezetem felmondja a szolgálatot és az egyik eldugott helyiségben fogom magam találni.

Bementem a nappaliba, ahol a részeg tinédzserek tartózkodtak. A legtöbben táncoltak, de voltak, akik kisebb csapatokba tömörülve beszélgettek. Remélni tudtam, hogy kiszúrom valahol a részeg barátnőim, de csak Roni-t találtam, és őt sem szép állapotban. Éppen az egyik ismeretlen csávóval cserélt nyálat, kicsit sem diszkréten. A látvány által undorodva húztam el a számat. Untam magam, mégha részeg is voltam, ezért felmentem az emeletre, egyenesen a szobámba. Úgy gondoltam ideje lenne lefeküdni, mert már rég köpött a maci is.

Benyitottam a szobámba, ahol full sötétség volt, pedig nem emlékeztem arra, hogy leoltottam volna a lámpát. Na mindegy. Az ajtó melletti kapcsolóért nyúltam, de az nem volt ott hiába tapogatólóztam. Biztos valahova elment, talán ő is úgy gondolta elmegy szabadságra és leissza magát.
Annyiba hagytam a dolgot és helyette inkább becsuktam az ajtót. Levettem, jobban mondva lerugdóstam a lábamról a cipőt. A ruhából is kihámoztam magam, majd elmentem az ágyig, amire szinte úgy vetettem rá magam. Valami nem túl kényelmetlenre estem, ami még hangot is adott ki, sőt még beszélt is, épp olyan hangja volt, mint Aiden-nek. Milyen vicces, egy beszélő ágy.

- Mi az isten volt ez. - morogta a beszélő ágy, s ekkor megvilágítást kaptam. Az éjjeli lámpa felkapcsolódott, s ekkor pillantottam meg Aiden-t, aki ülő helyzetbe kényszerítette magát, miközben én még mindig rá nehezültem.

- Te mit keresel a szobámban?- döntöttem oldalra a fejem, közben kérdőn meredtem rá.

- Úgy érted az én szobámban?-

- Neeem, ez az én szobám. - erősködtem tovább.

- A tiéd eggyel arrébb van. Mellesleg mi van veled? Részeg vagy?- kérdezte, majd röhögött.

Morcosan néztem rá, valahogy bosszút akartam állni rajta, mert kigúnyolt. Négykézláb álltam, ezután elkezdtem egészen fel mászni, majd vissza kényszerítettem fekvő helyzetbe. Két kezem megtámasztottam a feje mellett. A fiú meglepetten nézett rám, még a szó is bele szorult. Na ez a beszéd, így kell ezt csinálni. Magamban nagyon büszke voltam magamra, de ha tudtam volna mit is csinálok, másképpen láttam volna dolgokat.

- Ness.- hangja érzéki volt, még sosem szólított meg így. Mindig durván vagy érzelemmentesen szólt hozzám.

- Igen?- néztem rá kíváncsian, mert nem tudtam mit akar, majd ekkor két erős kart éreztem meg a derekamon, amely magára taszított, s így történt az, hogy a fiún feküdtem. Fordított a helyzetünkön, és ő került felülre, mivel nem voltam magamnál nem tudtam mit csinál, így hagytam neki. Kezével végig simított arcélemen, ezután letért a nyakanra, a vállamra, egészen az én kezemig, amit a nyakára vezetett. Mindkettő mancsommal átkaroltam, s talán közelebb is húztam magamhoz. Ajkával apró puszikkal hintette be a nyakam. Íriszem becsuktam, miközben apró sóhajok szöktek ki számból. Ezután a fiú át vándorolt a kulcscsontomra, hagyott rajta egy ici-pici szívás nyomot is, talán.

Hirtelen egy furcsa érzés kirántott az élvezetek homályából, ez nem volt más, mint a hányinger.

- Aiden. -

- Mi az?- szólalt meg zihálva a fiú.

- Hánynom kell. - amint ez a két szó kijött ajkamon azon nyomban lelöktem magamról őt. Reflexből oldalra fordultam és kijött belőlem minden, ami a padlón, meg persze egy pár sport cipőn landolt.

__________

Boldog újévet mindenkinek!💗 Ennek megünneplésére hoztam egy újabb részt nektek!
Köszönöm nektek ezt az évet, hisz ti nektek köszönhető, hogy idáig eljutottam! Remélem továbbra is velem maradtok, és erőt adtak! Kívánom, hogy mindenkinek csodálatos új éve legyen!💗❤️