Íriszeim lassan kinyitottam, de a hirtelen ért napfény miatt pislognom kellett párat. Miután jobban láttam mindent , felültem és körbe néztem. A szürke falak és az azon csüngő poszterek felettébb ismerősek voltak, sőt még az ablak melletti rendezetlen íróasztal is.

Sajnos nem sok mindenre emlékszem a tegnap estéről, az utolsó képem az, hogy lecsukom a szemem, majd itt ébredtem fel. Emiatt kicsit kényelmetlenül éreztem magam, s próbáltam feleleveníteni a dolgokat, ami ugyebár nem sikerült.

Nagyot sóhajtottam, majd kikeltem az ágyból. Lábaim bizonytalanok voltak, de, ha még ez nem lett volna elég a fejem majd szétrobbant, s szédültem is.

- Istenem!- kezdtem el morogni idegesen az orrom alatt. Szép lassan visszaültem az ágyra, miközben vettem pár mély lélegzetet, hogy lenyugtassam magam. Ha visszemehetnék az időben, akkor soha se hagytam volna, hogy Aiden elrángasson abba a buliba, és akkor most nem lenne ez.- Ah- dőltem hátra bosszankodva az egészen kényelmes ágyban, ami az enyémhez képest sokkalta puhább volt. Kicsit oldalra fordulva beleszagoltam a takaróba nagyon erőteljese érződött rajta a férfi parfüm illat. Vajon hol vagyok?-tettem fel magamban a kérdést, amire még nem tudtam a választ, de a kíváncsiságom nagyobb volt, mint az erőtlen, gyenge testem. Úgyhogy újból neki próbálkoztam és felálltam, ezúttal már nem szédültem annyira, és a fejem sem zúgott annyira, így talpon tudtam maradni. Jobban végignézve testemen észrevettem, hogy a tegnap esti ruhámban voltam még, csak kicsit gyűröttebb állapotban. Most, hogy tisztáztuk egy perverz állat sem öltöztetett át nyugodtabb szívvel téptem fel az ajtót. Nem kellett sokáig áhítoznom a kinti látványban, ugyanis nagyon is jól tudtam hol Vagyok. Otthon, oh, de még mennyire, hogy otthon. Azt nem értettem miért nem a saját szobámban , ami a folyosó legvégén található, de legfőbb azt nem miért nem a kiskuckómban aludtam. És várjunk csak, ha otthon vagyok és nem máshol, plusz férfi parfümöt éreztem, akkor...nem ....ugye nem.... jézusom, jobb, ha elásom magam. Aiden kibaszott hálószobájában voltam, sőt az ő ágyában aludtam, ahova kitudja hány lányt vitt. Ebbe belegondolni is rossz volt, annyira, hogy legszívesebben kitaccsoltam volna magamból a nagy semmit.

Megráztam a fejemet, majd észhez térve bevonultam a saját kis vackomba.

__________

Felfrissülve tipegtem le a lépcsőn egészen a konyháig. Az óra lassan megütötte a déután három órát, szóval úgy godoltam valamit enne kellene, ellenben úgy látszott a szervezetemnek nem volt rá szüksége, így annyiban hagytam. Helyette itta jó sok pohár vizet, ami nagyon jól esett.

Az egész házban kongott a csend, ez azt jelentette egy árva lélek se kószál rajtam kívül, vagyis egyedül voltam hála az istennek. Fogalmam sem volt hogyan fogok Aiden szeme elé kerülni, főleg úgy hogy nem tudtam mi történt tegap este, az emlékeim még mindig nem akartak visszajönni. Csak remélni tudtam nem csináltam semmi hülyeséget.

_________

Másnap reggel véletlenül Aiden-el együtt egyidőben léptünk ki a szobánkból. Egy pillanatra összeafonódott a tekintetünk. Gyorsan félrenéztem. Tegnap szerencsére nem találkoztunk össze egyszer sem, amiért csak hálálkodni tudnék, de akkor miért pont most kellett ez a kínos pillanat? Nem ért volna rá még egy kicsit? Jó, mondjuk jobb mintha a suliban futnánk össze és én tök kényelmetlenül érezném magam, ellenben őméltóságával.

- Jó reggelt Ness!- köszönt ásítva egyet. Meglepődve kedves gesztusán óvatosan rá néztem, ennek ellenére orcáján egy cseppnyi kedvesség se volt észrevehető, gúnyoros volt.

- Inkább rossz reggelt...- morogtam az orrom alatt. Pedig egy másodperc töredékéig azt hittem, hogy na mindegy... reménykednem se szabad.

- Egyébként az ágyneműm kicserélhetnéd, és ha már itt tartunk ki is moshatnád, mivel tisztára átvette a te visszataszító szagodat. Jah, és anya kocsiját is szépen összerókáztad hazafelé jövet. Magyarázkodhattam is miattad, és persze én lettem kioktatva mikor nem csináltam semmi rosszat.-

Egy kicsit elmonfondíroztam mégis ki lehet ennyire gyomrot remegtetően szívtelen, de aztán rájöttem ő itt Aiden, aki soha se mutatott egy kevéske együttérzést sem felém, helyette ott tett keresztb ahol csak tudott, s ott szúrt ahol a legfójobban fájt.

- Simán ott hagyhattál volna. Mellesleg nem én kértem, hogy fektess be az ágyadba!- forgattam meg a szemem.

Aiden cinikusan felnevetett.

- Nem emkészel semmire? - kérdezte. Válaszképpen megráztam a buksimat.- Akkor annyit elárulók. Nem én dugtalak bele a saját ágyamba, hanem te- itt rám mutatott- ragaszkodtál, hogy ott aludjál, ráadásul velem együtt.- kacsintott rám.

- Mi?- nyögtem ki halkan. Olyannyira lesokkolt, amit mondott. Testem mintha lefagyott volna, nem tudtam rávenni magam a mozgásra.- É-én....biztos nem. Hazudsz! Biztos nem aludnék veled! Tudod miért?! Mert teljes szívemből gyűlöllek! Ki nem állhatlak!- szinte már a könnyeimmel küszködtem, hangom mégsem remegett meg.

- Persze, persze, szíved szerint úgy utálhatsz ahogy akarsz, de azt tudd, nem szoktam hazudni. Jah és nem aludtubk együtt. Helyette lent aludtam a kanapén. - ezzel a mondatával hagyott ott magamra, a gondolataimmal együtt.

__________

A suliban egésznap lehangolt állapotban voltam a reggeli esemény leforgása miatt. Pluszban egy csomó dolgozatot írtunk, ami tök váratlanul ért. Se baj, legalább megbukok és évet ismétlek, ennél nagyobb baj nem lehet, vagy nézhetem Aiden lenéző tekintetét, ezt semmiképpen sem szeretném, szóval muszáj belehúzni évvégéig.

- Vanessa! Hahó!- legyezett íriszem előtt kezével Roni. Visszatérve merengésemből rájöttem, hoy még mindig a suli melletti kis kávéóban ülünk. Azért jöttünk ide, mert a lányok úgy gondolták jót tesz nekem ez a hely. Mondju gazuk van, de itt sem akartam lenni, ellenben jobb, mint otthon ahol Aiden úraság úgyis csak csesztetne.

- Szerintem agy halott lett- tette hozzá csípős beszólását Ice Tee.

- Köszi, hogy már nem tekintesz élőemberként rám.- mondtam gúnyosan. Ice Tee visszaszólalásomra halovány mosolyt ejtett felém, ami engem is erre a cselekedetre unszolt.

-Szóval, halljuk mi is történt.- mondta a lány, Roni is helyeslően bólogatott. Ezért rövide összefoglaltam számukra. Volt olyan mikor nevettek rajtam, vagy Aiden- t szidták, jobban mondva ibkább Ice Tee, Veronica pedig mikor őméltósága szóba jött mindog félrenézett. Nagyon gyanús volt nekem, de jobbnak láttam nem kérdőre vonni őt.

- Még az a szerencse, hogy rád talált.- nevette el magát Ice Tee.

-Én azért neki sem örülök.- húztam el a szám.- Egyébként, nem rendelünk valamit? Még a végén a pincérnő ki zavar minket, mert már egy ideje ide pillantgat.- néztem az említett személy írányába. Szőke, rövid haja copfa volt kötve, kék íriszeit pedig egyenesen rám szegezte, mintha épp azon monfodírozik hogyan szeletelhetne fel. Ah...bele se merek gondolni, oh.. várjunk csak, sajna már megtettem.

- Ő nem Aiden egyik exe?- tette fel a váratlan kérdést Roni, aki a lányt vizslatta.

- Na ne szivass, hogy ilyen hétköznapi nőkre is bukik, aki ráadásul legalább két évvel idősebb nála- mondta Ice Tee.

-Szerelemben nincs megszabva a korhatár.- fűztem hozzá.

- Maximum az a szerelem is egy oldalú.-

- De bírnám, ha valaki egyszer pofára ejtené.- mondtam.

- Az szinte lehetetlen. Aiden sohasem volt szerelmes.- mondta Ice Tee somolyogva.

- Mintha ti olyan sok mindent tudnátok róla!- háborodott fel Roni. Mindketten döbbenten néztünk rá a zaklatott lányra. Tekintete szinte tűzben lángolt, olyannyira ellenszenves volt.

- Hé, nyugi.- mondtam. Hát nem sokat segített, még jobban felhúztam őt. Fogalmam sem volt mikor láttam őt ilyennek utoljára. Teljesen kikelt magából, de alami volt a düh mögött, amit nem tudtam kitapogatni.

- Nincs nyugi! Úgy beszéltek Aiden- ről, mintha ő lenne a világ legrosszabb embere, pedig semmit sem tudtok róla! Az ég világon semmit, mégis itt ócsároljátok!-

Nem tudtam megőrizni a hidegvéremet, ezért kicsit talán túlságosan is felemeltem a hangom.

- Igaz, nem tudok róla semmit sem! Viszont te sem! Úgyhogy nyugodj le a picsába még teljesen magadra nem haragítasz. Mellesleg min vagy úgy fenntakadva? Senki se szólt hozzád egy árva szót sem.-

Ice Tee lassan a vállamra simította kezét, s a követkeuőt mondta.

- Te is nyugodj le, mert ránk vontátok a figyelmet.- mutatott körbe. Igaza volt, minden eyges szempár kíváncsian, vagy dühösen szegeződött ránk, főleg a személyzeté, akik nyilván nem nézték jó szemmel a mi kis balhénkat.- Ez nem a legalkalmasabb hely, hogy megbeszéljük ezt.- tette hozzá.

- Bocs, de most nincs kedvem Vanessával egy légtérben tartozkódni.- vetette Ice Tee felé Roni. Ez fájt, hihetetlenül fájt, még az egyik legjobb barátnőm is össze tiporta az így is szétszaggatott szívem.

- Roni! Ez azért sok volt!- szólt rá engem védelmezve Ice Tee. Igazán értékeltem, de...

- Na és? Teszek a véleményedre jó magasról!- ezzel a mondatával pedig elhagyta az asztalunkat, majd a helyet is. Az én szívemben pedig egy hatalmas lyukat hagyott és egy jó nagy kérdőjelet a fejemben.

- Lehetséges beleszeretett abba a tuskóba.- szólalt meg pár perc után a lány, aki az előbb eléggé a gondolataiba merült, ahogyan én is. Sok minden futott át az agyamon, és köztük ez is.

- Ezen én is elgondolkoztam, bár tudja miért vagyok ilyen Aiden- el, szóval lehet más van a háttérben, valami mélyebb.-

- Mint például?-

- Hidd el, fogalmam sincs. Pedig ezek után nagyon szeretném tudni. Azt észrevettem, hogy Roni viselkedése az utóbbi időben megváltozik mikor arról a magamutogató seggfejről van szó.-

- Az jó, mert nekem is. Azt hittem csak én látom így, ezért nem beszéltem erről nehogy aggódj miatta. Most megkönnyebbültem.- mosolygott.

- Na, rendeljünk valamit, ha már itt vagyunk, majd holnap beszélünk vele hátha kicsit lenyugszik.-

- Jó, akkor te fizetsz kárpótlásképpen.- mondta a lány.

- Mii? Miéért én? Nem inkább neked kéne?- vontam fel a szemöldököm. Egy ideig mindketten komoran bámultuk egymást, de nem bírtuk tovább, végül pedig hangos nevetésbe torkollott az egész.

____________________________________

Végre sokak örömére kész lettem az új résszel, hosszas fáradalom után. Igaz, hogy egy jó ideje nem hoztam a folytatást, de most végre itt van!

Végül pedig szeretném megköszöni, hogy ennyien olvassátok ezt a kis történetet, ami lassan kezd a szívemhez nőni.

Szóval, ha tetszett ez a rész is, akkor nyomd meg a csillagocskát és írj egy szívet melengető kommentet!💗😉