Másnap reggel kényelmesen nyújtózkodva pattantam ki az ágyból, miközben tekintetem az éjjeli szekrényemen található órára tévedt.

- Mi a ....kilenc óra?! -

Kapkodtam össze-vissza, a szekrényemből is csak úgy dobáltam ki felé a ruhadarabokat, amik természetesen összegyűrve landoltak a padlón. Szép kis kupac összegyűlt mondhatom.

Szívem ezerrel zakatolt, az agyakerekeim pedig ezerrel kattogtak azon, hogy miért nem szólt az ébresztőm, mikor is kristály tisztán emlékeztem arra, hogy beállítottam. Vagy lehet mégsem? Mindegy.

Találtam egy fehér pulcsit, és egy fekete térdenél kivágott nadrágot, amik pont megfelelőek lehettek a napra. Szóval, gyorsan át is öltöztem, s kifelé menet próbáltam nem meg botlani a ruhákban.

Végig trapoltam a folyosón, egyenesen a fürdő szobáig. Mikor kinyitottam az ajtót, és beléptem, nem várt személy áldogált előttem. Kék szemei alatt lila karikák éktelenkedtek, míg szőke haja kócosan meredt az égnek.

- Aiden?! - ejtettem ki hitetlenkedve a fiú nevét ajkamon. Az említett személy csak értetlenül nézett rám, főleg mikor megpillantotta fura arckifejezésem.

- Mi az?-

- Te meg miért vagy még itthon?! Ráadásul pizsamában?- néztem végig rajta, lábait egy mackó nadrág keretezte, míg felső testét egy fehér bő póló.

- Mert szombat van.- mondta nyöszörögve, közben neki állt nyújtozkodni, így kilátszódott picike az izmos hasából.

- Hogy miiiii van?- kérdeztem , mint egy hülye.

Aiden felnevetett, ezáltal látszódni engedte a cuki kis gödröcskéit.

- Miért, mit hittél? Persze, hogy szombat van!-

- Azt hittem még csak péntek van.- biggyesztettem le ajkam, homlok ráncolva.- Ezért keltem fel? Ezért igyekeztem. Ezért... Arghhh....- mondtam bosszankódva.

Megfordultam és kiballagtam a helyszínről. A hátam mögül még hallottam Aiden hitetlenkedő nevetését.

Ellenben ahelyett, hogy visszamentem volna a szobámba aludni, inkább a konyhába botorkáltam. Kinyitottam a hűtő ajtót, amiből kivettem egy joghurtot, ami Aiden-é volt. Ezt onnan tudom, hogy rá volt írva a neve. Egyszer véletlenül megettem az összes joghurtját, mivel nem tudtam, hogy az övé, ő pedig szépen elküldött melegebb éghajlatra, plusz vennem kellett neki másikat. De jelen pillanatban nem érdekelt az a tény miszerint az övé, sőt vettem elő egy kanalat, majd szépen lassan elkezdtem enni. Miután elfogyasztottam frissen szerzett zsákmányom, kidobtam a kukába, de ügyetlen voltam, így a kanál is ott kötött ki.

- Francba már!- kezdtem el szitkozódni.- Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?!- túrtam bele idegesen dús barna hajamba, ami ezáltal még kócosabban hullott a vállamra. Szószerint úgy nézhettem ki, mint akinek madárfészek van a feje tetején.

Fújtam egy nagyot, majd lehajoltam. Kezem a kukába tettem, hogy kihorgásszam a kanalat. Közben arcomon fintor jelei ültek ki.

Miután sikeresen kikukáztam a tárgyat, beledobtam a mosogatóba, s ezzel egy idejüleg meg is engedtem a vizet, hogy lemossam a kezemről a sok baktériumot.

- Kukásnak készülsz, vagy mi?- hallottam meg egy nagyon ismerős hangot, nem is olyan messziről.

- Nagyon vicces.- feleltem gúnyoros hangnemben.

Aiden felnevetett. Közben pedig hallottam kimért, hangos lépteit, amik felém közeledtek.

- Mit szeretnél?- kérdeztem felé se fordulva. Hangom kissé bunkónak hangozhatott, de ezt hozza ki belőlem ez a szerencsecsomag.

- Kaját, azon kívül mást is, csak azt te nem tudod megadni nekem, ha érted mire gondolok, aranyom.-

- Hm.-

Elzártam a csapot, majd hirtelen megfordultam, így megpillantottam a közvetlen előttem álló személyt.

- Figyu, ha éhes vagy csinálj magadnak ennivalót, mert én nem vagyok a csicskád.-

Ellenben a fiú még ennek ellenére se mozdult el. Kérdőn néztem rá, mivel nem értettem miért állt még mindig velem szemben.

- Gyere el a mai buliba.- jelentette ki.

- Minek?- tettem kárba a kezem, s neki dőltem a hátam mögött lévő mosogatónak.

- Mert én azt mondtam.-

- Ch...és ez miatt elkellene mennem?-

- Jobb mintha itthon kuksolnál egyedül, a képzeletbeli barátaiddal.-

- Képzeld, vannak barátaim, akiket bármikor áthívhatok-

- Jajj, az a két lány? Hogy is hívják őket? Vanda meg Vera?-

- Nem! Ice Tee, és Roni!-

- Ahha, biztos. Na szóval, akkor kb. nyolcra legyél kész, mivel bekéne segíteni Josh-nak az előkészületekben.- kezdte el játszani a főnökösdit.

- Na ácsi! Kimondta, hogy megyek? Mert én aztán egy szóval sem említettem!-

- Josh miatt eljössz, tudom. Már csak, ha rád néz azzal leesik rólad minden ruha.- kacsintott rám mindent mindenttudóan.

A fiú neve említésére széles mosoly ült ki az arcomra, ami nem akart szűnni. De a második mondat hallatára feldühödtem. Mégis, hogy a jó istenbe feltételezhet rólam ilyeneket?!

- Minek nézel? Ribancnak?-

- Nem, max naivnak.- gondolkodott el, s nem tudtam, hogy komolyan gondolta-e ezt.

- Akkora egy barom vagy, hogy azt elmondani nem lehet.- szűkítettem össze a szemem.

- Uhhh....ezt bóknak veszem.-

- Nem annak szántam.- forgattam meg a szemem.

Aiden vigyorogva megcsóválta a fejét, majd a hűtőhöz lépett. Míg ő keresgélt, addig én végig mértem őt. Most már nem pizsamában volt, hanem egy fekete kapucnis pulcsi, és egy fekete adidasos melegítő nadrág díszelgett rajta, ami valljuk be, nagyon jó állt rajta. Tényleg baromi jól nézett ki, bármit is vett fel. És az a nadrág még a segget is jól kihangsúlyozta, főleg mikor lehajolt.

Arcom kissé égett, mikor észbe kaptam min is járt az agyam éppen.

- Jézusom.- suttogtam szánalmasan, amit bezzeg őfelsége is hallott.

- Mit mondtál?- kérdezte felém fordulva.

- Mi? Izé, semmit.- beszéltem össze-vissza.

- Ok- tudta le ennyivel az egészet.

_________

Délután három órakor nagyot sóhajtottam, miközben az ágyamon feküdtem. Éppen az Odaát harmadik évadát néztem, ami az egyik kedvenc sorozatom. Imádom a karaktereket, és azt, hogy mindig van benne valami izgalom, és egy kis csavar. Akadnak problémák, de azok mindig megoldódnak valahogy. Bár én is olyan bátor lennék, mint ők. Akkor nem kéne elviselnem Knight idegesítő képét, na meg a beszólásait.

Míg néztem a filmet egyre csak lecsukódtak a szemeim, majd mély álomba szenderegtem.

Azonban mikor felébredtem azt vettem észre, hogy valaki éppen a takarót rángatja le rólam.

– Naaa....— kezdtem elnyöszörögni.

– Kelj már fel, és öltözz!—

– Mondtam, hogy nem megyek.— kuporodtam össze mikor lerántotta rólam a takarót.

– Az isten szerelmére! Megígértem Josh-nak, hogy időben ott leszünk és segítünk neki. Erre tessék, már elmúlt fél tíz is!— dühöngött Aiden.

– Minek ígértél olyat, amit nem tudsz betartani?— motyogtam, miközben fejem a párnába fúrtam. Ezzel csak annyit értem el, hogy megragadta a bokám, s az ágy végébe húzott.

Villám gyorsan felültem, és mérges tekintettel jutalmaztam őt. A fiú felegyenesedett, és győztes mosollyal nézett rám.

– A ruhád az asztalon van, én választottam ki.— kacsintott rám.— Szólj, ha kész vagy.— mondta, majd az ajtóhoz sétált, de mielőtt kiment volna, utána kiabáltam.

– Akkor sem fogok menni! Sem felöltözni!—

– Akkor egy életre megfogom keseríteni az életed! Ráadásul nem emlékszel miben állapodtunk meg?— jött a válasz, mire durcásan néztem rá.

– Ez nem ér, az csak a randira vonatkozott. — motyogtam karbatett kézzel.

_________

- Játszunk felelsz vagy merszet!- vetette fel az ötletet egy velem egykorú lány. Magassarkúja miatt fél fejjel magasabb volt, mint én. Szőke haját felkötötte, míg elől két oldalt kilógott egy-egy tincs, így jobban kihangsúlyozva arca kerekségét.

Az egyik hatalmas szobában voltunk, legalább öt fiú és öt lány. A helyiség látszólag vendég szoba lehetett, mivel teljességgel rend uralkodott mindenhol.

Az egész bagázs egy körben ült, természetesen a padlón, míg én egy forgó székben trónoltam kívülállóként.

- Az unalmaas!- vetette felé Josh megforgatva a szemeit. Igaza volt, ez a játék már lassan idejét múlt, még akkor is, ha én egyszer sem játszottam ilyet. Véleményem szerint badarság, főleg, ha eldurvul a helyzet. Josh tekintete összetalálkozott Aiden-ével, így a két fiú cinkosan összemosolygott, ami számomra igen csak furcsa volt.

Aiden megköszörülte a torkát mielőtt megszólalt volna, így felhívva magára a figyelmet. Bár amúgy is figyelt rá minden lány.

Mélyet szippantottam a levegőből, ami nem éppen volt kellemes. Kezemben az Aiden-től kapott piros műanyag poharat szorongattam, amiben elméletileg narancs volt, de annyira hülye nem voltam , hogy higyjek is neki, így nem ittam belőle.

- Helyette kulcsos játék lesz, aminek a lényege az, hogy ami Josh barátom kezében van doboz, abba gyűjtjük a fiúk kulcsait, a lányok pedig húznak egyet-egyet, és akiét húzták, nos azzal elmennek ,,kocsikázni'' valahova.- vigyorgott a fiú, mint a tejbe tök. Ennek a játéknak sem láttam értelmét, csupán annyiban voltam biztos, hogy én aztán nem játszom. Sőt, azt se tudtam mit kerestem ott. Semmi kedvem sem volt ismeretlen arcok közt lenni, akiknek a többsége így is sok részeg volt. Ráadásul kényelmetlenül éreztem magam a testhez simulós ruhámban, amiből szinte kikandikált a mellem, ezzel felhívva magamra a srácok figyelmét. Más lányok ezt örömmel veszik tudomásul, de én ....én aztán nem ilyen vagyok. Jobban szeretem, ha egy ruha teljesen eltakar belőlem mindent.

Míg én ilyeneken gondolkodtam, addig a többiek önfeledten nevetgéltek, miközben a lányok sorra húzták ki a kocsi kulcsokat, és nagyjából mindenki meg volt elégedve a párjával, kivéve Josh-t, őt egy nálam talán egy évvel fiatalabb lány húzta. Hosszú, derékig érő vörös haja volt, arcát java részt eltakarta a szemüvege, szemei élénk kékek voltak, s hatalmasak. Olyan aranyos volt, hogy azt elmondani nem lehet. Termete kicsi, és törékeny volt, nyilván a bulizósabb barátai hurcolták el őt, szegény lány helyzetét teljességgel megértettem. Bár én egyenesen a nyálam csorgattam volna, ha Josh autójába kellett volna ülnöm.

- A következő pedig legyen.....Vanessa- csendült fel Josh vidám hangja.

Gyorsan rá kaptam a tekintetem, mire rám somolygott.

- É-hén....nem...nem játszom.- kezdtem el tiltakozni, kevés sikerrel.

A többiek unottan néztek rám. Nyilván azt gondolták milyen unalmas is vagyok valójában, pedig nem, csak nekem van eszem. Nem szerettem volna egy vadidegen autójában kikötni, hogy megerőszakolhasson, vagy kirakjon a semmi közepén, ahol kiéhezett kutyák cincálnának cafatokra. Blah...még belegondolni is rossz volt.

- Na, a kedvemért.- nyújtotta felém a dobozt.

Tekintete békés volt, és bátorító is egyben, ráadásul azt mondta, hogy az ő kedvéért, így kénytelen voltam beadni a derekam. Lehet igaza volt Aiden-ek, könnyen odaadtam volna magam neki, ha úgy akarja, túl naiv voltam.

- Legyen - bólintottam, s ezzel egyidejűleg egy kulcsért nyúltam, amit ujjaim közé fogtam, és könnyedén kivettem. Felemeltem Josh szem magasságába, de nem kellett megszólalnia. Sajnos tudtam kié a slusszkulcs, mivel rendszeresen láttam már, ráadásul nem máshol mint Aiden kezében. Na akkor olyan szerencsétlenül éreztem magam, hogy huhh. Azt se tudtam, hogy kínomban nevessek-e, vagy sírjak, hát egyik lehetőség sem volt felettébb jó.

A fiú is hasonló képpen érezhetett. Idegesen beletúrt szőke, felzselézett hajába, ami cselekedete által kissé szét állt. Szemét feszülten járatta végig rajtam, majd vissza Josh-ra, utána a kulcsra, amit még mindig a kezemben szorongattam.

- Asszem innom kell még.- mondta a fiú , majd kikapta az egyik srác kezéből az üveget, és jól meghúzta.

- Uff...- néztem rá elszörnyedve. Mancsom leeresztettem. Josh ellépett tőlem, s tovább vándorolt, ugyanis még három kulcs díszelgett a dobozka belsejében.

Tanácstalanul újból Aiden-re néztem, aki most már megkönnyebbülten fűzött egy lányt, akinek az arca tiszta vörös volt. Ohh...vajon mit is mondott neki? Biztos nem azt, hogy menjenek el egy romantikus vacsorára.

Felkeltem a helyemről, majd a kezemben lévő poharat ajkaimhoz emeltem, s egy húzamra megittam.

- Mi a fene?- suttogtam elhaló hangon. Teljesen meg voltam lepődve, ugyanis tényleg narancs volt benne, nem is akár milyen, Fanta, a kedvencem. Azt hiszem abban a pillanatban romokba dőlt az összképem róla. De mivel nem akartam a szobában tovább lenni, így kisétáltam, az egy folyosóra értem. A fény itt nagyon halovány volt, nyilván nem voltak valami erősek a villanykörték.

Megvontam a vállam, furcsa merengésemen, s tovább haladtam. Fogalmam sem volt hová megyek, csak mentem a fejem, na meg persze a zene után. Vagyis le a föld szintre, ahol a többiek már sík részegen buliztak. Olyan sejtésem volt, hogy nekem is ilyennek kellett volna kinéznem, pont ezért száguldóztam be a konyhába egy kis piáért, mivel nem értettem az alkoholhoz, így megfogtam egy üveget, amiben lehetőleg vodka volt. Amint ittam belőle az egész torkom elkezdte marni, ennek hatására a szemem is összeszorítottam.

– Wá...ez ütős. Huhh...— mondtam, közben ujjammal letöröltem a könnyemet. Újból és újból meghúztam az üveget, addig míg már röhögtem és forgott velem a világ.

Visongva futottam ki a helyiségből, egyenesen az őrült táncolok közé. A zene dübörgött, míg az én fejem zúgott, de látszólag nem érdekelt. Csak ugráltam mint egy hibbant, s riszáltam magam. Na tessék, ennyit arról, hogy nem iszom alkoholt. Már is megszegtem az egyik szabályom, mind ezt Aiden kibaszott Knight miatt!

– Olyan jó a buliiiii!— üvöltöttem teli torokból, már azon se csodálkoztam, ha másnapra rekedtes hanggal ébredem.— Juhéjj!— kiáltottam, közben elröhögtem magam.

Időközben sok test csapódott nekem, ezzel kilökve az egyensúlyomból, de még így sem ment el a kedvem.

Egyszer csak elkapott a hányinger, ezért a tömegen átfurakodva kifutottam a kertbe, mivel nem volt időm egy bokrot keresni, és oda hányni így oldalra fordultam, és ott ürítettem ki az engem nyomó súlyt.

Kezemmel megtöröltem az ajkam, s hajam hátra tűrtem, de sajnos arra is jutott egy kis hányás.

Újból elkezdett forogni velem a világ, így kénytelen voltam leülni a hideg betonra.

Fejem a hátam mögött lévő némely falnak döntöttem, s bámultam az égboltot, mélyen csillagok milliói jelentek meg.

Lélegzetvételem egyre csak normalizálódott, miközben éreztem, hogy kezdek kijózanódni a friss hideg levegőtől, mely kellemesen hatott rám. Szemeimre nagy súly telepedett, ami által kénytelen voltam lecsukni egy kis időre.

_______

Ha tetszett nyomd meg a csillagot, és kommemtelj! Pusziiii!
Plusz egy kérdés. Közületek ki látta a Miután /After/ című filmet?😍
És , aki látta nagyon szépen kérem  írjon véleményt!🙏 (remélem azért írtok páran 😅)