A világban kevés ember éri magát boldognak, sokan szenvednek, pedig megérdemelnék a boldogságot. Én is boldog voltam. Nem tudom, hogy egy csók hogyan tudott ilyet kiváltani belőlem. Éreztem Aiden intenzív érzéseit, és végre megértettem, hogy ő teljesen komoly velem kapcsolatban, én pedig félvállról vettem. Még mindig úgy érzem, hogy nem szeretem, viszont, van rá esély a változásra. Szerintem belé tudnék szeretni, félre tudnám dobni a múltat, és engedni a szívemnek, hogy szerethesse.

Az agyam pedig folyamatosan azon a bizonyos csókon járt, amíg iskolában voltam. Érződött rajtam, hogy valami történt, mivel a lányok utaltak is rá, de én mindig témát váltottam.

A kihalt osztályteremben pakolgattam a cuccom a táskámba. Roni azt mondta lassú vagyok, ezért előre ment Ice Tee-vel, akinek teljesen mindegy volt, hogy hol van.

A telefonom hirtelen megrezzent a telefonom, ami azt jelentette új üzenetem érkezett.

Összecipzároztam a táskám, majd felvettem az egyik vállamra. Kihalásztam a hátsó zsebemből a telefonom. Roni írt.

AloeVera:
A szőke herceg felkínálta
számodra a fuvart. Éppen most
tart a terem felé.
Ha hazaértél hívj fel, és mesélj el
mindent részletesen!
Sok sikert!
Jöjjetek össze!
Pusza!❤

Mosolyogva csúsztattam vissza a zsebembe a telefont.

Ideges voltam, ugyanis tegnap este óta nem láttam őt, mivel reggel korán már elment otthonról. Nem tudtam mit mondjak neki, hogyan reagáljak a jelenlétére. Vajon kínos lesz közöttünk a légkör?

- Szia. Kész vagy? - hallottam meg az ajtó irányából Aiden vidámsággal telt hangját.

Fejem automatikusan a hang irányába vezettem. Amint megpillantottam a szívem hevesebben kezdett el verni, és egyből a csókunk jutott eszembe. Alsó ajkam erősen beharaptam, amire ő is felfigyelt, de nem reagált rá semmit, csupán a szemembe nézett, majd elmosolyodott. Olyan normálisnak tűnt minden, meg persze valótlannak. Eddig egyszer sem mentem haza Aiden-el, és eddig nem láttam ezt a fajta arckifejezését. Legfőképpen a szeme csillogása, a szűnni nem akaró mosolya döbbentett meg. Életember először láttam egy embert ilyen boldognak. Lassan már elvakított ahogyan ragyogott. Az emberek azt mondják, akkor a legszebb egy személy, ha szerelmes. Na, ezt a hülyeséget soha sem hittem el, a mai napig, ugyanis Aiden tényleg szemet gyönyörködtető volt. Persze ezt nem jegyzem meg neki, mert a fiúknak ilyet nem illik mondani, hiába jóindúlatból mondod, nem fog jólesni nekik. Bár minden fiú más, még sem akarok kisérletezgetni.

- Ahha, készen. Mehetünk. - válaszoltam.

Viszonoztam Aiden gesztusát, és immáron már az én ajkam is somolyra húzódott.

______

Fejem az ülés fejtámlájának döntöttem, így pásztázva a kinti világot, ahol az emberek sétálgattak a járdán.

- Tegnap este óta nem nagyon volt esélyünk beszélni, főleg a csókról. Már  kezdtem azt hinni, hogy megbántad, és hogy majd kerülni fogsz, de örülök, hogy végül nem így lett. - szólalt meg hirtelen Aiden, miközben erősen figyelte az utat.

Rá néztem arcára, amin a zavar jelei jelentek meg, még ha alig is lehetett észrevenni őket. Elmosolyodtam, annyira aranyos volt.

Úgy éreztem, hogy Aident kétségek között hagytam, ezért nem akart semmi olyat tenni, amit nem akarok. Azonban, már nincs olyan, amit ne akarnék vele kapcsolatban. Bár ezt neki nem mondom el, legyen az én kis titkom.

- Nem bántam meg. - vallottam be. Elkaptam róla a tekintetem, és egyenesen néztem. - Mellesleg, tegnap... - hirtelen eszembe jutott az, amit Nathan mondott. Gyorsan kivertem ezt a gondolatot, nem éri meg ezen agyalni. - Tegnap rosszulesett, hogy olyan későn értél haza, főleg  hogy megbántottalak, nem is egyszer. De esküszöm nem csináltam semmit, csupán vé -

Nem tudtam tovább folytatni a mondandóm, ugyanis Aiden csendre intett.

- Nem kell magyarázkodnod, tudom hogy nem vagy olyan, hogy csak úgy rá mászol valakire. Szóval, nyissunk tiszta lappal, és.... és azt akarom, hogy a barátnőm légy. Tudom, hogy ez most nem olyan romantikus, viszont...már nem bírtam tovább. -

- Tudom nem ezt a választ vártad, de had gondoljam át kicsit. Nem vagyok biztos önmagamban, ezért szeretném átgondolni a dolgokat. Szerintem ez jó mindkettőnknek. - mondtam. Pedig Roni azt mondta jöjjünk össze, uff sajnálom Roni, de biztos akarok lenni magamban, és jól akarom csinálni.

- Megértem, de jobb, mint a nem. - mondta felnevetve.

Hangjából hallatszódott, hogy nem ezt a választ várta. Legalább tisztában tartotta az akaratomat.

- Apropó, anyáék reggel szóltak telefonon, hogy Nathan talált egy lakást  ahova költözhet, szóval a hétvégén már odaköltözik. Szerencsére bútorozott, és csak bérelni fogja, mivel csupán félévig fog tanyázni a városban. -

- Miért csak félévig? Mi lesz utána? -

- Átveszi az apja vállalkozását, vagy beáll a céghez modellként. Ez a két lehetősége van. -

Bármennyire is utálom őt, azért nem lehet jó számára, hogy az apja irányítja az életét. Biztosan sokat veszekedtek emiatt, de nem az én dolgom.

- Te nem akarsz modellkedni? - csúszott ki számon a kérdés.

Aiden jól szórakozottan felnevetett.

- Szeretnéd? -

- Nem, ízé, csak...kérdeztem, mert meg van hozzá a kinézeted. - mondtam vállat vonva.

A francba, miért kérdeztem meg?

- Lehet, de nem nekem való. Mellesleg gimnázium után apám cégénél fogok majd dolgozni. Ezt nem ő akarta, ezt én akarom így, de gimi végéig még van egy évem átgondolni. -

- Ooo, ez biztosan....menő. - mondtam ki, mire Aiden kinevetett.

- Mióta mondod valamire azt, hogy  menő? - kérdezte jól szórakozottan.

Durcás arcot vágva kinéztem az ablakon, és megláttam az utcánkat. Nem sokára hazaérek. Hurrá.

- Szoktam mondani. -

- Tényleg? Eddig még nem hallottam. -

- Most csak úgy kicsúszott. -

Egy kis csend beállt közénk, de nem az a szokásos kínos csend, hanem inkább az a kellemesebb fajta, ha van egyáltalán ilyen.

Még mindig nem fogtam fel azt a tényt, hogy Aiden szeret engem, és rajöttem számomra sem közömbös. Azt hittem teljes szívükből utáljuk egymást, majd hirtelen szerelmet vallott, az érzéseim megzavarodtak, aztán elcsattant egy csók közöttünk. Minden olyan hirtelen jött, mint egy álomban. Olyan mintha álmodnék. Nem hittem volna, hogy pont Aiden lesz az a személy, aki Josh után megmozogtatja a szívem.

Miután hazaértünk csend honolt a házban, amit még mi sem törtünk meg.

Aiden ledobta a táskáját a kanapéra, majd egyből a konyhába ment egy szó nélkül. Jó magam is úgy cselekedtem mint ő, mármint leraktam a táskám az övé mellé, csak szebben.

A szívem hevesen dobogott annak tudatában, hogy csupán ketten vagyunk a nagy házban. Eddig egyáltalán nem éreztem így. Tényleg kezdek furcsa lenni.

Nagyot sóhajtva lehuppantam a kanapéra. A telefont kihaláztam a zsebemből, majd megnéztem ki írt. Ice Tee volt az.

Jegestea🌹:
Szia! Bocs, hogy zavarom
a lámúrt, de nálad maradt
a történelem füzetem,
a tiéd meg nálam. A
tanár rosszul osztotta ki,
látszik, hogy már kettőig
sem lát el. Na mindegy,
holnap elugrom délután érte,
úgyis hétvége.

me:
Oksa.

Füzet? Történelem? Ma volt töri? El is felejtettem, pedig az az egyik kedvenc tantárgyam. Nem kell sokat gondolkodni rajta, könnyen a fejembe megy, és csak jó jegyeim vannak belőle.

- Nessa, csináltam szendvicset, kérsz? - kiabált ki Aiden, aki úgy látszik lusta civilizált emberek módjára viselkedni.

- Nem kösz! Nem vagyok éhes! - kiáltottam vissza, mire azt motyogta, hogy jó, vagy oké, vagy nem tudom, nem hallottam tisztán.

Nem sokkal később kijött egy tányérral a kezében, amin három szendvics pihengett.

A fiú lelökve mindkét táskát a földre helyet foglalt mellettem. A távirányított a kezébe vette, hogy bekapcsolja a TV-t, majd elkezdett váltogatni a csatornák között.

- Most komolyan, mit ártottak szegény táskák? - kérdeztem tőle.

- Útban voltak. - mondta, miközben beleharapott a szendvicsbe.

Megforgattam a szemem, aztán előre meredtem.

- Holnap...- kezdte el. Rápillantottam az arcára, szemei még mindig a TV-t pásztázták. - menjünk el valahova. - fejezte be a mondatot.

Arcán apró pírt és zavartságot véltem felfedezni, amitől rohadt aranyos volt. Arcomra hatalmas vigyor ült ki.

- Ez most egy randi? - kérdeztem.

- Nem, földönkívüli utazás. - mondta gúnyos hangnemben. - Ez jó lesz. -

Visszatette a tárgyat a helyére, majd a tányérat az ölembe fektette, csak hogy neki ne kelljen fognia. Dehogy, hogy most már asztal is vagyok, jó hogy nem rám támaszkodik.

Legalább meg van a holnapi programom is. Nem tudom miért, de hirtelen nagyon izgatott lettem, és alig vártam, hogy holnap legyen.

A film, amit választott valami zombis ízé volt. Nem nagyon szerettem az ilyen típusú filmeket, mivel ..... hogy is mondjam, túlságosan divatja múlt ez a műfaj. Kitör a járvány, az emberiség kezd kihalni, a zombik embereket esznek, sok-sok lövöldözés, aztán pár ember marad életben. Nem tetszik. Ellenben Aiden él-hal ezért a műfajért. Nem is értem miért.

Időközben egy kezet éreztem meg a vállamon, Aiden finoman átkarolt. Automatikusan fejem a vállára fektettem, szemem lehunytam, s élveztem ezt a pillanatott. Először éreztem magam valaki karjában ilyen nyugodtnak. Vajon miért? Miért pont Aiden? És neki miért pont én? Ha ő nem lépett volna, még most is ölnénk egymást, vagy lehet rágyújtottam volba már a házat a bunkósága miatt. Régebben sokat veszekedtünk, és nem győztünk meg lenni egymás mellett. Most pedig a karjaiban fekszem nyugodtsággal. El sem tudom hinni.

A gondolataimba veszve annyit vettem észre, hogy elragadott az álom világ.

Ez az elalvás dolog olyan mintha csak lehunytam volna a szemem, és felébredek. Annyit vettem észre, hogy valaki a karjaiban cipelt. Nem láttam ki az, mert még félálomban voltam, s nem volt kedvem kinyitni a szemem. Nem sokkal később megéreztem ahogy hátam a puha ágynak nyomódik. Olyan kényelmes...

- Jó éjt. - suttogta egy ismerős hang. Ajkát a homlokomra tapasztotta, ezzel apró puszint hintve a bőrfelületre.

Gondosan betakart a takaróval.
A következő, amit tompán hallottam, hogy az ajtó csukódik.

Újból teljes álomba merültem, egy abnormálisba, ahol mindenhol Aiden fejű unikornisok repkedtek rám vigyorogva. 

______

Sziasztok!

Újból van kedvem írni.
Bár rájöttem milyen jó olvasni, és nagyon belemerültem, számos könyvet elolvastam. Aztán rájöttem, hogy lehet ti is nagyon várjátok már, hogy folytassam a könyveimet. Ez pedig még jobban lelkesített.

Sajnálom, hogy ennyi időt kihagytam.  Meg hogy ilyen rövid résszel jöttem, de a végén van romantika. Fhuu, olyan romcsiii hangulatban vagyok, hogy csak naaa. 😭

De van egy szomiii hírem
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

Az hoooooooogy....
Hooogy.....
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
❤
/Csak hogy húzzam az agyatok/😂
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Már csak.......
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

Jó, abbahagytam.
Szóval!!!!
Figyelem!
És kérlek kíméljetek, ne nyírjatok ki, de sokat gondokodtam rajta.
Eredetileg 30 részesre terveztem a könyvet, de rájöttem ahhoz már nincs ihletem. Ezért maradtam a 25 részben, szóval már csak 4RÉSZ van hátra, amit ezen a héten hozok is, vagy csak kettőt, jövő héten a maradékot. Most RENGETEG időm lett hirtelen. (Múlt héten is ezt gondoltam, aztán váratlanul elkellett mennem itthonról jó pár napig😂).

De dönthettek ti is, mondjuk úgy ösztönzőbb számomra.

a,  a héten legyen négy rész
b.  a héten legyen két rész, és jövő héten is kettő

Nem tudom ki várja, de jövő héten új rész várható a Próbálj meg, szeretni! c. irományomból. ❤🌹
Már egy csomó komment jött, hogy folytassam. 😭🤯