A reggeli incideneshez képest a napom elég elfogadható volt. Aiden eléggé ki volt akkadva, olyannyira, hogy kezdte elveszíteni a hideg vérét. Ezután -gondolom- a hangoskodás miatt Nathan, mögötte egy idősebb, úgy kb. 25-30 év körüli nő, kijöttek a szobából, majd fentről néztek le. Én persze egyből a fiatal tanárra néztem, aki kerülte a tekintetem. Na, ha ez nem volt gyanús, akkor én meg a császár leszek következő életemben.
Különösképpen ennél a résznél nem történt semmi, csupán Aiden idegesen elhagyta a házat.

A suliban Nathan folyamatosan kerülte a tekintetem, és a jelenlétem is. Őszintén, nem tudom mi folyik itt, de tisztázni szeretném a helyzetet. Azt már tudom, hogy Nathan megcsókolt, és kiszívta a nyakam, mind ezt úgy, hogy én aludtam. Itt van még az is, hogy este értünk haza, pedig délután volt, amikor elmentünk kocsikázni. Ezek miatt a következő kérdések merültek fel bennem: Nathan miért tette ezt velem? Hol voltunk délutántól egészen estig, amíg én aludtam?

Szinte nevetségesnek tartom ezt az egészet. Ha nem velem történt volna meg, hanem mással el sem hinném. Még most is alig bírom felfogni. Letámadott egy tanár, akit alig ismerek szinte!

- Vanessa! - legyezett szemem előtt Roni.

Úgy látszik elbambultam, nem is kis időre, ugyanis az eddig előttem álló Ice Tee eltűnt.

Roni és én a lépcső alján ültünk a bejárathoz közel. Már lassan délután három óra volt, ahhoz képest, hogy kettő óta itt ültünk.

- Bocs, mondtál valamit? - kérdeztem felé nézve.

- Nem igazán, viszont szerintem neked lenne mondani valód számomra. Egésznap alig szóltál hozzánk valamit, és még a kamu mosolyod is bevetetted. Lehet másokat ezzel betudsz etetni, de mi már átlátunk ezen. Szóval ki vele, mi történt, és mi az a folt a nyakadon? -

Észre sem vettem, hogy a lány tekintete már egy ideje a nyakamon időzik.

Kezem az említett helyre vezettem, ahova reggel vittem fel egy kis alapozót, hogy elfedjem valamennyire, úgy látszik a nap folyamán lejött.

- Ízé, semmi, csak egy ..... szúnyog csípés. - mondtam oldalra nézve, ahol Nathant láttam elsuhanni előttünk.

Nagyon zavar, hogy ez a kínos légkör miatta van, s mégis így viselkedik. Nem hittem volna, hogy ilyen gyerekes oldala is van.

- Ahha, persze, szúnyog csípés. Ugye tudod, hogy ezzel nem vágsz át engem. Ez egy szívás nyom. Csak nem tettetek egy lépést előre? - húzogatta a szemöldökét Roni sokat mondóan.

Ha tudná kihagyta rajtam azt a nyomot nem így viselkedne. Ha megtudná az igazat azt mondaná, hogy én vagyok a világ legrosszabb barátnője, amiért titkolóztam, és nem mondtam el az igazat.

Figyelmen kívül hagyva a kérdését, vállamra vetve a táskám felkeltem.

- Menjünk haza. - mondtam.

Roni kiskutya szemekkel nézett rám. Ha  így néz egy emberre az soha nem jelent jót.

- Én elmentem. - mondtam, majd sarkon fordultam.

Jobb nem belekeveredni ilyenkor semmibe sem. Nekem jobb a békesség, már ami megmaradt belőle.

Mielőtt tehettem volna egy kecses lépést előre, a lány vékony karja ragadózóként fonódott körém. Ez az a póz, ami egy fiú és egy lány esetében filmbe illő jelenet, de ebben a szitiációban ez nincs így. Ez Roni képessége, hogy elérje, amit akar, megragad, behálóz, majd lassan megadásra kényszerít. De ebben a hangulatomban semmi kedvem se volt a játszadozáshoz. Aiden mérges rám. Tudom, hogy féltékeny lett, mellesleg megértem miért is borult ki annyira, ha olyan helyzetben lennék mint ő én sem reagálnék másként. A szerelem néha elvakít, hogy ne lásd, amit látnod kéne. Ezt persze saját tapasztalatból mondom. Annyira oda voltam Joshért, hogy nem láttam a valódi énjét, és a terveit. Az a nap örökké belém vésődött. Főleg az, hogy kiderült az igazság róla. Azóta is bánom, szánom, hogy Aiden-t vádoltam, aki tiltakozhatott volna, de nem tette, csupán csendben tűrte. Még mindig nem értem miért. Miért ment ennyire messzire? A szeretet ilyen cselekedetekre is képes? Nem lehetséges, kizárt, hogy  már egy éve szeret. Hiszen ez idő alatt rengeteg barátnője volt, akiket nyilván szeretet, azt hiszem. De vajon, mióta szeret engem? Mit lát bennem, ami különlegessé tesz számára? Miért várja el azt, hogy én is szeressem őt, hol ott ez szinte lehetetlen.

- Kérlek, Vanessa, csak a meghallgatásra kell elmennünk, ami négykor kezdődik. - mondta kérlelő hangon a lány.

- Mégis mi féle megh....- kezdtem bele, de aztán eszembe jutott, hogy valamelyik nap mondták, hogy létrehoznak egy tánc csapatot, amiből persze én nem kérek.

Kezem a lány karjára vezettem, hogy lehámozhassam magamról.

- Nem, nem, nem és nem! - kezdtem bele a heves tiltakozásba gondolkodás nélkül.

Utáltam táncolni. Sohasem volt hozzá tehetségem, olyan vagyok, mint egy robot. Tiszta merev leszek olyankor, és akadozik a mozgásom. Kösz, de én ebből nem kérek. Nincs szükségem a szégyenre, ami rám várna. Ha eljönne a világ vége, és csak tánccal lehetne megmenteni, még akkor sem!

- Nyaa, kérlek! Aiden is ott lesz! -

A fiú neve hallatán leengedtem a kezem, s engedtem, hogy Roni újból magához szorítson, ezzel kalitkába zárva engem.

Aiden. Vajon hogyan tisztázhatnám a helyzetet? Bár, szerintem nem kíváncsi jelenleg a mondandómra. Így is mérges volt rám a legutóbbi miatt, a tegnapi pedig mégjobban rátett nála a tűzre. Bár minden egy varázsütésre megoldódna...

- Akkor még inkább nincs kedvem hozzá. - mondtam lehajtott fejjel.

A lány megérezve a hangullat változasom szorosabbra fogta az ölelést. Hogy lehet benne ennyi erő?

- Miért? Mi történt Rómeó és Júlia között. -

- Mindketten végzetesen végezték. - jegyeztem meg gúnyosan, amit a lány nem vett jó néven.

- Akkor mi történt közted és Aiden között? - kérdezte.

Nagy sóhaj hagyta el a számat, mielőtt válaszoltam volna kérdésére.

Éreztem ahogy Roni karjai eltávolódnak rólam, majd megragadva szembe fordít magával.

- Megbántottam valamivel, és most látni sem akar. - vallottam be.

- Vanessa, tisztában  vagy vele, hogy a fiú szeret téged, ugye?! - kérdezte mérgesen, nyomatékosítva hangultatát még a kezét is csípőjére helyezte. Jelenleg úgy nézett ki, mint egy főnök asszony, ami kissé vicces.

Tényleg tisztában vagyok vele, hogyan érez Aiden. Nem kell az orrom alá dörgölnie, mellesleg nem szándékosan sebeztem meg őt. Mondjuk arról én tehettem, hogy naiv kislányként egy perverz autójába ültem, aki becsapott, ráadásul rossz szándékai is voltak a nyakamon lévő jelből, és a csókból ítélve. Legszívesebben lekevernék neki egy-két pofontot, de még azt sem lehet, hiszen a szemem elé se akar kerülni. Bár lehet jobban teszi, mert szinte kinyírnám, bemocskolta a testem. Oda az első, értékes csókom, amit a szerelmemnek kívántam adni, erre ő keresztbe tett nekem. Megakarom fojtani, fellógatni egy híd fölé, vagy megkínozni.

- Igen. - válaszoltam a kérdésre.

- Helyes! Nem tudom mit tettél, de úgy érzem ha megkérdezném se mondanád el. - milyen jó megérzés, ezért hálás vagyok - Most pedig, írány a tornaterem, szépen elhívod Aiden-t és bocsánatot kérsz, hogy a szerelmetek tovább virágozzon. - mondta, közben elkezdett tolni.

- Már mondtam, figyelembe veszem az érzéseit, de nem tudom viszonozni. - mondtam.

Lábammal próbáltam megfékezni azt, hogy ne tologasson tovább, de olyan erős volt, hogy még ez sem segített, vagy inkább akaratos. Lehet az akarat ereje teszi őt ilyen erőssé. Milyen jó neki, én is erősebbé szeretnék válni.

- Vagy inkább nem akarod. Tudod Vanessa, a nem tudod és a nem akarod között nagy a különbség. Ne zárd el az érzelmeidet, enged szabadon őket, mert ha kalitkába zárod nem fognak kivirágozni. - mondta.

Hogy tud ilyen dolgokat mondani?

- Egy író veszett el benned. - jegyeztem meg mosolyogva.

Legalább a kedvem egy fokkal jobb lett. Ezért szeretem a barátnőim. Bármennyire is szar hangulatban vagyok, egyszer csak mindig jobb lesz. Ez a barátság ereje, ha a közelükben vagy nem sokáig leszel lehangolt. Ha nem tudod mit tegyél tanácsot adnak, vagy segítenek.

_______

Végül nem mentünk el a meghallgatásra, helyette beültünk a közeli kávézóba, majd haza felé menet vettünk fagyit. Ez lett a vége ahhoz képest, hogy a nap kezdete tökéletlen volt. A kedvem a mérce aljáról, egészen a tetejéig ugrott, majd nem.

A konyhában éppen valami szendvicset próbáltam összeütni, mivel majd éhen haltam.

Kezembe vettem a kész remek művem. Miután szépen végig mértem arcomon büszke mosoly jelent meg. Legalább ennyit összetudok hozni, ha már főzni nem tudok. Az ebédet és a vacsorát Aiden szokta megcsinálni, de mivel már hét óra van nem tudtam tovább várni rá. Valószínűleg nem is fog jönni addig amíg le nem fekszem aludni. Jobban mondva Nathan se ért még haza. A fiatal férfira gondolva kezem a nyakamhoz emeltem, ahol a folt éktelenkedett, amit rajtam hagyott. Vajon hogy nem tudtam külön választani a valóságot és az álmot? Hogy tudtam összetéveszteni a kettőt? Ráadasul ez volt az első, hogy egy fiú ilyesmit csinált velem, ezért kicsit zavarbaejtő.

Miközben mosolyogva monfondíroztam magamban cipő dobbanásakat hallottam meg a konyha felé közeledni.

Fejem rögtön a kijárat felé vezettem, ahol Nathan állt meg. A perverz tanár ingjének első két gombja ki volt gombolva, míg zakóját a kezében tartotta. Szabad kezével frusztráltan beletúrt eredeti, szőke hajába, amit már találkozásunkkor is irigyeltem.

Teljességgel érződött a körülöttünk lévő feszült légkör, még az étvágyam is elment. Csalódottan tettem le a pultra a vacsorámat.

- Üdv itthon! Jó későn értél haza. - szólaltam meg, reméltem hogy legalább így megtörhetem a csendet.

- Áh, igen. Igazából kellett egy kis friss levegő és gondolkodási idő. Át akartam gondolni azt, ami tegnap este történt, amiért nyilván a bocsánatkérésem akarod hallani. Meg is értem. Viszont, nem fogok emiatt kimondani azt, hogy "sajnálom, hibát követtem el", mivel én egyáltalán nem bánom. - monológja végén egyenesen a szemembe nézett.

Tekintetem erőteljes volt, ami kicsit megrémített, de ami még ennél is jobban az az, amit mondott egyáltalán nem bánom. Ez mégis  mi a fene akar lenni? Olyan mintha azt mondaná tetszel nekem, azt akarom, hogy az enyém legyél.

- Én...erre nem tudom mit mondjak. - vallottam be zavartan felnevetve.

Nathan halványan elmosolyodott, majd elkezdett beszélni.

- Nem is kell. Oh, és átlátszik a melltartód. - kacsintott rám vigyorogva.

Igaz is, mikor hazaértem a fekete melltartómra csak egy pólót vettem fel, és elfelejtettem, hogy átfog látszani.

Arcom elvörösödött, miközben egyik kezemnel magam takargattam, míg a másikkal idegesen mutogattam felé.

- T...t...t....t...t...t...teeeee Perverz, Pedofil, Kéjenc, Pszichopata, Semmirekellő, Kanos Tanár! -

- Nos, köszönöm a bókot. -

- Ezt nem annak szántam! -

- Else tudnád képzelni milyen aranyos vagy, amikor zavarbajösz, képes lennék itt helyben letámadni téged, de annak Aiden nem örülne. Ha legalább egy kicsit tökösebb kölyök lenne már rég az övé lehetnél, de nem. Na mindegy, ha ő nem, akkor majd én lecsapok rád, és szép lassan felfallak. - kacsintott rám újból.

- Hogy mi? -

Leengedtem mindkét kezem, és hitetlenkedve néztem rá.

- Ugye csak....viccelsz...-

- Nem, egy cseppet sem. - mondta ki komor arckifejezéssel. - Amit akarok, azt mindig megkapom. -

_______

A kanapén guvasztva ültem a térdem átkarolva. A ma délutánon járt egyfolytában a fejem megállás nélkül. Nem tudtam elfelejteni Nathan komoly arcát, és szavait, amelyek valahol mélyen megérintettek. Szeretném bemesélni magamnak, hogy ez csak egy vicc, csak a bolondját akarja járatni velem, de nem megy. Hogy alakulhattak így a dolgok?

Lassan már éjfélt ütött az óra, de Aiden nem volt sehol sem. A nappalira sötét csend borult, csak a hold halvány fénye szűrődött be az ablakon keresztül.

Fáradt voltam, azonban mégsem tudtam elaludni bármennyire is szerettem volna, ezért úgy gondoltam lejövök, és várom Aiden-t. Viszont telt az idő a fiú pedig csak nem ért haza. Még üzenetet is küldtem neki, arra sem reagált semmit sem, még a hívásaim sem fogadta.

Olyan szánalmasnak érzem magam. Miattam van ez az egész, nem is, Nathan hibája, de ennek ellenére bűntudatot érzek, s úgy érzem én vagyok mindenért a hibás. Nem szeretném, ha ennyi miatt megutálna. Ő vallott szerelmet nekem, ezért vállalja a felelősséget érte. Miért vallotta be, ha egy ilyen miatt bedurcizik? Ha annyira mondja, hogy szeret, akkor nem kellene kettesben hagynia Nathan-el.

Szememből sós könnyek fojtak, arconon keresztül, egészen az államig. Mire észbe kaptam a mellkasom összeszorult, én pedig néma zokogásba kezdtem. A csendbe csupán a halk nyöszörgésem, meg a szipogásom hasított bele. Nem értettem miért pityergek egymagamban az éjszaka közepén, és azt a nagy fájdalmat sem értettem. Vajon mit kellene tennem? Teljesen összezavarodtam, tehetetlennek éreztem magam. Nem akartam  ilyen érzéseket, mivel teljesen összezavar.

Hirtelen egy kattanást hallottam meg, majd a nappaliba beszűrődött egy kis fény. Néhány perccel később újból leoltódott a villany, végül halk cipő koppanások múltán megpillantottam keserves fényben Aiden arcát.

Testem megkönnyebbült, a sírást is abbahagytam.

Valami oknál fogva örültem, hogy láthattam őt.

Aiden amint megpillantott összevonta a szemöldökét, majd megtorpant előttem.

- Hát te? - kérdezte.

Érződött rajta az erős női parfüm, és az alkohol szaga. Mellkasom összeszorult, s feszült lettem.

A kanapén helyzetet váltva feltérdeltem. Kezeim öntudatomon kívül a fiú nyakára fonódott, majd magamhoz húztam, hogy hozzá préseljem magam  a testéhez. Olyan kellemes volt őt ölelni.

- N-nessa?! - ejtette ki összezavarodva nevem.

Fejem nyakába fúrtam mielőtt megszólaltam volna. Beszipantottam a fiú parfümjének illatát, ami megnyugtató hatást keltett bennem. 

- Annyira sajnálom. - mondtam, ajkam megremegett, újból kísértett a sírás, de erős maradtam, és magamba fojtottam. - Sajnálom, hogy megbántottalak. Mindent sajnálok, amit tettem, és megsebeztelek vele. Úgyhogy kérlek, ne hagyj magamra többet, ne dobj el magadtól. -

Lehet, hogy csak a meghit pillanat mondatta ezt velem, viszont úgy éreztem ezeket a szavakat ki kell mondanom, vagy különben összeroskadom. Magam sem értettem mi történik velem, nem tudom honnan jöttek ezek az érzelmek, amiket eddig észre se vettem, de abbsn biztos voltam, hogy nem akarom elveszíteni őt, s nem akarom, hogy mással legyen.

- Hé... - szólalt meg halkan.

Két kezét a vállamra tette, majd kissé eltolt magától. Egyenesen belenézett a szemembe, amint arcomra nézett ajka kicsit szétnyílt. Tekintetem egyből dús ajkára terelődött, amin épp abban a pillanatban húzta végig nyelvét. A mozdulata miatt nagyot dobbant a szívem, és kénytelen voltam nagyot nyelni.

- Ha ilyen arcot vágsz más fiúk előtt is, azt sohasem fogom megbocsáltani neked. - mondta érzékien.

Egyik kezével beletúrt a hajamba, míg a másikkal arcomat cirógatta. Aiden egyre közelebb, és közelebb hajolt hozzám, míg végül ajkát rányomta az enyémre, majd egy csókban forrt össze. Amint szánk érintkezett lehunytam a szemem, és csak élveztem ahogyan a hasamban csiklandós érzés keletkezik, majd eluralkpdik rajtam minden érzelem. Kezemmel beletúrtam puha, kissé kócos hajába. Álmaimban sem hittem volna, hogy pont Aiden-el fogok csókolozni, egy ilyen romantikus pillanatban. Örültem, főleg, ha ez lett volna az első csókom.

Mikor elváltunk egymástól csak úgy kapkodtam a levegőt, és nem tudtam megálljt parancsolni a hevesen dübörgő szívemnek. Féltem attól, hogy Aiden bármelyik pillanatban meghallhatja.

_________
_________

Sziasztok!

Tudom, hogy szerdára ígértem meg ezt a részt, de sajnos sok dolgom volt, így amikor már szabad voltam egyböl elkezdtem írni a folytatást.

Nem ilyenre terveztem, de a vége felé úgy éreztem ennek már itt az ideje, és elvitt ez a romantikus hév. 😅

Meg hosszabbra terveztem, na de mindegy.

Ha tetszett csillag, és kommentben írd le a véleményed, főleg ezután a rész után. ❤🧐😍

Jövő hétre már két részt is tudok hozni(reméljük).