Másnap idegesen léptem be az iskola ajtaján két oldalamon a barátnőimmel, akik nagyban beszélgettek valami magazinról, amit tegnap közösen nézegettek. De jó, hogy míg ők ilyen jól elvoltak addig én túlestem egy szerelmi vallomáson, nem is akár milyen helyzetben. Aiden időzítése nem volt megfelelő, nagyon nem. De azt tudtam, hogy nem viccelt, és nem is tudok olyan elsiklani felette, viszont elkell felejtenem. Én és Aiden egyáltalán nem illünk össze, nem tudnám elképzelni, hogy ő meg én együtt vagyunk, még a hideg is kiráz, ha erre gondolok. Ráadásul nem tudom emiatt eldobni a múltat sem.

- Min merengsz annyira? - kérdezte Ice Tee.

Közben megérkeztünk a termünkhöz, ahova beléptünk.

Leültem a szokásos helyemre, lepakoltam, s a fejem a padra helyeztem.

Azt se tudom mi legyen a vidámparkos cuccal. Ellie-nek már megígértem, hogy segítek, de Aiden pipa lesz, főleg hogy már tudom az igazságot. Bárcsak eltűnnék, és akkor nem kéne ezen aggódnom. Ő is, minek vallotta be? Miért nem tartotta magában?

- Valami történt? - fordult hátra aggódva Roni.

Komótosan ránéztem, majd nagy nehezen bólintottam.

- Szerelmet vallottak. - ismertem be.

Roni tágranyílt szemekkel nézett rám, de láttam az apró mosolyát, ami szerint örül neki.

- Aiden, mi? - kérdezte szemöldökét húzogatva.

Bolintottam.

Ice Tee is kíváncsian hátra fordult, de ő nem mosolygott a hír hallatán.

- Sejtettem, hogy ez van a háttérben. -

- Hogy érted? - kérdeztem összezavarodottan.

- Úgy, hogy sejtettem, hogy így érez irántad, de nem voltam 100%-ig biztos benne. - válaszolta.

- Nekem ő mondta el. - vallotta be Roni. - De azt mondta később fogja bevallani. -

- Jó tudni, hogy ti tudtátok. - vágtam sértődött arcot.

- Nem tehetünk róla, hogy ilyen sötét vagy. - vigyorgott Roni.

- Legalább rájöttem már hogyan érted ezt. - feleltem.

- És, mit fogsz tenni? - kérdezte Ice Tee a telefonját nyomkodva.

- Nem tudom. Az érzéseink nem kölcsönösek. - sóhajtottam fel.

- Szerintem adhatnál neki esélyt. Tudod, elmentek randizni meg ilyenek, és akkor te is belé szeretsz. - ábrandozott Roni.

- Ez nem egy romantikus film. - fintorogtam.

- De attól még beválhat. - mondta.

- Nem. Most Ellie a fontosabb. - mondtam komoran.

- Most megüthetlek? - kérdezte Roni.

- Nem. - vágtam rá gyorsan, mert már lendítette a kezét.

- Tudod, most érzéketlen vagy. Szerinted Aiden, hogy érezne, ha tudná mit tervezel? - akkadt ki jogosan a lány.

- Már tudja. - böktem ki vonakodva.

- Te tényleg érzéketlen vagy. -

- Nem, de....Sajnálom. Visszautasítom, és megmondom lépjen tovább. -

- Ellie-vel? -

Megint bólintottam.

- Azt elmondom neked, hogy megfogod bánni ezt. Aiden egy őszinte, kedves, jófej srác, aki törődik másokkal, és neki te vagy az első. Mindig maga elé helyezett téged. A balesetkor, a Josh iránti érzéseidet is. Azt akarta, hogy boldog legyél, neki mas nem számított. Azt se bánta, hogy megutáltad. Vanessa, gondold át mielőtt cselekszel, mert nem tudod mit veszítesz. -

- Már döntöttem, és ezen nem fogok változtatni, ha szakad, ha fúj, ha piros eső esik, meg hasonlók. - válaszoltam.

- Mindkettőtök álláspontját megértem. - mondta Ice Tee. - Viszont, ebben most nem tudok egyikőtök oldalára állni, szóval kimaradok, ha nem baj. Majd a háttérből szurkolok. -

Ice Tee azért mondta ezt, mert nem akart semelyikünkkel sem összeveszni. És azt sem akarta, hogy a Roni és a köztem lévő barátság megromoljon. Kellett egy személy, aki megerti az én szempontomat is, de sajnos nincs ilyem ember. A két lányon kívül nincsenek annyira barátaim, maximum egy-két internetes, azokkal is regen beszéltem már. Biztos nem kíváncsiak már rám. Szívesen figyelmen kívül hagytam volna a problémát, azzal az indokkal, hogy majd megoldódik. Valahol mélyen egy hang szólt, hogy nézzek szembe ezzel.

Miért pont én lettem az a bizonyos személy számára? Én nem vagyok hozzá illő. Nem vagyok az esete. Csak egy szürke, unalmas, buta lány vagyok, aki néha napján csak nyűg az emberek nyakán. Annyi lány közül választahatott volna, mégis én lettem a kiválasztott.

Reggel meg köszönni se köszöntem neki. Teljesen úgy kezeltem őt mintha levegő lenne, de ő sem igyekezett kommunikációt kialakítani velem. Lehet úgy gondolta rám hagyja azt a döntés, hogy mikor beszéljünk.

Úgy érzem magam, mint a kalitkaba zárt madár, aki boldogtalanul próbál kijutni akár a rácson keresztül, de nem megy neki, és lassan kezdi elveszteni a reményt, majd várja, hogy valaki kinyissa az ajtot számára, hogy újból eggyé válhasson a természettel. Igazán szép gondolatok, viszont ezt az ajtót nekem kell kinyitnom, hogy szabad lehessek.

Annyira elmerengtem a gondolataimban, hogy észresevettem az ofőt, aki oldalán egy fiatal emberrel érkezett meg.

- Mint már említettem új matek tanárt köszönthetünk iskolánkban, ami nagyon ritka. - kezdett bele a férfi.

- Tényleg említette volna? - mondtam ki hangosan, amit gondoltam, mire az előttem ülő lány elnevette magát.

Ezzel csupán a tanár rosszindulatát, és vérbenforgó szemét, gonoszsággal telt mosolyát vívtam ki. Komolyan láttam körülötte a sötétségbe burkolt démonokat. Ijesztő.

Majd átadta a szót a fiatal tanárnak, aki a huszas éveiben járhatott.

Amikor megszólalt a teremben tartozkodó lányok 90%-a felsóhatott, elfojtva sikolyukat.

Viszont, Roni, aki előttem ült ledermedt egésztestében, amint a srác elkezdett beszélni.

Ice Tee aggódva ránézett barátnőjére, majd megkérdezte mi a baja. A lány suttogva a következőt felelte : Ő az!

_______

- Az ''Ő az!'' alatt kit értettél? - kérdeztem Ronira nézve, aki a padon ült Ice Tee-vel, míg én álltam előttük, ezzel eltakarva a napot, ami lassan lyukat égetett a hátamba.

- Azt a srácot, aki az első barátom volt, és akivel volt az első alkamam. - mondta.

Hangjából kilehetett venni mennyire is zaklatott, annak ellenére hogy próbált nyugodt maradni.

Így látván őt a szívem megsajdult, és legszívesebben kikötöttem volna azt a fiút egy elhagyatott helyre, vagy a semmi közepére.

- De hogy-hogy tanár lett, főleg hogy akkor most kb. huszonegy éves, nem? Túl fiatal, nem? - kezdett el töprengeni Ice Tee. Gondolom most valami logikus magyarázatit próbál kitalálni. Nem hiszem, hogy menni fog neki, ha csak nem gondolat olvasó, mert akkor belelátna a fiú agyába.

- Már akkor mondta, hogy szeretne tanár lenni, mert szeret másokon segíteni, és jól kijön a gyerekekkel. De ez már a múlt. - mondta Roni.

- Vagy lehet, hogy egy perverz, aki gimis lányokat jött fikszírozni. - mondtam. - Mellesleg, olyan mintha csak színészkedne. A mosolya nem látazott valami őszintének. - töprengtem.

- Miért tenne így? -

- Hm...jó első benyomás? - mondtam bizonytalanul.

Roni tekintete a távolba merengett. A bús tdkintetét felváltotta a ragyogó mosolya, amit nem tudtam hová tenni.

- Min mosolyogsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

Tekintetét visszavezette rám, s hosszan nézett a szemembe.

- Jó lenne, ha a saját próblémádat is megoldanád. -

- Na, de te fontosabb vagy. - mondtam.

- Most helyezd magad az első helyre. Nagyobb bajban vagy, mint én. Ráadasul nem szeretnék visszaemlékezni a múltra, mert az nem a jelen. - mondta.

- Oké, de nem tudom mit tehetnék. - sóhajtottam fel tehetelenül.

- Kezdetnek jó lenne, ha nem kerülnéd, és beszélnél vele. -

- Jó, de....hogyan kéne kezdenem? Tudod most kicsit kínos lenne vele beszélni. -

Lehajtottam a fejem, kezemet összekulcsoltam, majd elkezdtem fürkészni. Most tűnt fel, hogy nem is olyan fehér az ujjam, mint amilyennek hittem. Az feltűnt, hogy a bőröm kicsit száraz, talán ha hazaértem bekenem egy kis kézkrémmel.

- Neki még kellemetlenebb lesz, de jobb hamarabb túlesni rajta. Nem? -

- Hogy érted, hogy hamarabb? - kérdeztem összezavarodva.

- Úgy, hogy épp ide tart. - válaszolta angyali mosollyal az arcán.

Szoval akkor azért vigyorgott idétlenül a semmibe.

Segítségkérőn néztem Ice Tee felé, aki azt suggalta, hogy hagyjam ki belőle. Hát oké. Úgy látszik nincs mit tenni, szembe kell néznem vele.

De nem MOST!

Megindultam a bejárati ajtófelé, hogy ne keljen beszélnem vele. Tudom, megint csak menekülök, de nem tudom mit mondhatnék neki.

- Vanessa! Most meg hová mész? - kiáltott utánan Roni.

- A terembe! - kiáltottam vissza.

- Ugye tudod, hogy Aiden követ téged?! Hiába futsz! - mondta elnevetve magát.

Hátra néztem a vállam felett hátha viccel, de nem így volt.

A fiú kimért léptekkel, hatalmas mosollyal az arcán követett. Mintha azt akarná ezzel kifejezni, hogy számomra nincs menekvés. Olyan volt ez a helyzet mintha én lennék az áldozati bárány a nagy ordas farkas számára, aki jól szórakozott a zsákmányával.

Hirtelen megálltam, majd egész testemmel felé fordultam, és megvártam amíg beér.

Úgy döntöttem pontot teszek ennek az egész komédiának a végére.

Viszont, belül tudtam, hogy rendes választ kell adnom neki. Nem szabad menekülnöm, mert csak megsértem az érzéseit. Sohasem hittem volna, hogy pont ő fog vallani nekem, vagy belém fog szeretni. Túl abszurd ez az egész, mintha csak egy illúzió lenne, amely bármelyik percben eltűnhet.

- Végre megálltál. - mondta vigyorogva.

- Nem hagytál más választást. - mondtam oldalra nézve.

Tekintetem megakadt Ellie-n, aki egy nagy társaságban ácsorgott. Úgy tűnt nagyon vidám, ahhoz képest, hogy én úszom a kínos levegő mámorjában.

- Ezt inkább nekem kéne mondanom. - felelte.

- Nem tudtam mit is mondhatnék neked a tegnapi után. -

Idegesen helyztem test súlyom a jobb lábamról a balra, majd balról a jobbra.

Karomat mellkasom előtt kereszteztem, hogy ne lógjon tehetlenül két oldalam mellett.

- Az én hibám. Nem így terveztem elmondani, meg azt hittem legalább sejted, de ahogy Roni mondta, te tényleg sötét vagy az ilyen dolgokban. - miközben ezt mondta, jól szorakozottan felnevetett.

Jó tudni, hogy ő nem érzi magát kényelmetlenül.

Miután abbahagyta a kacarászást, folytatta a mondanivalóját.

- Tegnap rendesen felhúztam magam rajtad, főleg azért mert dupla randit szerveztél a hátam mögött. Szerintem neked sem esne jól, ha az akit szeretsz ilyet tenne a hátad mögött. -

- Nem értelek. Miért szerettél bele egy olyan lányba, mint én? Tudtommal nem tettem semmit sem, hogy ezt elérjem nálad. -

Csak essünk túl rajta, mert kezdek egyre idegesebb lenni.

- Én sem tudom hogyan szerethettem bele egy együgyű lányba. -

- Ez fájt. - morogtam az orrom alatt.

Időközben Ellie-nek feltűnt, hogy valaki figyeli őt.

A lány nem túl feltűnően körbe nézett, végül szeme megakadt rajtam. Mikor megpillantott angyali mosolyt küldött felém, majd ránézett az előttem lévőre, mire kérdőn nézett vissza rám.

Remek, tuti ki fog faggatni.

Vállat vontam, majd Aiden arcára pillantottam, aki abbahagyta a beszédet, és megnézte mit néztem.

Amikor megpillantotta Ellie-t arca grimaszba torzult.

Csuklómat erőszakosan megragadta, hogy maga után vonszolhasson be a suli épületébe.

Úgy tűnik most nagyon mérges, pedig nem csináltam semmit.

________

Sziasztok!

Meg is hoztam az új részt!

Ha tetszett csillag, plusz komment.

Új rész nem tudom mikor lesz. :(

🥰😴