A hétvége gyorsan eltelt, és az utolsó pillanatban azon kaptam magam, hogy hétfő van. A legrosszabb nap, főleg azért, mert ma írom újból a matek dolgozatom. Aiden-ek hála sikerült megértenem az anyagot, viszont a tanítási módszerei ijesztőek lettek, mondhatjuk úgyis, hogy fenyegetett.

- Olyan fáradt vagyok. - mondtam nagyot sóhajtva, miközben egyedül sétáltam a suli folyosón.

- Öhm. Elnézést, Vanessa, ugye te vagy Vanessa Parker? - hallottam meg magam mögül egy vékonyka hangot, mire megálltam, s megfordultam.

Egy angyal?

A fény, ami belőle áradt azt hittem megvakít. Olyan élénk volt, de mégis az a tipikus félénk lány karakter.

- Igen. - mondtam.

- Ellie Beasley vagyok. Tudnánk suli után beszélni? - kérdezte zavartan. Nagyon aranyos volt, ahogy próbálta a hajával elrejteni a piros arcát.

- Igen, persze. - mondtam mosolyt varázsolva az arcomra.

A lány is megkönnyebbülve mosolyodott el, olyan volt mintha nagy teher esett volna le a válláról. Ennyire  félt a velem való beszélgetéstől? Ijesztő  lennék?

- Annyira örülök! Akkor, megvárnál a termetekben, olyan három körül odamegyek, persze csak akkor, ha neked is megfelel. -

- Nekem jó. Akkor háromkor találkozunk suli után. Most mennem kell, szia. -

- Szia! - intett, majd ahonnan jött arra is ment vissza.

Istenem, ez a lány olyan mint egy angyal.

Eddig alig láttam őt. Vajon hányadikas lehet? Talán gólya? Nem tudom, majd megkérdezem tőle.

______

A padomban ültem előttem pedig a lány, aki reggel beszélni akart velem valamiről.

Nem mert az arcomra nézni, fejét is inkább lehajtotta. Nem meglepő, hiszen nagyon zavarban volt, de ez tette őt olyan aranyossá. Bárcsak én is aranyos lehetnék, meg szép, és okos,  plusz a személyiségem is lehetne érdekesebb.

- Szóval, miről is szerettél volna velem beszélni? - kérdeztem olyan kedvesen, és tapintatosan ahogyan csak lehet. Nem akartam sietettni, viszont reggelig sem akartam dekkolni az iskolában.

- Ízé, sajnálom, hogy rám pazarlod az időd. - mondta, hallatszódott a hangján ahogy megremeg.

- Semmi gond, úgysincs jobb dolgom. - azon kívül, hogy Aiden-el kéne matekoznom.

- Ennek úgy örülök. Azt hittem zavarok. De a tárgyra térek. Én a.....segítségedet szeretném kérni egy szerelmi ügyben. Vagy valami hasonló.- ujjait elkezdte tördelni.

- Szerelmi ügy?! - kérdezte lesokkolódva. Még a sajátomon sem tudtam segíteni nem hogy másokén. Ebből semmi jó sem fog kisülni, főleg, ha én tőlem kér tanácsot. Ha pedig visszamondom szomorú lesz, és kárba megy a bátorsága. Okés, nem szabad csalódást okoznom neki, minden tőlem telhetőt megteszek. Azt hiszem....

A lány aprót bólintott.

- Egy osztályba járok ezzel a fiúval, már lassan egy éve szeretem őt, viszont nem tudok sok mindent róla, ezért közelebb akarok kerülni hozzá mielőtt bevallom neki az érzéseim. - mindvégig komoly tekintettel nézett a szemembe. - Úgyhogy kérlek segíts, hogy többet tudjak meg róla! -

Ez a lány nagyon határozott, és nem mellesleg látszik rajta, amit eldönt meg is teszi. Csodálom érte, ritkák az ilyen emberek. Biztosan szép jövő áll ez előtt a lány előtt, és biztosan elérik a fiút az érzései.

- És kiről is van szó? -

- Öhm...Aiden Knight-ról. -

- Hee? Aiden? -

Újabb bólintás.

- Esetleg van barátnője? - kérdezte őzike szemekkel fürkészve arcom.

Hát ez a kérdés eléggé nyilvánvaló, mivel a suli bálványáról beszélünk, szóval biztosan, de adjunk neki egy kis reményt.

- Nem, nincs. - mondtam mosolyogva.

Miután végeztünk ezzel az üggyel utána nyugidtan lehet bűntudatom.

- Tényleg? Azt hittem te vagy a barátnője, de nem, úgy megkönnyebbültem. - kifújta a levegőt. Ezt gondolta, és mégis.....

- Nem, dehogy Aiden csak a mostohabátyám, vagyis fogjuk rá. - mivel még annak sem tekintem.

- Oh, értem. A szüleitek...- kezdett bele.

- Nem, dehogyis! Ez annál kompikáltabb, de erről ne beszéljünk.-

Szomorúságom a hamis mosolyom mögé próbáltam rejteni. Nem akartam, hogy észrevegye, nem akartam, hogy rosszul érezze magát, és azt higgye milyen tapintatlan volt, végképp pedig nem akartam a sajnálatát. Az emberek amikor megtudták a helyzetem mindig elkezdtek megszánni, ezt utálom a legjobban, mert anélkül sajnálnak, hogy tudják milyen érzés lappang bennem.

Ennek ellenére a lány mégis az álcám mögé látott.

- Oh, sajnálom, nem akartam, hogy rossz emlékeket idéz fel. - kezdett el hebegni.

- Nem a te hibád. Inkább térjünk  vissza Aiden-hez.it is szeretnél róla tudni? És mesélnél kicsit róla, hogy jelenleg milyen viszonyban vagy vele, mert úgy könnyebb dolgom lesz. -

Felkönyököltem az asztalra, és az állam a kezembe helyeztem, így figyelvén ahogy összeszedi a gondolatait. Még az is aranyos ahogyan gondolkodik, ilyenkor ráncolja a homlokát, és az olyan ariii.

- Hát....az osztályból mindenkivel jóban vagyok, és beszélni is könnyű velük, bár általában csak rólam beszélünk, ez néha zavar, de nem merek szólni, félek hogy akkor megharagszanak rám. Aiden-el viszont nem tudok beszélgetni. Ha a közelemben van, vagy hozzám szól zavarba jövök, és kerülöm őt. Lehet azt hiszi nem bírom, de nem akartam, hogy ezt észrevegye. Nem tudom mit tegyek. -

- Hm...ha ez megnyugtat én se tudok normálisan beszélni vele, mert általában bunkó. - mondtam.

- Aiden bunkó? Szerinten nem ilyen, az iskolában sokat nevet, és mindenkivel kedves. -

A lány szavaitól szinte lefagyott az agy rendszerem. Úgy látszik Aiden otthon és a suliban  is teljesen más, vagy csak velem ilyen? Bár megértem, hiszen utál engem, és nem mellesleg én is szörnyű dolgokat vágtam a fejéhez, plusz hibáztattam is.

- Öhm...Szerintem jobb lenne, ha elhívnád valahova őt hétvégen, vagy suli után, hogy jobban összemeledjetek. -

- Mi? De...de...de nem is beszéltem vele. És...és...és elhívni? Kicsit sok nekem. -

- Hm...akkor csináljunk dupla randit. - mondtam.

A lány kíváncsian nézett rám.

- Dupla...randi? -

- Igen, bár Aiden nem fogja tudni, hogy ez az lesz, csak mi. - kacsintottam rá. - Hétvégén mehetnénk vidámparkba, én, te, Aiden meg....hm... egy barátom. Nem kell azon aggódnod, hogy őt elhívd, majd én megteszem, te csak arra gondolj, hogy aranyos legyél, és adj bele mindent a hódításodba! A töbnit bízd csak rám! -

- Mii?? Tényleg?! Köszönöm! -

Annyira meghatódott, hogy a fejét szipogva temette arcába.

- Ne...ne sírj! -

- Ezek öröm könnyek. - motyogta.

Halványan elmosolyodtam, miközben hátra dőltem.

- Az a barát, akit elhívsz ő az a fiú lesz, aki tetszik neked? -

Szemét törölgetve meresztette rám.

- Nem, ő egy gyerekkori barátom. -

Legalább én is jobban negismerhetem őt, és akkor könnyebben fogok rá emlékezni. Talán.

_______

Aiden íróasztalánál görnyedtem a matek füzetem felett, bár nem mentem vele sokra, kiment a fejemből az, amit szombaton magyarázott.

A fiú pedog mellettem ült a telefonjába merülve. Ahogy láttam az egyik haverjával beszélgetett.

Tényleg. Jut eszembe, ez egy tökéletes időzítés, hogy rákérdezzek van-e barátnője, meg hogy elmondjam neki a tervem a hétvégére vonatkozóan. A kérdés az : Hogyan vezessem fel? Csak vágjak a közepébe?

- Aiden, ízé...- szólaltam meg nagy nehezen.

Félek, hogy kifog akadni, ha megkérdezzem. Biztos azt mondja majd : Semmi közöd hozzá, foglalkozz a saját dolgaiddal.

- Mi az? Kész vagy? - nem, tíz perc alatt az öt feladatból egyet se bírtam megcsinálni.

- Nem. Csak kérdeznék valamit. -

A tollal elkezdtem kiszínezni a kockákat. Legjobb tevékenység matek órán, és ebben a szituációban.

A fiú felsem nézett a készülékből, úgy válaszolt. Biztos fontos személlyel írogat.

- Mondjad. -

- Neked van....barátnőd jelenleg? -

Lélegzet visszafojtva vártam ahogyan lefog szidni.

- Hm..most nincs. -

- Áh, tényleg? És mi van azzal a lánnyal, akit szeretsz, alakul vele valami? -

- Nem igazán. -

- És szeretnél vele járni? - mik ezek a kérdések? Mindjárt sírok... Ostoba, ostoba. Félrefogja érteni. Mindjárt lehúzom magam szégyenemben a pokol bugyrába. De ezt Ellie miatt teszem!

- Igen, szeretnék, mert szeretem. Természetes, ha az ember együtt akar lenni azzal, akit szeret. -

- Értem. És ..... más lánynak...nem lenne esélye  nálad? - kérdeztem rá emelve a tekintetem.

Aiden is pont ekkor nézett fel a kijelzőről, ezáltal tekintetünk találkozott. Szemében meglepődöttséget véltem fel fedezni, amit nem tudtam hova tenni.

- Miért kérdezel ilyeneket? -

Újból a füzetemre néztem, s folytattam azt, amit abbahagytam.

Egyre kínosabb lett körülöttünk a légkör.

Azt kívántam bárcsak túlesnék rajta minél hamarabb.

Biztos dühös, amiért ilyenekkel zaklatom őt.

- Csakúgy. Ismered Ellie Beasley-t, ugye? -

Ez gyors téma váltál. Gratulálok Vanessa, ügyes vagy.

- Ahha, osztálytársam. -

- Mit gondolsz róla? -

- Hogy mit gondolok róla? -

Szemem sarkából figyeltem ahogy hanyat dől, közben beletúr a hajába. A telefonját másik kezével zsebrevágta.

- Aranyos, kedves, szép, furcsa kisugárzása van. -

- Jóban vagytok? -

- Nem tudom. Mindig kerül engem. Nem értelek. Miért kérdezel hirtelen ilyeneket? -

- Mert hétvégén vele, és egy barátommal megyek vidámparkba, és...-

- És? -

- Úgy gondoltam elhívlak téged is, mivel azt mondtad a matek segítségért cserébe menjünk vidámparkba. -

Úgy gondolom szépen összehoztam ezt, már csak rá kell kapnia a csalira, és a hétvége csak Ellie-n múlik. Remélem lekörözi azt a lányt, akit Aiden szeret, és összejönnek.

- Nos, úgy gondoltam, hogy arra....- végét nem értettem, mert elkezdett halkam suttogni.

- Mi? Mi az? Nem hallottam. -

- Semmi, nekem jó a hétvége. -

Ez az! Na ki a szuper? Hát én! Vanessa Parker!

Már csak Ellie-nek kell elmesélnem a nagy hírt, biztosan örülni fog neki.

Újból visszatértem a matek egyenletek fölé, és szomorúan tudatosult bennem, hogy nem haladtam semmit. Ha így megy tovább a holnapi dogám is nulla pontos lesz. De nincs veszve a remény, lehet belőlem még Einstein.

- Nem értem. - feküdtem a füzetre nyaffogva.

- Pedig egyszerű, ha jól megcsinálod megjutalmazlak. -

- Jutalom? Milyen jutalom? - kaptam fel izgatottan a fejem.

- Nem mondom el anyáéknak, hogy egyes lett a matekod, ráadásul nulla pontos. -

Keservesen bigyesztettem le ajkam. Fejem újból letettem, s Aiden felé néztem.

- Gonosz vagy velem, mint mindig. Ellie mondta nekem, hogy az iskolában mindenkivel kedves vagy. Velem miért vagy bunkó? Meg mindig ugratsz. Ennyire utálsz engem? Ennyire nem bírod a jelenlétem? -

A fiú gondterhelten felsóhajtott.

- Nem erről van szó. Nem utállak csak...-

- Csak, mi? -

- Semmi közöd hozzá, inkább csináld a feladatokat, amit leírtam. Pazarlod az időmet csak a henyéléseddel. -

És tessék. Erről beszéltem. Megint bunkó, és undok, annak ellenére, hogy azt mondta nem utál. A szavai és a tettei teljesen az ellentétei egymásnak.

______

- Vidámpark? - kérdezte Roni.

Éppen videóchateltem vele, és Ice Tee-vel, aki házi feladatot csinált. Mondtuk neki utána is beszélhetünk, de nem.

- Igen, vidámpark.- mondtam, közben elhelyezkedtem törökülésben a laptop előtt.

- És Aiden belement? -

- Ahha. -

- Nekem ez micsit sándít. Szerintem Vanessa te valamit titkolsz előlünk. Nem is ismered ezt az Ellie-t annyira, de azért vele leszel hétvégén. Mit forgatsz a fejedben? -

Barátnőm karbatett kézzel várta az igazságot.

- Jó, oké. Úgy látszik vesztettem. Ellie szerelmes a fiúba, és megkért segítsek neki, hogy közelebb kerülhessenek egymáshoz. -

- Ennek rossz vége lesz. - jegyezte meg Ice Tee.

- Szerintem is, hiszen Aiden már szeret valakit, nem? Akkor meg miért erőlteted ezt az egészet? -

- De hát azzal a lánnyal nem haladnak semmit. Ellie pedig aranyos lány, és nagyon igyekszik a maga módján. - erősködtem tovább.

- A lány hibája, hogy nem állnak sehogysem! - háboródott fel Roni.

Úgy látszik ideges lett.

- Miért? És honnan tudod? - vontam fel érdeklődve a szemöldököm.

- Aiden mondta. -

- Akkor azt is tudod ki az, ugye? - kérdeztem.

- Talán. -

- Ki az? Mondd el! - néztem rá könyörögve.

- Nem. Nem mondhatom el. -

- Miért? A barátnőd vagyok! -

- Épp azért, mert a barátnőd vagyok nem mondhatom el. -

- Nem vagy igazságos. -

- Ahogy te sem. Szerintem Aiden-ek nem fog tetszeni, hogy a háta mögött intézkedsz. Gondolj csak bele a helyzetébe. -

- Szerintem meg jól fognak alakulni a dolgok! - akadékoskodtam tovább.

- Ice Tee mondj valamit, mert Vanessa azt hiszi kerítősdit játszik. -

- Azt csinál, amit akar. - felelte a lány.

- Köszönöm! -

- A saját hibájából tanulni fog. - tette hozzá.

- Nem fogok hibázni! Minden jól fog menni, csak figyeljetek! -

- Figyelj, alapból lehetlen. Aiden mást szeret, Ellie őt szeret. -

- De akit Aiden szeret valószínűleg nem így érez, ezért nem alakul közöttük  semmi, nem? - kérdeztem mosolyogva.

Roni fejbe csapta magát a tenyerével.

- Amit nem kéne levágnod azt levágod. - sóhajtott fel.

- Mert szerelemszakértő vagyok. - húztam ki magam büszkén.

- Jobban illesz most egy romantikus komédiába. - vágott közbe Ice Tee.

- Nem is. - mondtam duzzogva.

- Egyébként, említetted, hogy viszel te is egy fiút. Ki az? - kérdezte Roni.

- Áh, tényleg. Timothy-nak hívják, egyik nap felbukkant a suliban, azt mondta gyerekkori barátok vagyunk. -

- Te tényleg mindent elhiszel, amit az emberek mondanak? Ha jön egy bácsi, és azt mondja léteznek unikornisok, és tudja hol vannak, te vidáman utána mész? - kérdezte Roni kiakadva.

- Nem! De....de ez más. Te is tudod, meg Ice Tee is, hogy emlékezetkieséseim vannak a múltamból. Az elején nekem is kétségeim voltak, aztán az orvosiban a közelsége ismerős volt, a testem emlékszik rá, csak az agyam nem. -

- Vagy lehet a szexuális kielégítetlenséged miatt volt. - szólt közbe Ice Tee.

- Mi?! Dehogyis! - kezdtem el tiltakozni. - Nincsenek ilyen gondolataim. -

- Neki biztos vannak, ha már ez eszébejutott. - jegyezte meg Roni. - Ha szexuális felvilágosítás kéne egyet se féljetek. Itt vagyok én. - húzta ki magát büszkén.

Már megint olyanra büszke, amire nem kéne.

Roni tizennégy évesen vesztette el az ártatlanságát, egy nála öt évvel idősebb fiúval, akivel együtt járt. Elmondása szerint nem dúlt közöttük a szerelem, de akkoriban nagyon kíváncsi volt. A fiú persze pedig kielégitette a kíváncsi énjét, még szép hiszen egy tizenkilenc évesről van szó, aki a megtörtént eset után felszívódott. Történet vége.

- Oh, nem sokára féltizenkettő. Elkell mennem fürdeni. - mondtam.

- Ilyenkor? - kérdezték szinte egyszerre.

- Nem volt időm. Miután hazaértem Aiden korrepetált matekból, és egészen félötig elhúzódott. Utána tanultam, és házit csináltam. Aztán pedig videochateltem veletek, és elrepült az idő. - kezdtem el zagyválni.

- De jófej Aiden, hogy segít. Csodálom, hogy épek meg az agysejtjei a matektudásodból kiindulva. - mondta Roni.

- Mintha neked jobban menne. - morogtam.

- Nekem a negyvenből harminc pontom lett. -

- Nekem hibátlan. - mondta a nagy okos.

- Ez nem ér. Bárhogy is tanulom egyre rosszabb lesz. -

- Nem úgy volt, hogy mész? - kérdezte Roni.

- Oh, tényleg. Na, sziasztok! Holnap tali! -

_____

Egyszál törölközőben ballagtam be a fürdőszobába. Mivel ilyenkor Aiden alszik úgy gondolom ezt a luxust meg emgedhetem magamnak. Viszont, a pizsamám ott hagytam, véletlen.

A biztonság kedvéért bezártam magam után az ajtót.

Elemgedtem a fehér anyagot, ami lehullott a lábam elé.

A csuklomón lévő fekete hajgumival összekötöttem konytyba a hajam, majd felvettem az anyagot, amit a fogasra akasztottam.

A kádnál a függöny elvolt húzva, ami kicsit gyanús volt, de biztos Aiden reflexből visszahúzta. Na mindegy.

Dudorászva húztam el a függönyt. A sokk szinte letaglózott, ugyanis tévedtem. Aiden a kádban ült, és ugyan olyan fejet vágva nézett rám.

Ez olyan kínos.

Visszahúztam a függönyt.

- E-elnézést. - motyogtam.

- Szólhattál volna, hogy velem akarsz fürdeni. -

- Mi? N-nem akartam. A te hibád, bezárhattad volna az ajtót!  - szóltam rá.

- Azt hittem alszol. -

- Én meg azt, hogy te alszol! -

Meglátott meztelenül. Mindjárt meghalok a szégyenemben. Meglátta a csúf testem, most biztos magában éppen kinevet.

- Mindegy. Visszamegyek a szobámba. Szólj, ha végeztél. -

Mielőtt elindultam volna megszólalt.

- Várj. Nincs kedved velem fürdeni? - kérdezte komoly hangnemben.

- Miii? Te meghibbantál?! Miért kellene veled fürdenem?! -

- Mert nem tudom megmosni a hátam. Különben is, míg beszállsz becsukom a szemem. A kád meg tele van habbal eltakarja azt, amit kell. -

- Nem! Az kínos lenne! Nem mellesleg szeretsz valakit, hogy tudsz ilyenekre gondolni? -

- Mondja az, aki a hátam mögött randit szervez. - mondta haragosan.

Szívem kijelentésere kihagyott egy ütemet.

Honnan tudja?

- Honnan...- hangom elvékonyodott.

- Hallottam, éppen akkor mentem el a szobád előtt, amikor erről beszéltetek. -

- Te hallgatolóztál?! Te vagy a legrosszabb! - fakkadtam ki.

- Hogy én? Ez a kifejezés jobban illik rád! Mivel te szerveztél egy randit, miközben tudod jól, hogy szeretek valakit! -

- De hát azt mondtam ugysem alakul vele semmi, akkor meg mit számít?! -

- De igen is számít, mert te vagy az a lány, akit szeretek! -

- Kit érdekel, hogy engem szeretsz?! Várj, mi? -

Miután tudatosult bennem, hogy mit is mondott a szívem elkezdett hevesebben verni, és az agyam kitisztult a dühből, majd zavarodottság vette át a helyét.

______
______
____________________

Sziasztok!

Ez a rész most hosszúra sikeredett. Hála az égnek! 😭😭

Na, ki mit gondol?

Vajon ezek után hogy alakulnak a dolgok?

Ki szerint kezdenek beindulni a dolgok?

Ha tetszett csillag+komment=boldogság!
😂❤