A nap irritállóan sütött az arcomra, ezért átfordultam a másik oldalamra.
Mindkét kezemet az arcomhoz helyeztem, azonban a kisujjam végig simított valami meleg és egyben puha dolgon.

Komótosan kinyitottam a szemem, ugyanis még nagyon fáradt voltam, mivel tegnap este a gondolataim állandó ostroma alatt voltam, így nehezen szenderedtem álomba.

Az első, amit megpillantottam az egy napbarnította, csupasz hát volt.

- Úgy látszik még mindig álmodom. - motyogtam.

Újból becsuktam az íriszem. Lassan kezdtem megint elaludni, már majdnem átléptem az álmok varázslatos kapuján, viszont mocorgást hallottam. Ezután az ágy elkezdett mozogni, olyan mintha valaki éppen megfordult volna. Biztos csak képzelődöm. De várjunk csak, ha ez egy álom, akkor mégis hogyan tudnék ilyet csakúgy képzelni? Oh, úgy tűnik álmomban is álmodom. Már értem, ez egy korrekt magyarázat.

Olyan tíz perccel később egy kart éreztem meg a derekamon, majd a fejem valaki mellkasának csapódott.

- Ez fájt.- morogtam rosszkedvűen.

Szemem gyorsan kinyitottam. Egy mellkas. Ez egy fiú mellkasa.

Tekintetem felvezettem az illető arcára, ha már álmomban szexuális zaklatás alatt vagyok, akkor legalább a hercegecske arcát had lássam. Valahogy ez az arc olyan ismerős, oh nem, ez nem ismerős, tudom ki ez. Kéttség se fér hozzá. Ez Aiden úraság. Vajon mit kereshet az álmomban? Ki engedte meg neki, hogy itt legyen? Ráadásul alszik, milyen pimasz egy ember.

Tenyeremet csupaszon hagyott mellkasára vezettem, éreztem az érintésem alatt az egyenletesen dobogó szívét, ami egyre gyorsabb ütembe váltott. Ez érdekes. Belőlem még álmomban sem vált ki semmilyen érzést sem. Vajon miért? Oh, már tudom, valószínűleg azért mert teljességgel ki nem állhatom.

Aiden pillái elkezdtek meg-megrebbeni, közben morgó hangokat adott ki magából. Úgy nézett ki, mint egy medve, aki éppen most ébredezik a téli álmából.

A fiú kinyitva kékjeit egyenesen rám nézett. Egymás után pislogott kétszer, majd ezt megismételte úgy ötször is.

- Úgy látszik...- töprengett el - még mindig álmodom. Ha mégsem, akkor tuti, hogy a jövőben vagyok.-

Kifejezéstelen arccal meredtem  rá, ugyanis kezdett egyre gyanúsabb lenni ez az egész. Kérem szépen itt valami nagyon nem okés. Mi van, ha ez nem álom?! Ugyan, az lehetlen. A valóságban Aiden nem mászna csakúgy be az ágyamba, és ölelne magához. Ugye?

Azt szokták mondani, hogy van egy jó módszer arra, hogy kiderítsd álmodsz-e vagy sem. Az igazat megvallva még nem alkalmaztam, hiszen semmi szükség nem volt rá, de most bizonytalan vagyok.

Jobb mancsomat a fiú izmos karjára tettem, majd a hüvelyk és a mutató ujjammal megcsíptem a bőrét. A fiú fájdalmasan feljajdult, és elvette rólam a kezét. Tenyerével elkezdte a fájjó pontját dörzsölni, közben hitetlenkedve nézett rám.

- Ez nem álom.- esett le a tantusz. - Ez nem álom - ismételtem el magam. - Ez nem álom. Nem...nem álom. Ez...ez nem. álom.-

- Igen, igen egyszer is elég lesz elismételned, hogy ez nem álom.- mondta. - Mi?! - kérdezte riadtan, amikor felfogta azzal a cseppnyi agyával, amit mondtam az elmúlt pár másodpercekben. - Akkor....ez a jövő? -

- Nem, ez semmiképpen sem a jövő. - vetettem felé, miközben feltornáztam magamat az ágyon. - A kérdés az, hogy  hogyan kerültél ide? - szuggeráltam arcát semmleges arckifejezést öltve magamra.

- Ez egy jó kérdés. - mondta a nagy nyújtózkodásai közben.

- Azért remélem legalább egy alsónadrág van rajtad. - mondtam a felsőtestét pásztázva.

A fiú elgondolkodott, majd megemelve a takarót magára nézett.

- Hm... Van rajtam valami. -

- Valami? - kérdeztem rá felvont szemöldökkel.

- Megakarod nézni? - kérdezett vissza.

- Mi? Nem! -

- Kár, pedig jó látvány van odalent. - felelte vállat vonva.

- Miért, mi van rajtad? -

- Fekete melegítőnadrág. Mégis mi lenne, tütű? -

- Legalább abban jól is néznél ki. -

A fiú dühösen ráncolta a homlokát, majd erősen karon csapott.

- Ez fájt! - förmedtem rá idegesen.

- Ezt érdemled. - tolta ki reám a nyelvét.

- Mi vagy te, gyerek? -

- Nem, inkább egy vérbeli bunkó, ha rólad van szó. - mosolygott ugyan, de rideg szavai ellent mondtak arckifejezésének.

- Ez mégis mit akar jelenteni? - motyogtam inkább magamnak, mintsem neki.

Ráadásul még mindig nem kaptam választ arra, hogy mégis miért aludt az én ágyamban. Talán nem is fogok, mi?

_________

- Jó reggelt Nessi.- hallottam meg egy ismerős, lágy női hangot, amikor beléptem a konyhába.

A konyhapult felé néztem, ahol Karen (Aiden anyukája), éppen reggelit készített.

- Jó reggelt Karen néni! - köszöntöttem mosolyogva.- Hogy-hogy itthon vagy? - kérdeztem, közben a pulthoz sétáltam, és leültem a székre.

- Szabad napot vettem ki mára. - válaszolta.

- Egyébként, Karen néni, kérlek ne hívj Nessinek. Rémisztő. -

- Rendben, Nessi. - helyeselt mosolyogva.

Úgy látszik ebben a családban örökölendő a makacsság.

- Apropó, Joe ezekszerint dolgozik?- kérdeztem érdeklődve.

Joe Aiden apukája, aki az egyik nagy ruha cégnek a főnöke. Karen is ott dolgozik, mint Joe asszisztensnője.

- Mivel ő a főnök elég sok munkája van. -

Ez azt jelenti, hogy igen.

- És mondd csak Nessi, hogy állsz a fiúkkal? -

- Egyedül. -

Karen összezavarodva nézett rám, nyilván nem esett le neki, hogy ez egy poén akart lenni.

- Sehogy. - helyesbítettem nagypt sóhajtva.

- Oh, aranyos, én a te korodban már túl estem négy-öt kapcsolaton. - vallotta be büszkén.

És úgy látszik ez is családi vonás.

- Karen néni, én ezzel nem kérkednék. - mondtam kínosan elnevetve magam.

- Tényleg? -

- Igen. -

- Miért nem? Azt hittem a mai világban az a divat, hogy minél több kapcsolaton átessél. Vagy tévedek? - annyira nem tévedsz.

- Már ennyi az idő? - néztem rá a nem létező karórámra. - Sajnálom Karen néni, de mennem kell vagy elfogok késni. - kitoltam a székemet, s gyorsan felpattantam.

- Nem is reggeliztél! - kiáltott utánam Aiden anyja.

- Nem érdekes! - kiáltottam vissza.

_______

Az osztályterembe beérve az első, ami szemetszúrt, hogy senki sem tartozkodott a helyiségben.

Ez furcsa. Hol lehetnek a többiek? Vajon valamiről megfeledkeztem volna? Viszont, a táskáik itt vannak, akkor mégis hol lehetnek? Tesink lenne? Nem, reggel megnéztem az órarendet. De akkor...hm....

- Nessa. - hallottam meg Aiden mély hangját a hátam mögül.

Összerezzenve fordultam hátra a fiúhoz. Aiden komótosan beletúrt szőke hajába, majd az ajtófélfának támaszkodott. Innen úgy tűnt, mintha elakarna csábítani, vagy csak káprázik a szemem?

- Aiden. - ejtettem ki ajkamon a fiú nevén.

Mosolyog. Ez ijesztő, főleg az arckifejezése miatt.

Nagyot nyeltem, közben a biztonság kedvéért hátráltam hátra egy lépést. Úgy éreztem magamat, mint egy elveszett bárány, akit éppen a farkas ádáz tekintettel szuggerál.

- Mit keresel még a teremben? -

- Hogy érted, hogy mit? -

- Úgy hogy az összes tizedikes a tesitermet díszíti. - közölte laza stílusban.

Nagyra nyílt szemekkel bámultam rá, ugyanis fogalmam sem volt, hogy miről zagyvál. Nekem senki sem említette egy szóval sem, hogy díszítünk.

- Tessék? - kérdeztem.

- Roni mondta mikor találkoztam vele a folyóson. -

Roni és Aiden a suli folyóson beszélgetnek. Ezt még elképzelni is rossz, kiráz tőle a hideg.

- Ha ez valami vicc, akkor elviszlek a temetőbe, és belehelyezlek egy sírba, szinte ingyen. - mutattam rá fenyegetően.

- Rendben. Viszont, ha megbocsáltasz mennem kell órára, lapos mellű Nessa.

Miután ezt mondta el is illant. 

Lapos. Mellű?! Most jól hallottam, hogy ezt mondta vagy....vagy csak képzelődtem.

________

- Végre vége a napnak! - mondtam örvendezve, amint átléptük a suli ajtaját.

- Ebben tévedsz, ugyanis még van hátra tíz óra a napból. - mondta Ice Tee.

- Ne rontsd el a kedvemet. - néztem rá a mellettem sétáló lányra.

Roni Ice Tee balján menve csak felkuncogott.

- Egyébként, ma meghívott Tom...- kezdte el Ice Tee a beszédét.

- Tom? Nem inkább Leo? - kérdeztem összevont szemöldökkel.

- Áh, szóval Leo-nak hívják. - mondta.

- Eddig is így hívták. -

- Mi van Leo-val? - kérdezte Roni.

- Elhívott a bulijába. Azt mondta, hogy egy olyan szépségnek, mint én ott kell lennie. Természetesen elutasítottam, aztán mondta, hogy ti is jöhettek. De azt mondtam ti nem értek rá és a többi. -

- Ha nem ezt mondtad volna az nem is te lennél. - jegyeztem meg.

- Azta Ice Tee, te aztán tudod hogyan kell lepattintani egy fiút. - mondta Roni.

- Mióta is próbálkozik szegény? - kérdeztem.

Időközben rájöttem, hogy már rég elhagytuk a sulit.

- Próbálkozik? Hát én ezt nem nevezném annak. -

- Milyen rideg. - mondtuk egyszerre Ronival.

- Nem kell nekem fiú, jól vagyok egymagam is. -

- Szerintem én is egyedül fogom leélni az életemet minimum száz macskával, és  kutyával egyaránt. - mondtam eltöprengve.

- Hé, mi ez a pesszimista hangulat? - kérdezte Roni.

Ice Tee és én Roni-ra néztünk.

- Hány fiúd is volt már? - kérdezte Ice Tee.

Veronica a tarkójára tette a tenyerét, és zavartan elnevette magát.

- Hát öhm... öt, vagy hat, talán. De! Most nincs senkim. - húzta ki magát büszkén.

Én örülök annak, ha legalább egy lenne egész életemben.

________

- Megjöttem! - kiabáltam, közben a táskámat ledobtam a kanapéra, amire én is ráültem.

Fárasztó volt ez a nap.

Hangos cipő dobogásokat hallottam, majd Aiden csalódottsággal fűtött hangját.

- Oh, csak te vagy az. -

- Köszönöm szépen, hogy ennyire örülsz annak, hogy hazaértem. - jegyeztem meg szarkasztikusan.

- Azt hittem anya jött meg. -

Aiden felém kezdett el sétálni, ledobta a táskám a padlóra és elfoglalva a fény díványt helyet foglalt. A modora még mindig faragatlan, mint mindig.

- Karen? Nincs itthon? -

- A lényeget aztán felfogtad. -

- Bocs, csak meglepett. Hova ment? -

- Passz, azt nem mondta. - rántotta meg a vállát.

Tekintetem óvatosan az arcára vezettem, amit ő is észrevett.

- Mi az? - kérdezte.

- Semmi, csak...-

Most itt lenne a lehetőségem, hogy rákérdezzek a reggeli dologra. De vajon válaszolna? Mellesleg, hogyan kéne kérdeznem? Csakúgy vágjak bele a közepébe?

Idegesen beharaptam az alsó ajkam, ami odavonzotta a fiú tekintetét. Aiden megbabonázva figyelte a számat, mintha valami bűbájt szortak volna rá. Abbahagytam a szám harapdálását. Óvatosan megköszörültem a torkomat. A fiú megrázta a fejét, majd zavartan más merre nézett. Ez meg mi a fene volt?

- Csak bökd ki mit akarsz mondani. -

- Csak azt akartam kérdezni, hogy reggel miért feküdtél az ágyamban. - csaptam bele a közepébe.

- Reggel már mondtam. -

- Nem, egyáltalán nem mondtad. - ráztam meg a fejemet.

- Csak....- kezdte el.

- Csak? -

- Nem emlékszem. - mondta.

- Mi?!- kérdeztem felháboródva. - Miért? -

- Lázas voltam, alig emlékszem valamire a tegnapi napból. -

- Ez igaz. - gondolkodtam el.

Úgy látszik hagynom kéne az egészet, hiszen nem szánt szándékkal történt, ami. Jobb, ha beledobom az agyi kukámba.

- Tudod ki az a Leo? - kérdezte pár másodperc csend után.

- Persze, hiszen az osztálytársam. -

- Ma tart egy bulit. -

- Tudom. - mondtam.

- És...-

- És? -

- Arra gondoltam....-

- Mire gondoltál? -

Aiden ma valahogy furcsa, olyan mintha zavarban lenne. Még ilyen távolságból is kivettem ahogyan kezd vörösödni az arca. Vajon megint belázasodott?

- Arra hogy....-

- Aiden bökd már ki! - förmedtem rá. Kezdett idegesíteni a viselkedése.

- Áh, egek! Arra gondoltam, hogy lenne- e kezdved eljönni. Velem. -

Hogy mi? Nagyokat pislogva mustráltam az arckifejezését. Ez most valami rossz vicc? Vagy álmodom? Esetleg ez nem is Aiden, hanem egy ufó?

- Aiden, neked kimosták az agyadat az ufók? - kérdeztem oldalra döntött fejjel.

- Mi? Dehogy! Hülye voltam, hogy megkérdeztem. - mondta, majd feltápaszkodott.

Amikor előttem ment el elkaptam a csuklóját. A fiú meglepődve nézett le rám. Nem tudom miért kaptam utána, ez amolyan reflex cselekedett volt.

- Bocs. - ezután elengedtem és inkább más felé néztem.

A mai nap nem csak fárasztó, hanem furcsa is volt.

A nap kérdése : Miért viselkedett Aiden így?

^__^

________
__________
______________
__________________
______________________

Hosszú idő után új résszel érkeztem.

Ki várta már? Senki? Gondoltam. 😂

De azért remélem hagytok magatok után kommenteket. 🦄