Harry Potter:

Ott feküdt a mellettem álló, vékony fémkeretes kerekes kis kórházi ágyon. Haja kusza volt, arca hófehér, szemei lehunyva, mellkasa lassan, egyenletesen emelkedett fel-le. Mintha aludt volna. Madam Pomfrey, a Gyengélkedő vezetője és egyetlen gyógyítója a fiú körül ügyködött, tüzetesen végigmérte testének minden porcikáját, amit bevallva én is szívesen megtettem volna... 

Te jó ég, Harry ! Ez a srác épp kómában van és az ellenséged ! Hogy juthatnak ilyenek az eszedbe ! 

Az ágyon fekvő fiú szemei kipattantak, majd megpróbált felülni, ám fájó mellkassal zuhant vissza előbbi fekvő pozitúrájába. 

Először a boszorkányra, majd rám szegezte most halovány fényű, ezüstszürke szemeit. Egy másodpercre mintha megkönnyebbülés és öröm egyvelege tükröződött volna abban a szempárban, majd visszaváltott a "normális" gyűlölködő tekintetre.

- Te meg mi a fenét csinálsz itt, Potter ? - Kérdezte utálattól tocsogó hangon.

Fájtak a szavai.. nagyon.. De tudom és láttam amit láttam ! Egy másodpercre örült nekem, még ha csak egy pillanatra akkor is ! 

- Több hálát, Mr. Malfoy ! Ha nem tudná Mr. Potter volt az egyetlen, aki vette a fáradtságot és felhozta magát idáig. - Válaszolt helyettem a gyógyítónő. 

Nyeltem egy nagyon, s vártam a reakciót. Malfoy rám nézett, s az előbbinél némivel kedvesebb tekintettel végigmért.

- Nem kért meg rá senki. Nehogy azt hidd, hogy most az adósod leszek, Potter ! De azért.. Kösz. 

Dörömbölés hallatszott: 

Az ajtó kicsapódott és egy újabb fiú esett be rajta. Szó szerint. Felállt, megigazította talárját, majd hadarni kezdett.

- Madam ! Lent párbajoznak és egy nézőt eltaláltak, nem bírjuk megmozdítani, kérem segítsen ! - A javasasszony rám nézett, majd így szólt: 

- Mr. Potter ! Amíg távol vagyok, kérem öltöztesse át Malfoy urat. - Majd időt sem hagyva az ellenkezésre kiviharzott a helyiségből. 

Malfoy Rám szegezte tekintetét és tiltakozón rázta a fejét:

- Hozzám ne merj érni, Potter, mert minden lehetséges átkot és rontást rádküldök, amit csak ismerek! 

- Ohh valóban ? Akkor nagy bajom nem eshet. Na fogd be és ülj fel. - Vágtam vissza, majd a fiú engedelmesen felült az ágy szélére.

Közelebb mentem, majd kigomboltam zöld-ezüst talárjának egyetlen gombját, Lehúztam róla a kötött mardekáros pulóvert, kicsatoltam lábszárvédőit, majd nadrágjára néztem.

- Na mi van ? Nem mered folytatni ? - Nézett rám gúnyosan a szőke, majd megfogtam és kigomboltam nadrágját, lehúztam a sliccet és lábainál fogva lehúztam róla a fehér ruhadarabot. A fiú márványszín bőre arcánál vörösödött. 

Ott ült egy szál boxerban, mely úgy simult testére, mintha kifejezetten neki szabták volna. Végigmérve teste minden részletét meg kellett állapítanom: 

Megőrülök ezért az emberért... 

Kis idő után észbe kaptam, megfogtam a váltóruhát, felhúztam Malfoyra a fehér-kék csíkos nadrágot, majd karjait belebújtattam a hálóing ujjába és lassan gombolni kezdtem azt. Ahogy fentről lefelé haladva befejeztem kezem nekiütközött combja belső felének és valami érdekes dologra lettem figyelmes:

Draco meredezik.

Mint aki nem vette észre felálltam, s lassan visszafektettem az ágyra. Ahogy kihúztam kezemet háta alól, megbillentem, s majdhogynem ráestem az alattam fekvő fiúra, alig pár centire voltunk egymástól. 

Mélyen belepillantottam szürke szemeibe, melyek égtek a vágytól. Agyam egy alig ismert zugában kiabálás hallatszott:

CSÓKOLD MEG !!!!! 

Közeledni kezdtem az alattam fekvőhöz, s mikor ajkunk már majdnem összeért kicsapódott az ajtó és Madam Pomfrey lépett be rajta. Villám sebességgel ugrottam le Malfoyról, és megálltam az ágy mellett, mintha mi sem történt volna.