Mindenki tapsolni kezdett.

-Ezazz.-kiabált Sofi.

Mind felpattantunk az asztaltól és odamentünk Gabiékhoz.

-Látod, ezt próbáltuk már neked korábban is elmondani.-mondtam.
-Makacs vagyok, tudod.-
-Tudom.-

Szóval nagy volt a boldogság, de a sértődés is. Ugyanis Stephanie dühösen elhagyta az ebédlőt a történtek után.

Suli után mind együtt sétáltunk haza, közben hógolyóztunk is egy kicsit.

-Shawn, segítenél nekem a matekban?-
-Én neked?-nézett furán.
-Igen.-
-Hát oké.-

Elköszöntünk a többiektől és bementünk a házba.

-Szóval miben kell,hogy segítsek?-kérdezte, közben elővette a matekot.

Hallottuk,hogy Sarah is megjött.

-Mindjárt jövök.-mondtam, majd lementem Sarahhoz.
-Szia, te már itthon?-
-Szia, igen Shawn is itt van. Matekozunk egy kicsit.-
-Redben, csinálok valami kaját.-
-Okés.-

Mikor visszamentem a szobámba Shawn már kipakolta a matekot az asztalra.

-Igazából nincs kedvem matekozni.-mondtam mosolyogva.
-Akkor?-fordult felém.
-Csak szerettem volna egy kis időt kettesben eltölteni veled.-
-Hát, miért nem ezzel kezdted?-majd felpattant és megcsókolt.

-Christy, viszont előtte most már tényleg elkell mondanom nekem valamit.
-Az amit a bálon is akartál, de végül elfelejtettél?-
-Igen, mert közbejött pár dolog. Szóval...-

De ekkor Sarah hangos káromkodását  hallottuk a konyhából.

-Mi volt ez?-
-Nem tudom, de nem tetszik.-mondtam, majd a konyha felé vettük az irányt.

A konyhába érve láttuk,hogy Sarah a földön ül és szenved a fájdalomtól. Mellette a serpenyő, amiben olaj volt.
Beszaladtam és elzártam a gázt.

-Gyorsan vedd le a zoknid és a nadrágod, Shawn segíts kivinni a fürdőbe.-

Shawn felkapta Saraht és utánam jött a fürdőbe. Hideg víz alá dugtuk a jobb lábát amit több helyen is leöntött olajjal.

-Mit csináltál?-
-Én csak véletlen lelöktem a serpenyőt amiben forró olaj volt.-
-Shawn hozz egy konyharuhát.-

Negyed óráig áztattuk Sarah lábát a hideg víz alatt.

-Oké, elkell vinnünk a kórházba.-
-Christy, értékelem az aggódásod. De semmi  szükség rá.-
-Sarah ezúttal te csinálod azt amit én mondok. Lehet,hogy nem elsőfokú égési sérülés,+ a lábfejeden, a térded környékén és a combodon is megsérültél.-
-Hívom Robbot.-modta Shawn.
-Amy és David (szülők) büszkék lennének rád.-mosolygott Sarah.

-Robb elindult, 10 perc és itt van.-
-Oké, akkor vizes konyharuhát a sérülésekre.-mondtam.

10 perc múlva megjött Robb és elindultunk a kórházba.
Saraht elvitték, mi pedig csak kint vártunk.

-Melyikük volt aki a helyszínen volt a balesetnél?-kérdezte az orvos.
-Mi.-mondtam.
-Remek munkát végeztetek. Ugyanis nektek és a tudásotoknak köszönhetően nem károsodtak annyira a mélyebb szövetek, a lábfején másodfokú a többi helyen első fokú égési sérüléseket szerzett.-
-Köszönjük.-mondta Robb.

Bementünk Sarahhoz, elég sápadt volt szegény és bevolt kötve a lába.

-Hogy érzed magad?-lépett az ágya mellé Robb.
-Megvagyok.-mosolygott Sarah.
-Mehetünk haza?-
-Az orvos nem mondta?-nézett szomorúan.
-Micsodát?-
-Petefészekcisztám van.-
-Hogy mi??? Ez most derült ki??-akadtam ki.
-Gyanakodtam már korábban is, de most beigazolódott.-
-És nem akartad volna nekem is elmondani?-
-Christy, nyugodj meg.-mondta Robb.
-Te ebbe ne szólj bele.-
-Gyere.-mondta Shawn, majd kimentünk a folyosóra.

-Mi ütött beléd?-
-Semmi, miért?-
-Elmondta,hogy mi a helyzet. Támogasd és segíts neki.-
-Tudom Shawn, tudom. Csak, miért nem mondta hamarabb? Tényleg így kellett tudomást szereznem erről?-
-Te otthon vagy az egészségügyben, tudsz valamit a betegségről?-
-A ciszták nagy része felszívódik, de ha mégsem akkor lecsapolják azaz műtik.-
-Akkor szerencsére nem komoly.-
-Nem, csak lehet ,hogy műteni kell.-

Shawn megölelt és bementünk.
Odamemtem Sarahhoz.

-Bocsánat, szeretlek.-
-Én is szeretlek drágám.-
-Nem akarsz átjönni hozzánk?-kérdezte Robb.
-Nem, ma nálunk alszik.-tette a vállamra Shawn a kezét.
-Biztos?-kérdezte Sarah.
-Igen.-
-Jól van. Majd hívlak, de ha minden terv szerint megy, holnap csinálnak pár vizsgálatot és délután már otthon leszek.-
-Elvigyelek benneteket?-
-Nem,kössz. Buszozunk.-mondtam, majd megöleltem Saraht.

Shawn és én a buszmegálló felé vettük az irányt.

-Valami rosszat mondtam?-nézett Robb Sarahra.
-Nem, csak érzékenyen érinti még mindig ez a téma a szülei halálából kifolyólag gondolom. Ne vedd magadra.-mosolygott Sarah.
-Rendben, felhívom Sofit,hogy ma este itt maradok.-
-Robb, menj haza nyugodtan.-
-Nem. Mindjárt jövök.-majd kiment és felhívta Sofit.

Eközben mi felszálltunk a buszra.

-Először gondolom,hozzátok menjünk.-
-Igen, aztán elsétálunk hozzátok.-
-Rendben.-

Shawn én az utcán sétáltunk, mikor lelassított mellettünk egy kocsi.

-Sziasztok, hova lesz a séta?-kérdezte az autóban ülve Karen.
-Haza. Christy nálunk alszik.-mondta Shawn.
-Persze csak ha nem jelent gondot.-
-Dehogyis. Szálljatok be.-

Karen elvitt minket, majd leültünk vacsorázni.
Elmondtuk a szüleinek,hogy mi van Sarahval, aztán felmentünk Shawn szobájába.

-Minden oké?-majd leült mellém az ágyra.
-Igen.-
-Shawn, segítenél egy kicsit a töriben?-nyitott be Aaliyah.
-Mindjárt jövök.-majd elment a hugával.

Én közben lefeküdtem és a plafont bámultam.

-Shawn, ugye elmondtad már neki?-
-Ma akartam, de aztán közbe jött a baleset.-
-Ajjj, minél hamarabb annál jobb. És most segíts.-

Shawn segített Aaliyahnak, majd vissza jött a szobába és lefeküdt mellém, összebújtunk és elaludtunk.

-Shawn, Christy ébresztő.-nyitott be Karen.
-Fent vagyunk.-mondta Shawn csukott szemmel.
-Oké.-mondta, majd felkapcsolta a villanyt.
-Anyaaa.-
-Na jó, ideje kelni.-mondtam majd felültem.

Fél óra múlva már úton voltunk a suliba.
Délután mikor hazamentem Sarah és Robb a nappaliban ültek.

-Sziasztok.-
-Szia.-
-Hogy vagy? Az eredmények?-
-A lábam fáj, de kaptam rá egy szuper krémet ami sokat segített. A ciszta közepes méretű, egyenlőre nem csinálnak semmit. Figyelik, ha növekedni kezd, akkor kell a műtét.-
-Értem, ennek örülök.
Öhm... Robb, sajnálom a tegnapot.-
-Semmi gond.-mondta, majd elmosolyodott.
-Minden rendben volt tegnap?-
-Igen, de most megyek tanulni.-

Felmentem a szobámba, majd Sofi hívott.

-Szia.-
-Szia, na hogy van Sarah?-
-Jól leszámítva a lábát. A cisztával pedig egyenlőre nem csinálnak semmit.-
-Értem, apám ott van ugye?-
-Igen.-
-Oké, matekból kérlek elküldenéd a házit mert fogalmam sincs az egészről.-
-Persze.-mondtam mosolyogva.
-Köszönöm.-
-Szia.-

Elintéztem mindent amit kellett, Sofinak elküdtem amit kért, majd elaludtam.

Péntek reggel erős havazásra
ébredtem, majd lementem Sarahhoz.

-Christy, öltözz és egyél, beszéltem Robbal most ők visznek suliba.-
-Rendben.-

20 perc múlva megjött Sofi és Robb.

-Lányok, ha már mind a ketten itt vagytok, az a helyzet,hogy Sarah és én elutazunk 5 napra.-mondta Robb.
-Hova?-
-Svájcba.-mosolygott Sarah.
-Ugye ez nem gond nektek?-

Sofi és én mosolyogva egymásra néztünk.

-Dehogyis. Majd mi elleszünk.-mosolygott Sofi.
-Biztosan?-
-Sarah ne aggódj, ti csak élvezzétek ki. Jár nektek a pihenés. Mikor indultok?-
-Ma délután.-
-Jah és a hegyekbe megyünk, ahol nem biztos,hogy van térerő, de max bejárunk a faluba és beszélünk.-
-Rendben, de elkésünk a suliból.-néztem az órára.
-Persze, menjünk.-
-Jah és vigyázz a lábadra. És hozz szuvenírt.-

Elköszöntem Sarahtól és elindultunk a suliba.
A nap unalmasan telt, délután Dylan fuvarozott minket haza, hozzánk.

-Sofi akkor 5 napig most ez lesz a te otthonod is.-mondtam felé fordulva.
-Ezek szerint.-mosolygott Sofi.
-Áthívjuk a srácokat valamelyik nap?-
-Öhm, talán.-
-Okés.-

Gyors elszaladtunk a boltba és vettünk kaját, este pedig film maratont tartottunk.
Majd szombat reggel 10-kor arra ébredtem, hogy csörög a telefonom.

-Igen?-vettem fel 2 ásítás között.
-Szia, minden rendben van otthon?-kérdezte Sarah.
-Persze, a ház még áll és mi is sérülés mentesek vagyunk.-
-Akkor redben. Majd késöbb még hívlak.-
-Érezd jól magad.-

Sofit nem láttam magam mellett.

-Sofi, hol vagy?-
-Melegszenyót csinálok.-
-Ohh, király.-

11 körül reggeliztünk, majd bömböltettük a zenét és táncoltunk.

-Nem csengetett valaki?-kérdezte Sofi, majd letekerte a hangerőt.
-Én nem hallottam.-

Majd mégegyszer csengettek, az ajtóban pedig ott állt Karen.