Éreztem, hogy valaki egyre erősebben szorítja a bal kezemet és folyamatosan a nevemet mondogatja. Kinyitottam a szemem, de annyira homályos volt a látásom, hogy szinte semmit nem láttam.

-Christy.-hajolt közel hozzám valaki.
-Shawn??-kérdeztem, miközben megtöröltem a szemem és nagy nehezen kezdtek eltűnni a homályos foltok.
-Úristen, hogy érzed magad?? Rettentően sajnálom amiket mondtam. Megtudsz nekem bocsájtani??-kérdezte könnyes szemmel, kerekesszékben ülve.
-Shawn, te ne haragudj rám azért ami történt. Én...szeretlek.-
-Nagyon megijedtem, hogy elfoglak veszíteni. Mindennél fontosabb vagy nekem.-

Ezeket a szavakat és az aggódást látván az arcán én sem úsztam meg a dolgot száraz szemekkel.

-Manuel?? Ő hogy van??-
-Megúszta egy kéztöréssel, enyhe agyrázkódással és egy durva zúzódással a hátán.-
-Behívnád? Szeretnék bocsánatot kérni tőle.-
Tudta, hogy ezt fogod kérni.-mosolygott Shawn.
-Most miért mosolyogsz? Miattam támadták meg őt is, szerencse, hogy neki nem lett nagyobb baja.-majd a fejemhez nyúltam, mert fájdalmat éreztem.
-Úristen, miért van bekötve az egész fejem??-
-Nem tudom, hogy mi történt, de összekellett, hogy varják a fejbőrödet.-
-Hány öltés?-
-Azt hiszem 13.-
-Ohh basszus.-
-Mit csinált veled az a rohadék?-
-Ez nem lényeg Shawn. Az a fontos, hogy te velem vagy.-

Közelebb gördült az ágyhoz és megpuszilta a kezemet.

-A vizsgálatok kimutattak már valamit a gerinceddel kapcsolatban?-
-Egyenlőre még várni kell az eredményekre.-
-Szia Christy. Hogy érzed magad?-lépett be az orvos, Sarah, Robb, Karen és Manuel társaságában.

Sarah azonnal ölelgetni és puszilgatni kezdett.

-Emlékszel a történtekre?-lépett közelebb a doki.
-Igen.-
-Rendben, akkor most megbeszélünk mindent a sérüléseiddel kapcsolatban, aztán a rendőr úrnak van pár kérdése hozzád.-
-Rendben.-
-Szóval, mint már észrevetted, a fejed eléggé megsérült. Agyrázkódásod van és össze is kellett varni a fejbőrödet. A nyakadon azért van merevítő mert a fojtogatás során az egyik csigolyádból letört egy kis darab, amit műtét során kellett eltávolítanunk. Ezt a merevítőt 2 hétig kell viselned, éjjel-nappal. Ha ezt a 2 szabályt betartod, akkor különösebb rehabilitációra nem kell számítanod, csak 2 havonta egy vizsgálatra. És utolsó sorban nyilván észrevetted, hogy a jobb kezed vállig gipszben van. Megrepedt a felkarcsontod, ami azt jelenti, hogy 3-5 hét gipsz és utána 1 hónap gyógytorna szükséges. Emellett lelkileg is megsérültél, tehát jószívvel tudok ajánlani egy remek pszichológust mind a kettőtöknek.-

Shawn ra néztem, aki folyamatosan engem nézett és megszorította a kezem.

-Rendben, akkor szerintem most menjünk ki, hogy megbeszéljék amit kell.-mondta az orvos.
-Utána visszajössz?-néztem kétségbeesetten Shawnra.
-Nem szabadulsz egykönnyen tőlem.-mosolygott majd kimentek.

Robbal kettesben maradtam, és elmondtam neki mindent.
Megtudtam, hogy Thomast ma hajnalban szállítják át a megyei börtönbe a tárgyalásig. Robb megnyugtatott, hogy onnam már élve biztos nem fog kijönni.

-Te normális vagy??-nyitott be dühösen Sofi.
-Drágám, mit keresel itt?-
-Mégis mit keresnék apa? A legjobb barátnőmhöz jöttem. Kérlek hagyj minket kettesben.-majd Sofi nyitva tartotta az ajtót az apjának.
-Sofi, ne zaklasd fel.-súgta a fülébe Robb.
-Tudom, ne aggódj.-

Robb kiment Sofi pedig az ágyamhoz lépett.

-Neked elment a józan paraszti eszed?? Ki ekkora hülye, hogy ilyenkor az erdőbe rohan, nem pedig a város felé???-emelte fel a hangját könnybe lábadt szemmel.
-Szia Christy. Hogy vagy?-mondtam egy kis mosollyal.
-Ne izéljél. Mi lett volna ha apámék nem érnek oda időben?? Mi lett volna velünk ha meghalsz???? Idiótaa.-
-Fogd be és ölelj meg.-

Sofi zokogva megölelt, majd leült mellém.

-Itt vagyok, nincs semmi bajom.-
-Nincs bajod?? Akkor rajtam van nyakmerevítő, gipsz és az én fejem van bekötve???-
-Sofi, ne csináld már. Apukád ott volt időben, ne bonyolítsuk tovább.-
-Annyira megijesztettél. De közben marhára örülök, hogy mind a 2-en éltek még.-
-Láttam a szüleimet.-
-Hogy kiket láttál?-kerekedtek ki a szemei.

Elmondtam neki azt az álom szerű dolgot.

Belefértem az 1 órába😁😁😊😊