-Szerintem ez nem igaz. Mivel tudnánk ösztönözni?-kérdezte mosolyogva Lasey.
-Semmivel, Dylan elénekli.-mondtam.
-Nem. Christy, gyerünk.-mondta mosolyogva Mrs. Williams.

Nagy nehezen felballagtam a színpadra, a zene szólt Dylan elkezdett énekelni. Én csak álltam és néztem, Shawn felpattant, feljött a színpadra és megcsókolt.

-Énekelj.-súgta a fülembe, majd lement.

Először bátortalanul, de végül elkezdtem énekelni, majd a közepétől észrevettem,hogy mindenkinek tetszik amit hall és senki nem akar megsüketülni.
Attól kezdve élettel tele énekeltünk Dylannel.
A végén jó nagy tapsot kaptunk mi is.

-Király voltál.-fordultam Dylan felé, majd megöleltem.
-Te mondod?-majd elkezdett nevetni.
-Christy. Őszintén nem értelek. Ilyen jó hangod van és elakartad rejteni?-nézett rám Lasey.
-Hát, én.-majd elkezdtem mosolyogni.
-Szerintem Te és Dylan akkora tapsot kaptatok mint Sofi és Shawn.-nevetett Scott.
-Nem is tudtam,hogy egy csók ennyire tud ösztönözni valakit.-nevetett az edző.

Mindenki mosolygott majd lementünk a színpadról és leültünk a helyünkre.

-Na, várjátok ki a véget. Biztos vagyok benne,hogy a legnagyobb tapsot én és Luke fogjuk kapni.-állt fel magabiztosan Stephanie.
-Úgy legyen.-mosolygott Lasey.

Stephanie természetesen megint 20 cm-es magassarkút húzott aminek köszönhetően majdnem hasra esett. Ha Luke nem lett volna ott elterült volna a színpadon.

-Jól kezdődik.-nevetett Gabi.
-Valakinél van füldugó?-nézett körbe Jace.
-Nem lehet olyan rossz a hangja.-néztem rájuk.
-Ohh, látszik,hogy még nem hallottad énekelni.-nevetett Dylan.

Majd elkezdődött a dal és nemsokra rá Stephanie elkezdett énekelni. Egy füldugónak nagyon örültem volna.

A hangja olyan volt mint egy döglődő fókáé.

Mikor vége lett a dalnak mindenki fellélegzett.

-Óh, jesszusom.-szólalt meg Mrs. Williams.
-Ugye,hogy sokkal jobb volt mint Christyé?-nevetett Stephanie.
-Drágám, elkell,hogy keserítselek. Megse közelíted azt a szintet.-mondta Lasey.
-Mi?-nézett Stephanie.
-Jól hallottad.-mondta Scott.
-Stephanie őszinte leszek. Még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám,hogy hallgassa végig ahogy elénekelsz egy dalt.-mondta az edző.
-Chh. Nem tudjátok ti,hogy mi az a gyönyörű hang.-mondta, majd sértődötten lement a színpadról és leült a helyére.

-Scott és Jeremy kimennek előkészítik a mályvacukrot és tüzet raknak. Addig mi megnézünk egy videót ami az itt létetek alatt készült rólatok sunyiban.-mosolygott Lasey.

Lehúzta a vetítőt és elindította a csupán  3 perces videót.
Többek között benne volt,hogy Stephanie kócos hajjal kirohan sikítozva,a pókok miatt, Dylan amikor az almát földhöz vágja és kiabál.
Sofi amikor vetődik,persze lelassítva.
Jah és mikor Stephanie a zseblámpával belevilágít a saját szemébe, majd megijed, eldobja a lámpát és hátralép, de a cipője sarka kitörik és elesik.
Meg még ehhez hasonló ciki pillanatok.
Mindenki szakadt a nevetéstől kivéve Stephaniet.

-Nem vicces. Az egy márkás cipő volt.-mondta siránkozva.

-Kész vagyunk.-lépett be Scott.
-Nagyszerű. Gyertek srácok.-mondta Lasey.

Mindenki elindult kifelé a tábortűzhöz.
Shawn feltűnt mellettem és megfogta a kezem.

-Fantasztikus hangod van.-mondta.
-Te beszélsz?-fordultam felé mosolyogva.
-Igen.-nevetett.
-Te gitározol, énekelsz és dalokat írsz. Na melyikünk is fantasztikus?-néztem rá gondolkodó arccal.
-Te.-majd adott egy puszit és leültünk mi is a tűz köré, majd mályvacukrot sütöttünk.

Úgy fél órával késöbb, kb 23:40 körül Sofi lépett oda hozzánk.

-Egy pillanatra elrabolhatom?-nézett Shawnra.
-Persze.-mosolygott.

Felkeltem a meleg  tűz mellől és Sofival a házunk felé vettük az irányt.

-Mi kell bentről?-kérdeztem.
-Csak a másik vörös pulcsidat szeretném elkérni.-mondta Sofi.
-Oké, mindjárt megkeresem.-majd bementünk a házba.

Egy kis kutakodás után meglett a pulcsi, majd Sofi felvette.
Kimentünk, és megláttuk Dylant és Stephaniet kettesben.
Először csak beszélgettek, majd Stephanie megcsókolta Dylant, aki elakarta lökni magától, de a lány szorosan átölelte.
Sofi dühösen elindult feléjük.

-Engedd el.-mondta dühösen közelebb érve.