-Ezt már szeretem, keményíts csak be. Érezd azt,hogy az adrenalin még jobban átjárja a tested. Most a te kezedben van az irányitás, megölsz vagy megöllek.-mosolygott gúnyosan.
-Nem öllek meg, nem vagyok olyan mint te.-
-Rossz válasz.-majd felpattant és elkapta az ágat.-Hiába küzdessz kicsikém.-majd elvette.
-Nem félek tőled.-
-Ohh, szóval ezzel győzködöd magad? Látom a szemedben, hogy félsz. Hallatszik a hangodon, a pulzusod az egekben. Ismerem a félelmet, és a jeleit is azonnal felismerem. Nem te vagy az első.-nevette el magát.
-És nem is én leszek az utolsó.-majd pofonvágtam.
-Oké, ennek most van vége.-

Behúzott nekem egyet, én elestem és vérezni kezdett az orrom.
Letérdelt mellém és még kétszer megütött.

-Tudod, szivesen elszórakoztam volna veled másféleképpen. De te nem akartad, így sajnos nem maradt más választásom.-

Felém hajolt és az ujjai lassan a torkom köré fonódtak.
Minél jobban küzdöttem, annál jobban szorította a nyakam.

-Huhaa..ha most látnád azt a kétségbeesett cuki pofikádat.-nevetett, majd elengedett.

Azonnal levegő után kapkodtam és csak akkor éreztem, hogy valami nagyon nem oké a nyakammal.

-Mire vársz? Ölj meg.-mondtam a nyakamhoz  kapva.
-Ne aggódj, az  pillanat is eljön. De előtte még adok 1 esélyt.-
-Mivan?-
-Küzdjünk meg.-majd mosolyogva felállt.

Nehezen bár, de én is felálltam vele szembe.
Feltűrte a kezén a felsőt és csak mosolygott.
Összeszedtem minden erőm és bátorságom, majd elindultam felé.
A hátam mögé csavarta a kezem és szorosan magához húzott, majd fogdosni kezdett.

-Tudod, azt hittem ennél sokkal jobban vágysz az életre. De nem baj, miután veled végeztem, a drága Mendes jön.-
-Még egyszer ne merd a nevét a szádra venni.-
-Huha...valaki kezd dühös lenni.-nevette el magát.

Azt hittem kitudok szabadulni a szorításából, de nagyot tévedtem. Kicsavarta a kezemet, majd a földre lökött. A jobb oldalamra, főleg vállamra érkeztem és iszonyú fájdalmat éreztem azon a területen.
Mellém lépett és egymás után többször megrúgott.

-Véged van drágám. Az összes embert aki valaha is fontos volt neked, utánad küldöm a sírba.-
-Ezt te sem hitted el. Robb elfog kapni, nem számít, hogy meghalok-e. Te akkor is börtönben fogsz megrohadni.-

Az arca vörös lett a dühtől, letérdelt mellém, belemarkolt a hajamba és megütött.

-Robb nem jön el érted, hogy megmentsen. Mindenki nagyban leszarja,hogy mi van veled. Te voltál az, aki ezt az egészet okozta.-
-Azt hiszem magadról beszélsz.-
-Tényleg?-majd beleverte a fejemet a földbe.

Azonnal a fejemhez kaptam, sosem éreztem ekkora fájdalmat. A látásom kissé elhomályosodott és összerándult a gyomrom.

-Rólad beszéltem drágám.
Többek között te voltál az, aki dühből összejött azzal a faszkalappal.(Zac) Csak azért, hogy Mendest féltékennyé tedd.
Te voltál az, aki nem szólt a rendőrségnek mikor megtehette volna.
Te voltál az, aki abban reménykedett, hogy megtudja oldani ezt az egészet segítség nélkül.
Te voltál az, aki nem bírt elugrani az elöl a rohadt kocsi elől ma.
És végül pedig, miattad van kórházban az a személy akit a legjobban szeretsz, te juttattad kerekesszékbe.-kiabálta, miközben a hajamnál fogva rángatott.

A fájdalom már mellékes volt ezeket a szavakat hallva, dühös voltam. Dühös, saját magamra.

-Most sírhatsz itt, hogy sajnálod meg blablabla..
Biztos azt is találgatod, honnan tudom mindezt, lehallgattam a mobilodat drágám. Olyan hülye voltál, hogy ez eszetben sem jutott. Szerinted honnan tudtam többek között, hol laksz?-
-Ölj meg.-
-Tessék?-kerekedtek ki a szemei és mellém gugolt.
-Ölj meg. Shawn soha nem fog nekem megbocsájtani. Nem tudok ezek utan a szemébe nézni.-mondtam szipogva.
-Ahogy akarod. Mivel a végén te is beláttad, hogy ez a legjobb megoldás, ne aggódj, nem fog fájni.-
-A fájdalom nem érdekel, ennél nagyobb fájdalmam már úgysem lehet.-

Majd felültetett, mögém gugolt és nekikészült annak, hogy eltörje a nyakam.

-Akkor, vedd úgy, hogy szivességet teszek neked. Esetleg utolsó kívánság??-kérdezte gúnyos mosollyal.
-Van. Hagyd békén a szeretteimet.-
-Talán teljesíthető a kérésed.-

Majd közelebb bújt hozzám, éreztem, hogy megszagolta a hajamat, majd a kezét elhelyezte a nyakamon.
Becsuktam a szemem és magam elé képzeltem Shawn arcát. Aztán a legszebb vele kapcsolatos emlékemet, az pedig nem más volt mint amikor az apukája ránknyitott a szobájában.