Ebédre átjött Robb is.

-Sofi?-
-Mi van vele?- néztem értetlenül.
-Azt mondta,hogy ameddig Sarah és én kirándulunk a hétvégét nálatok tölti.-
-Ohh, igen? Jah, persze, csak elment...öhm a könyvtárba.-
-Christy, nem jól hazudsz.-mosolygott Sarah.
-Kikérem magamnak, én nagyon jól tudok hazudni, csak ez a kérdés váratlanul jött és nem akartam sokat gondolkozni mert az túl gyanus lett volna.-
-Hol a lányom?-akadt ki kissé Robb.
-Nem tudom, pénteken beszéltem vele utoljára. Bár, van egy tippem.-
-Ki vele.-
-Talán Dylannel van.-
-Szóval pasizik, na adok én azoknak a fiataloknak.-majd az ajtó felé vette az irányt, de megfordult.-Hol is lakik?-
-Christy, menj vele.-mosolygott Sarah.
-Igen, az lesz a legjobb.-mondta Robb, majd elidultunk Dylannék házához.

Becsöngettünk és Dylan nyitott ajtót.

-Jó napot.-mondta kissé idegesen.
-Hol a lányom?-
-Sofi, gyere ide kérlek.-
-Igen?-lépett az ajtó elé Sofi.-Apa, hát szia.-majd megölelte Robbot.
-A kocsiba, mind a ketten.-
-Apa, kérlek ne csiáld ezt megint.-
-Kocsiba.-

Dylan és Sofi beültek hátra, mi pedig előre.
Robb az örsre vitt minket, ahol bementünk az irodájába.

-Apa, miért kell ez?-
-Csendet. Csak akkor szólalj meg ha a rendőr kérdez.-mondtam mosolyogva.
-Christy, kicsinállak.-
-Sofi, hol voltál szombaton  és vasárnap?-
-Hát, öhm Dylannél.-
-És nekem mit mondtál, hol leszel?-
-Christynél.-
-Legalább lett volna annyi sütni valód,hogy szólsz erről az egészről és falazok nektek.-
-Christy.-nézett rám Robb.
-Bocsánat.-
-Sofi, a büntetésed 2 hét szobafogság.-
-De apa.-
-Ha még egy szót szólsz akkor 4 lesz. Te pedig.- fordult Dylan felé, majd elővette az elektromos ceruza hegyezőt a fiókból és elkezdett hegyezni.
-Mit csináltatok az említett napokon?-
-Elvittem a lányát kirándulni az erdőbe.-
-És ha megtámadnak a medvék?-majd az asztalra tette a ceruzát ami 3 cm lett.
-De Robb, erre nincsenek megvék.-mondtam.
-Tudom, de tegyük fel,hogy mégis. Utána mit csináltatok?-
-Hát, öhm.-majd Dylan segítség kérően Sofira nézett.
-Csak aludtunk.-mondta Sofi.
-Egy ágyban?-kérdeztem mosolyogva.
-Christy.-szólt rám Sofi.
-Ez egy nagyon jó kérdés.-nézett kérdőn rájuk Robb.
-Igen.-
-Dylan, ugye tisztában vagy a tetteid következnényével?-
-Tessék, Uram?-
-Volt ott több is mint alvás?-
-Nem értem,hogy mire akar kijukadni.-
-Az isten áldjon meg. Megdugtad a lányomat vagy nem?-
-Apaaa.-
-Tudod mit? Inkább ne is erre a kérdésre válaszolj, hanem arra,hogy ugye volt annyi eszetek,hogy védekezzetek?-majd elővette a következő ceruzát.
-Igen, volt.-
-Ez a szerencsét fiam, ez a szerencséd. Ha másmilyen választ kaptam volna, akkor most mást hegyeznék ilyen picikére itt.-majd lerakta Dylan elé a 3 darab picike ceruzát.

Dylan nagyot nyelt és nem szólt semmit.

-Oké apa, befejezted?-
-Be. Mi megyünk Christyékhez, te pedig haza sétálsz. Köszönjetek el egymástól szépen.-
-Akkor holnap találkozunk.-mondta Dylan majd megölelte Sofit.

Beültünk a kocsiba és elindultunk.

-Muszáj volt így lejáratnod?-
-Kislányom, az apád vagyok. Ez a dolgom, akár tetszik akár nem.-mosolygott Robb.
-Jó volt ez a kihallgatást.-mosolyogtam.
-Persze, neked igen. Egész végig csak nevettél.-
-Magadnak köszönheted, ha szóltál volna,hogy mire készültök, akkkr nem jártál volna így.-
-Igazat kell,hogy adjak Christynek.-nevetett Robb.
-Hahaha.-

Még aznap kicserélték az üveget az erkélyemen, de továbbra sem tetszett,hogy Thomas feltörte a zárat.

-Szia Zac. Beszélnünk kell.-
-Mondd gyorsan mert nem érek rá, épp a srácokkal vagyok.-
-Mi lesz ha Thomas megint.., érted.-
-Emiatt ne aggódj, csak azzal törődj,hogy halálosan szerelmes légy. Amíg ez megvan, addig nincs miért aggódnod, Thomast elintézzük.-majd lerakta a telefont, én pedig dühösen lefeküdtem aludni.

-Szóval Thomas, ha mégegyszer megtudom,hogy a csaj közelébe mész megbánod.-
-Igen? Mert mit fogsz csinálni??-nevetett Thomas.
-Elég haver, állj le.-mondta Jack.
-Úgy viselkedtek mintha a kutyái lennénk.-kiabálta.
-Sokat köszönhetünk neki.-állt fel Derek.
-Azt nélküle is megoldottuk volna.-
-Nem Thomas tévedsz, már a börtönben rohadnánk, ha nem lenne Zac.-
-Talán igen, de cserébe nyaljuk a seggét.-
-Inkább segítek neki amikor kell,minthogy a börtönben rohadjak miattad 10 vagy több évet.-mondta Jack.
-Szóval még egy ilyen lépés, és ne számíts semmi jóra.-figyelmeztette Thomast Zac, majd elhajtott.

-Kicsinálom a kölyköt.-
-Thomas, ha nem fékezed magad, akkor mi tesszük meg.-kiabált Derek.
-Jól van skacok nyugalom. Csak egy megjegyzés volt.-
-A csajt is hagyd békén.-
-Majd meglátjuk..-mondta miközben leült.
-Mivan?-
-Semmi, na.-

Hétfőn Shawn egész végig az alkalmat kereste,hogy beszéljünk, de mindig hárítottam.

-Haza vigyelek?-kérdezte Zac miközben magához húzott. (Természetesen azért mert Shawn is ott volt a közelben.-
-Nem köszi.-majd megpusziltam és elindultam.
-Tay, elmennél vele?-majd Zac Shawra nézett.
-Ja.-

Tayler utolért és elmentünk a parkba.

-Szóval mit akarsz tenni?-
-Nem tudom.-
-Mi lenne ha beavatnánk a srácokat?-
-Ne.-
-Miért?-
-És ha Zac megtudja? Akkor Shawn..-
-Nem tudja meg, ma estére leszervezek velük egy találkozót, és ott kitalálunk valamit, rendben?-
-Legyen.-

Este 8 körül Taylernek sikerült elhívnia mindenkit a Burgerbe.

-Na most már igazán elárulhatnád,hogy minek hívtál ide minket.-mondta flegmán Gabi.
-Christyről és Zacről van szó.-
-Áj, honnan tudjuk,hogy nem Zac mondta,hogy beszélj velünk?-
-Ne basszatok már fel, kurvára fontos dolog miatt hívtalak ide benneteket. Leszarom Zaccet, már sokkal rosszabb mint eddig volt.-
-De várj még, Shawn nincs itt.-nézett körbe Dylan.
-Nem is kell,hogy itt legyen.-
-Már bocs, de nem értem. Miért is nem kell itt lennie?-
-Ha hagynátok,hogy elmondjam akkor világossá válna.-
-Jól van. Ki vele.-

Tayler elmondta,hogy mi volt csütörtökön, a srácok, a monokli és a fenyegetés, majd arról is beszámolt ami vasárnap történt.

-Úristen, nem gondoltatok a rendőrségre? Apámra?-
-De én igen, de Christynek igaza van,hogy először úgy is Zacet kapnák el, ő pedig szól a többieknek mielőtt elkapnák őket. Nem tudunk semmit azokról a srácokról.-
-De akkor is a rendőrség a legjobb megoldás.-
-Nem, ezt nekünk kellene megoldani.-
-Tayler, ennek nagyon rossz vége lesz.-akadt ki Vici.
-Akkor is ha nem teszünk semmit.-
-Ez igaz.-
-Szerintem akkor is Shawnt bekellene avatni.-rázta a fejét Gabi.
-Nem, az egyből neki esne Zacnek.-
-Nem tudhatja meg.-
-De akkor mit csináljunk??-nézett körbe Sofi.
-Először szemmel kell tarnani Zaccet. A suliban pedig nem beszélhettek erről, míg Zac fülébe jutna.-
-Kikéne deríteni, kik azok a srácok.-
-Jon, terved is van?-
-Van hát, de Sofi kölcsön kell venned hozzá egy nyomkövetőt.-
-Mi??-
-Azzal követhetnénk Zaccet, és eljutnánk a srácokhoz.-
-Ez jó ötlet, az infó tudásommal pedig sikerülhet is.-mondta Jace.
-Sofi benne vagy?-fordult felé Gabi.
-Igen.-
-Rendben, akkor egyenlőre ennyi a terv, ha ez megvan és tudjuk,hogy hol vannak szólunk apudnak is.-
-De nagyon kell vigyáznunk,hogy Zac ne tudja meg.-
-Igen, ha lebukunk akkor végünk.-
-Nem lesz baj srácok, csak pozitívan.-bíztatta őket Vici.
-Tehát első a nyomkövető, aztán a programozás és utána már csak rákell tenni Zac kocsijára.-
-Mikorra tudod megszerezni?-
-Hát, nemtudom. Otthon tart pár ilyet, de azok a széfben vannak.-
-Holnal délután szervezz valamit apudnak és kinyitjuk.-mosolygott Jace.
-Rendben.-

Miután megbeszéltek mindent haza mentek.

Kedden egy nemzeti parkba látogattunk el.
Egy tanárnő vezetett körbe minket és rettentően sokat dumált.

-Szia.-lépett mellém Shawn.

Úgy tettem mintha nem hallanám és mentem a többiek után.

-Christy, ne csináld ezt.-
-Mit akarsz Mendes?-
-Téged.-

Megálltam és szembe fordultam vele.

-Figyelj Shawn, nem szeretlek már, Zaccet szeretem.-mondtam a pólóját bámulva.
-Nem hiszek neked.-
-Shawn.-majd a szemébe néztem.
-Mondd a szemembe.-

Akaratomon kívül elmosolyodtam.

-Min mosolyogsz?-
-Semmin.-
-Héjjj. Mi folyik itt?-jött felénk Zac.
-Már az is baj ha beszélek vele?-fordult felé Shawn.
-Igen, rohadt nagy baj.-
-Elég.-mondtam, majd közéjük álltam.
-Nálad sokkal jobbat érdemelne.-
-Tán téged? Aki egy fogadás miatt ágyba vitted?-
-Elég. Zac, kérlek menjünk.-
-Szállj le róla, vagy nem állok jót magamért.-

Majd megfogta a kezem és elindult előre.