'Álmomban' egy gyönyörű erdőben jártam. Az ösvényen haladtam az erdő szíve felé, a fák csodálatos zöld árnyalatokban pompáztak. Lágy szellő fújt és táncoltak a levegek, virágok.
A madarak énekeltek a fák ágain, a mókusok ide-oda ugrándoztak. A távolból halk gitár szó ütötte meg a fülemet, egy ismerős dallammal.
Egyre közelebb érve egy kis tavat pillantottam meg fákkal határolva. A víz szép tiszta volt, és hullámzott. Egy fa tövében háttal nekem megláttam egy fiút, gitárral a kezében. A dallam mellé énekelni kezdett, én pedig egyre közelebb és közelebb mentem hozzá.

-Shawn?-

A fiú abbahagyta az éneklést és lassan felém fordult.

-Christy, hát itt vagy végre.-mondta mosolyogva, majd felkelt és megölelt.-Valakik már nagyon rég óta várják, hogy beszéljenek veled.-majd a tó közepére mutatott.

A semmiből hirtelen egy csónak termett ott, amiben egy férfi és egy nő ült.
Az arcukat nem láttam, mert a másik irányba voltak fordulva, a csónakot pedig mintha egy láthatatlan motor hajtaná, egyre a part felé közeledett.
Érthetetlenül néztem Shawnra aki csak mosolygott, majd mellém lépett.

-Nagyon kedvesek, és már tudom, kitől örökölted a gyönyörű mosolyodat.-
-Shawn, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz.-
-Ki másról beszélnék, mint róluk?-mutatott mosolyogva a hátam mögé.
-Úristen. Ez nem lehet igaz.-

3 lépésre tőlem a szüleim álltak kézen fogva.

-Kislányom. De nagy lettél.-
-Úgy hiányoztál nekünk.-

Majd szorosan átöleltek és puszilgattak.

-Meghaltam?-néztem rájuk könnyes szemmel.
-Nem, drágám.-
-Anyáddal beszélnünk kell veled.-
-De...ilyen általában nem akkor történik az emberekkel amikor élet-halál között lebegnek?-
-Christy, ne aggódj. Nem haldokolsz. Éppen most végeznek rajtad pár vizsgálatot.-ölelt meg Anya ismét.
-Drágám, eddig folyamatosan követtük az életed minden percét. Soha nem hagytunk egyedül, de most végre beszélhetünk veled.-
-Tudom Apa. Valamiért mindig is volt egy ilyen érzésem.-
-De nem sok időnk van. Kislányom, Shawn szeret téged, ugye nem akartál tényleg meghalni?-
-De igen, nem birnám elviselni, ha örökre utálna. És azzal a tudattal élni, hogy én vagyok a hibás a történtekért..-
-Nem te vagy a hibás. Szeretlek.-fogta meg a kezem Shawn.
-Na jó, kezdek kiakadni. Ez most a képzeletemben van ugye?!-kérdeztem kissé mosolyogva.
-Igen, ez a képzeletednek köszönhető. De hidd el nekem, nem sokban különbözik ez a valóságtól.-
-Elárulhatjuk neki drágám?-fordult Anya mosolyogva Apum felé.
-Nem tudom.-húzta oldalra a száját.
-Miről beszéltek?-
-Arról, hogy életed szerelme nem véglegesen bénult le.-
-Tessék?? Ezt honnam tudjátok??-csillant meg a szemem.
-Csak tudjuk, és mivel a rég nem látott szüleid vagyunk, hinned kell nekünk.-
-Szeretünk kicsim.-
-Én is szeretlek titeket.-majd tartottunk egy nagy családi ölelést.
-Te pedig, Shawn. Kérlek vigyázz a lányunkra.-fordult felé Apa.
-Természetes.-mosolygott Shawn,majd átölelt.
-Nekünk most mennünk kell.-
-Várjatok, látlak még titeket?-
-Ki tudja.-
-De ezentúl vigyázz magadra.-
-Rendben.-
-Ohh és, a hugomra is vigyázz.-mosolygott Anyu.
-Nem kell aggódnod.-

Beszálltak a csónokba, integettek, majd a tó közepe felé haladtak, a végén pedig eltűntek.

Shawnnal  visszamentünk a fa tövébe és gitározni kezdett.

-Mikor ébredek fel?-
-Miért akarsz ilyen hamar felébredni? Nem élvezed ezt a gyönyörű helyet?-
-De igen, nagyon szép. De, tudod minek örülnék jobban?-majd megfogtam a kezét.
-Minek?-
-Ha a valóságban melletted lehetnék és foghatnám a kezed.-
-Christy, én ott ülök az ágyad mellett és nem engedem el a kezed.-mosolygott Shawn.

A nyakába borultam, az idilt pedig valaminek a csipogása zavarta meg.

-Ez mi?-néztem körbe.
-Azt hiszem, nemsokára felfogsz ébredni.-
-Shawn, szeretlek. Ez egy kicsit ijesztő.-

A hang egyre hangosabb és hangosabb lett.

-Nem lesz semmi baj. Amint felébredsz azt látod majd, hogy ott vagyok melletted.-
-Mi van ha tévedsz? Hisz úgy váltunk el, hogy rettentően dühös vagy rám.-
-Nagy marha voltam. Bocsáss meg, csak nagyon kiakadtam.-

A csipogás már elviselhetetlen volt, majd Shawn kezdett levegővé válni.
A nap helyén erős, vakító fehér fény jelent meg, ami az 'álom' végét jelezte és arra késztetett, hogy most már ébredjek fel.