Este 7-kor ültünk ki és sütöttük a szalonnát.

-Holnap 11-ig mindenki pakoljon össze,hogy a csomagokat betudjuk rakni a buszba.-mondta Mrs. Williams.

Az idő gyorsan eltelt, már lefekvéshez készülődtünk.

-Valaki tud adni fájdalom csillapítót?-ült le Vici.
-Persze, egy pillanat.-mondtam, majd adtam neki egyet.
-Szétrobban a fejem, köszönöm.-

Egy kis idő múlva mind lefeküdtünk aludni, az éjjel pedig a hó ismét elkezdett esni.

Hajnalban mind Gabi telefonjára ébredtünk fel.

-Vedd már fel.-mondtam, majd a fejemre raktam a párnát.
-Jól van.-kelt fel Gabi, és ment a hang irányába.

-Jon,mit akarsz? Hajnali 4 van.-
-Gyere ki a teraszra.-mondta majd lerakta a telefont.

-Mit akart?-kérdezte Sofi.
-Nem tudom. Itt van a teraszon, mindjárt jövök.-majd felvette a kabátját és a mamuszát aztán kiment.

Jon egy szál felsőben és nadrágban ott állt kint.

-Neked elment az eszed? Esik a hó.-mondta Gabi.
-Tudom, de ezt megkell kérdeznem. Eljössz velem a bálba?-kérdezte mosolyogva a srác.
-Öhm, persze.-mosolygott Gabi.
-Szeretlek.-mondta Jon, majd megcsókolta Gabit és visszament a házba.

Gabi mosolyogva lépett be az ajtón.

-Na?-kérdeztem.
-Elhívott a bálba.-vigyorgott Gabi.
-Gratu.-mosolygott Vici.
-Ez mind tök cuki, de hajnali 4 van.-mondtam álmosan.
-De elhívott a bálba.-
-Ez várható volt.-mondtam, majd visszafeküdtem.
-Christy. Hadd élvezzem a pillanatot.-mondta Gabi.

Gabi még vagy 5 percig ült és csak mosolygott, majd ő is lefeküdt és aludt még egy kicsit.

4 óra múlva felkeltünk, reggeliztünk és pakoltunk.

-Nem láttátok a hajvasalómat?-kérdezte Sofi.
-A fürdőben van.-mondta Vici.
-A bőröndöm?-néztem körbe.
-Nem mondod komolyan.-nevetett Gabi.
-Az ágy alatt.-mosolygott Vici.
-Ja, tényleg. Köszi.-
-Olyan nehéz lesz ezután az 1 hét szünet után újra visszaszokni a suliba.-sóhajtott Vici.
-Nekem mondod?-nézett rá Gabi.
-Mindenkinek nehéz lesz na.-mondtam.

A lányok is elhallgattak és mindenki pakolta a cuccait.

-Lányok, ez a 2 felső kié?-kérdezte Sofi a kezében hozva a 2 foltos felsőt.
-Ohh, teljesen elfelejtettem. Mind a kettő Shawn pólója.-majd elvettem őket Sofitól.
-Az mind a kettőn vér?-kérdezte Gabi.
-Öhm, igen. Mikor vérzett az orrom és nem volt a közelben zsepi, kisegített ezekkel.-mondtam.
-És most mit akarsz azokkal csinálni?-kérdezte Vici.
-Mennek a kukába.-mondtam, majd kidobtam őket.

Miután mindent összepakoltunk kivittük a buszhoz a bőröndöket és elraktuk őket.
Majd elmentünk ebédelni.

-Srácok, reméljük,hogy jól éreztétek magatokat nálunk és ,hogy teli élményekkel fogtok távozni. Ez az 1 hét nekem maradandó élmény amit sose felejtek el.-mosolygott Lasey.
-Igaz, voltak balesetek bőven, de maradandó sérülése szerencsére senkinek nincsen.-nevetett Jeremy.
-Várunk vissza titeket legközelebb is.-ezekkel a szavakkal búcsúztak a táborvezetők.

Mielőtt felszálltunk volna a buszra aláírtuk a tábor emlékkönyvét.

-Köszönjük, hogy itt lehettünk. Fantasztikus hét volt.-mondta Mrs. Williams, majd felszállt a buszra.

Többségünk kissé szomorú volt mikor elhagytuk a tábor területét.

-Figyeljetek egy kicsit. Az út 3 óra, szóval tájékoztassátok a szüleiteket,hogy 4-kor találkozó a suli parkolójában.-mondta az edző.

Úgy ültünk megint a buszon, mint amikor a táborba mentünk.
Fogtam Shawn kezét, aki elaludt és nagyrészt az ablakon bámultam kifelé a havas hegyekre, fákra.

-Látom Dylan is szundít.-hajoltam előre Sofihoz.
-Igen.-mondta mosolyogba és hátrafordult.
-Hát az?-kérdeztem, mikor megláttam,hogy fogják egymás kezét.
-Én sem tudom.-pirult el a lány.

Majd hirtelen nagyot fékezett a sofőr.
Aki aludt, mind felébredt és csak néztünk,hogy mi van.

-Nem történt semmi, csak állat szaladt az útra.-nyugtatott mindenkit az edző.

Az utunkat tovább folytattuk, majd 2 és fél óra múlva megérkeztünk a suli parkolójába.
Az össze szülő ott várt már, majd elkezdtük kivenni a bőröndöket.

-Sziaa.-ölelt meg Sarah.
-Sziaa. Ő Shawn, igaz már találkoztatok, de akkor még nem volt a barátom.-fordultam Sarah felé mosolyogva.
-Áhh,igen ő az aki nem az ajtót használja, hanem az erkélyt.-nevetett Sarah.
-Igen.-mosolygott Shawn.
-Shawn.-kiabált az anyukája.
-Akkor már én is bemutatlak.-mutatott a szülei felé.
-Mindjárt jövök.-
-Rendben, menj csak.-mosolygott Sarah.