Lezártam a szavazást a ruhákra.
Az eredmény döntetlen lett, két ruha között :-->

Nem tudom, hogy most mihez kedjek.
Valakinek van valami ötlete?🙄😏

-Sofi, muszáj volt? Épp most ítéltél halálra.-
-Jajj, ne nyafogj már.-
-Legalább elmesélheted mit csináltatok és jóket nevetünk.-
-Persze...-
-Csak kibrod valahogy.-ölelt át Shawn.
-Köszi szépen.-
-Jól van na. Ne duzzogj már.-mosolygott Sofi.

Stephanie betartotta a szavát, ugyan is 7-re értem jöttek.
Megérkezve a házukhoz tátva maradt a szám, ez a lány egy kacsalábon forgó palotában élte mindennapjait.

-Tetszik?-kérdezte, miután kiszálltunk a kocsiból.
-I- igen.-dadogtam.
-Na majd ha meglátod az anyját.-mosolygott Clary.
-Miért?-
-Totál megszépítette a plasztika.-
-Ahan..értem.-

A ház belseje még tündöklőbben nézett ki, mint a külseje. Nekem ez már nagyon sok volt, egy óriási lépcső vezetett fel az emeletre, ami ráadásul vörös szőnyeggel volt díszítve.
A lépcső elött egy kisebb szökőkút állt, és minden bútor babarózsaszínben tündökölt.

-Hűhaa..-néztem körbe.
-Ugye?-nézett rám Mia.
-És a nappalijukat még nem is láttad.-
-Jesszus, fogadjunk, hogy akkora mint az ebédlő.-
-Nagyjából.-mosolygott Stephanie, majd követtük őt a nappaliba.

Egy francia ágy nagyságú plazma tv állt az egyik sarokban, bőr kanapékkal együtt. Meg ehhez hasonló luxus dolgok foglaltak helyet a szobában.

-Sziasztok drágáim.-hallatszott a hátunk mögül egy még Stephanie-nál is kényesebb hang.
-Anya, őt itt Christy.-

Mikor az anyja felé fordultam esküszöm megijedtem a látványtól.
Egy hozzám hasonló teltalkatú és magasságú nő állt előttem. A melleiről csak úgy sütött, hogy szilikon, a szája pedig elég csálén állt és rettentően felvolt dagadva. Az arca olyan sima volt a rengeteg botoxtól, hogy láthatóan harcolnia kellett azért, hogy legalább egy mini mosolyt megvillantson.
Látszólag túlzásba vitte az önbarnítót, ami rettentően állt a platina szőke haja mellé. A sminkjéről pedig inkább nem is beszélek.

-Ohh drágám, nagyon sajnálom a kezedet meg a nyakadat. De majd elvonják a figyelmedet a sérülésekről az itt található klassz dolgok.-majd szorosan megölelt.
-Igen...ez szerintem is így lesz.-néztem körbe mégegyszer a nappaliban.
-Na oké, menjünk a szobámba.-
-Szóljatok ha kértek valamit.-majd kuncogva leült a tv elé és lakkozni kezdte a körmeit.

A parfümjétől a hányinger kerülgetett, na és nem tudtam eldönteni, hogy a külseje vagy a hangja volt borzalmasabb.

Stephanie szobájá szintén babarózsaszín volt, a bútorokkal és az ágyával együtt. Ha nekem kellene folyamatosan ezt a színt látnom mindenhol elöbb vagy utóbb bediliznék, de komolyan.

-Na milyen a házunk?-huppant le Stephanie az ágyára.
-Hát az biztos, hogy egyedi...és rózsaszín.-mondtam végül egy kis gondolkozás után.
-Örülök, hogy tetszik.-
-Na és Steph anyukája?-
-Öhm..kedves...-
-Ne tagadd te is olyan ciciket szeretnél.-mosolygott Mia.
-Mind a ketten olyan mellett akarnak mint amilyen anyánnak van.-nevetett Stephanie.
-Ahan...hát én inkább maradnék a sajátjaimnál.-
-Azoknál a kicsiknél?? Shawn nem szólt miattuk?-fordult felém Mia.
-Miért kellett volna szólnia?-
-Mert kicsik...a fiúk pedig a nagyot szeretik. Shawm odavolt Stephanie C kosaras cickójaiért. De neked eggyel kisebb van.-
-Tudd meg, hogy Shawn és a cickóim nagyon jó barátságot ápolnak egymással.-mondtam dühösen.
-Hát te tudod..-
-Igen, én tudom.-
-Christy, nyugi már.-lépett mellém Stephanie.-Ha Shawnnak megfelelnek a méreteid akkor minden rendben. De ha idővel baj lenne, akkor szólj nyugodtan, megadom anyám sebészének a számát.-
-Oké, kösz. Bár 1000%, hogy nem lesz rá szükségem.-

Stephanie vállat vont, majd Mia és Clary felé fordult.

-Hozzátok ki a gardróbból a 3 matracot.-
-Rendben.-
-Utána pedig készítsétek elő a hajvasalót, hajgöndörítőt és a smink cuccokat.-
-Rendben, Steph.-
-A körömlakkokat se felejtsétek el.-
-És mi mit csinálunk?-néztem kérdően Stephaniera.
-Pakold ki azt a szekrényt.-mutatott a sarokban lévő nagy szekrényre.
-És...miért?-
-Butus...megfogunk téged szépíteni.-mosolygott önelégülten, majd leült az ágyára és bekapcsolta a zenét.