Bementünk a srácokhoz.

-Na,Zac?-
-Egyenlőre hanyagoljuk a témát.-
-Fogadjunk a csaj miatt.-állt fel Thomas.
-Nyugodj le Thomas. Rendben Zac, de ha intézkedjünk csak szólj.-
-Kössz, majd dumálunk.-majd kimentünk és beszálltunk a kocsiba.

Megkerestem a telefonom és bekapcsoltam. Rengeteg nem fogadott hívásom volt Sarahtól, Robbtól és a srácoktól.

-Megbízol bennük?-
-Ne aggódj, csak akkor bántják Shawnt, ha okot adsz rá.-mosolygott gúnyosan.
-Hova megyünk?-
-Oda ahol először megcsókoltalak. És Christy.-nézett rám.-Erről senkinek egy szót se, különben intézkedem. Megértetted?-
-Igen.-
-Rendbnen.-mosolygott majd a combomra tette a kezét.
-Mit mondjak az arcomról?-
-Fordulj ide.-

Ball oldalon egy nagy lila folt volt a szemem alatt.

-Nem tudom. Véletlen lefejelted a kocsi ajtaját, vagy hasonlót.-
-Rendben.-

-Sarah, nyugodj meg kérlek. Előkerül.-ölelte át Robb.
-Nagyon féltem.-mondta szipogva.
-Főnök bekapcsolta a mobilját.-
-Mérjétek be.-
-Épp az erdőben vannak.-
-Indulás.-
-Én is megyek.-
-Sarah kérlek maradj itt.-
-Robb, mennem kell.-

Robb végül rábólintott és ők is az erdő felé vették az irányt.

Az erdőben Zac és én egy padon ültünk, majd ő egyre közeledni kezdett, megfogta a combom.

-Zac.-majd megfogtam a kezét.
-Most mivan?-
-Ezt ne, kérlek.-
-Szóval Shawnnak engedted, nekem nem.-
-Őt szerettem...szeretem.-
-Szerelem.. De tudod az a gáz,hogy azt csinálod amit mondok.-

Könnybe lábadt a szemem és visszamentem a kocsihoz.

-Christy, szedd már össze magad.-kiabált, majd utánam jött.
-Jól van, tudom.-
-Hát látom mennyire. Elpuhultál.-

A könnyeimet törölgettem, mikor motorháztatőn letepert és csókolgatni kezdett.

-Elég, hággyj békén.-
-Tegyél érte.-mondta, majd a keze egyre lejjebb vándorolt.

Összeszedtem minden erőmet, megharaptam a szája szélét, és ellöktem magamtól.
Szemben állt velem, majd behúztam neki egyet.

-Ez már tetszik.-mondta, miközben a szája széléről letörölte a vért.
-Hallod ezt?-

Körülnéztünk és egyre közelebbről hallottuk a motorzúgást.

-Robb.-mondtam megkönnyebbülve.
-Egy szót se senkinek semmiről, ez a mi titkunk. Különben tudod,hogy mi lesz.-mondta, majd megfogta a kezem és megölelt.

A rendőrök pont akkor értek oda, Robb pedig felénk közeledett.

-Christy.-

Feléjük fordultunk, majd megláttam Saraht is.
Alig bírtam elfolytani a könnyeimet.

-Mi a gond?-kérdezte Zac.
-Bilincset rá.-utasított egy rendőrt Robb.
-Tessék?-majd Zac rám nézett.
-Robb mi ez az egész?-
-Christy. Úgy féltem.-ölelt meg Sarah.
-Jól vagyok, nincs semmi bajom.-
-Ez mi?-kérdezte az arcomra mutatva.
-Én csak...véletlen lefejeltem az ajtót.-
-Christy, bemegyünk az őrsre és mindent megbeszélünk.-
-Rendben.-

Bevittek minket az őrsre, ahol Robb-al voltunk a kihalgatóban.
Elmondta amit tudott Gabitól és Shawntól.

-Így történt?-
-Igen.-mondta Zac.
-Christy, önszántadból szálltál be az autóba?-

Én csak néztem magam elé, tök másol járt az eszem...azon gondolkoztam, hogy hogyan süllyedhettem idáig.

-Christy.-nézett rám Zac.
-Igen?-
-Önszántadból ültél be az autóba?-
-Öhm, igen.-
-Mi történt utána?-
-Megbeszéltük a ..-
-Zac, nem hozzád beszélek.-
-Megbeszéltük a történteket.-
-Hova mentetek?-
-Az erdőbe, ahol megtaláltatok minket.-
-Christy, Zac bántott?-
-Kikérem magamnak.-emelte fel a hangját Zac.
-Nyugodj le.-fordult mérgesen felé Robb.
-Nem, hisz szeretjük egymást.-

(Robb kételkedett ebben, látszott rajta.)

-Mitől van a monokli?-
-A cipőfűzőmben megbotlottam és még nyitva volt a kocsi ajtaja.-
-Értem.-

Sarah benyitott és elkezdett kiabálni: -Na és a telefon hívás Zac? Azt mivel magyarázod??-

-Sarah, kérlek menj ki.-
-Robb, itt maradok.-majd leült és Zacre nézett.
-Csak azért hívtalak fel, hogy megmondjam ne aggódj.-
-Miért véded?-
-Sarah, kérlek higgy nekem.-
-Sajnálom ezt az egészet, de a bilincset mostmár igazán levehetné.-
-Először még elbeszélgetek Christyvel.-

Zacre néztem, aki figyelmeztetett, a tekintetével,hogy ne mondjak olyat amit utána megbánok.
Bementünk Robb irodájába mind a 3-an.

-Rendben Christy, szeretném hallani az igazat, az elejétől a végéig.-
-Miutan beszálltunk az autóba megbeszéltünk mindent, elmentünk az erdőbe, ott lefejeltem az ajtót, utána jöttetek ti.-
-Ez az igazság?-
-Igen.

Nem sokkal késöbb Sarah és Én hazamentünk, Robb pedig elengedte Zacet.

-Ha megtudom,hogy te bántottad és sakkban tartod valamivel akkor véged.- figyelmeztette Robb.

Zac bólintott majd elment.

Hétfőn reggel azzal kezdtem,hogy lesminkeltem a monoklit, majd suliba indultam.

Ebédnél összeültem a srácokkal, Zac és Tayler pedig nem voltak suliban.

-Holnap lesz a kosár mérkőzés.-
-Jah tényleg, Shawn játszol?-
-Igen.-
-Okés.-

Majd szóba került a múltkori dolog, nekik is bemeséltem a fedő sztorit, bár ők átláttak rajtam és tudták,hogy valami nincs rendben.
(Elmentem a mosdóba.)

-Srácok, ugye nem csak nekem nem stimmel vmi ezzel a storival?-hajolt közelebb Sofi.
-Nem.-
-Figyeljünk oda rá, nagyon rossz érzésem van.-mondta Jace.
-Ebben egyetértünk.-
-Ha valaki valamit furának tart, vagy meghall/lát valamit azonnal közölje a többiekkel.-mondta Dylan.
-Rendben.-

Suli uán a szekrényembe pakoltam, mikor mellém lépett Shawn.

-Szia.-
-Szia.-
-Szóval, Aaliyah kért,hogy kérdezzem meg, van-e kedved találkozni vele.-
-Tényleg?-
-Igen.-
-Átmehetnék most? Nem találkoztam már vele azóta,hogy mi...vagyis..régóta.-
-Igen, gyere elviszlek.-
-Rendben.-

Negyed óra múlva már nálunk voltunk, de Aaliyah még nem volt otthon.

-Szerintem kb fél óra és itthon lesz.-
-Oké.-
-Kérsz valamit?-
-Vizet.-
-Mindjárt hozom.-

Kiment a konyhába, én pedig elmentem a mosdóba és megmostam az arcom , aztán bementem a nappaliba.

-Tessék.-lépett be a nappaliba majd rám nézett.
-Köszönöm.-
-Mi történt?-
-Mivel?-nem tudtam,hogy miről beszél.

Leült mellém és nézte az arcomat.

-Bakker.-majd megnéztem a tükörben az arcom, sikeresen elkentem az alapozót és kilátszódott egy kis része a monoklinak.
-Zac volt az?-kérdezte idegesen.
-Nem.-
-Mért véded?-
-Shawn, nem védem. Tényleg nem ő volt, de nem értem miért magyarázkodok neked, mi már nem vagyunk együtt.-

Láttam rajta,hogy kissé megbántottam, de ez neki jobban fájt mint nekem.

-Christy.-
-Szia Aaliyah.-majd megöleltem.-Te még midig gyönyörű vagy.-
-Ahogy te is. De megzavartam valamit?-
-Nem, én felmegyek a szobámba. Ha kell valami, szóljatok.-
-Okés.-

Jót beszélgettünk, majd felhozta a témát.

-Szóval akkor Zaccel jársz?-
-Igen.-mondtam nem sok lelkesedéssel.
-Ez nem volt meggyőző.-
-Elárulok neked valamit, de nem mondhatod el senkinek, főleg nem Shawnnak.-
-Megírérem.-
-Még mindig szeretem őt.-majd pár könnycsepp csordult le az arcomon.
-De akkor miért vagy mással?-
-Tudod, ez ennél mostmár jóval bonyolultabb. De majd csak lesz valahogy.-
-Bár kibékülnétek.-majd szorosan átölelt.

Nem sokra rá Karen és Manuel is hazaért, nagyon meglepődtek, de örültek is amikor megláttak.
Beszélgettünk majd csörgött a telefonom.

-Szia Sarah.-
-Szia, merre vagy? 7 óra.-
-Shawnéknál vagyok, mindjárt indulok haza.-
-Ez azt jelenti, hogy te és Shawn újra együtt?-lelkesedett Sarah.
-Nem, csak Aaliyahoz jöttem.-
-Ohh. Rendben, elmenjek érted?-
-Nem kell. Sétálok. Szia.-
-Rendben, szia.-

-Mész?-kérdezte Aaliyah.
-Igen.-majd felvettem a kardigánom.-De elköszönök Shawntól is.-
-Menj.-mosolygott Karen.

A szobája előtt megálltam és hallgatóztam. Épp gitározott és dúdolt, ezt elhallgattam egy darabig, majd benyitottam.

-Ohh, szia.-majd maga mellé rakta a gitárját.
-Gyönyörű volt ez a dallam.-majd leültem mellé.
-Köszönöm, életem szerelme inspirálta a dalt.-majd rám mosolygott.
-Öhm, csak azért jöttem, hogy elköszönjek.-majd gyorsan  fel is álltam.
-Christy.-majd az asztalról elvett valamit és elém állt.
-Ne! Ezt visszaadtam neked.-
-Ha már én nem lehetek veled, akkor ez legyen veled.-mondta, majd a nyakamba rakta a nagymamája nyakláncát.

Megfogta a kezem és a fülemhez hajolt:
-Szeretlek.-

A szemébe néztem, elkapott a hév és megcsókoltam.

-Sajnálom.-majd ellöktem magamtól és a lépcső felé szaladtam.
-Várj.-

A nappaliba ajtajában utolért.

-Elvigyek?-kérdezte Manuel.
-Majd én elviszem.-mondta Shawn.
-Nem, nem kell. Sétálok.-
-Nem,nem. Sötét van, Shawn hazavisz.-

Rábólintottam majd elköszöntem tőlük és beültünk az autóba.

-Azt a csókot...-
-Felejtsük el. Csak elkapott a hév, sajnálom.-