A doboz
-Mit akarsz Mendes?-vettem fel a telefont.
-Neked is Szia.-mondta.
-Igen, oké. Ennyi?-kérdeztem.
-Nem, segítenél a holnapi dogára felkészülni?-kérdezte cuki hangon.
-Ugyan miért segítenék?-
-Mert te olyan lány vagy, aki ilyen helyzetekben segít.-mondta.
-Ennél jobb okot nem tudsz kitalálni?-nevettem.
-Sajnos most ennyi telik tőlem.-mondta.
-5 perc múlva gyere fel Messengerre és segítek.-mondtam végül.
Majd videóhívásban átvettük a holnapi doga anyagát.
Másnap első órában írtuk a dogát, Mendes pedig késett 5 percet.
-Remélem jó oka volt késni.-nézett rá a tanár.
-Igen, tanár úr. Reggel elkellett ugranom a boltba csokiért.-majd felém vette az irányt.
-Köszönöm,hogy segítettél felkészülni.-majd odaadta a csokit.
-Hát..nincs mit.-mosolyogtam.
-Rendben, tehát kezdhetjük végre a dolgozatot? Holnapra kilesznek javítva.-nézett körbe a tanár.
Óra után elmondtam a lányoknak a tegnapot, akik csak mosolyogtan ezen. Észrevettük,hogy jön Shawn és mindannyian odaneztünk.
-Christy, látom jön a pasid.-kiabált Gabi,majd rám vigyorgott.
Shawn elkezdett mosolyogni, majd odalépett hozzánk.
-Sikerült tisztázni a történteket a nénikéddel?-majd rám mosolygott.
-Igen, bár örülne ha legközelebb az ajtót használnád.-mondtam.
-Vagyis ez azt jelenti,hogy máskor is mehetek?-mosolygott rám.
-Mi? Nem. Nem így értettem.-mondtam.
A többiek elkezdtek nevetni.
-Shawn,gyere már.-mondta Tayler.
-Késöbb beszélünk.-majd elment.
-Haver, ezalatt a pár nap alatt már elis felejtettél minket?-nézett rá Tayler.
-Dehogy.-biccentett Shawn.
-Alig lógsz velünk.-mondta Zac.
-Ha azt akarjátok,hogy sikerüljön lefektetni a csajt, akkor hagyjátok,hogy beolvadjak közéjük.-emelte fel hangját Shawn.
-Nyugi ember. Amúgy,hogy haladsz?-kérdezte Zac.
-Jól haladok. És örülnék ha nem szúrnátok el.-majd otthagyta őket.
Közben Dylan, Jace és Jon odajöttek hozzánk.
-Am mi volt ez a csokis izé?-nézett furcsán Jace, majd megpuszilta Vici homlokát.
-Tegnap este segítettem neki felkészülni a dogára és ezért kaptam.-mondtam.
-Csak én találom furcsának a viselkedését?-nézett körbe Jon.
-Mind annak találjuk.-mondta Sofi.
Kissé komollyá vált a hangulat, de Dylan tett róla,hogy ne sokáig legyen így.
Vicces fejet vágott, majd elkezdte mozgatni a csípőjét és a kezét.
Mind egyszerre nevettük el magunkat.
-Jesszus,Dylan.-nevetett Sofi.
-Én csak feldobtam a hangulatot.-nevetett a srác.
A nap lassan telt, nagyon lassan. Ebéd aztán még 2 óra majd utána végre vége volt a sulinak.
Hazafelé mentem, bedugtam a fülest és hallgattam a zenét.
Majd egy autó kezdett el lassan mellettem gurulni.
-Hellóka.-vigyorgott Zac.
Úgy tettem mintha nem hallottam volna semmit, majd mentem tovább.
De Zac megállt az autóval,majd utánam jött.
-Héj várj már.-futott utánam.
-Mivan?-kérdeztem.
-Nyugi, csak ezt akartam odaadni.-majd átadott egy kis dobozt.
Visszament a kocsihoz, intett egyet, majd elment.
Elraktam a dobozt a táskámba,
hazamentem, majd leültem olvasni.
Este beraktam a táskába a szemüvegemet,de közben kiesett a kis doboz.
Egy kék doboz volt. Zactől kaptam szóval nem igazán akartam kinyitni.
Felraktam az egyik polcra,majd lefeküdtem.
De nem tudtam elaludni, mert folyamatosan a dobozon járt az eszem, így hát felkapcsoltam az asztali lámpát,majd levettem a dobozt és leraktam az asztalra.
Levettem a tetejét, és találtam benne egy kis összehajtogatott papírt.
-Ez a tiéd.-olvastam fel hangosan.
Belenéztem a dobozba, majd megláttam egy nyakláncot.
Ezüstnek tűnt mind a nyaklánc,mind a rajta lévő medál.
A medál egy holdat és napot ábrázolt.
Gyönyörű volt.
De visszaraktam a dobozba a papírt és a tetejét ráraktam.
Volt egy sejtésem,hogy kitől kaphattam,de elhatároztam,hogy holnap visszafogom neki adni.
Az alvás aznap este nem igazán ment, folyamatosan csak forgolódtam,max ha összesen 3 órát aludtam.
Az ébresztőm pedig nem igazán akart békénhagyni reggel.
-Christy, fenn vagy?-nyitott be Sarah.
-Hm...sajnos igen.-mondtam tök fáradtan.
-Nemtudtál az éjjel aludni, vagy mi volt a baj?-majd leült az ágyamra.
-Pontosan, max ha 3 órát aludtam összesen.-
-Jajj te lány.-mondta mosolyogva.
-Hány óra van?-kérdeztem.
-Negyed nyolc.-
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro