Sarah hirtelen mellettem termedt és megfogta a kezem.

-Úristen..jó nagyot estél.-
-Mi a helyzet?-állt meg Manuel.
-Ezt megkell röntgenezni.-mondta egyből, amint meglátta a kezem.
-Ohh, dehogy kell.-mosolyogtam.-Az ég világon semmi baja.-
-Na gyerünk, elviszlek a korházba.-lépett ki Dylan mellé.
-De én tényleg jól vagyok.-erősködtem és Sarahra néztem.

Dühösen felvonta szemöldökét, így kénytelen voltam beleegyezni.
Manuel, Dylan és Én elindultunk a kórházba.
6-kor értünk be, és 20 perc múlva már a röntgenen voltam.

Vagy félórát kellett várni az eredményre, de ha azalatt az idő alatt, nem hallottam vagy 70-szer, hogy bocsánat, akkor egyszer sem.

-Christina Parker.-hallottam a nevem.

Bementem a vizsgálóba, ahol megláttam, hogy a nővér éppen a gipszet készíti elő.

-Ahhh...ugye csak megrepedt?-kérdeztem reménykedve.
-Sajnos nem. A csuklója ugyanis eltört, és nagy szerencséje van. Az egyik kisebb csont sérült meg, ami mindig elszokott mozdulni és csak műtéttel tudjuk helyrehozni. De szerencsére Önnél nem így van.-
-Úristen, most nagyon megnyugodtam.-

Az orvos elmosolyodott, majd az ápolóra nézett. Leültem egy székre és közben gipszelni kezdte a karom.

-A gipsz 6 hétig marad a karján, utána egy röntgennek kiderítik, hogy minden rendben van-e. Ha igen, akkor 2 hét gyógytorna és jobb lesz mint egykor.-
-Köszönöm.-
-Ne köszönje, ez a munkám. Viszont kérhetnék egy szivességet?-
-Persze.-
-A tini lányom hatalmas rajongója önnek..így szeretnék kérni egy autógrammot.-
-Öhm...én nagyon szivesen adok ha tudok írni bal kézzel.-
-Ohh..-tűnt el arcáról a mosoly.
-Mi lenne ha...gyorsan felhívná, hogy jöjjön el?-
-Tényleg megtenné?-kerekedtek ki a szemei.
-Persze.-

Azonnal felhívta a lányát és közölte vele, hogy hatalmas meglepetése van számára.
Miután begipszelték a kezem és megkaptam a papirokat, kimentem Manuelhez és Dylanhez.

-Úristen...-állt fel Dylan.
-Ha mégegyszer azt mondod sajnálom, kicsinállak.-
-Ohh te lány... Mennyi ideig kell a gipsz?-
-6 hét. Viszont maradhatunk még egy picit?-

Elmondtam, hogy éppen egy hatalmas rajongómra várok, így leültük a büfében és kávét ittunk. Közben Manuel felhívta Saraht és elújságolta, hogy lett egy gipszem.

Nemsokrá feltűnt az orvos, egy kb 14 éves lány társaságában. A lány először nem akart hinni a szemének, beszélgettünk egy nagyon kicsit, utána készítettünk egy képet.

-Sajnálom, autogrammot most nem tudok adni.-
-Semmi baj...hamar gyógyulj meg. Köszönöm Szépen.-ölelt meg.
-Nem kell megköszönnöd, milenne ha aláírnád a gipszem?-

Először nem akart hinni a fülének, de utána aláírta, sőt még egy szivet is kaptam.

Végül 7-kor elindultunk vissza a szállodához.
Manuel Dylant és engem visszavitt a házhoz, ő pedig elment a jégpályára. 

-Christy, ugye tényleg nem haragszol rám?-kérdezte szomorúan.
-Dylan, esküszöm mindjárt hozzádvágok valamit. Dehogy haragszom. Véletlen baleset, előfordul az ilyen.-mosolyogtam.

Megölelt és felmentünk az emeletre.
Nehezen ugyan, de sikerült lehámoznom magamról a ruhát és lefeküdtem.
Éppen Jupiter Felemelkedését néztem, amikor hirtelen kikapcsolt a tv.
Próbáltam felkapcsolni a villanyt is...de az sem működött. Szerencsére a telefonom 89% van...így nem merül le egyhamar. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy tombol a vihar.

Hirtelen kissé rossz érzés fogott el, felvettem melegítő felsőt és nadrágot, kezembe vettem a telefonom, majd bekopogtam Sofiékhoz, de nem kaptam választ.

Dylan nyakig betakarózva az ágyon aludt, de Sofi nem volt sehol.
Halk nyögést hallottam a fürdő felől, így kikerülve a sötétben az ágyat, eljutottam az ajtóig.

-Sofi, jól vagy?-suttogtam.
-Aham.-mondta nem igazán meggyőzően.
-Bemegyek.-mondtam és benyitottam.

Bekapcsoltam a zseblámpát és láttam, hogy Sofi a kád szélén ül. Homloka verejtékezett és láthatóan fájdalmai voltak.

-Mondd, hogy nem...-
-Nem tudom Christy, vacsoránál kezdődött a derékfájás...aztán enyhe menstruációs fájdalom, ami egyre erősödött. Néztem az órát...7 percenként vannak a fájások. Meglehet, hogy ezek megint csak jóslóak..az orvos is figylemeztetett.-
-Najó...most kissé én is ideges lettem.. Honnan tudjuk, hogy jóslóak vagy nem?-
-Nem tudom.-nézett rám.
-Nem lenne jobb, ha csinálnék egy teát? Aztán meglátjuk.-
-Rendben.-állt fel nehezen.

Tett pár lépést felém, de megállt. Ijedtem rám, majd a lábaira nézett.
Sofin csak egy kék hálóing volt, fehér pöttyökkel. Amikor a lábára világítottam, megláttam, hogy valami folyik.
[Hülye megfogalmazás tudom, nézzétek el nekem.]

-Szerintem ezek nem csak jóslófájások.-mondtam elcsukló hangon.

Emlékezés egy valódi legendáról.😣

10 éve...ezen a napom a legenda elhunyt...
Rettentően nagy veszteség ez az egész világ számára hisz nem csak egy fantasztikus színész, hanem egy fantasztikus ember és Apa is eltávozott közülünk Heath halálával.

Nyugodjon Békében.😔😢

Szìvünkben Örökké ott él az emléke.🙏❤❤❤😢😢