-Mond ki.-majd az arcán hatalmas vigyor jelent meg.

-Úgy neveznek, hogy a halál angyala.-
-Ügyes vagy Sofi.-majd lassan tapsolni kezdett.
-Mi a fasz van???-kerekedtek ki Jeremy szemei.
-Haver erről kurvára nem volt szó. Mi a faszért vagy itt igazából?? Mert, hogy minden kamu volt amit mondtál az tuti.-emelte rá a fegyvert David.
-Na jó, nekem ez sok. Én ebben nem veszek részt.-mondta Jeremy és kinyitotta az ajtót.
-Hova mész??-kiabált utána David.
-EL. Én ebben nem veszek részt.-kiment és bevágta maga után az ajtót.

A halál angyalának nevezett gyilkos letamadta Davidet. A srác a földön feküdt, Ő pedig csak osztotta az ütéseket.

De David megfogta a fegyverét, maga elé tartotta és nem habozott azt használni.

A lövés hangjára összerezzentem és kétségbeesetten próbáltam menekülni.

Christy szemszöge:

Majdnem 3 óra kocsiút után végre megérkeztünk a ház elé.
Azonnal kivágtam az ajtót és a házhoz rohantam. 3 rendőr autó már ott állt a ház elött.

-Hol a gyerek??-álltam meg a nappaliban.
-Milyen gyerek?-kérdezte egy férfi.
-Robb unokája, hát milyen gyerek maga idióta.-
-Christy.-szólt rám Shawn.
-Az egész házat átkutattuk, de gyereket nem találtunk.-
-Nem, az nem lehet.-kaptam a fejemhez.

Shawn ott maradt a rendőrökkel én pedig felmentem az emeletre.
Vér folt, szétszórt dolgok a földön.

-Ide nem jöhet.-lépett elém egy nő.
-Hallotta ezt??-fordultam az ablak felé.
-Miről beszél?-nézett értetlenül.

Az ablakhoz szaladtam és azt hittem sokkot kapok. A 4 és fél hónapos csecsemő ott lógott az egyik faágon, mivel a rugdalózója szerencsére megakadt. A nő értesítette rádión a társait én pedig  azonnal lerohantam a lépcsőn, ki az udvarra.

A rendőrök nagy része a ház mögé sétált éppen, én pedig átturakodtam köztük és odamentem a gyerek alá.

-Létrát.-kiabáltam.
-Már hozom.-mondta Shawn.

Az egyik férfi felmászott a fára és sikerült megfognia a babát. Miután már a karjaiban tartotta lemászott és átadta nekem.

-Azonnal kórházba kell vinnünk.-siettem a kocsihoz Shawnnal együtt.
-Hölgyem, nem viheti el a gyereket.-állt elém a járőr.
-Mert miért nem?? Mivel fog megállítani?? Vajon mit fog szólni Robb, ha elmondom neki, hogy az unokája maga és az emberei miatt halt meg majdnem?? Szerintem nem igazán örülne neki. Mi a válasza?-kérdeztem idegesen.
-Menjenek.-nyögte ki.

Shawn már a kocsiban ült, én pedig beszálltam hátra.

-Azonnal induljunk.-
-Hogy van a kicsi??-
-Nem tudom, szerencsére lélegzik, de jelenleg nincs magánál. Véres a ruhája, nem tudom, hogy az ő vére-e de nagyon remélem, hogy nem. Kérlek siess, Shawn.-
-Ne aggódj, minden rendben lesz.-

3 perc múlva már a kórház ajtaján rohantunk be. Azonnal elvitték a babát, de az egyik nővér legalább megnyugtatott, hogy a legjobb orvos kezeli a gyereket.
Felhívtam Saraht, és el mondtam nekik, hogy mi a helyzet Sammel.

A gépük fél óra múlva landol, Sarah útja egyből idevezet majd a kórházba, Robb pedig a házhoz megy, hogy megtudja mire jutottak az emberei.

Mikor Sarah megérkezett azonnal a nyakába borultam és előtörtek a könnyeim.

-Nyugodj meg.-ölelt szorosan magához.
-Semmit nem mondtak még az orvosok, de nagyon jó lenne ha végre tájékoztatnának.-mondta idegesen Shawn.
-Ha Sofi babáját is elveszítjük...-suttogtam.
-Ilyenre ne is gondoljunk.-vágta rá Sarah.

Ekkor egy hölgy és egy orvos közeledett felénk.

-Jó Napot. Dr. James Daniels vagyok. Önök a ..?-
-Ő a nagymama, mi pedig a keresztszülők.-
-És a szülei hol vannak?-
-Most szórakozik velem? Képzelje az anyját elrabolták, úgyhogy térjen már rá, hogy mi van a gyerekkel.-hadartam ingerülten.

Az orvos kissé meglepődve nézett rám, majd a mellette álló nőre.

-A kisfiú sok időt töltött vékony ruhában a szabadban, ennek következtében pedig majdnem teljesen kihűlt. A vér szerencsére nem az övé, csak pár kis karcolás van a testén.-
-Tehát akkor rendben van??-kérdezte Sarah.
-Ezt azért nem mondanám.-mondta a doki.
-A gyermek nem reagál semmire. Ugyan lélegzik, de olyan mintha kómában lenne, de ez nem az. Ilyen akkor szokott előfordulni, ha a megszokottól sokkal több időt tölt távol az anyjától. Erre pedig még rátett egy lapáttal, hogy teljesen egyedül volt.-
-Ezt nem értem, mi lesz a keresztfiammal?-
-Sajnos, ezt nem tudjuk megmondani. Magánál kellene lennie, de sajnos ez nem így van.-
-Ezt nem hiszem el.-szólalt meg Shawn.
-Most komolyan azt akarják mondani, hogy nem tudják mi baja a kicsinek??-emeltem fel a hangomat.
-Hölgyem, kérem nyugodjon meg. Ön nem a gyerek anyja, de mi mindent megteszünk a kicsiért.-
-Képzelje, hogy ha 4 hete nem zuhan le a gép Miami elött, én is anya lehettem volna, maga tuskó. Most pedig nagyon ajánlom, hogy húzzanak vissza, nem intézhetik el ennyivel a dolgot. Értesüléseim szerint ilyen esetekben elsem szabad mozdulniuk a beteg mellől, ameddig kinem derítették, hogy mi baja van. Vagy esetleg akasszak pert a kórház nyakába?? Szerintem senki sem örülne neki.-
-Ez nem így műkődik, tudja?-lépett előre a nő.
-Ohh, ha annyira szeretné akkor szivesen kikeresem azt a részt, ami ilyen esetekben az  orvosokra vonatkozik. Higgye el, hogy nekem lenne igazam. Nem ártana magának sem tanulmányozni azt az úgynevezett szabályzatot.-
-Megkérdezhetem a nevét??-kérdezte a férfi.
-Nem, nem kérdezheti meg. De annyit elárulok, hogy édesanyám Amy Parker volt.-

A nő és a férfi kissé idegesen pillantottak egymásra, majd újra rám.

-Igen, Amy. Az elismert legjobb orvos az országban. Mostmár képzelhetik, hogy mennyire vagyok tisztában a szabályzattal.-tettem csípőre a kezem.
-Rendben, nyugodjunk meg. Nincsen szükség itt semmilyen perre, a kisfiú vizsgálatai még most is folynak.-mondta nyugodt hangon a nő.
-Remek, legközelebb pedig csak akkor jöjjenek vissza, ha van már diagnózisuk.-

Nem tetszésüket kinyílvánítva egy-egy pillantással elmentek, én pedig lehuppantam a székre.

-Ezt komolyan kellett??-kérdezte idegesen Sarah.
-Blöfföltél??-állt elém Shawn.
-Nem, nem blöfföltem. És igen Sarah, nagyon is szükség volt erre. Manapság az orvosok elintézik annyival az ügyet, hogy megcsinálnak pár vizsgálatot, ha pedig nem találnak semmit, akkor passz. Ezt nem fogom hagyni. Az én gyerekem elvesztettem, Samet nem hagyom. A keresztanyja vagyok, én segítettem Őt a világra, nem akarom eltemetni. Ennek az a rendje, hogy Ő tegyen virágot az én síromra. Szóval ha még ezek után is lacafacáznak könnyedén pert indítok a kórház ellen, akkor pedig senki és semmi nem fog megállítani. Kívülről fújom a szabályzatot, szerinted mégis miért lett ilyen normális mind a kettő??-
-Rendben...igazad van.-
-Igen, tudom, hogy igazam van. És azt most leszögezem, hogy ha Sammel történik valami és késöbb kiderül, hogy azok ketten tehettek volna érte valamit, nem csak per lesz belőle. Kirúgatom őket a kórházból, sőt fogadjunk azt is eltudnám intézni, hogy soha többet ne kapjanak munkát.-
-Christy, nyugodj meg kérlek.-térdelt elém Shawn.-Valóban messzire elér a kezed, de azért ne túlózzunk. Tudom, hogy ezek után nem mernék megcsinálni, hogy nem foglalkoznak a picivel.-
-Shawn...nem akarom Őt is elveszíteni.-néztem a szemébe.
-Nem is fogod, rendben? Én tudom.-
-Szeretlek.-hajtottam le a fejem.
-Tudom.-
-Shawn.-néztem a szemébe, egy kis mosollyal az arcomon.

Nem szólt semmit, csak kezei közé fogta az arcom és megcsókolt.

Milyen rég éreztem Őt ilyen közel magamhoz, egyszerűen annyira megnyugtató volt.

-Nem lesz semmi baj. Sofi is előkerül és a baba is rendbe jön.-ült mellém és átölelt.