Sajnálom, hogy nem válaszoltam az előző részhez írt kommentekre, de most nem igazán vagyok jól. Lelkileg roncs vagyok, nem tudom meddig bírom még ezt az egészet, de nem foglak titeket ezzel traktálni, különben sem szeretem ezt így leírni, mert úgy jön le, hogy sajnáltatom magam. Pedig k*rvára nem így van, utálom ha sajnálnak. A lényeg, hogy most nem vagyok éppen jó állapotban, úgyhogy...a hétvégén már nem kerül ki több rész. De direkt olyan résznél hagyom abba, amit már vártatok. Sajnálom, megértéseteket pedig köszönöm❤🤚

Ui: Sajnálom ha az előző részben szarul fogalmaztam, Shawn a hotel szobájában van.

A mai is olyan napnak indult, mint az összes többi.
Összeszedtem a cuccaimat, hogy átmenjek Sarahhoz.

Kinyitottam az ajtót, de amikor felnéztem megtorpantam.

-Szia Shawn.-

-Neked még van bőr a képeden idejönni??-
-Jajj...hűtsd le magad.-sétált be a szobába.
-Hailey, éppen a kórházba indultam. Húzzál el.-
-Shawnie...addig nem megyek el, ameddig nem hallgatsz meg.-mondta, közben pedig kigombolta a kabátját, amit maga elött összefogott.
-Ezt nem hiszem el.-csuktam be az ajtót és oda sétáltam az erkély ajtóhoz.

Hailey a hátam mögé lépett és a fülemhez hajolt.

-Szeretnélek kiengesztelni a történtek után. Rosszul közelítettem meg a helyzetet, ugyanis így kellett volna már az elején.-

Felé fordultam, Ő pedig pont akkor szabadult meg a fekete szőrme kabátjától.
Kisebb sokkot kapva vettem észre, hogy semmi nem takarja a testét.
Gyors mozdulattal hátat fordítottam neki.

-Hailey, tűnj el.-
-Shawn...te is és én is tudjuk, hogy akarod.-

Háttal az üvegnek támaszkodott és engem figyelt.

-Ugyan, ne légy már kisfiú. Nézz ide.-simította meg az arcom.
-Hailey, ezzel nem érsz el semmit. Csak még nagyobb ribanc lettél a szememben.-
-Azt kétlem.-lépett közelebb és megpuszilta a szám szélét.
-Állítsd le magad.-léptem hátra és felvettem a kabátját.
-Shawn, mit eszel azon a kurván??-
-Ezt mond még egyszer.-léptem közel hozzá ökölbe szorult kezekkel.
-Csak tán nem megakarsz ütni??-csodálkozott.
-Soha életemben kezet nem emeltem nőre, rád sem fogok.-nyújtottam a kabátját.
-Mit kell még tennem, hogy végre észrevegyél??-kiabálta széttárt karokkal.
-Eddig is észrevettelek.-
-Tudod, hogyan értettem.-mondta durcásan és mellkason ütött.
-Vedd fel és menj el. Soha többet nem akarlak látni.-

Az arca hirtelen szomorú lett, de nem tartott sokáig, mert "rám vetette magát."
Szorosan átkarolta a nyakam és megcsókolt.

Kezeit leszedve a nyakamról nem engedtem el, és kinyitottam az ajtót.

-Shawn, eressz el. Ez fáj.-kiabált.
-Egyáltalán nem szorítalak.-ezzel a lendülettel kilöktem az erkélyre és kidobtam a kabátját is.

Gondolkozás nélkül bezártam az ajtót, Hailey pedig idegesen felém fordult.

-Shawn ne szórakozz, azonnal engedj be.-dörömbölt.
-Egy jó tanács, vedd fel a kabátot, mert a mellettem lévő szobában azt hiszem 3 srác van és elég kanosak.-mosolyogtam és elindultam az ajtó felé.
-Shawn, azonnal fordulj meg és nyisd ki azt a rohadt ajtót. Nem teheted ezt.-
-Ohh, valóban??-nyitottam ki a szoba ajtót.-Szép Napot Hailey.-mosolyogtam és bezártam a szobát.

Sarahval a hallban találkoztunk és elindultunk a kórházba.

-Shawn. Ezt még nagyon megbánod.-hallottam egy fülsüketítő hangot.
-Az ott...-nézett fel Sarah.
-Az ott Hailey ribanc Baldwin.-nevettem.
-Mit keres ott?-nézett értetlenül.
-Leakart feküdni velem. Szőrme kabátban érkezett, amit 3 perc után leis dobott magáról. Jobbnak láttam kizárni az erkélyre, had térjen végre észhez.-
-Shawn..-nevetett fel hangosan Sarah.

A kórházba érve hatalmas nyüzsgés fogadott, mert mint kiderült volt egy nagy közúti baleset.

-Veszek kávét, majd utánad megyek.-indult a büfé felé.
-Rendben.-

Amint beléptem a kórterembe kisebb sokkot kapva bámultam magam elé.

-Szia Shawn...-mondta halkan Christy.
-Úristen Te...Te...-léptem az ágya mellé és megfogtam a kezét.-Várj, szólnom kell az orvosnak.-

Azonnal indultam volna, de Christy nem engedte el a kezem.

-Maradj velem, kérlek.-csordult ki egy könnycsepp a szeméből.
-Sosem hagylak el.-ültem le mellé.
-Shawn...-
-Ne kérlek, nekem kell elmondanom valamit. Tudnod kell az igazat.-

Mindent elmondtam neki az elejétől a végéig ami Haileyvel történt.

-Csakis téged szeretlek, megtudsz nekem bocsájtani??-kérdeztem könnyes szemmel a kezét szorongatva.
-Shawn...szeretlek. Már nem számít, ez az egész ráébresztett, hogy veled akarok lenni.-
-Szeretlek.-pusziltam meg a homlokát.
-Te is bocsáss meg nekem.-mondta elcsukló hangon.
-Ugyan miért?-
-Miattam halt meg a babánk...és rettentően sajnálom.-zokogott.

A szívem szakadt meg, felálltam és amennyire a műszerektől csak tudtam megöleltem.

-Ne tedd ezt magaddal. Nem a te hibád volt.-

Ekkor belépett az orvos Sarahval együtt. Mind a kettőnket kiküldtek, míg elvégeztek pár vizsgálatot.
Délután 1 körül éppen ettünk, amikor felénk sétált a doki.