-Sofi én..-
-Tudod nekem anyai kötelességeim vannak, amiket örömmel teljesítek. Asszem vár a munkád.-

Otthagytam a konyhában és felmentem az emeletre a picihez. A karjaimba vettem és megetettem.

-Hogy mondhatta ezt...-mondtam elcsukló hangon a könnyeimmel küszködve.

Miután Sam evett, felhívtam apumat, aki azonnal tudta, hogy valami nincs rendben.
A munkát otthagyta sietett hozzánk.

-Szia.-nyitottam ki az ajtót, kezemben Sammel.
-Kislányom...mi a baj?-
-Már régóta nincs rendben semmi...-ültem le a kanapéra.
-Mesélj.-

Kissé szokatlan, hogy apámnak beszélem ki a gondjainkat Dylannel...de imádom őt és ő az aki mindig mellettem áll.

-Figyelj, saját magam nézek utána ki az a Liza. Dylan pedig...nem tudom kislányom. Amit mondott, valóban túl ment egy határon. Mihez akarsz kezdeni?-
-Hozzátok költözhetnék egy kis időre? Kérlek.-
-Persze. De kérlek még ma beszélj Dylannel.-
-Rendben.-

Segített összepakolni a fontosabb cuccokat és átpakoltunk az ő házukba.
Sammel berendezkedtem Christy régi szobájába, majd felhívtam Saraht.
A barátnőm állpota változatlan volt, de nagyon remélem minél hamarabb felébred.

Apa 3-kor már otthon volt és megkértem fogalalkozzon addig Sammel, amíg visszamegyek és beszélek Dylannel.

Szerencsére még nem ért haza, így kinyitottam egy üveg bort. Soha életemben nem ittam még, de ennek a beszélgetésnek a lebonyolításához kelleni fog.

Beültem a nappaliba és türelmesen vártam, hogy megérkezzen, de mindez hiába. 6-kor úgy döntöttem, hogy nem várok tovább és elmegyek.

Kimyitottam az ajtót, amikor Dylannel találtam szemben magam.

-Sofi. Hát te hova mész?-
-Elköltöztem Sammel.-
-Tessék??-
-Szünetet akarok Dylan.-
-Nem. Ez...figyelj, menjünk be.-mondta aggódva.
-Nem. Vártam rád 3 órát, fölösleges. Sam apámnál van és most én is megyek.-
-Beszeljük meg. Ha az a baj, amint reggel mondtam..-
-Már reggel megbeszéltük és igen elég szép dolgokat mondtál. Ne aggódj, majd én nevelem a fiamat.-

Kikerültem, beszálltam a kocsiba és elhajtottam.

Tudom, hogy egy gyereknek 2 szülőre van szüksége, de betelt a pohár.
Hazaérve hallottam a pici nevetését, apum pedig gügyörészett neki.

-Sziasztok.-léptem be a nappaliba.
-Ohhh nézd csak Sam, itt van Anyuuu.-vette fel a babát a járókából.
-Sziaa kicsim.-adtam egy puszit a homlokára.
-Dylan?-
-Ahh, hagyjuk.-mentem a fürdő felé.
-Sofi, ez nem mehet így sokáig.-

Miután kezet mostam, megmostam az arcomat is és a tükörbe néztem.

-Samnek mind a kettőtökre szüksége van.-
-Igen, tudom apa.-
-Mit mondtál neki?-
-Hogy szünetet akarok. Nem bírom tovább...már nem voltak olyanok a dolgok mint régen. Azt hittem még időben rendbe tudjuk hozni a kapcsolatunkat, de amit reggel a fejemhez vágott.-
-Figyelj, tudom milyen a rendőr akadémia. Nagyon fárasztó és igen, kikészíti az embert.-
-De ez nem mentség.-mentem be a nappaliba.
-Igen, tudom.-ült le mellém.
-Majd kitalálom, hogy hogyan tovább.-mondtam és átvettem Samet.
-Addig naradtok itt, ameddig csak akartok.-
-Köszönöm.-
-Ne köszönd, te még mindig az én pici lányom vagy.-ölelt át.

Március 25 - Vasárnap reggel

Dylan az elmúlt 1 hétben rengetegszer jött át hozzánk és játszott Sammel. Megbeszéltük, hogy a legjobb valóban az, ha egy ideig külön utakon folytatjuk.

A beszűrődő napsugarakra ébredtem, a tekintetem pedig egyből a kiságyra vándorolt.

-Sam.-lattantam ki az ágyból, mert a fiam nem volt sehol.

-Apaa.-rohantam le a lepcsőn, de amimt beértem a nappaliba megnyugodtam.

Dylan a karjaiban fogta és tápszert adott neki.

-Szia.-mosolygott.
-Sziaa.-mondtam kissé zavartan.
-Robb elment Los Angelesbe, megnézi Sataht és Christyt.-
-Ohh, nekem is elkellene mennem. Nem tudtam, hogy ma is átjössz.-
-Nem volt jobb dolgom, tegnap kitakarítottam az egész házat.-
-Értem.-
-Áhhh...hívnak. Kérlek vedd ki a telefont a zsebemből.-
-Oké.-

Amint kivettem a telefont és a képernyőre néztem totál ideges lettem.

-Add át a gyerelet, Liza türelmetlenül vár.-dobtam le a kanapéra.
-Sofi, nem az aminek gondolod.-
-Nem érdekel.-

Átvettem tőle a fiamat és leültem a fotelbe, Dylan pedig kiment a teraszra.

-Sajnálom, most elkell mennem, de délután elviszem sétálni.-
-Hát persze.-
-Sofi, hidd el nekem, hogy Liza csak.-
-Nem kell magyarázkodnod. Biztosan vár már.-
-Délután jövök.-

Dylan elment, én pedig kivittem Samet az udvarra, Winnyvel együtt.

Shawn szemszöge:

Christy már 3 hete kómában van, de legalább már stabil az állpota.
Az újságírok azóta sem kímélnek minket, újabbnál újabb hírek jelennek meg rólunk.

Peldául pár cím:

~Hailey Baldwin szerint Shawn Mendes nem az akinek mutatja magát.

~Shawn Mendes nem hajlandó nyílvánosság elé állni, addig ameddig Christy nem tér magához.

~Az orvosok bizakodóak a híres énekesnő állapotával kapcsolatban.

~Christina Parker hatalmas rajongó tábora tudja, hogy az énekesnő nem adja fel.

~Rengeteg sztár, hisz abban, hogy egy ilyen életerős lány mint Christy hamarosan felébred.

~Egy bennfentes azt állítja, hogy Christina Parker 3 hónapos terhes volt, amikor a tragédia történt.

Sarah és Én mindennap bejárunk a kórházba, olykor pedig a szüleim, Sofi, Cameron és Gabiék is bejönnek.

A mai is olyan napnak indult, mint az összes többi.
Összeszedtem a cuccaimat, hogy átmenjek Sarahhoz.

Kinyitottam az ajtót, de amikor felnéztem megtorpantam.

-Szia Shawn.-