Egy kis + infó😊
Mivel Christy kómában van, Sofi és Dylan kerülnek egyenlőre 2 rész erejéig a középpontba😊😜💜

-Terhes volt...-suttogta Shawn.

-Én tudtam.-mondta szomorúan Sofi.
-Hogy?-emelte fel a fejét.
-4-én én hívtam fel a jelekre a figyelmét. Amikor a gépen ült hazafelé menet akkor csináltattam meg vele a tesztet. Olyan boldog volt, amikor megtudta, hogy állapotos. De a hangjából levettem, hogy fél az elkövetkezendő napoktól, hisz elkell mondania, hogy mi a helyzet.-
-De hát...ez nem lehet. Miért velünk történik ez??-kérdezte szomorúan.
-Shawn, kisfiam. Az a fő, hogy Christy felépüljön. Hallottad az orvost, szerencsére ez nem befolyásolja a gyermek vállalást a jövőben.-ült le mellé Karen.
-Tudom. De...akkor is elvesztette a 3 hónapos gyereket.-
-Igen. De mind mellette vagyunk és segítünk feldolgozni neki a történteket.-mondta Gabi.
-Pontosan.-
-Apa lehettem volna.-suttogta.
-Fiam, lesz még rá alkalmad.-mosolygott bíztatóan Manuel.
-Ez nem így megy. Fogalmad sincs milyen érzés ez. Hailey csőbe húzott és elhitette velem, hogy megcsaltam Christyt, pedig nem. Tavaly már majdnem elvesztettem, most pedig ha nem megyek be tegnap hozzá, tényleg elvesztettem volna. Nem tudod átérezni a helyzetemet, ha tegnap nem vagyok ott, most Őt is gyászolhatnám a megnem született gyermekemmel együtt.-idegesen felállt és kiszaladt a kórházból.
-Beszélek vele.-indult utána Sofi.
-Karen, Manuel, Gabi, Jon. Rettentően hálás vagyok azért, hogy támogatjátok Christyt. De, tudom hogy mindannyiótoknak munkája van és van ahol nem igazán torelálják azt, hogy nem vagytok bent.-mondtam szomorúan.
-Sarah, nem bánnád ha most elmennénk? Manuelnek komoly megbízása van..-
-Karen...menjetek, nyugodtan.-
-Azonnal hívj ha tudtok valamit, rendben??-
-Persze.-

Megöleltem Őket és elmentek.

-Én egyhamar nem hagyom el ezt a kórházat. Kértek valamit a büféből?-állt fel Gabi.
-Egy kávé jól esne.-mondta Robb.
-Hozom.-

Fél óra múlva Sofi és Shawn visszajöttek.

A baleset óta eltelt 1 hét, az orvos szerint Christy felfog épülni, már csak az a kérdés, hogy mikor ébred fel a kómából.

Robb, Gabi, Jon, Sofi és Dylan hazamentek, de a lelkünkre kötötték, hogy bármi van, hívjuk őket.

Március 12. Hétfő

-Jó reggelt.-lépett oda hozzánk az orvos.
-Jó reggelt. Dr. Úr, akkor átszállítják a Los Angelesi kórházba?-kérdeztem.
-Most végeztem el pár vizsgálatot, a szállításnak pedig semmi akadálya. A lánynak folyamatosan stabil az állapota.-
-Ez nagyon jó hír.-mosolygott Shawn.
-A helikopter fél óra múlva veszi fel, és Önök is mehetnek.-
-Rendben. Nagyon szépen köszönjük.-ráztunk kezet.
-Kérgetnék egy szivességet?-kérdezte az orvos.
-Persze.-
-Kérem hívjanak fel, ha felébredt. Soha nem volt még a 20 év alatt hozzá fogható betegem.-
-Ezt megígérem és remélem minél hamarabb sor kerül rá.-mosolyogtam.

Elköszöntünk az orvostól és megbeszéltünk mindent a legapróbb részletekig.

40 perc múlva már a helikopterben ültünk, Christyvel együtt úton a Los Angeles-i kórhába, ahol már várják az érkezésünket.

Shawn egész végig fogta az unokahúgom kezét, de tényleg. Egy pillanatra sem engedte el a majdnem  5 órás út alatt.

A kórházban azonnal betolták az egyik kórterembe és az új orvosa megvizsgálta.

-Jó napot. Dr. Watson vagyok.-csukta be maga után az ajtót.
-Jó Napot. Sarah Parker vagyok, a nagynénje.-
-Felmértem az unokahúga állapotát és azt kell mondjam, hogy rettentően meglepődtem. Nem sokan élnek túl egy ilyen tragédiát főleg nem ilyen sérülésekkel. Az előző orvosa...-nézett bele a papírokba.-Dr. Black rettentően jó munkát végzett. A lényeg, hogy a kóma az én véleményem szerint pszichés eredetű, de még elvégzünk pár vizsgálatot. A nyakát és a karját is megkell röntgeneznünk, hogy friss leleteink legyenek. Utána többet tudok mondani.-
-Rendben, köszönjük.-
-Meddig fog ez tartani?-kérdezte Shawn.
-Számításaim szerint késő délutánig.-
-Akkor mi addig elmegyünk és kiszellőztetjük a fejünket.-néztem Shawnra.

Tudom, hohy Christy jó kezekben van, de azért még mindig aggódom, hisz kómában van.
Tovább tanakodtam volna, ha Shawn nem rakja a kezét elém, így megállítva, mert leléptem volna az útra.

-Nem szeretnék miattad is aggódni, piros van.-
-Oohh...elbambultam. Köszönöm.-
-Sarah, én egyszerűen nem tudom túltenni magamat azon, hogy..-
-Hogy meghalt a még megsem született gyereked.-fejeztem be helyette.
-Pontosan.-
-Figyelj Shawn. Ha még te sem tudod magad túltennj rajta, akkor szerinted Christy?? Ha felébred...rád lesz szüksége.-
-Ez nem igaz. Hisz úgy tudja, megcsaltam.-
-Na idefigyelj.-fordultam szembe vele.-Szedd össze magad, megértetted? Christy tudja a szíve mélyén az igazságot. Megbocsájtani sem  könnyű, de újra bízni még nehezebb. Shawn én tudom, hogy ti elöbb vagy utóbb újra együtt lesztek. Az elmúlt év elég volt arra, hogy megbizonyosodjak róla, titeket csak a halál választhat szét. És nagyon nem ajánlom, hogy magadat hibáztasd a történtek miatt, mert ebben senki sem hibás.-
-Köszönöm.-

Megöleltem, utána pedig beültünk az egyik étterembe enni. Shawn felhívta Cameront, én pedig Sofit és Gabit...elmondtuk nekik, hogy Christy már a Los Angeles-i kórházban van és, hogy majd késöbb újabb infókat kapnak.

6-ra értünk vissza a kórházba és Christy kórterme felé vettük az irányt.
Az ablakon benézve megdöbbentem, mert a szoba üres volt.

-Ezt nem értem.-néztem Shawnra.
-Kell egy nővér.-

Elindult a folyosón és megsem állt a recepcióig.

-Thdnom kell, hogy Christina Parker miért nincs a szobájában.-
-Neked is szép estét.-nézett a monitorra.-Dr. Watson éppen műti.-
-Dehát miért?-kérdeztem.
-A röntgen kimutatta, hogy a nyakával komolyabb baj van, mint gondolták.-
-Hogy???-lábadt könnybe a szemem.
-Sajnálom, többet én sem tudok. Már 2 órája tart a műtét, nemsokára vége. Kérem addig türelmesen várjanak.-
-Shawn...-
-Minden rendben lesz.-ölelt át.

38 perc múlva éppen Robbal beszéltem, amikor megláttam az orvost.

-Most lekell tennem. Jön az orvos.-
-Utána hívj.-

-Dr. Úr. Mi van Christyvel??-
-Kérem nyugodjanak meg. Elmondok mindent, csak jöjjenek.-

Bementünk a kórterembe, és leültünk a bent lévő kisasztalhoz.

-Tehát, a nyaka komolyabban megsérült mint ahogy azt elsőnek hittük. A legnagyobb hibát azaz orvos követte el, aki ellátta őt tavaly. Ugyanis az egyik csigolyájából 2 kis darab is letört akkor, amit ugyan eltávolítottak, de arra már nem figyelt az illető, hogy a csigolya igaz pár miliméterrel, de elmozdult. Miamiban a röntgen ezt kimutatta, az orvos pedig megtette a tőle telhetőt, csupán annyi volt a baj, hogy ezzel leis tudta a dolgot. A mostani vizsgálat kimutatta, hogy egy kis  idegen tárgy beékelődött a csigolya közé és nyomja az idegeket.-
-Hogyan???-
-Ezt miert nem vették észre???-
-Mert a terület bevérzett és a röntgen sugarak nem tudták átlátni. Szerencsére most viszont észrevettük és a műtét nem volt hiába való. Mostmár csak abban reménykedem, hogy nem okozott maradandó károsodást.-
-Maradandó károsodás alatt mit ért?-kérdezte Shawn.
-Esetleges bénulást.-
-Neeem.-mondtam elcsukló hangon.
-Nyugodjanak meg. A műtét sikeres volt, csak fenáll a lehetősége.-
-Értem. És a többi sérülése?-
-A keze elkezdett összeforrni, még 3 hét gipszre kell számítani. A belső vérzés elhárítása utáni heg, a bikini vonalnál van ugye és már kezd halványodni. A fejsérülése szerintem egyáltalán nem volt olyan komoly, hogy kómát idézzen elő. Emmellett minden vizsgálat eredménye pozitív lett, úgyhogy csak pszichés eredetű lehet.-
-És...mennyi esélye van annak, hogy a közeljövőben felébred?-
-Ezt sajnos nem tudom megmondani. Konzultáltam a fő orvossal, aki elmondta, hogy összesen 2 ilyen esettel volt dolga. Az egyik beteg egy 30-as évei végében járó férfi volt, aki 2 hétig volt kómában. A másik egy 20 évei elején járó hölgy, aki 4 hónapot töltött kómában. Nem lehet megmondani, sajnos.-
-Értem.-hajtottam le a fejem.

Shawn felkelt az asztaltól és odament Christyhez.

-Magukra hagyom Önöket.-állt fel az orvos is.
-Köszönünk mindent.-
-Kérem.-

Az orvos elment és pedig Shawn mellé léptem.

-Felhívom Robbot és a többieket.-
-Rendben.-mondta.

Sofi szemszöge:

-Dylan, keresd meg kérlek a cumis üveget és hozd ide.-
-Rendben.-

Bepakoltam a mosogató gépbe, amikor csörgött a telefon. Sarah elmondta, hogy mi a helyzet Christyvel.

-Ki volt az?-lépett be Dylan.
-Sarah. Képzeld, Christyt megint megműtötték. De elvileg mostmár minden rendben, csak arra kell várni, hogy felébredjen.-
-Na, ez jó hír. Mi a baj?-fogta meg a derekam.
-Tényleg tudni akarod?-
-Sofi..-
-Alig vagy itthon, én pedig hulla vagyok. Tudom, hogy sok a dolgod a rendőr akadémián, de mindig délután 5-kor érsze haza vagy később, én meg babázzak, takarítsak, vásároljak be, főzzek és még sorolhatnám.-
-Sajnálom Sofi, de azért gürizek minden nap, hogy meglegyen mindenetek a picivel.-
-Tudom, akkor is segíthetnél egy kicsit. Sam már 4 hónapos lesz, izeg mozog.-
-Majd, igyekszem. Nem szeretnék veszekedni, szeretlek titeket.-
-Én is szeretlek.-

Adott egy csókot és bement a nappaliba a kicsihez.

Rettentően jó apa és hétvégenként nagyon sokat játszik a fiával, de nem sokáig bírom már. Christy miatt sem vagyok teljesen nyugodt és minden az én nyakamban van.

Miután Sam elaludt, vettem egy jó meleg forró fürdőt. A kádból kiszállva felöltöztem és bedőltem Dylan mellé az ágyba.

Reggel, mint mindig, már egyedül ébredtem és felkeltem Samnek tápszerhez vizet melegíteni.
Ekkor a nappaliban megcsörrent Dylan telefonja, biztosan itthon hagyta.

Mikor felvettem volna, akkor tette le az aki kereste. Gondoltam, majd észreveszi, hogy nincs nála és gyorsan hazajön.
Bementem a konyhába és leraktam a telefont az asztalra.

Épp a tápszert ráztam fel, amikor jött egy SMS-e.

" Dylan, Liza vagyok. Ma délután nem tudunk találkozni, mert közbe jött valami. Nagyon élveztem a tegnapot és sajnálom. Majd hívj. "

-Ez meg...-

Leraktam a cumisüveget az asztalra és hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó.

-Szia.-lépett be a konyhába Dylan.
-Szia szivem..-
-Mi a baj??-
-Hát nem tudom, mond meg te kérlek.-mondtam és odacsúsztattam felé a telefont.
-Te kutakodsz a mobilomban??-nézett rám.
-Még neked áll feljebb? Ki az a Liza?-
-Csak egy barát.-
-Persze.-
-Sofi, miért is tartozom neked magyarázattal??-
-Mert mondjuk a barátnőd vagyok és a fiad anyjaa??-
-Igen, a barátnőm vagy.-
-Dylan. Nem elég, hogy hétköznap én csinálok itthon mindent, mert te semmit nem segítessz és most te vagy felháborodva?!-
-Igen, mert mostmár elegem van.-
-Mesélj, mégis miből van eleged?-
-Mindent megteszek azért, hogy mindent megkapjatok, te és a gyereked is.-
-Te és a gyereked is?? Ezek szerint csak az én gyerekem?-kerekedtek ki a szemeim.
-Nem.-
-Te szereted egyáltalán a fiadat??-
-Hogy kérdezhetsz ilyet?? Nem úgy értettem.-
-Hát akkor hogy??-
-Úgy, hogy nem ezek voltak a terveink a jövőre nézve. Ehelyett én gürizek, te pedig cumisüveget mosogatsz.-
-Tűnj el innen.-
-Sofi.-
-Liza már biztos vár. Most pedig, kifelé.-emeltem fel a hangom.

Ebben a pillanatban meghallottam Sam sírását és felkaptam a cumisüveget.

-Sofi én..-
-Tudod nekem anyai kötelességeim vannak, amiket örömmel teljesítek. Asszem vár a munkád.-