-A rajongóidnak március elejére ígérted a 2. albumodat, Shawn. Cserben hagyod őket, az exedért?? Miért olyan fontos megint Parker? Szegény Christyt megcsaltad Haileyvel, aztán megint visszatérsz hozzá? Mit gondolsz, süllyedhetsz még ennél lejjebb?- kérdezte egy férfi.

-Na ezt ismételje meg.-léptem elé idegesen.
-Shawnn.-fogta meg a kezem Robb.
-Rohadtul semmit nem tudnak az egészről, sem maga, sem más. De képzelje el, jelenleg magas ívből leszarom, hogy mi az istent hisz.-

Hátat fordítottam neki és bementünk a kórházba.

A recepciónál megpillantottam a szüleimet, Gabival és Jonnal együtt akik aggódó pillantással indultak felénk.

Elmondtunk nekik mindent, amit eddig tudni lehet Christy állapotáról, amikor pedig végeztünk előkerült az orvos.

-Beszéltem pár kollégával és mind megegyeztünk abban, hogy lekapcsoljuk a lélegeztető gépről a lányt.-
-Doktor Úr.,mit gondol. Rendbe jön?-kérdezte Sarah.
-A tegnapi után nagyon bizakodóak vagyunk. Nemsokára jövök a részletekkel.-

Amber Szemszöge: (ápoló)

-Keresett dr úr?-nyitottam be az egyik vizsgálóba.
-Igen. Christina Parkert lekapcsoljuk a lélegeztető gépről, szeretném ha asszisztálna.-
-Természetesen.-
-Remek. Készítse elő a beteget, rövid időn belül ott vagyok.-
-Rendben.-

Belépve a kórterembe különös érzésem támadt, de odasétáltam az ágya mellé.

-Szia Christy, ismét én vagyok. Jó hírem van, ugyanis nemsokára lekapcsolunk a lélegeztető gépről.-
-Végzett?-lépett be az orvos.
-Igen.-
-Akkor kezdjük.-

Bejött még egy rezidens is. A doki lassan, de pontosan lekapcsolta a lélegeztető gépet, Christy pedig szerencsére nem okozott csalódást és lélegzett.

-Mit gondol, a kóma meddig tarthat még?-
-A fej sérülése súlyos volt, agyrázkódással egybe véve, de egyéb nem volt, tehát kissé én is tanácstalan vagyok még a kóma okát illetően.-
-Sajnálom szegény lányt.-mondta a férfi.-A babáját is elvesztette, most pedig kómában van.-

Ekkor a monitor jelezte, hogy rohamosan csökken a vérnyomás és kezd leállni a szíve.

-Ez nem lehet. Azonnal hozzon ballon és intubálja.-

Tettem amit az orvos kért, Ő pedig elkezdte a mellkas kompressziót.

Lehetetlen ez az egész, úgy látszik Christy tényleg hall mindent ami körülötte történik. Kis idő múlva úgy látszott, hogy lélegzik.

-Rendben, stabil.-jelentette ki az doki.
-Hall mindent.-mondtam, miközben elraktam a ballont.
-Ezt hogy érti?-nézett rám furán a rezidens.
-Igaza van. Tegnap a fiú hangja hozta vissza a halálból.-hangsúlyozta ki az utolsó szót a doki.-Most pedig minden rendben volt, egészen addig, míg szóba nem hozta, hogy elveszítette a magzatot.-
-Ez jó hír, igaz?-
-Nagyon remélem.-fordult a lány felé.
-Tájékoztatjuk a hozzátartozókat?-
-Igen. Elintézi amit kell?-
-Persze dr. Úr.-

Bólintott és a rezidenssel együtt elhagyták a kórtermet.
Miután elpakoltam az eszközöket és megigazítottam a takaróját, én is mentem a dolgomra.

Sarah Szemszöge:

-Lekapcsoltuk a lélegeztető gépről, de a légzése leállt. Viszont sikerült stabilizálnunk.-
-Köszönjük dr. Úr.-mondtam elcsukló hangon.
-Ez még nen minden. 2 napja nem mondtam el Önöknek valamit, és most érkezett el annak az ideje, hogy megtudják. Féltem attól, hogy komplikáció fog fellépni, és csak még nagyobb lett volna a félelem.-
-Mire akar kijukadni??-kérdezte Shawn.
-Nem tudom, hogy mennyire voltak azzal tisztában, hogy a lány állapotos.-
-Tessék???-kapott a fejéhez Shawn.
-Fogalmunk sem volt róla..-mondtam kissé mosolyogva.
-És itt jön a de. A belső vérzése azért volt mert megsérült a méhe. Ugyan elláttam, de a babát sajnos nem tudtam megmenteni.-

Shawn fejét a kezeibe temetve ült le a székre.

-De még ugye, lehet gyermeke?-kérdezte Robb.
-Természetesen, semmi akadálya.-

Leültem Shawn mellé és megöleltem.
Tudom, hogy mit tett, de azt is nagyon jól tudom, hogy rettentően szereti az unokahugomat.

Az orvos váltott pár szót Robbal, amire őszintén bevallom nem igazán figyeltem.

-Terhes volt...-suttogta Shawn.