Szép Estét😊💜

Engem közben beengedtek a kórterembe, ahol Christy volt.

Borzalmas volt így látni Őt, soha nem láttam még ilyen rossz állapotban senkit. Rengeteg cső lógott ki a testéből.

-Christy.-léptem az ágya mellé és megfogtam a kezét.

Infúzió volt bekötve neki, ott volt a lélegeztető gép is, a kezén gipsz, a nyakán merevítő, a fején pedig egy nagy kötés.

-Christy...én ....-de nem tudtam többet mondani, mert a könnyeim utat törtek maguknak.

Mivel csupán 5 percem van gyorsan letöröltem azokat, és megsimítottam az arcát.

-Christy...Emlékszel még, hogy mi volt az első amit neked mondtam? Mert én, igen. Éppen felvetted a telefonodat, amit leejtettél és elindultál előre. Láttam, hogy lefelé nézel és direkt bevágtam eléd, csak ezért, hogy bántsalak. Pápaszemes létedre nem látsz a szemedtől? Ez volt a legelső mondatom hozzád. Pedig lehetett volna az, hogy nálad szebb és édesebb lányt soha életemben nem láttam. Tudom, hogy sokszor tampó voltam veled, aztán jött az a fogadás is. Mint ahogy már elmondtam, idővel minden megváltozott és teljesen magadba bolondítottál.
Ami a múltban történt velünk az borzalmas, de kibírtuk. Kibírtuk mert a szerelmünk mindennél erősebb volt.
Minél több időt töltöttünk együtt, annál inkább veled képzeltem el a jövőt. De rettentően elszúrtam.
Hazudtam neked, hazudtam magamnak és a családomnak. A szeretet ünnepén, amikor az egész család összeült én otthagytalak benneteket. Hailey a barátom volt, és hittem neki. Utólag rájöttem,hogy hiba volt. Megígértem neked, hogy kiderítem mi történt akkor este köztünk, álltam a szavam. Miután megittam majdnem egy üveg bort, befeküdtem az ágyba és elaludtam.
Becsapott, elhitette velem, hogy lefelüdtünk, pedig nem.
Így hát, kérlek adj még egy esélyt.
Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.
Bolond lennék ezek után feladni és nem küzdeni érted.
Te sem adhatod fel Christy, küzdened kell. A szüleid nem akarnak maguk mellett tudni, neked itt a helyed.
Változtasd jobbá a világot, változtass jobbá engem. Kérlek.
Csupán egy dolgot kérek, maradj velem.-pusziltam meg sírva a homlokát.

Ekkor nyílt az ajtó és megláttam a nővért.

A szívem hasadt meg, amikor ott kellett hagynom Őt.
Hiszek abban, hogy eljutottak hozzá a szavaim és nem adja fel.

44 óra telt el azóta, hogy Christyt megműtötték. Dylan Miamiba utazott a picivel, hogy Sofi maradhasson, hisz nem akarja magára hagyni a legjobb barátnőjét. Cameron, Sarah és Én elnem hagytuk a kórházat a történtek óta.

Az esti híreket néztük a váróban, amikor megérkezett Sofi is.

-Sziasztok, tudtok már valamit?-kérdezte.
-Az orvos nagyon bizakodó, hisz már majdnem 48 órája volt a műtét és szerencsére eddig minden rendben.-mondta Sarah.
-Tudom, hogy ez így is fog maradni, hisz erős és nem adja fel.-

~2 napja borzalmas szerencsétlenség történt egy utasszállító repülőgéppel. A szakemberek és szemtanúk szerint a gép lezuhanását nem valami hiba okozta, hanem egy robbanás. Többen is azt mondták, hogy a gép hátuljában történt valami, aminek köszönhetően az zuhanni kezdett. Pontos információt még nem kaptunk arról, hogy vajon terrostámadás történt-e, de a hatóságok nem zárták ki ezt a lehetőséget sem. A személyzettel együtt 201 személy tartózkodott a repülőgépen ami Berlinből indult és New Yorkba tartott. Összesen 168 személy vesztette éleltét a tragédia következtében, 33 ember pedig még mindig kórházban van, és legtöbbjük az életéért küzd. Öszinte részvétünk azoknak, akiknek elhunyt egy családtagjuk vagy barátjuk és nagyon reméljük, hogy minél többen felépülnek.
Nem rég kaptuk a hírt, hogy egy fiatal tehetség, Christina Parker is a gépen utazott. Sajnos információval nem tudok szolgálni az állapotát illetően.
Imádkozzunk együtt a sebesültekért.~

-Honna tudják, hogy Christy is a gépen volt??-álltam fel.
-Shawn ez várható volt.-mondta Cam.
-Jól gondolom, hogy reggelre hemzsegni fognak itt az újságírók?-nézett rám szomorúan Sarah.
-Igen. Azok nem kímélnek semmit és senkit. Csak a sztori kell nekik.-mondtam idegesen.
-Intézek rendőröket.-állt fel Robb és elővette a telefonját.

A recepció felé fordultam és megláttam az orvost, aki Christyt is kezeli a kórterem felé sietni. Rossz érzé kerített hatalmába és csak néztem, ahogy eltűnik a folyosó végén.

-Shawn.-legyintett a szemem elött Sarah.
-Baj van.-indultam a recepcióhoz.
-Tessék??-kérdezte ijedten.