-A kurva életbe ez nem lehet igaz.-

-Mivan Cam?-
-Christy is azon a gépen utazott. Azon a rohadt gépen utazott. Érted??? Azonnal Miamiba kell mennem.-

Felszaladtam az emeletre és olyan gyorsan amennyire csak tudtam magamra kaptam egy nadrágot és egy pulcsit.

-Jössz velem vagy nem?- rohantam le a lépcsőn.
-Megyek.-vágta rá egyből.

Kirohantunk a kocsihoz és már útnak is indultunk.

Felhívtam Sofit, Christy legjobb barátnőjét aki szinte sokkot kapott a hír hallatán.
Azt mondta, hogy azonnal elindulnak, de hívjam amint megtudtam valamit.

-Nem kellene felhívnod Shawnt?-nézett rám Darrick.
-Nem.-sóhajtottam.-Rendben...-

Tárcsáztam a számát, de már azt hittem nem fogja felvenni.

-Szia. Tudsz valamit Christyről? Hajnalban hívtam de nem vette fel a telefont.-
-Shawn...az a helyzet, hogy. Én is csak ma reggel láttam a híradóban, de lezuhant a gépe.-
-Tessék?? Most csak viccelsz ugye?-
-Nem nem viccelek. 3 km-re Miamitól zuhant le a gép. 22 embert még mindig keresnek és rettentően sokan haltak meg.-
-Azonnal indulok. Úristen...ezt nem hiszem el. Úton vagy?-
-Igen. A kórházban találkozunk.-
-Rendben. Sofinak szóltál?-
-Már tudják.-
-Köszönöm Cameron.-
-Csak siess.-

-Egyre több jó döntést hozol mostanában.-
-Darrick, inkább csak vezess.-
-Ne aggódj...tudom, hogy nem lesz semmi baja. Erős csajszi.-
-Igen, tudom.-

A szemem könnybelábadt, csak arra tudtam gondolni, mi lesz velem ha Christy is...

Nem az nem lehet...erős lány...és túl fogja élni.

Az a 3 óra, míg odaértünk Miamiba maga volt a pokol. Azonnal a kórházba vettük az irányt, ahol megláttam Shawn kocsiját.

-Már itt van.-mondtam.
-Gyerünk.-

Kiszálltunk a kocsiból és berohantunk a kórházba. Mindenki ide oda rohangált a sebesültekkel.

-Cameron.-hallottam Shawn hangját.

Felénk szaladt, az arcáról pedig levettem, hogy nem jó hírekkel jön.

-Christy nincs itt.-
-Miaz, hogy nincs itt??-
-Nem rég épült egy új kórház..azt mondták nézzem meg ott.-
-Honnan tudják, hogy nincs itt?-kérdezte Darrck.
-Mert ide csak 30 felettieket szállítottak.-
-Akkor mire várunk még?!-

Kirohantunk a kocsihoz és a GPS segítségével megtaláltuk a másik korházat.

-Jó Napot.-köszönt a recepciós.
-A repülőgép szerencsétlenség egyik sérültjét keressük.-
-Sajnálom, de valamelyikük még nincs azonosítva.-
-Kérem csak nézze meg, hogy Christina Parker van-e köztük.-emelte fel a hangját Shawn.
-Rendben.-

Kattingatott párat, majd megrázta a fejét.

-Sajnálom, de nincs.-
-Hány embert nem azonosítottak még?-
-9-et.-
-Kérem...tudnunk kell,hogy itt van és nem halt meg.-
-Hogy néz ki a lány?-állt fel.
-Barna göndör haj, átlagos testalkat. És heterokrómiás.-hadarta Shawn.
-Rendben. Várjanak itt.-
-Kérem.-szóltam utána.
-Lehet, hogy 3 hónapos terhes.-súgtam a fülébe.

Komoran rám nézett, bólintott és elment.

Shawn tiszta ideg volt, mindannyiunkkal együtt.

-Itt van??-kérdeztem amint megláttam a hölgyet közeledni.
-Sajnos nincs.-
-Miaz hogy nincs??? Akkor hol van??-kiabált Shawn.
-Héjhéj...nyugodj le.-tette Shawn mellkasára a kezét Darrick.

Ekkor kicsapódott a kórház ajtaja és 4 mentős tolt be egy fiatal lányt.
Minden csupa vér volt, az egyik férfi kiabálni kezdett, hogy azonnal megkell műteni.

-Az...Christy...-suttogta Shawn.
-Mivan??-
-Azott Christy.-

Elindult a hordágy felé, de ekkor az egyik ápoló megállította.

-Menjen innen.-
-Az ott a barátnőm. Tudni akarom mi van vele.-emelte fel ismét a hangját.
-Majd később megtud mindent.-

A hordággyal eltűntek az egyik ajtó mögött, Shawn pedig ökölbe szorította a kezeit.

-Mi az, hogy később?? Magának az a dolga, hogy tájékoztasson ha azt kérem. Az a lány aki ott feküdt azon a hordányon a szerelmem. Tudni akarom, hogy mennyi esélye van túlélni.-kiabált.

Ekkor az egyik biztonsági őr elé lépett és egy jól irányzott ütéssel a földre küldte.