-Christy.-ölelt át szorosan a nagynéném.
-Sziaa. Sarah, alig kapok levegőt.-
-Bocsánat.-engedett el.-Na és ki ez a helyes fiatalember?-
-Sarah, Ő itt Cameron a....barátom.-mondtam végül.

Cameron ledöbbent arccal nézett rám Sarahval együtt.

-Már mint...nem úgy...hanem csak sima...barát.-
-Értem.-nevetett Sarah.-Gyertek be.-
-Lehetnék több is.-súgta a fülembe és bement a házba.

Nagyon sok ismerős arcot véltem felfedezni, ez rendben is volt egészen addig, míg megnem láttam a legnagyobb ribancot akit a Föld a hátán hord.

-Cameron...-fogtam meg a kezét és húztam magam mellé.
-Miaz?-
-Ott az a..-

Keresni kezdte Haileyt az emberek között míg végül célba ért.

-Figyelj, csak nyugalom.-fordult felém.
-Csak annyi szerencséje van, hogy ilyen körülmények között találkoztunk újra.-
-Ne fordulj meg.-

Hangjából tudtam, hogy Shawn felém közeledik, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne forduljak meg.

-Sziasztok.-köszönt Shawn.
-Helló.-
-Szia. Gyere Cam, bemutatlak Sofinak.-indultam el.
-Christy.-fogta meg a karom.-Beszélhetünk majd egy kicsit?-
-Meglátom mit tehetek ezügyben.-mondtam gyorsan és elindultam.

Épp tettem pár lépést amikor szembe kerültem Dylannel.

Odamentünk Sofihoz, bemutattam Cameront aztán beszélgettünk egy kicsit. Igen, megtudtam hogy a nagyszülők szerették volna ezt a kis bulit a baba miatt.

Még délelött megkeresztelték a kicsit és Sawn és Én lettünk a keresztszülei.
Ezután a család, és a közelebbi barátok összegyűltek egy étteremben.

Jókat beszélgettünk és ami még engem is meglepett, hogy nem is érdekelt Hailey.
Ahogy közeledett az este, úgy fogytak az emberek.

-Christy. Gyere velem egy kicsit.-lépett mellém Sofi.
-Oké.-otthagytam Cameront és követtem a barátnőmet kezében Sammel az emeletre.

-Beszélnünk kell.-csukta be az ajtót.
-Baj van?-
-Nem..csak..várj berakom az ágyába.-

Leültem a székre a kiságy mellé.

-Drágám..lefeküdtél Cameronnal?-ült le elém.
-Mivan?? Dehogy..-
-Aham..-
-Jó egyszer kicsit többet ittunk mint kellett volna,de szerencsére akkor sem.-
-Biztos vagyok benne, hogy terhes vagy.-
-Sofi neked elment az eszed.-álltam fel.
-Ohhh...valóban?? Akkor mivel magyarázod, hogy majdnem fél óránként jársz pisilni? Az étteremben 2 adagot ettél meg, és 2 hete emlékszel mennyire hányós voltál? És drágám...gömbölyödik a hasad. Éppen hogy...de ha oldalról nézlek...akkor látszik.-
-Sofi ne hülyéskedj már.-tettem a kezem a hasamra.-Hónapok óta nem voltam senkivel.-
-Christy totál komolyan mondom... Mikor voltál utoljára együtt és kivel? Ha már egy picit gömböjödik a pocakod...akkor a 11-12. hét körül lehetsz. Ami azt jelenti...hogy kb 3 hónapja eshettél teherbe.-
-Nem...ez nem lehet.-

Szinte éreztem, hogy mindjárt elájulok. Gyorsan leültem és Samre néztem, aki már majdnem elaludt.

-December 24-én...szóval aznap este Shawn és Én...-
-Ne aggódj...minden rendben lesz.-fogta meg a kezem.
-Nem semmi nem lesz rendben, főleg akkor nem ha valóban terhes vagyok.-
-Christy...az idegesség már nemcsak neked...hanem a babádnak is árt.-
-Oké...addig nem tudhatjuk biztosra, hogy tényleg állapotos vagyok-e amíg nem csinálok tesztet.-

Sofi épp mondani akart valamit, de rezegni kezdett a telefonom.

-Sajnálom, ezt felkell vennem.-
-Oké, persze. Utána folytatjuk.-

Kimentem a folyosóra és felvettem a telefont.

-Szia Christy, ne haragudj,hogy most zavarlak...de kaptunk egy felkérést.-
-Semmi baj, időpont?-
-Németország, Berlin. Holnap este.-
-Ahh...remek.-
-Megmondjam, hogy sajnos családi összejövetel miatt nem tudod elvállalni?-
-Nem, erre semmi szükség. Még ma este gépre ülök és felhívlak a részletek miatt.-
-Akkor majd inkább én hívlak, mert még semmi konkrétat nem tudok a helyszínen kívül.-
-Rendben.-
-Szia.-

Leraktam a telefont és bementem a szobába. Sofi éppen betakarta Samet, aki nagyban szunyókált.

-Sajnálom Sofi, gépre kell szállnom mert érkezett egy felkérés.-
-Ezt nem mondod komolyan. Még mindig a rajongóidat és a koncerteket tartod elöbbre mint saját magadat és a babádat?-kérdezte kissé ingerülten.