Csak nézett és nem engedett el.

-Shawn engedd el.- mondta Gabi.

Jon és Jace elkezdtek felénk lépkedni.
De éppen ebben a pillanatban jött vissza az edző és Dylan.
Shawn elengedte a kezem.

-Az órának vége, öltözzetek.-mondta a tanár.
-Dylan várj, Sofi?- futottam Dylan után.
-A titkárságon van, várja az apját, hogy hazavigye.-
-Oke, koszi.-majd az öltözőbe mentem.

Senki nem beszélt arról ami történt.
Gabiékkal elindultunk az aulába.

-Elmegyek Sofihoz.-
-Okés, ha addig becsöngetnének szólunk a tanárnak.-mondta Gabi majd elindultak az emeletre.

A titkárság előtt megláttam Sofit.

-Szia. Na hogy van a lábad?-
-A nővér azt mondta menjek vele orvoshoz, úgyhogy apa jön értem aztán megyünk.- mondta Sofi.
-Óhh, te.- leültem mellé és elmeséltem neki mi történt miután ők kimentek a teremből.
-Bárcsam láttam volna.- nevetett Sofi.

Sarah is előkerült és pont abban a pillanatban jött meg Sofi apja is.
Bemutatkoztak egymásnak, majd Sarah elmondta mi történt.

-Értem, na gyere drágam benézünk a kórházba.-Sofi az apja nyakába kapaszkodott.
-Örülök,hogy megismerhettem.-mosolygott Rob Sarah nénire aki elmosolyodott és elpirult.
-Christy aztán délután várlak.-mosolygott Sofi.
-Ott leszek.-

Sofi és az apja elmentek, és be is csöngettek.

-Nyomás órára.-mondta Sarah.

Felkaptam a könyveimet és felsiettem a lépcsőn az órára.
Majd eljött a nap vége és elmentem Sofihoz.

-Szia. Na mit mondott az orvos?- vágtam a közepébe és közben megöleltem Sofit.
-Sziaa. Hát igen, kificamodott úgyhogy 3 napig suliba se mehetek, nagyon vigyáznom kell rá.- mondta elkenődötten Sofi.

Igyekeztem egy kis zenével jobban feldobni ami sikerült is.
Késöbb pedig együtt csináltuk meg a leckét.

-Nah haza kell mennem, elég sötét van már.- néztem ki az ablakon.
-Apaa.- kiabált le Sofi.
Az apukája feljött az emeletre.
-Mondd.- mosolygott.
-Légyszi vidd már haza Christyt, tök sötét van már.-nézett ki az ablakon Sofi.
-Persze,hazaviszlek. 5 perc múlva a kocsinál.- majd lement.
-Holnap majd beszélünk facen.-mondtam.
-Oké, persze. Jó éjt.- majd megölelt.

Lementem Robhoz aki a kocsinál várt.
Beszálltunk az autóba, majd beszélgettünk egy keveset a suliról, közben írtam Sarah néninek, hogy Sofi apukája visz haza.
Amint megérkeztünk a ház elé, Sarah hálóingben kijött a kocsihoz.

-Köszönöm a fuvart, jóéjt.- majd bementem a házba.
-Jóéjt.- mosolygott Rob.
-Hát, köszönöm,hogy nem hagyta egyedül hazajönni a sötétben.-mosolygott Sarah néni.
-Ugyan, semmiség. Örülök, hogy újra látom.-
-Én is örülök.- majd amint elhagyta ez a mondat a száját, az arca totál vörös lett.
-Hát későre jár. Jóéjt.-beszállt az autóba.
-Igen,jó éjt.- mosolygott Sarah.

Majd Sofi apukája elment.

Sofi balesete óta ez a 4. nap.
Reggel a suli előtt találkoztunk, mivel elhozta kocsival az apja.

-Szia, hogy vagy?- kérdeztem.
-Szia, megvagyok. De azért amikor lépek még nagyon fáj.-mondta.
-Ne aggódj, ha kell leszek a lábad.-mosolyogtam.

Bementünk a suliba, Dylan meglátott minket és odajött hozzánk.

-Sziasztok.-lépett oda mosolyogva.
-Szia, öhm nekem most mennem kell.-mosolyogtam.
Sofi kérdően nézett rám:- Hova kell menned?-
-Megkell keresnem Gabiékat.-majd huncut mosollyal ott hagytam őket.

Volt egy olyan érzésem,hogy Dylan és Sofi még összefognak jönni.

-Szia.- jött szembe velem Gabi.
-Szia, Vici?-kérdeztem.

Gabi a lépcső felé mutatott, Vici és Jace pont akkor mentek fel a lépcsőn.

-Huhh,hát akkor már ők is.-nevettem.
-Hogy érted,hogy ők is?-nézett rám kérdőn.

Én pedig Sofi és Dylan felé mutattam.
Gabi elmosolyodott:- Szerintem össze illenek.-
-Neked, tetszik valaki?- kíváncsiskodtam.
-Nekem??? Nem.-pirult el Gabi.
-Ahamm..-böktem meg a könyökömmel.
-Inkább menjünk órára.-vigyorgott Gabi.

Terelte a témát.
Shawn és a haverjai előttünk mentek be a terembe.
Mikor én mentem be direkt kitette elém a lábát,hogy felbukjak. De nem jött össze, mert észrevettem.

Átléptem a lábát:-Gyerekesen viselkedsz.-

Bejött az angol tanár, mindenki leült a helyére kivéve Shawnt és Gabit.

A srác Gabit megelőzve leült a hátam mögé.

-Héjj, vidd innen azt a nagy seggedet,itt én ülök.-morgott Gabi.