/Még nem derült ki a média számára, hogy Rebeka gyermeket vár, 2014. július vége felé/

- Sziasztok! - köszönt a kamerának Zsolt, oldalán Sofiával. - Épp itt vagyunk Rebekánál és Szilveszternél, lassan indulunk a színházba, készülődünk az esti előadásra. Aki lemaradt volna, estig még tudtok jegyet venni az előadásra. Sofia fog vezényelni nekünk - intett menyasszonya felé. - És egy éneklős, beszélgetős estet fogunk tartani, ahol láthatjátok Szabó P. Szilvesztert...
- Nem igaz, hogy nincs sehol az a rohadt zakó - kiáltott fel a háttérben az említett, mire Zsolt nevetve vetette hátra a fejét. - Igen, rólad van szó! Szóval a Rómeó és Júlia tizedik évfordulója alkalmából ott lesz Szabó P. Szilveszter, Mészáros Árpi, Dolhai Atti, Janza Kata, Földes Tamás, Bereczki Zoli, Szinetár Dóri, Náray Erika, Csengeri Ottilia, Csuha Lajos, Németh Attila és jómagam is. Huhh, de hosszú volt végig mondani.
- Jó sokan leszünk! - nézett rá Sofia mosolyogva.
- Nekem mondod? Fel fogunk férni a színpadra? - ráncolta szemöldökét a férfi, mintha nem járták volna be a színpadot többször is, és egy próbát sem tartottak volna ott.
- Hát, nagyon remélem... - ment bele a játékba Sofia. - Nem lenne jó, ha a színfalak mögül énekelnél...
- Miért pont én maradnék a színfalak mögött? - háborodott fel Zsolt.
  Miközben beszélgettek, az élő videóhoz tartozó kommentszekció úgy pörgött, mintha valamiféle világhírt jelentettek volna be. Többen írták, hogy ott lesznek az esten, néhányan voltak azok, akik nem tudtak az eseményről, de biztosították a színészt, hogy most azonnal mennek jegyet venni.
  És a lavinát azt az egy, szemfüles néző indította el, aki nem tudhatta, mit okoz egyetlen kérdéssel.
"Mi van Rebekával?"
  Csak ennyit írt, pont miután a lány a kép szélén feltűnt egy pillanatra, ahogy elment a kanapén ülők mellett vissza a hálószobába. Csak néhány másodpercig volt látható, de aki figyelt, az pontosan láthatta, hogy egy fekete inget tart a kezében, kócos, barna haja fenekéig lóg le, s egy egyszerű rövidnadrágot visel, meg egy nagy, fehér ujjatlant. De nem emiatt érkezett a hozzászólás, hanem mert egy pillanat töredékéig úgy tűnt, mintha hasa nagyobb lenne.
  Sofia vette észre a kérdést, de nem akarta a nő nélkül megválaszolni, így Zsolthoz hajolt, a fülébe súgott valamit, majd felállt a kanapéról és a mögöttük lévő hálószoba ajtajához lépve bekopogott.
  Míg barátnője a szobában volt, Zsolt tovább beszélt, mintha mi sem történt volna. Az estéről és a próbákról mesélt, ám az előző kérdezőt követte több is.
"Nem láttam rajta semmit..."
"Úgy eltűnt mostanában..."
"Én is láttam!!!"
"Szerintetek miért tűnt el?"
"Lehet, eljött a színháztól???"
"Azt megírták volna!"
"Rebeka elmondta volna"
"De mit láttatok? Lemaradtam!!!"
"Lehet, hogy terhes?"
"Az nagyon durva lenne!!"
"Úristen, kis Rebeka és Szilveszter!"
  És hasonló hozzászólások érkeztek, amikre már Zsolt is felfigyelt, de minden színészi képességét bevetette, hogy úgy tűnjön, mintha nem látná őket. Mikor éppen megtorpant mondandójával, a felhangzó kopogás megmentette.