Teltek-múltak a napok, melyek aztán hetekbe fordultak, s a nyár a tetőfokára hágott a maga harmincnégy fokával, melyből már mindenkinek elege volt.
  Rebeka egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a közösségi médián, s minden erejét bevetve gyakorolt a FAME musicalre, ugyanis ez volt az első előadás, melyben táncosként hivatalosan is részt vett. Majd' kiugrott a bőréből, mikor végre színpadon lehetett, közönség előtt akart állni már mióta, meg akarta mutatni, mit tud, és ugyanazt az elvarázsolt gyönyört akarta nyújtani, mint anno neki azok az emberek, akiket most kollégáinak mondhatott. Amikor először részese lehetett egy előadásnak, a reflektorfények elvakították, s úgy érezte, nem lehet őt lelőni, úgy pörgött, mint még soha, az adrenalinszintje a plafont verdeste. Sok Operettessel megismerkedett a hetek és az előadások alatt, s úgy gondolta, boldogabb nem is lehetne.
  Már hetek óta a társulat tagja volt, Szilveszterrel már tíz-tizenöt órán is túl voltak, mikor Kero bejelentette, hogy a társulat kapott egy nagy lehetőséget.
- Egy forgatásról lesz szó, mely során a kiválasztott művészeink egy egyhetes vetélkedőn fognak részt venni, ahol párban kell teljesíteni a feladatokat. Ennek nincs nagyobb jelentősége, mint a reklám, amit nyújt a színház számára - mondta kemény hangon. - Vannak kiválasztott szólistáim, akiket szeretném, ha mindenképpen elutaznának erre a hétre, a csapat másik felét viszont a közösségi média fogja megszavazni. Ezután, amennyiben minden jelölt résztvevő beleegyezik, megkezdődik a forgatás. Akiket szeretném, hogy mindenképpen ott legyenek, azok maga, Kató - intett Janza Kata felé. - Zsolt - Homonnay bólintott. - Attila és Szilveszter.
  A férfinak nagyon nem tetszett ez a felállás, és bár főnöke szavai alapján dönthetett volna a forgatás ellen, tudta jól, hogy a szerződése kötelezi. Tisztában volt a helyzetével, tudta jól, hogy mekkora figyelmet és rajongást kap, s hogy adott daraboknál igenis vonzza a közönséget a tény, hogy ő szerepelni fog benne, s talán csak ezért érezte, hogy neki valóban ott kell lennie ezen a héten. Leállhatott volna vitatkozni főnökével, ám tudta, hogy ebben az esetben esélye sem volt arra, hogy nyertesen kerüljön ki egy ilyen összeszólalkozásból, ezért inkább megtartotta magának azt az energiát, melyet belefektetett volna ebbe a szócsatába, s csak némán bólintott.
  A felmérés a hitt hosszúságnál sokkal rövidebb volt: mindössze huszonnégy óra állt a nézők rendelkezésére, hogy kommentben egy poszt alá beküldjék, kit látnának szívesen a képernyőn.

  Rebeka egyszerre volt izgatott és álmos - vasárnap reggel hatkor még nem igazán tudta eldönteni, hogy melyik is érvényesül benne jobban. Bár a taxi már majdnem odaért az Operettszínházhoz, ahol kollégáival együtt várják majd a buszt, még mindig nem tudta elhinni, hogy tényleg kiválasztották a műsorra, amit a következő egy hétben fognak forgatni, ráadásul a közönség döntött, ami még jobban meghatotta, mintha Kero döntött volna így.
  Mikor a sofőr leparkolt, hevesen verdeső szívvel szállt ki a sárga autóból, hogy aztán kiszedje a csomagtartóból a bőröndjét. Még csak hat óra volt, de a színház előtt már ott állt Janza Kata, Peller Károly és Vágó Zsuzsi is, mikor a lány megérkezett, s hozzájuk lépett.
- Jó reggelt - köszönt Rebeka illedelmesen, s elnyomott egy ásítást. Bár már jobban ismerte kollégáit, még mindig nem volt olyan jóban velük, hogy ne tartson a hatalmas tehetségektől.
- Jobbakat - bólintott Kata és belekortyolt a kávéjába.
- Kire várunk még? - fűzte tovább a szót a lány, hogy ne álljon be a kínos csönd, illetve megjegyezni sem tudta már, kik kerültek kiválasztásra, ám, ha jól tudta, nem is lesz jelen egy barátja sem Zsolton kívül.
- Jön még Marika, Zsoci, Detti, Máté, Atti és Szilveszter - sorolta fel a neveket Zsuzsi. Talán ő volt az egyetlen, aki tényleg ébernek tűnt.
  Rebeka ereiben megfagyott a vér. Szilveszter is jön? Volt már jó pár órája a férfival, mikor énekelni tanította, de ettől függetlenül borzasztóan félt tőle. A megjelenésével képes volt némaságot bocsátani egy egész társaságra, sütött róla, hogy nem kíváncsi másokra, és nem lehetett eldönteni, hogy aki nem barátjaként megy oda hozzá, az most bátor vagy botor. Bár inkább utóbbi.
  A lány megkérte a szólistákat, hogy vigyázzanak a cuccaira, majd elsétált a sarkon túl lévő kávézóba, hogy megvegye a nap első kávéját. Már az is csoda volt, hogy kora reggel képes volt eltalálni a színházig kávé nélkül, s remélte, hogy a forró ital lenyugtatja kicsit a férfi jelenlétének bejelentése miatt zakatoló szívét. Ennek tudatában sokkal jobban félt a héttől, mint mikor Keró elmondta, hogy ő is a nagy művészekkel tart. Egy hetet fognak ők tízen eltölteni vidéken egy villában, ahol csapatmunkában kell megoldaniuk majd feladatokat a kamerák előtt. Jó, szórakoztató reklámnak bizonyult a vicces vetélkedő, melyben a nézők jobban megismerhetik a művészeket, és idegen, humoros helyzetben láthatják kedvenceiket. Rebeka tudta, hogy csak azért került bele a csapatba, mert sokat szerepelt Zsolt közösségi oldalán és így az emberek felfigyeltek rá, hiszen még egyetlen nagyobb szerepe sem volt, csak a háttérben táncolt.
  Az eladó kezébe nyomta a kávé árát, s megfordult, hogy kimenjen, ám hirtelen beleütközött valakibe. Szerencsére elvitelre kérte az italt, így nem borult ki a pohárra tett tető miatt, de a lány elvesztette egyensúlyát, s megingott egy pillanatra. Két erős kéz ragadta meg könyökét, ezzel megmentve a földre zuhanástól.
- Jól van? - kérdezte köszönés nélkül a férfi.
- Igen, köszönöm, elnézést az ügyetlenségem miatt, majdnem leöntöttem - nézett fel a lány Szilveszter arcára.
- Ha nem ittam volna meg egy kávét már otthon, akkor én pedig nem tudtam volna elkapni magát - felelte a férfi, majd az eladónak odavetette rendelését, s a pultra könyökölve Rebeka felé fordult. - Úgy hallottam, maga is jön - utalt az egy hetes forgatásra.
- Igen - húzta el a száját a lány.
- Tart tőle? - vonta össze szemöldökét a férfi.
- Egy kicsit igen - ismerte be. Ők most komolyan beszélgettek? Az elmúlt hetek alatt akkor történt köztük ilyen hosszú párbeszéd, mikor mindketten tényleg beszéltek, nem csak Szilveszter, mikor kiabálva vitatkoztak egymással. - És maga? Nem tűnik olyan embernek, aki szívesen részt vesz ilyeneken.
- Most miért mondja? - kérdezte szúrósan, s felegyenesedett. Rebeka egy pillanatra megijedt, hogy valami rosszat mondott, eljárt a szája, de aztán meglátta Szilveszter nevető szemeit, s bátortalanul elmosolyodott. Még soha nem viccelődött vele a férfi, de tetszett neki, ahogy komolyan adja elő magát. Egy kis önirónia sosem árt.
- Hát, nem is tudom - ment bele a játékba Rebeka is. - Egyszerűen csak... tudom.
- Szóval csak... tudja - vette fel a fonalat hümmögve a férfi. Nem volt rajongó, de azonnal felismerte a lány által idézett sort, mely a hatodik Harry Potter filmben hangzott el. Talán egyszer láthatta a filmet, nem többször. Rebeka kis híján elnevette magát a férfit nézve. Eddig nem vont párhuzamot, de ahogy Szilveszter felelt neki, rá kellett jönnie, hogy a férfi rémesen hasonlít Perselus Pitonra, főleg most, hogy újra megnőtt a haja. Együtt sétáltak vissza a színház elé, ahova már Attila, Bernadett és Máté is megérkezett. A rövid út alatt kínos csend telepedett rájuk, de egyiknek sem akaródzott megszólalni.

  Míg vártak két embert, majd együtt indultak el a sarokra, ahol egy nagy, fehér busz állt meg, s a leszálló sofőr egyértelműen őket szuggerálta. Megérkezett a fuvarjuk.
Mivel a statiszták, operatőrök és más közreműködők saját autóval vagy másik városból érkeztek, így az egész buszon ők tízen osztoztak csak. Rebekával együtt többen is elfeküdtek a kettes székeken, hogy aztán átaludják az utat, s csak a célállomásnál keljenek fel.