Másnap Rebeka borzalmas fejfájással ébredt, s azt kívánta, bár csöndben maradna egy időre az egész világ - bár csak ő hallott mindent túl hangosnak, valójában minden normális volt, mint bármelyik másik napon. A tegnap esti ruhája, sőt még a cipője is rajta volt, úgy aludt el, s bár nem vallotta volna be még maganak sem, halvány lila gőze sem volt róla, hogyan jutottak vissza a kollégiumba és mikor.
  Mikor kinyitotta a szemét, örömmel konstatálta, hogy hajnalban volt még egyiküknek legalább annyi esze, hogy lehúzza a redőnyt, így nem vakította el a délelőtti napsütés, csak az enyhe émelygéssel és a fejfájással kellett megbirkóznia.
  Ébredés után még legalább tíz percig feküdt mozdulatlanul, miközben úgy érezte, hogy egész teste olyan fáradt, mint még soha. Már éppen újra elaludt volna, mikor a mellette fekvő telefonja hangosan megcsörrent. Grimaszolva kapta el a fejét, mintha a hang megpofozta volna, majd nyöszörögve a készülék után nyúlt. Egy számára ismeretlen szám állt a kijelzőn, így összeráncolt szemöldökkel, de végül megnyomta a zöld gombot, és fogadta a hívást. Akkor tanulta meg, hogy fel kell vennie azt is, mikor ismeretlen számot jelez a telefon, mikor egy ügynökség hívta fel néhány évvel ezelőtt, de nem szokta fogadni az ismeretlen hívásokat, így csak utólag, későn tudta meg, hogy szerződés miatt keresték őt. Miután a fülébe jutott a dolog, azonnal felkereste az ügynökséget, de ők közölték, hogy már találtak helyette valaki mást. Ekkor tanulta meg, hogy mindenki helyettesíthető, és mindig fel kell venni a telefont.
- Igen? - Igyekezett összeszedni magát, de hangja így is túl nyűgösre sikeredett.
- Na, kialudtad magad? - reccsent a férfihang a vonal másik végén.
- Ki beszél? - köszörülte meg a torkát Rebeka.
- Na, csak nem mentetted el a számomat, mi? Pedig még rád is szóltam, mikor a kolihoz értünk - nevetett a férfi.
- Szóval, kivel is beszélek?
- Zsolt vagyok, Homonnay Zsolt - felelte. - Lassan kezdek megsértődni, hogy nem ismered meg a hangomat.
- Úristen - nyílt tágra Rebeka szeme hirtelen, s feltámaszkodott az ágyon, bár a hirtelen mozdulat miatt fejébe nyilallt a fájdalom. - Nekem megvan Homonnay Zsolt telefonszáma?
  A férfi nem felelt, csak hangos hahotába tört ki a vonal túlsó végén.
- A hangodból és a döbbenetedből ítélve, elég sok minden kieshetett tegnap éjjelről - folytatta már komolyabban a férfi.
- Hát, nem mondom, hogy emlékszem mindenre... - dörzsölte meg álmosan szemeit, s teljesen felült már az ágyán, hogy lerúgja cipőjét. Csak ekkor vette észre, hogy egyedül van a szobában, Réka sehol sem volt.
- Az egyáltalán megvan, hogy találkoztunk?
- Igen, persze, az Akváriumnál - bólintott a lány. - De onnantól kezdve... Nem sokra emlékszem...
- Meghívtál egy italra - kezdte Zsolt. - Aztán én hívtalak meg téged. Majd bemutattál a barátaidnak.
  Ahogy egyre több infót osztott meg a férfi Rebekával, a lány egyre jobban szégyellte magát. Homonnay Zsolt az egyik színész, akire a leginkább felnéz társaival együtt, ráadásul most már a kollégája is, nagy részt neki is köszönheti, hogy bekerült a társulatba, mert beszélt Apáti Bencével az énektudásáról, erre ő mit csinál? Részegen beszél vele és megpróbálja leitatni. Égett az arca a szégyentől.
- Aztán elmentünk páran karaoke-zni - fejezte be a történetet a férfi.
- Hogy mi van? - A lány szinte felsikoltott ijedtében. Hamar összekapcsolta az információkat: Homonnay Zsolttal töltötték az estét, ráadásul énekeltek, szóval egészen biztos volt benne, hogy készült videó az estéről, ha fel nem is ismerték a férfit ott helyben.
- Igen - szinte látta, ahogy a férfi bólint. - Átlinkelem a videókat.
- Az is van? - szörnyedt el Rebeka, s ha eddig égett az arca, most valósággal lángra kapott. - Na, várj! Mi az, hogy átlinkeled? Ezek kint vannak az interneten?
- Igen, Instagramon, de szerintem Facebookra is kikerül néhány - felelte Zsolt.
- Néhány? - visított fel a lány, s szinte azonnal kiszállt az álom a szeméből. - Azt hittem, maximum egyről van szó!
- Rebeka, nyugodj le kérlek! - szólt rá a férfi. - Mit szólnál hozzá, ha meginnánk egy kávét, csak hogy lenyugodj? Beszélgetünk kicsit.
- Oké - fújta ki a levegőt, miközben a forró arcbőrét hűtötte hideg kezeivel.
- Odamegyek a kollégiumhoz, rendben?
- Várlak - felelte remegő hanggal Rebeka, majd köszönés nélkül kinyomta a hívást.

  Nem telt egy percbe sem, mire Zsolt átküldte Rebekának azt a három-négy videót, amiket mások instagramon osztottak meg. Mindegyik videón meg volt jelölve Homonnay Zsolt és ő is, bár el sem tudta képzelni, hogyan tudták meg, kicsoda ő, s hogyan találták meg a profilját. Félve választotta ki az első videót, hogy megnézze, mi is van rajta, feljebb vette a hangerőt és várt, hogy elinduljon a borzalom.
  A videó helyszíne egy kis kocsma volt, melynek apró színpadán álltak ők ketten. Rebeka kezében egy pohár ital volt - talán fröccs, bár nehéz volt kivenni -, Zsolt egy pohár sört szorongatott, és a színpad mellett álló sráccal beszélgetett, aki a karaoke-hoz tartozó zenepultot kezelte.
  Ahogy Rebeka nézte a videót, eszébe jutott pár emlékfoszlány. Emlékezett, hogy a férfi megkérdezte, milyen zenét szeret igazán, mire ő azt felelte, hogy rockot, musical dalokat, könnyűzenét és magyar, retróslágereket.
  A következő pillanatban a videón elindult egy ismerős dallam, de addig a lány nem tudta, melyik dal is az, amíg a videóban szereplő férfi el nem kezdett énekelni.
- Sétál a korzón a szende kisleány, a nap fénye szétomlik hullámos haján, s hogy illegve-billegve tippen- toppan ő, szemközt az utcán egy úr feléje jő - dalolta Homonnay, s közben jobbra-balra lépkedve, egyre közelebb araszolt a fröccsöt kortyolgató lányhoz. - Hetykén kacsint rá és nyomban mellé lép - énekelte tovább a férfi, s átkarolta a lány vállát. - Ó nagysád, szól hozzá: ,,Ön rettentően szép!"
  Ekkor a videóban lévő Rebeka is átkarolta a férfit és eljátszotta, hogy zavarba jön. Míg a férfi énekelt, a lány csak illegett-billegett mellette, eljátszotta a szende kislányt, akit zavarba hoz egy udvarló.
- Suttogva szólal meg a kis szende nő: ,,Jaj, kérem, énnálam a házasság a fő" - dalolta a lány, miközben letette kiürült poharát, s a pult felé intett, hogy kérne még egyet. Borzasztóan kínosan érezte magát a lány, s az sem segített neki, hogy a Messengeren megosztott linkek egyre csak arra emlékeztették, hogy ezekről mindig videó készült és kikerült a közösségi médiában.

  Rebeka végignézte a videókat, s közben azt kívánta, bár elnyelné a föld. Elismerte, hogy nincs olyan rossz hangja, valóban, de igazán jónak sem mondta volna. Nem szerette a hangját: véleménye szerint túl mély és rekedt volt egy lányhoz képest. Ennek ellenére végighallgatta és nézte az összes videót, amit a férfi átküldött neki. Volt olyan, ahol Zsolt még ölbe is vette a lányt táncolás közben, vagy épp a hátán vitte ki a kocsmából az utcára. Úgy néztek ki, mintha legjobb barátok vagy egy pár lennének, pedig valójában alig ismerték egymást, a tegnap estét kivéve csak egyetlen egyszer beszéltek, akkor is röviden. A videók alatti kommentszekció szinte felrobbant: a többség azt találgatta, ki is lehet a lány azon kívül, hogy Gebhauer Rebeka az instagram profilja szerint, mások viszont azt pedzegették, hogy vajon van-e kettejük közt valami. Ekkor látta csak meg, hogy milyen nagy mértékben megszaporodott követői számára, illetve a privát üzenetei, amiket nem volt hajlandó elolvasni.

  Rebeka idegesen dobta ágyára a telefonját, majd inkább a szekrényéhez lépett, hogy átöltözzön, és lassan elinduljon a kollégiumi kapu felé, ahol a színésszel fog találkozni. Még mindig kótyagos volt a feje és a gyomra sem volt még teljesen rendben - ehhez mérten választotta ki szakadt farmernadrágját, fekete bakancsát és egy ujjatlant, amire rávette a Szent Vitus Táncakadémia logójával ellátott pulóvert, ami egy számmal nagyobb volt az ő méreténél. Meg sem fésülködött, csak lemosta az éjjel elkenődött sminkjét, s mindenféle cicoma nélkül indult el, miután zsebre vágta a telefonját, és a pénztárcáját.
Fejére húzott kapucnival, fekete napszemüveggel állt a kapuban, s várta újdonsült barátját, aki nem sokkal később, autóval érkezett meg. Rebeka először nem vette észre a férfit, mert nem nézett be a kocsi ablakán, de aztán Zsolt kinyitotta az anyósülés felőli ajtót neki.
- Inkognitóban vagy? - vigyorgott a férfi, s bár ő is megivott jelentős mértékű alkoholt tegnap este, közel sem nézett ki olyan ramatyul, mint a lány.
- Nem - felelte mogorva hangon a nyűgös nő. - Másnapos vagyok.
- Na, szállj be - nevetett fel Zsolt.

  Az egész délelőttöt együtt töltötték. A férfi igyekezett megnyugtatni a lányt, hogy nincsen rossz hangja, és bár az újságok lehet, hogy csámcsogni fognak azon, hogy mennyire közvetlenek voltak egymással, de nem engedi, hogy kára származzon ebből Rebekának. Hogy lecsitítsa a kedélyeket, Zsolt úgy döntött, jó ötlet, ha készítenek egy közös képet, amit mindketten kitesznek instagramra olyan szöveggel, ami egyértelműsíti, hogy nincs köztük semmiféle romantikus szál. még a feltételezés is furcsa volt, hiszen a férfi könnyű szerrel az apja lehetett volna.
  Rebeka ismetelten rácsodálkozott arra, hogy tízszeresére nőtt követőinek száma, mikor megnyitotta az alkalmazást. Nem volt sok képe, alig használta ezt a fajta közösségi médiát, így rendesen elámult ezen a nagy számon. Ez is a mellette ülő férfi miatt volt.
  Rebeka képén a lány még mindig napszemüveget viselt annak ellenére, hogy bent ültek a kávézóban, bár kapucniját már levette, kinyújtotta a nyelvét a kamerára, és peace jelet mutatott, Zsolt pedig átkarolta és ránevetett a kamerára. Ezzel ellentétben a férfi képe két egyszerű, mosolygós művészt ábrázolt, akik éppen kávét tartanak a kezükben. Közös megegyezés alapján került ki a kép "Színház-barátok" felirattal és barátságra utaló hashtagekkel.
  Azt már egyikük sem látta, milyen sok és milyen minőségű komment érkezik mindkét képre.