Rebeka és Szilveszter végül befogadta a kölyökmacskát, és a férfi olyan boldognak látta barátnőjét, mintha egy álma vált volna valóra. Miután mindenki választott kiscicát, aki csak szeretett volna, Máté – mivel csak később kellett próbára mennie – magára vállalta, hogy elviszi a többit a közeli menhelyre. Miután a megtartott kisállatokat biztos helyre tették, és beosztották, hogy ki néz rájuk óránként, mindenki útnak indult, akinek dolga volt. Rebeka gyors csók után hagyta maga mögött Szilvesztert, hogy táncórára menjen, elvégre nemsokára esedékes volt a Rómeó és Júlia tizedik évfordulójának előadása és gálaestje. A lány borzasztóan izgult, hiszen még soha nem lépett fel az említett musical keretein belül, ráadásul most, hogy kiderült, hogy a párja nem más, mint Szabó P. Szilveszter, így még nagyobb figyelmet kapott.
Eközben Szilveszter átkozta magát, amiért bedőlt a lány csókjainak, de már nem visszakozhatott, meg kellett tartaniuk a macskát. Ezután a délelőttje viszonylag nyugodtan telt, hiszen csak a tíz éves évforduló miatt volt egy össz-dalpróba, s délután lesz majd egy teljes próba, mikor már a táncosok is ott lesznek – így legalább Rebekával dolgozhat. Több alkalom is volt már, hogy közös darabban szerepeltek, de azóta nem került sor rá, hogy együtt készültek volna fellépésre, mióta együtt voltak. A dalpróba igazán jól sikerült, gördülékenyen zajlott, mígnem elérkezett az ebédidő. Szilveszter reménykedett benne, hogy Rebekával együtt ebédelhet – vagyis nézheti egy kávé mellett, ahogy barátnője eszik -, de a lány már reggel megmondta neki, hogy valószínűleg erre nem fog sor kerülni, mert a koreográfus minden részletet át akar venni, hogy az évfordulón tökéletes legyen az egész produkció.

Szilveszter fáradtan lépett be társalgóba – egyáltalán nem tett jót neki, hogy éjszaka felébredt Rebeka telefonjának csörgésére, mert bár utána visszaaludt, de hamar ismét kivetette magából az ágy, és nem bírt visszaaludni. Hajnal óta fent volt, és ez meg is látszott a kedvén, amin a reggeli incidens sem javított. Amint belépett a társalgóba, az eddig hallott zsibongás teljesen elhalt, s nem tudta nem észrevenni, hogy minden tekintet rá szegeződött az egyik asztaltól. Az automata melletti asztalhoz több széket húztak oda, hogy együtt nézhessék az egyik telefon kijelzőjét.
- Mi ez a nagy némaság? – pillantott rájuk, miközben megvette kávéját, ami az ebédje egészét képezte. – Tán nem rólam beszéltetek? – fűzte hozzá vicceskedve, de erre egyértelmű feleletként érkezett, hogy kollégái összenéztek, mielőtt megszólaltak volna.
- Nem kellett volna így elővenniük a témát – mondta Máté, aki a telefonját tartotta.
- Miről beszélsz? – ráncolta szemöldökét Szilveszter, és kezébe vette az elkészült kávét, hogy aztán közelebb lépjen a társasághoz.
- Nem láttad még a cikket? – furcsálkodott Detti, és kivette Máté kezéből a készüléket, hogy aztán lélegzetvisszafojtva álljon a férfi elé.
- Miféle cikket? – Ő aztán nem hallott semmiről, amit bár furcsának is tartott, de interjú hiányában mégsem gondolt arra, hogy lenne olyan szennylap, ami elég információt tud gyűjteni a Rebekával való kapcsolatáról ahhoz, hogy lehozzon egy értelmes cikket.
- Nem tudjuk, hogyan, de előkapartak néhány régi képet Rebekáról – adta át Detti félve a telefont Szilveszternek. A férfi maga felé fordította a készüléket, és olvasni kezdett.

A Budapesti Operettszínház ifjú „Én"-je, Vágó Zsuzsi (31) a minap egy élő videóval örvendeztette meg rajongóit a Rebecca, a Manderley ház asszony című musical előadása előtt, ám a videó nem várt fordulatot vett. Az egyik rajongó hívta fel a figyelmet a háttérben zajló eseményekre, ahol Szabó P. Szilveszter (40) színművészt, és Gebhauer Rebeka (23) táncost láthatták a nézők, amint határozottan nem tanár-diák kapcsolatot ápolnak, mint ahogy legutóbbi, közös interjújuk alkalmával nyilatkozták, ahogy az alábbi képen is látható.
Itt, a két sor közé beszúrtak egy, az élő videóból kifényképezett képkockát, amint az említett páros heves csókcsatát vív. Szilveszter Maxim de Winter jelmezét viselte, míg Rebekán felkötött póló volt, és a hosszú, narancssárga szoknyája, amit annyira szeretett. Egymást átkarolva csókolóztak, és bár valószínűleg külsős szemmel ez nem így tűnt, de Szilveszter most, hogy először látta a képet, határozottan érezte, hogy árad belőle a szerelem.
Ugyan több platformon igyekeztünk elérni a művészeket, hogy nyilatkozzanak az esettel kapcsolatban, ám nem kaptunk választ egy megkeresésünkre sem. Ezzel szemben más érdekesség is napvilágra került a fiatal táncosnővel kapcsolatban. Egyik régebbi párja nyilatkozott az élő videóban látottakról, kérdéseinkre Skotnyiczky Marcell (25), rendezvényszervező válaszolt.
„Mióta ismered Gebhauer Rebekát?"
„Még egészen fiatal tinédzserek voltunk, mikor Bekivel egy társaságba keveredtünk; én voltam tizenöt, ő pedig tizenhárom, de csak később figyeltem fel rá."
„És valóban igaz, hogy ti hosszabb ideig egy párt alkottatok?"
„Így van. Tizenhét éves voltam, mikor először randira hívtam őt, és húsz, mikor végleg elváltak útjaink, de igazán soha nem felejtettem el őt. Ő volt az első szerelmem, és mindannyian tudjuk, hogy az első mindenkiben mély nyomot hagy."
„Akkor az elmúlt öt évben nem is találkoztatok?"
„De igen, ám az is a véletlen műve volt. Futottam már vele össze kávézóban, vagy épp a munkámból kifolyólag arra is volt példa, hogy egy táncos rendezvényen jelen voltam, ahogy ő is. Ekkor volt, hogy találkoztunk, de néhány szónál többet nem beszéltünk."
„Mit gondolsz a táncosnővel történtekről? Igazán felkavaró lehetett, hogy első szerelmedet egy idősebb férfi karjaiban láthattad viszont egy képen."
„Valójában nem lepett meg a dolog, Beki mindig is az idősebbek felé kacsintgatott, akár szerelemről, akár tiszteletről, barátságról volt szó. Valahogy úgy éreztem, élénk, gyermeki lelke ellenére mindig is egy idősebb, tapasztaltabb véleményre, vezetésre volt szüksége. Ez valószínűleg a szülei miatt van, akik nem voltak soha mintaszülők, és más felnőttekben kereste a példaképet. Beki mindig is összetett személyiség volt, s egyáltalán nem lep meg, hogy éppen Szabó P. Szilveszter mellett kötött ki most, hiszen bár nem követem a színművész munkásságát, ám a szakma miatt azt tudom, hogy igen tehetséges színházi ember, és írással is foglalkozik. Ha jól tudom, mélyenszántó versei vannak. Az ilyenért Beki mindig odavolt.
„Tehát, azt mondod, nem ez az első alkalom, hogy idősebb emberben keresi párját?"
„Mikor együtt voltunk, bár csak két évvel vagyok idősebb nála, elég voltam. Hogy az elmúlt öt évben kivel és mit csinált, arról fogalmam sincs. Azt mondom csupán, hogy nem zaklatott fel a kép egyáltalán. Megvan nekem is a magam képe Gebhauer Rebeka Afroditéval, és engem ez mindig kárpótolni fog."
„Talán arról a fekete-fehér képsorozatról beszélsz, mely az instagram oldaladon is megtalálható."
„Így van. Beki tizenhat éves volt, én tizennyolc, és fülig szerelmesek voltunk egymásba. Kalandvágyó, merész tinik voltunk, ezért jó ötletnek tűnt egy erotikus fotózással megünnepelni az évfordulónkat.
Marcell nyilatkozata alá be volt szúrva a fiú instagramjáról néhány kép, melyen valóban ott volt Rebekával, ám itt a lánynak sokkal rövidebb volt a haja, mint most. Szilveszter sejtette, hogy azért, mert – ahogy múltkor mesélte is – felnyíratta a haját tizenöt évesen, és valószínűleg a visszanövesztés egyenletességéhez szükséges volt a rövidre vágás. Vagyis a férfi csak erre tudott gondolni, bár jobban nem értett a dologhoz. Mindenesetre a képen szereplő, tizenhat éves Rebekának rövid, váll alá érő, vasalt, szögegyenes haja volt, nagy, igéző szemei, és telt, elnyílt ajkai. Az első képen Marcell, egy hosszú, világosbarna, copfos hajú tinédzser a földön ül, a kamerának háttal, míg Rebeka az ölében foglalt helyet, lábaival átkulcsolta a fiú derekát, a hajába túrt, és egyenesen a kamerába nézett.
Szilveszter nem akarta tovább nézni, de mielőtt becsukhatta volna a böngészőt, vagy visszaadhatta volna a telefont, meglátta az alatta lévő, következő képet, melyen a két képszereplő hevesen csókolózik olyan szögben fordulva, hogy ne látszódjon a lány annyira. Itt látszódott, milyen sok piercinge van a fiúnak. Egy közös volt mindkét képben – és az interjúból kiindulva a sorban következő többiben is, amiket nem volt hajlandó megnézni -, hogy szereplői meztelenek vagy legalább hiányos öltözetűek voltak.

Szilvesztert elöntötte a düh és a féltékenység keserű egyvelege, s mielőtt bármit is tehetett volna azért, hogy lecsillapíthassa magát, keze lendült, s egy feszült kiáltás kíséretében, erősen vágta a telefont a vele szemben lévő falnak. Ezt a többiek ijedt sikkantása, felkiáltása kísérte, és a telefon hangos becsapódása. Szilveszter agyát elborított a düh, s legszívesebben megkereste volna ezt a kis ficsúrt, hogy egy alapos, emelt hangú fejmosás után be is törje az orrát. Borzasztóan zavarta, hogy Rebekáról volt szó, és hogy a média felkapta ezeket az egyértelműen intim képeket róla, de már az is felidegesítette, hogy valaki így kiteregeti a szennyest másnak a múltjáról. Mindig zavarta, de most, hogy a szeretett lányról volt szó, még inkább feldühödött.
Tudta, hogy nem kellett volna a falhoz csapnia a telefont, főleg, hogy nem a sajátjáról volt szó, de egyszerűen nem tehetett róla, a feszültség és a harag úgy robbant ki belőle, mint valami bomba. Egészen biztos volt benne, hogy tönkretette kollégája telefonját, így még mindig idegesen túrt bele a hajába, hogy lenyugodjon.
- Majd kifizetem – zihálta, és megfordult, hogy kimenjen a társalgóból. Meg kellett keresnie Rebekát, szüksége volt a lányra, hogy nyugalmat erőltessen rá. Rebeka mindig tudta, mit kell tennie, mit kell mondania, és már nem rettent meg, ha Szilveszter indulatosabban vagy lekezelőn szólt hozzá felfokozott hangulatában, s bár a férfi utólag mindig bocsánatot kért, a lány ilyenkor elmondta, hogy nincs miért bocsánatot kérni, hiszen ő pontosan tudja, hogyan viszonyul Szilveszter hozzá, és hogy nem akarja bántani. Emellett a lány is indulatos tudott lenni, ezért is értette meg a meggondolatlan szavak megbánását.
Rebeka mindig meg tudta nyugtatni csupán egy öleléssel is akár, és most pont erre volt szüksége. Forrt a vére, amiért így elővették szerelmét, és valószínűleg a cikk további, általa nem olvasott részében is arról van szó, hogy ez a volt barát olyanokat mond róla, róluk, amik nem igazak vagy sértők.
Mikor végre megtalálta a lányt az egyik próbaterem ajtajában, megkönnyebbülten sóhajtott fel. A lány éppen Martinnal nevetett valamin, és egy kisebb törülközővel itatta fel homlokáról az izzadtságcseppeket. Táncruháját viselte, barna haját szoros kontyba kötötte, de pár kósza tincs kiszabadult, és most vizesen lógtak arca mellett.
- Nem mondod? – nevetett Rebeka. – Szegény csaj. Ne felejtsd el megadni az elérhetőségét, hogy megkereshessem, és részvétet nyilvánítsak neki, amiért veled randizik.
- Marha vicces vagy – grimaszolt poénkodva Martin, és szőke hajába túrt. Szilveszter hirtelen lépett melléjük, s annyira el voltak merülve a beszélgetésbe, hogy észre sem vették a férfi közeledtét.
- Szia, bocs, beszélhetnénk? – nézett Rebekára, s bár már nyugodtabb volt, de annyira nem, hogy figyelmet fordítson a táncos fiúra is. Tudta, hogy Rebeka egyik legjobb barátja, de számára még mindig csak az a fiatal srác, aki lefeküdt a barátnőjével.
- Persze – pillantott rá a lány, a fiú pedig felvett egyfajta feszült testtartást. Szilveszter csak ekkor vette észre, Rebeka mennyire megváltozik mellette. Ahogy Szilveszter megjelent, a lány kihúzta magát, szeme felcsillant, és mintha minden mozdulatával, mimikájával és hangulatával a férfihoz idomult volna. Mintha mindene ráhangolódott volna párjára, együtt mozdult vele, tökéletes szinkronban voltak, mintha ők ketten csak együtt léteztek volna, akár jin és jang. – Mi a baj?
Rebeka automatikusan fogta meg a férfi kezét, és húzta arrébb, hogy más ne hallja őket. Ahogy a lány bőre az övéhez ért, egyfajta otthon érzet és nyugalom söpört végig rajta, s mikor megálltak egy eldugott helyen, mielőtt elmondta volna, mit mutattak neki a többiek, szoros ölelésbe vonta az apró teremtést.
- Jaj, nyuszi, mi zaklatott fel? – motyogta a férfi mellkasába temetett arccal, alig hallhatóan. Jó ideje együtt voltak már, de Szilvesztert még mindig meglepte, mennyire ráhangolódott a lány, és borzasztóan távolinak tűnt az előző év nyara, mikor megismerte őt.
Vett egy mély levegőt, s eltolta magától a lányt, hogy belenézhessen azokba a csodálatos, nagy, barna szemeibe.
- Skotnyiczky Marcell volt az – grimaszolt Szilveszter. Jól látta, ahogy Rebeka megfeszül, egy pillanatra levegőt venni is elfelejtett, majd mellkasa hevesen kezdett fel-le járni, úgy kapkodta a levegőt.
- Hogy mit mondtál? – kérdezett vissza, s elsápadt. Évek óta nem hallotta ezt a nevet, s most olyan váratlanul érte, mint egy pofon.
- Igen – bólintott Szilveszter, s megfogta a lány kezét. – Még nem tudtam Annával beszélni az interjúval kapcsolatban - utalt a tegnap esti beszélgetésre, mikor is arról volt szó, megkeresik az RTL Reggelit, hogy megelőzzék a pletykalapok találgatását, és lehúzását. – De a volt barátod megelőzött minket.
- Mit mondott? – kérdezte feszülten, és kirántotta kezeit barátjáéból, hogy aztán idegesen elforduljon tőle.
- Képtelen voltam végigolvasni – ismerte be Szilveszter. – De, amit láttam, abban arról beszélt, hogy milyen boldogok voltatok régen együtt, és...
- És? – Rebeka szemei élesen villantak, ahogy visszafordulva férfira pillantott.
- És megmutatta a képeiteket – ismerte be feszülten, s csak remélni merte, hogy Rebeka tudni fogja, milyen képekről van szó, és nem kell újra látnia, vagy többet beszélnie róla.
Rebeka száját nyomdafestéket nemtűrő káromkodások sorozata hagyta el, s belefűzött néhány jól megfontolt módszert is, hogyan fogja megölni Marcellt. Furcsa mód Szilveszter lelkét valamelyest megnyugtatta, hogy a lány is ilyen indulatosan reagált a történtekre.
Miután befejezte a fiú személyiségének negatív leírását, halálának ecsetelését, és egyéb obszcén szavak sorolását, zihálva sóhajtott.
- Oké, befejeztem – szusszantott.
- Jobban vagy? – kérdezte felvont szemöldökkel a férfi.
- Azt hiszem, igen – bólintott, s ahogy felpillantott Szilveszterre, elfogta a bűntudat. – Ne haragudj...
- Szó sincs róla – kúszott egy halovány mosoly a férfi arcára. – Én sem mondhattam volna szebben, és körülbelül az én fejemben is hasonló gondolatok fordultak meg, csak nem mondtam ki.

Még egy ideig beszélgettek, próbálták kitalálni, milyen időpontokat tudnak mondani Annának, hogy megkérjék őt, hogy egy RTL Reggeli interjú keretei között tisztázzák a dolgokat, hiszen erre most még nagyobb szükség volt, mint Marcell nyilatkozata előtt. Miközben beszéltek, hirtelen Zsolt libbent melléjük.
- Sziasztok – köszönt, és feltűnően jó kedve volt. Szilveszter már a délelőtti próbán is észrevette, hogy a férfi a szokásosnál sokkal jobb passzban van, de nem volt ideje rákérdezni.
- Szia – köszöntek egyszerre, majd Szilveszter folytatta. – Mi a helyzet?
- Ne is kérdezzétek, most beszéltem Lillával telefonon – sóhajtott, s mintha jókedve elillant volna. Miközben beszélt, elindult a társalgó felé, s ezzel haladásra késztette a feldúlt párost is.
- Végre sikerült elérned? – vonta fel a szemöldökét Szilveszter. Jól tudta, hogy barátja milyen sokat próbálkozott vele, hogy végre felvegye a kapcsolatot volt feleségével közös gyermekeik láthatása miatt, ám eddig nem járt sikerrel.
- Igen – sóhajtott Zsolt. – De nem is ez a legdurvább, hanem az, hogy Lilla ragaszkodik egy szó szerinti táblázathoz, amiben felvázoljuk, hogyan láthatom a fiúkat. Normális az ilyen dolog? Mármint, még soha nem voltam ilyen helyzetben, szóval nem tudom, mi a normális, de nekem ez enyhén szólva is furcsa volt.
- És végül miben maradtatok? – érdeklődött Rebeka. Nem akart a Szilveszterrel folytatott beszélgetésének témájára gondolni, így inkább minden figyelmét Zsoltnak szentelte.
- Természetesen kiborultam, hogy mi az, hogy a fiaimat egy táblázat alapján láthatom – háborodott fel ismét. – De megbeszéltük, hogy összeülünk, és együtt átbeszéljük a dolgokat.
- Vigyél védőfelszerelést – tanácsolta Szilveszter.
- Nekem is eszembe jutott – ismerte el vicceskedve Zsolt, miközben odaértek a társalgóhoz, és kezét a kilincsre tette. – Szóval a lényeg, hogy elértem végre, kiakasztott rendesen, mint mindig, és akkor mondtam neki, hogy majd jövőhéten megnézzük. Ó, üdv! Hogy telik az első napja?
Hirtelen álltak meg a kávéautomata mellett, ahol egy idegen nő várta, hogy elkészüljön az itala. Magas volt, vékony, festettszőke haját – melyen egyértelműen látszódott a barna lenövés – szoros copfba fogta. Egyszerű tusvonallal ki is merítette a smink kérdését, s fekete farmert viselt sötét, elegáns blúzzal és magassarkú bakanccsal. Szilveszter elzárkózó, mogorva arckifejezéssel méregette az ismeretlen nőt, még soha nem látta a színházban. Ám azt nem tudta nem észrevenni, hogy Zsolt milyen lelkessé vált, amint megérkeztek mellé. Mintha Bulcsú és Zsombor láthatási kérdése, Lilla durvasága nem is létezne.
- Köszönöm, egész jól – mosolyodott el halványan a nő, és az érkezettek felé fordult.
- Ők a kollégáim – intett maga mögé Zsolt. - A hölgy Gebhauer Rebeka, táncos, fél-szólista. Ő pedig Szabó P. Szilveszter, színész.
- Nagyon örülök – bólintott az ismeretlen nő.
- Ő pedig az új karmester, Sofia di Raffaelli. Ma kezdett – tette hozzá Zsolt izgatottan.
- Maga volt reggel, aki az úton szerencsétlenkedett? – ráncolta szemöldökét Szilveszter, s szólalt meg még mielőtt bárki más megtehette volna, miközben odanyúlt az automatához, hogy vegyen egy kávét. Emlékezett rá, hogy milyen kevés parkolóhely volt reggel, ezért tett egy kört a színház előtt, s ekkor ügyetlenkedett előtte a hezitáló sofőr, akit kikerülve, az ablakon át bepillantva látott meg. Igen, most már jól emlékezett rá, hogy ez a nő ült a volán mögött.
- Szilveszter! – sziszegte Rebeka, s szigorúan nézett a férfira, aki csak felvont szemöldökkel, nemtörődöm arckifejezéssel pillantott vissza rá.
- Ne legyél már ekkora paraszt! Szépen bemutatkozol! – pirított rá Zsolt is.
Szilveszternek újra eszébe jutott a nem is olyan régen, pontosan itt történt dolog, s ismét kezdett ideges lenni, amivel együtt járt a mogorva elzárkózás is. Semmi kedve nem volt jópofizni ezzel az idegen nővel. Megrándította a vállát, ezzel jelezte, hogy tökéletesen hidegen hagyja, mit gondol róla ez a Sofia di Akárkicsoda, majd magához vette a kávét, és gyorsan le is húzta. Ezután mindenki mást teljesen figyelmen kívül hagyva, lehajolt Rebekához, hogy egy csókkal köszönjön el tőle. Szüksége volt egy cigarettára, hogy lenyugodjon, és pontosan tudta, hogy ezzel Rebeka is tisztában van, így nem állt neki magyarázkodni, körülbelül fél órán belül úgyis találkoznak a próbán.
- Ne is foglalkozz vele – hallotta még meg barátnője könnyed, csevegő hangját, amiről már tudta, hogy a lány bármikor képes volt előkapni. Míg Szilveszter az elzárkózással és lekezelő stílussal védekezett, addig Rebeka védelme a játékos, gyermeki énjének felszínre hozásában rejlett. Mintha a gyermeksége megakadályozná abban, hogy elérjék őt a problémák. Szilveszternek mosolyognia kellett, ahogy kifelé menet hallgatta még a lányt. - Elég bunkó tud lenni, de hidd el, előbb-utóbb megszokod. Meg van, amikor csak viccel, de elég nehéz elsőre megállapítani, hogy mikor, és...