/Peter/

A lagzi utáni hét olyan gyorsan eltelt, hogy hirtelen azon kaptam magamat, már péntek van. Augusztus 30.-án születtünk mind a ketten. Én és Astrid. Vajon ő tud erről? Csak mert mindenki csak azt emlegeti, hogy az ő szülinapját ünnepeljük este.-nagy elmélkedésemből a telefonom csörgése hívott vissza a valóságba. A legjobb spanom, Ned volt az.

-Csá, haver! Boldog 18. születésnapot!!! Milyen érzés nagykorúnak lenni?

-Szia Ned! Egész jó, kösz! Bár nem nagyon érzek különbséget!

-Hehehe, nem csodálom. Elvégre még csak reggel 9 óra... Na és? Milyen bulit tervezel?-kérdezte izgatottan, mire eszembe jutott, hogy még meg se hívtam őt ma estére... Én barom...

-Ó, de jó, hogy szóba hoztad! Pont meg akartalak hívni ide, a toronyba... Ma este lesz egy buli, mert nem csak én vagyok szülinapos. Szóval jó lenne, ha eljönnél mert idén nem otthon ünnepelném.

-A BOSSZÚÁLLÓK FŐHADISZÁLLÁSÁRA??? Beszarás, köszi haver! Megtiszteltetés lesz végre találkozni a legjobb barátom szupercsapatával!.... Várjunk, ki a másik ünnepelt? Az egyik Bosszúálló? Úristen!!!

-Hé, nyugi haver! Nem, csak Loki lánya is 18 éves, mint én...

-AZ a csaj???

-Igen, az...

-Hohó, akkor nagy party lesz a ma este! Micsoda véletlen! Hé, haver! Ez tuti NEM VÉLETLEN!!! Életed szerelme pont ugyanazon a napon született, mint TE!!!-ujjongott a telefonba, mire majdnem kiszakadt a dobhártyám.

-Ned! Azért ne kürtöld világgá, légyszi! Ezt még a nagyid is, meg lehet Tony is hallotta a szomszéd szobából!

-Jó, jó! Bocsi, csak van fogalmad róla, milyen izgalmas az életed? Egy házban laksz a Föld legnagyobb hőseivel, ráadásul egy elmondásod szerint dögös, de aranyos, veled egykorú, asgardi lánnyal találkozol minden áldott nap! Annyira irigyellek, tesó!

-Azért ez nem ennyire egyszerű!

-Miért? Tutira bejössz neki, hisz te vagy Pókember! Egy ilyen erős, jóképű géniusz srácot, mint te biztos minden lány megnézne magának...

-Kösz, hogy pumpálod az egómat, de nem itt van a probléma...

-Hanem? Mégis mi a baj vele?

-Hát... egy hete megkérdeztem, lenne-e a barátnőm, de azt mondta, ő erre még nem áll készen!... Pedig ott volt a tökéletes alkalom, hogy megcsókolhassam végre... Mondd, mit csináljak Ned?

-Kis lépésekben kell haladnod... Hát kicsit vissza kell fognod magad, de idővel biztos közelebb enged majd a barátzónánál!

-A múltkor azt mondta, jó srác vagyok...

-Látod? Nem lesz ez nehéz! A lényeg, hogy tölts vele annyi időt, amennyit csak tudsz és akkor tuti nyert ügyed lesz!

-Köszi a jó tanácsokat, tényleg! Te vagy a legjobb!

-Nincs mit, Peter!... Vigyek este sütit?

-Hozhatsz, bár elvileg Pepper és Wanda sütnek valamit... Várjunk mit adjak neki ajándékba??? Te jó ég, még nem vettem semmit!!!

-Ó,....hát az gond! Tudod mit? Beszélj Wandával, ő a legjobb barija Astridnak, igaz?

-Aham... Jó, megtudakolom! Aztán eljössz vásárolni?

-Persze, csak előtte hívj fel!

-Mindenképpen! Köszi mindent, majd beszélünk!

-Oké, csá!

-Szia!-miután letette, tárcsáztam is a boszit:

-Peter? Szia, miért hívtál?

-Szükségem van a segítségedre!

-Miben?

-Egyedül vagy?

-Vízióval a szobámban, miért?

-Kéne egy ajándék ötlet Astridnak! Még nem vettem semmit és meg szeretném lepni őt!

-Óh, értem! Ezesetben... azt javaslom, beszélj vele!

-Tessék? De az úgy nem lesz meglepetés! Kérlek Wan, muszáj segítened!

-Jólvan, Peter! Akkor ezt muszáj lesz megkérdeznem!: Tudod, hol van az a karácsonyi bolt, ami most nyílt?

-Karácsonyi bolt? Miféle kérdés ez?

-Megmutattam, nálunk milyen a karácsony és Astrid teljesen beleszerelmesedett az ikonikus karácsonyi cuccokba! Azt hiszem, a skandináv manók a kedvencei! Ja meg persze a mézeskalács, amit még sose evett, de azt mondta, mindenképp ki akarja próbálni mert leírtam neki, milyen az íze.

-Hű, őszintén szólva nem erre a válaszra számítottam, de oké! Nagyon köszi a segítséget! Jövök neked eggyel!

-Nincs mit!... Ja és Peter!

-Igen?

-Boldog szülinapot!

-Köszi...-mindketten letettük a kagylót, majd vissza is hívtam Nedet...

/Astrid/

-Boldogságos születésnapot, nagylány!-libbent be szobámba apám, majd meg is ölelt.

-Köszi apa!

-Ezt...neked hoztam, kicsim!-nyújtott felém egy pici ajándékos táskát, amelyben egy gyönyörű arany nyaklánc volt, melyen egy kis, csillogó sárkányfigura díszelgett.

-Azta, hát ez...ez csodaszép! Köszönöm!!!

-Örülök, hogy tetszik!....Tudod, ez édesanyádé volt.... Ő is azt szerette volna, hogy ezt viseld a 18. születésnapodon! Most ő is pont olyan büszke volna rád, mint én!-segített feltenni az ékszert, majd adott egy puszit a homlokomra.

-Bárcsak ő is itt lenne velünk!-öleltem meg újra apát, aki szívesen viszonozta is a gesztust.

-Sárkányfiókám, ő mindig itt lesz velünk! Idebent!-mutatott a szívemre, majd elmosolyodott és kiment.

-Jó reggelt, álomszuszék! A legboldogabb szülinapot, csajsziii!!!-vette át a kilincset Wanda, mielőtt apa becsukta volna az ajtót, s jó szorosan megölelt.

-Óh, de aranyos vagy! Köszi, most feldobtad a napomat!-töröltem le egy könnycseppemet, amit még édesanyám emléke hozott felszínre az előbb.

-Miért? Valami baj van?

-Nem, nyugi! Csak tudod...ezt a nyakláncot most kaptam apámtól. Anyáé volt.-mutattam meg neki a nyakéket, amit ezentúl sosem fogok levenni.

-Hű, ez nagyon szép! Anyukádnak nagyon jó ízlése volt! Biztos vagyok benne, hogy ő is pont ilyen szuper csaj volt, mint te!-ölelt meg barátnőm, majd elkezdtünk válogatni a ruháim között, mivel különleges nap a mai és ki kéne öltöznöm egy kicsit.

Két óra keresgélés után:

-Hmm, szerintem muszáj lesz kölcsön adnom neked egy rucit! Itt nincs semmi karácsonyi cucc!

-Hát persze, mert egy héttel ezelőttig nem is tudtam, mi az a karácsony! Mégis mit vártál?

-Mindegy, inkább gyere! Nézzük meg a gardróbomat!-nem sokkal később találtunk is egy piros ruhácskát, melynek szélein fehér szőrme volt, derekán pedig egy fekete öv. Wan még egy rénszarvasos hajpántot és egy piros magassarkút is adott nekem. Mikor felpróbáltam a szettet, a barátnőm elkezdett izgatottan tapsikolni, mint egy kislány:

-Uuu, ha tudnád, milyen dögös vagy most! Már csak egy tuti smink és frizura kell neked!-a tükör elé állított, én pedig megpördültem a tengelyem körül:

-Ejha... Igazad van... Ez... nagyon... csiniii!!! Köszönöm!!!-ugrottam a boszi nyakába, de hirtelen feltűnt, hogy a szoknya bizony egy kicsit rövid. Oó...

-Wanda... ez a szoknya eddig is ilyen rövid volt?-fordultam újra felé, s megláttam, hogy ujjai közül épp most tűnt el vörös mágiája.

-Aha...-bólogatott huncutul, mire leesett a tantusz...

-Te elvarázsoltad a ruhát??? Miért? Így úgy nézek ki, mint egy sztriptíz táncosnő!

-Dehogyis! Inkább a Mikulás lányára hasonlítasz szerintem...

-Wanda...

-Tizennyolc éves vagy, csajszi! Már nem kell megfelelned apádnak! Simán lehet egy pár centivel rövidebb a szoknyád!.... Meghát...ha már nem vettél semmit Mr. Szépfiúnak, jár neki egy kis nyálcsorgatás! Készítsd ki őt, drágám!-kacsintott perverzen, mire én kínomban elnevettem magamat:

-Háh, ugyanmár! Mikor mondtam én neked, hogy ki akarok kezdeni vele?

-Astrid, már lassan két hónapja kerülgetitek egymást, ráadásul egy hete majdnem összejöttetek! Mostmár igazán dobhatnál neki egy csontot, ha már egyből visszautasítottad. Nem kell flörtölnöd vele, csak hagyj kicsit kevesebbet a kis fantáziájának! Hidd el, tuti megdícséri majd a szettedet!...De ha nagyon nem érzed így jól magad, felvehetsz alá egy fekete rövidnacit!.... Na gyere, reggelizzünk, s utána megcsinálom a sminkedet és a hajadat is...

/Peter/

Neddel már vagy fél órája keringünk az újonnan nyílt karácsonyi boltban, de még mindig nem sikerült bejárnunk. Hatalmas ez az üzlet és rengeteg minden van itt!: Mikulásos bögrék, cukorpálcás pulcsik, kiskarácsonyfák, meg minden amiről csak álmodhat egy karácsony-mániás a nyár utolsó napján.

-Ehhez mit szólsz, öreg?-mutatott Ned egy Grincses-rénszarvasos pulcsit, ami szerintem minden volt, csak nem cuki szülinapi ajándék.

-Ned, már százszor mondtam, hogy nekünk most nem a Grincs kell! Astrid bolondul a karácsonyért, nem pedig undorodik. Az a Grincs éppen eltapossa szegény Rudolfot!

-Jólvan, nyugi! Csak viccnek szántam...

Hosszas keresgélés után végre megtaláltuk a tökéletes ajándék jelölteket!: Egy skandináv manós, karácsonyi pulcsit és egy csomag, házi készítésű mézeskalácsot.

-May néni tud a buliról?-kérdezte hirtelen Ned, mikor már a pénztárnál álltunk, a meglepően nagy sorban.

-Ó, jaj! Kiment a fejemből, hogy felhívjam! Köszi, pajtás!-előkaptam a telómat, de még mielőtt tárcsázhattam volna Mayt, Wandától jött egy üzenet, amit muszáj volt elolvasnom:

Ha már ott jársz abban a boltban, vegyél magadnak is valamit, mert az egész buli karácsonyi témájú lesz! Dresszkód is van, kötelező!

-Basszus...

-Mi az, Peter?

-Dresszkód lesz, muszáj valami karácsonyi cuccban megjelenni!

-Öhmm, oké... Még jó, hogy nekem van egy Mikulásos pólóm...

-De nekem nincs! Ned, muszáj segítened, én nem akarok karácsonyi pólóban feszíteni a 18. szülinapomon!

-Szereted őt, vagy sem?

-Igen,...de...

-Ha szíved hölgye ezt akarja...

-Ned, ez nem ilyen egyszerű...

-Mindent túlgondolsz! Ki mondta, hogy póló kell? Elég egy nyakkendő! Nem halsz bele!-s azzal kiráncigált a sorból és visszamentünk a ruha részleghez.

-Nézd, ez illik hozzád!-mutatott egy grincszöld, mikulás mintás darabra.

-Nem! Ned, ez szörnyen néz ki!

-Milyen színű inget akarsz felvenni?-kérdezte a többi nyakkendőt tanulmányozva.

-Hát...világoskéket akartam, de lehet a pirosat kéne...

-Ez a beszéd, haver! Hmm, normál vagy csokornyakkendő legyen?

-Normál... Legalább ne nézzek ki úgy, mint egy gyerek...

-Ehhez mit szólsz?-mutatott egy sötétkék, cukorpálca-mintás nyakkendőt, ami meglepően jól nézett ki.

-Jó lesz!

/Astrid/

Reggeli után Wanda megcsinálta a sminkemet. Most épp azt próbáljuk kitalálni, mit kezdjünk a hajammal.

-Miért nem jó, ha csak simán becsavarom?

-Mert 30 fok van, Wanda!

-Van légkondi és a bulid este lesz, drágám! Nem fogsz elolvadni a hajadtól, nyugi! Max ha meglátod a lovagod, aki tuti belövi majd a séróját.

-Milyen lovagom?

-Hát Parker!

-Jaj, ne hívd már így! Légyszi...-most rendesen zavarba hozott, mert persze, hogy elképzeltem, hogy néz ki bezselézett hajjal. Őrülten dögös...

-A te arcod vörösebb, mint a Mikulás orra az Északi sarkon! Még a smink alatt is látom, hogy elpirultál, csajszi!

-Jó, bevallom! Igazad van...

-Uuu, szóval döntöttél már?-pillantott rám huncutul a tükrön keresztül, majd tovább fésülte a hajamat.

-Miről kellett volna döntenem?

-Astrid, a vak is látja, hogy ti ketten odavagytok egymásért! Mikor látod már végre be magadnak, hogy ideje lenne elfogadnod, valaki érdeklődik irántad, a szíved meg csak úgy repdes az örömtől, ha meglátod őt? Hmm???

-Hajjh, nem tudom! Egy hete annyira megrémültem, mikor feltette azt a bizonyos kérdést, Wanda! Úgy érzem, nem állok még készen rá, hogy kapcsolatom legyen...

-Tudom, kislány.... De a te korodban én is ugyanígy vélekedtem! Csak nekem nem volt ekkora mázlim, mint neked! Szokóviában, Strucker börtönében egy fiú sem akart egy instabil mutánssal randizgatni... Aztán jöttek a barátaim és találkoztam Vízióval. Ha tudnád, milyen nehéz volt elmagyaráznom neki, mi az a szerelem... Egy robot nem érez semmit elvileg, de ő más... Megtanult szeretni...

-Ahww, ez nagyon édes story Wanda, de most ott tartottunk, hogy a hajamat csináljuk.-világosítottam fel őt, mire visszatért a hajcsavaráshoz, de még mielőtt valamit is kezdett volna a hajammal, hirtelen megláttam a vörös mesterséges intelligenciát szó szerint átlebegni a falon. A férfi széles vigyorral az arcán hátulról átkarolta Wandát, aki ijedtében majdnem eldobta a hajsütővasat.

-Vízió! Ez nagyon sunyi húzás volt! Ejnye, rossz kisfiú!-dörgölte orrát az övéhez, mire az említett személy felnevetett:

-Tudod, hogyha rólam beszélsz, megérzem... Meg amúgyis hiányoztál, Wanda!-nyomott egy csókot ajkaira, mire én megköszörültem a torkomat:

-Khm, srácok! Én is itt vagyok, ne most menjetek szobára, légyszi!

-Ne duzzogj, Miss télanyó! Tudom, hogy féltékeny vagy... Igaz, ha végre beadnád a derekad a póksrácnak, nem lenne okod rá.-játszotta az agyát a boszorkány, s elkezdte lehámozni magáról a férfi kezeit.

-Hahaha, nagyon vicces!

-Viccet félre téve, én szurkolok nektek, Astrid! Boldog születésnapot!-kacsintott rám Wanda szíve választottja, majd egy puszit adva kedvesének, átsétált a falon....

Este...

/Peter/

Délután szegény Astrid be lett zárva a szobájába, mivel a többiek meglepi dekorációt akartak feltenni a nappaliban, ahol már ott állt a hatalmas, ünnepi asztal. Érdekes módon engem nem zavartak a szobámba, pedig elvileg én is ünnepelt vagyok... Lehet kiment volna a fejükből?...-hosszasan elmerengtem ezen, amíg az égősorokat tettük fel a fiúkkal és díszítettük a műkarácsonyfát. Még egy "Boldog Szülinapot!" feliratot is akasztottunk a konyhai boltív alá. Wandáék egy hatalmas tortát készítettek, s a fa alá mindenki betette a lány ajándékait. Ráadásként még karácsonyi zenét is tettek be, hogy megteremtsék a hangulatot... Esküszöm, ennél furábban nem is búcsúzhatnánk a nyártól... Tony még egy kivetítővel hóesést is csinált az ablakba, hogy úgy tűnjön, tényleg karácsony van. Mindenkin vagy mikulás sapi, vagy valamilyen alkalomhoz illő ruhadarab volt. Én is felvettem a szettemet, belőttem a sérómat, majd elmentem Nedért és May néniért kocsival...

/Astrid/

Ideiglenes szobafogságomban kb. olyan két óráig csak várakoztam és gondolkodtam azon, vajon mit adjak Peternek születésnapjára. Végül arra jutottam, hogy elteleportálok az egyik ajándék üzletbe és választok valamit.

-Jó estét kívánok!-köszöntem az üzletben dolgozóknak, akik egyből megbámulták a szettemet.

-Szervusz!-jött oda egy idős hölgy, majd meglepetésemre megdícsért:

-Elképesztően festesz, drágám! Mondd csak, elő karácsonyi buliba készülsz?

-Hát úgy is mondhatjuk! Igazából egy szülinapi partyra megyek, de fogalmam sincs, mit vegyek az ünnepeltnek... Ez olyan kínos, pedig már kb. 2 hónapja ismerjük egymást...

-Egy fiúról van szó, kedvesem?

-Igen, de tudja, ez bonyolult. Szeretnék valami különlegeset adni neki, most tölti be a 18. életévét!

-Értem... Ezesetben...kérlek, kövess!-elvezetett egy számos lufikkal teli sorra, ahol még névre szóló bögrék is voltak.

-Mondd csak, kicsikém!: Az illető a barátja vagy annál azért több?

-Elnézést, de ez most hogy jön ide?

-Hát azért, mert ha szereti őt, akár szívecske alakú léggömböt is választhat!

-Óh, értem! Mint mondtam, ez igen bonyolult!

-Szóval szereti, csak fél belevágni a dologba?

-Igen... De....honnan tetszett tudni?-hirtelen a néni fényleni kezdett és apám jelent meg előttem:

-Mert ismerlek, mint anyukádat! Pont olyan volt, mint te! Ő sem adta magát egy könnyen...

-Ahj, ne már apa! Te is? Miért jön mindenki ugyanezzel?

-Csak jót akarunk neked, kicsim!

-Jólvan, értem! Csak már kicsit unom, hogy mindenki ezzel jön!

-Miért? Azt hittem, kedveled őt!

-Igen, ez így is van, de mivel még nem volt egy barátom sem, félek ettől az egész kapcsolat dologtól! Mi van, ha csak le akar feküdni velem?

-Utalt rá???-kerekedtek el szemei, mire én gyorsan megnyugtattam:

-Nem, csak nem tudom mire számítsak! Azt se tudom, hogyan kell viselkedni barátnőként!

-Ehehehe.... Anyukád is pont ezeket mesélte el nekem, mikor az egy éves évfordulónk volt.

-De...neki hogy sikerült belekezdeni egy kapcsolatba?

-Hát... sokáig csak közösen jártunk a könyvtárba és olvasás közben egy szót se szóltunk egymáshoz. De persze a végén elmondta, hogy nem csak arra kellettem, hogy leszedjek a magas polcról egy-egy kötetet. Beletellett kb. 3 hónapba, mire végre megcsókolt.

-Akkor még van időm, nem?

-Hát... Nem olyan biztos, hiszen ha nem kitartó, Peter nem fog rád várni sokáig. Ráadásul hétfőtől suliba fog járni. Végzős lesz, úgyhogy a gimis lányok tuti megpróbálják majd elcsábítani...

-Mit jelent az, hogy gimis?

-A lényeg az, hogy a középsuliban nagyon sok a gyönyörű lány. A helyedben én nem várnék olyan sokáig azzal a vallomással...-mondta, majd egyszercsak eltűnt, bizonyára hazateleportált.

-Hajjh, ezek szerint ma este muszáj lesz lépnem valamit...-levettem a 18-as szívecskés léggömböt és egy 18 karikás, fekete pólót, majd ki is fizettem őket a kasszánál.

Mikor hazaértem és kiléptem a liftből, az emeleten koromsötét volt. Ahogy benyitottam az ajtón, véletlenül nekimentem valaminek, pontosabban valakinek.

-Jaj, te jó ég! Bocsánat, csak olyan sötét van itt!-a lendülettől elvesztettem az egyensúlyomat, mire az illető karon ragadott és elkapott, mielőtt elestem volna. Au, a bokám...!

-Jól vagy?-a hangja nagyon ismerős volt, s lassan realizáltam magamban, hogy a sötét alak Peter volt. Basszus...

-Igen, a-azt hiszem! Kösz!-amikor megbizonyosodott róla, már a saját lábamon állok, elengedett.

-Au! A bokám... Tudnál esetleg segíteni?-rátámaszkodtam és levettem a magassarkúmat, de mivel még így is fájt a lábam, Peter segítségével bicegtem el a nappaliig.

-Miért van itt ilyen sötét?

-Meglepi!!!-ordították többen is, majd színes égősorok, egy állólámpa, egy karácsonyfa és egy diavetítő kapcsolt be.

-Húh, ettől én is megijedtem!-mosolygott Pókember, majd a Bosszúállók végre előbújtak:

-Boldog szülinapot, Astrid!!!-szaladt oda hozzám Wan, de Peter figyelmeztette, óvatosan öleljen meg. Milyen kedves, basszus...

-Köszönöm! Gyönyörűen feldíszítettétek a helyet! Imádom!!!

-Megérte várni, mi? Mit csináltál te a lábaddal? Hol a cipőd?

-Véletlenül kibicsaklott, mikor belébotlottam.-sandítottam a fiú felé, aki erre kínosan mosolygott.

-Júj, sajnálom csajszi! Ezesetben... Peter, lennél a mankója ma este?

-Hogyne...-csak most vettem észre, milyen elegánsan van felöltözve: egy fekete farmer, egy piros ing és egy sötétkék, cukorpálca-mintás nyakkendőt viselt. Csak egy valami tette viccessé: a piros karácsonyi zoknija.

-Jól nézel ki!-döbbent le hirtelen, gondolom mikor eljutott az agyáig, mi is van rajtam.

-Vicces, mert pont ezt akartam én is mondani! Tudod, mi a kedvencem rajtad?

-Na mi?

-A zoknid!

-Kösz... Azt hittem, a nyakkendőt választod majd!-huncutul sértődött arcot vágott, mire vettem a bátorságot és huncutul közelebb húztam őt magamhoz, a nyakkendőjénél fogva:

-Te gondolatolvasó vagy? A zokni csak poén volt! Háh!-nevettem hangosan, mire a többiek is felhorkantak, ő pedig nyelt egyet és kicsit elvörösödött.

-Nyugi, nem foglak megfojtani mert egyrészt szülinapod van, másrészt más terveim vannak veled! Kellesz mankónak!-mikor elengedtem, megkönnyebbülten felsóhajtott és elnevette magát. Óh, lehet azt hitte, Loren átvette az irányítást? Vagy tőlem ijedt meg? Vagy talán csak eljátszotta?

-Mi ez a lufi? Magadnak vetted?

-Ja, nem! Ez a tiéd, meg ez is! Boldog szülinapot!-adtam egy villámgyors puszit az arcára, mire ő lefagyott, de elfogadta az ajándékokat.

-Eh, köszi! Apropó! Gyere, ott vannak az ajándékaid!

/Peter/

A lánnyal elbicegtünk a karácsonyfáig, ahol leült és egyesével kibontotta ajándékait. Bruce bekötözte a lábát, Wanda pedig hozott neki is egy zoknit, hogy ne legyen mezítláb....
Amúgy ezzel a szettel teljesen lenyűgözött! Annyira szexi, hogy azt el se tudom mondani. Haja aranyos loknikban omlik hátára, sminkje csak úgy ragyog és a ruhája...mintha egy mikulás ruhás angyalkát látnék magam előtt...-gyönyörködésemből May néni zökkentett ki:

-Peter drágám, te sem vagy ám elfelejtve! Nagyon boldog születésnapot kívánunk!-adott át nekem egy kis dobozkát, amit ki is bontottam:

-Egy karóra? Köszi, sok hasznát fogom venni az érettségin! Nagyon tetszik!-felálltam és megöleltem nagynénémet, majd Tony jött oda hozzám:

-Üdv a felnőttek körében, kölyök!-kezét nyújtotta, hogy megrázzam, majd egy kulcsot ejtett a kezembe.

-Mi ez a kocsikulcs?

-Hát egy kocsikulcs! Mit gondolsz, játékszer?-vigyorgott gyanúsan, mire eltátottam a számat:

-Naneeeee!!! Ez egy kocsihoz van?

-A TE kocsidhoz! Gyere velem!-kacsintott rám, majd intett, hogy kövessem. Lementünk a garázsba, ahol egy csomó kocsi állt.

-Nyomd meg a nyitógombot!-ekkor a sok kocsi közül az egyik feketéről átváltozott (gondolom hologram volt rajta) pirossá. Egy piros Mustang volt.

-Azta, haver! Ez beszarás!!!-kiáltotta Ned, én meg szóhoz se jutottam, csak megöleltem Mr. Starkot:

-Honnan tudta, hogy álmom egy piros Mustang?

-Csicseregték a madarak...-sandított May néni és Ned felé.

-Köszönöm szépen!... Úristen, elvihetem egy körre?

-Csak akkor, ha engem is viszel!-szólalt meg Ned, majd meglepetésemre egy lány hangja is:

-Ahogy engem is!-cammogott oda a kocsihoz Astrid, Wanda segítségével.

-Legyen! Vidd el őket, de ne legyetek oda sokáig, mert kihűl a vacsora!-válaszolt Tony, majd mindhárman beültünk a kocsiba és elmentünk kocsikázni...