/Peter/

A Bosszúállókkal egészen reggelig kutattunk a lány után, de nem találtuk meg. Steve most döntött úgy, hogy mára elég ennyi keresés, majd holnap folytatjuk. Miután már mindenki bement a toronyba, én kint maradtam egy kicsit, s lábaimat lelógattam a magas épületrõl. Elmerengtem, vajon merre járhat az a fura lány. A lány, aki egy veszélyes bûnözõ, mégis a barátom lett. Úgy érzem, ez megnehezíti majd számomra az elkapását, azt, hogy hagyjam kitörölni az összes emlékét. Nem akarom, hogy elfelejtsen.

/Astrid/

Az elmúlt pár órában a csatornákban bujkáltam. Gyomorforgató szag volt ott, de nem volt más menedékem apám és a Bosszúállók elõl. Egyszer-kétszer kinéztem az utcára, mi a helyzet, de valahányszor felnyitottam egy csatornafedõt, láttam Pókembert vagy apámat. Vártam pár órát, mígnem végül elõmerészkedtem a sötét, büdös pöcegödörbõl. Szereznem kellett valami élelmet, mert bizony a gyomrom már régóta korgott. Olyan dél körül lehetett, mire végre valaki hozott valami harapnivalót a sikátorom kukájába. Mielõtt azonban beleharaphattam volna, egy hang megszólalt a fejemben:

-NEHOGY MEGEDD, TE IDIÓTA!

-Miért? Nem lesz semmi bajom tõle... Ez csak kb. egy hetes pizza!

-Jobban járnál, ha lopnál valami frissebbet! Ez undorító!

-Lopni? Neeem, még csak az hiányzik, hogy igazi bûnözõ legyek!

-Hajjh, hogy lehetsz ennyire ostoba??? Na jó, akkor ha te nem teszed meg, én fogom!-ekkor a világ hirtelen megszûnt körülöttem. Fogalmam sincs, mennyi idõ telt el, de hirtelen a park közepén találtam magamat, egy doboz friss fánkkal.

-Látod? Ez már sokkal jobb!

-Oké.... De honnan van? Hogy kerültem ide?-a körülöttem lévõk, totál hülyének nézhettek, mert hangosan kimondtam véleményemet a hang minden egyes kijelentésére.

-Az nem számít, drágám! Inkább csak örülj és egyél! Szívesen!

-Hé, várj! Valami nagyon nem stimmel...-erre még tíz perc után sem jött válasz, így elkönyveltem, hogy csak az éhségtõl halucináltam.

/Peter/

-A 47. utcában megöltek két férfit, egy pékségben. A rendõrök megnézték a kamerafelvételt, de mivel az elkövetõ arca nem látszott, nem tudják, ki tette a gyilkosságokat. A holttesteken egy-egy szúrást találtak, vagyis késsel végeztek velük. Mit gondoltok, miért hívtak fel engem emiatt?-ráncolta össze homlokát a Kapitány, a többiek is érthetõ módon csak csodálkoztak. A rendõrfõkapitány nem szokta minden egyes gyilkosság miatt hívni a Bosszúállók vezérét.

-Menjünk és kérdezzük ki a tanúkat! Hátha valaki ismeri a tagot.-dobta be az ötletet Bruce, mire Nat megcsóválta a fejét:

-A zsaruk már biztos elkezdtek nyomozni, szerintem ne avatkozzunk bele.

-Nem hiába hívták fel Rogerst, emberek! Lehet az egyik tanú szokatlannak vélte a gyilkos viselkedését! Az is lehet, hogy Loki lánya volt! Ki tudja?-szólalt fel Tony, mire többen is egyetértve bólogattak, majd nem sokkal késõbb a Kapitány és Nat elmentek a helyszínre, hogy kikérdezzék az embereket.

/Nat/

Mire odaértünk, a rendõrfõkapitány és egy nyomozó már ott várt ránk a tetthelyen. A pékség teljesen üres volt, csupán néhány ijedt, sokkolt állapotban lévõ ember. Bizonyára õk lehettek a szemtanúk.

-Hálásak vagyunk, amiért ide fáradt, Rogers Kapitány! Ugyanis az egyik tanú a gyilkosságok óta igen érdekes dolgokat motyog magában. Még nem tudtunk normálisan beszélni vele.-kezdte a rendõrfõnök, majd a nyomozó vette át a szót:

-Dulakodásra utaló nyomokat nem találtunk, de a kamerafelvétel egyszer megszakadt a gyilkos látogatásakor. Nem tudjuk, mi okozhatta... Az egyik szemtanú szerint a gyilkos egy kapucnis, alacsony lány volt, nem lehetett idõsebb 18 évesnél.

-A gyilkosság pillanatában nem látták a fegyverét?-kérdezte Steve, majd körbenézett, mintha nyomokat keresne.

-Azt mondták, egy kisebb penge volt nála és hogy miután megölte a kiszolgálókat, sátánian kacagva távozott.

-Megkérdezem a sokkolódott tagot, hátha szóra bírom.-már eléggé fárasztott a csevegés, cselekedni akartam.

-Rendben, veled megyek!-mondta Steve és magára hagytuk a zsarukat. Az egyik sarki asztalnál ott kuporgott a széken egy idõs nõ, s csak maga elé meredt, halkan motyogott valamit. Odamentünk és leültünk vele szemben.

-Jó napot, hölgyem! Natasha Romanoff vagyok, õ pedig itt Rogers Kapitány. Azért jöttünk, hogy feltegyünk pár kérdést!-a nõ ránk nézett, majd bólintott, továbbra is rémült arcot vágva.

-Mondja csak, le tudja írni a gyilkost?

-Fiatal volt és....és....-ekkor elkezdett fuldokolni, pedig nem is nyelhetett félre semmit, mivel senem evett senem ivott.

-Hölgyem, mi történt???-odaszaladt a helyszínelõ orvos, de bármit csinált vele, nem javult az állapota, elkezdett habzani a szája, majd mintha elvágták volna a torkát, egy piros vércsík keletkezett a nyakán.

-Hölgyem! Hölgyem!!!-a doki szomorúan nyugtázta, hogy a tag meghalt.

-Ez meg mi a rosseb volt? Megmérgezték???-rivallt ránk a nyomozó, akit a doktor hívott ide és egy csapat rendõr már körül is állt minket.

-Megmérgezni? Maga meg mi a fenét képzel??? Maguk, hogy segítsünk, nem akartunk megölni senkit!!!-pattant fel a székből Rogers, de a nyomozó hajthatatlan volt:

-Ezt a bírónak magyarázza, Kapitány! Minden, amit mond felhasználható ön ellen!-olyan hirtelen lett ellenséges mindenki, hogy kizárt dolognak tartottam, hogy csupán a nő váratlan halála miatt van ez így. Valami nekem itt nagyon bűzlik.

-Lépnünk kéne, Steve...-suttogtam a fülébe, mire ő megrázta a fejét:

-Ha nem akarjuk, hogy tényleg ránk kenjék a dolgot, együtt kell működnünk! Engedelmeskedj...

-Mi van? Mi a franc ütött beléd??? Rács mögé akarsz kerülni?

-Csak tedd, amit mondtam, kérlek! Nem szabad, hogy azt higgyék, bűnözők vagyunk....-nagy nehezen beletörődtem a dologba, majd engem is és Rogerst is elvittek a rendőrőrsre....