Pár órával később...

/Astrid/

Peterrel megbeszéltük, hogy este 6-kor találkozunk a torony előtt. 17:55-re készültem el, majd kissé lámpalázasan ácsorogtam a liftben, hogy végre leérjen a földszintre, s onnan egyenesen a kijárati ajtó felé vettem az irányt. Egy menő, fekete sportjármű és a mellette álló Peter látványa tárult elém. Amint a fiú észrevett, elmosolyodott, kinyitotta a verda egyik első ajtaját és a kezét nyújtotta:

-Kisasszony...-udvariasan kezet akart csókolni, ami őszintén meglepett, de engedtem neki, elvégre ezt is meg kell tapasztalnom, milyen.

-Helló, Mr. Elegancia! Megnyugodtam, hogy mégsem öltöztem túlságosan ki...-lányos zavaromban egy hajtincsemet a fülem mögé simítottam, mire ő még szélesebb mosolyra húzta száját:

-Óh, én is pont ezen filóztam, mikor kiválasztottam ezt az öltönyt!.... Egyébként rendkívül lenyűgöző vagy ma este!-a szemembe nézett, s hangja egy kicsit mintha ellágyult volna. Mi? Tuti csak képzelődöm...

/Peter/

A lány a mondatom hallatán pukedlizett egyet és megköszönte a bókot, de az arcára volt írva, nem hiszi el, hogy valaki elámult szépségén. Pedig el kéne hinnie, mert a ruhája mellé tökéletes frizurát, sminket és ékszert választott: hosszú, sötétzöld haját befonta, egy aranyból készült nyakláncot viselt, amelyen egy gyönyörű sárkány lógott és a sminkje... nem vagyok egy szakértő, de igazán elragadtatóan szép volt így. Szemhéjját világoszöldre, orcáját pirospozsgásra festette, szempilláit is szépen kiemelte, még tusvonalat is húzott. És a szája... Alig bírtam nem ránézni, olyan nagyon vonzotta az ember tekintetét az a rózsavörös szín. Egyszerűen alig álltam meg, hogy ne csókoljam meg. Igazán vérpezsdítő a randipartnerem, én mondom...

-Öhmm,...minden rendben? Miért nézel így rám?-kérdezte kicsit zavarba esve a szemem legeltetésétől és az egyszer-kétszer létrejövő szemkontaktustól.

-Jaj, bocsi! Csak...én csak... Nem érdekes, gyere! Inkább szállj be!-miután ezt megtette, én is beültem a volán mögé, mire elkerekedett szemekkel megkérdezte:

-Várjunk, te tudod vezetni ezt az izét?

-Hát persze! A múlt nyáron szereztem meg a jogsim.

-Mi az a jogsi?

-Jogosítvány, azaz vezetői engedély. Ne félj, óvatosan vezetek, nem szoktam száguldozni!

-Huh, akkor jó!-megkönnyebbülten sóhajtott egyet, majd tekintetét az útra fordította, én pedig elindultam volna, de a fedélzeti komputer jelezte, hogy a lány nincs bekötve.

-Be tudnád kötni magad?

-Mivel? Ne haragudj, sosem ültem még hasonló járműben...

-Az...az övvel, ami ott van a válladnál. Húzd meg és tedd be ide.-ekkor elkezdte rángatni az említett védelmi eszközt, ami a hirtelen mozdulatoktól nem mozdult.

-Ez beragadt...

-Nem, ez normális, csak lassan kell csinálni. Segítek inkább... Szabad?-áthajoltam előtte és bekötöttem a biztonsági övét.

-Köszi, nélküled sosem jövök rá, hogyan kell!

-Nincs mit!-ezután végre elindulhattunk, de kezdtem lámpalázas lenni és egyre inkább nehezemre esett tűrtőztetni magamat, hogy ne őt nézzem állandóan.

/Astrid/

A fiú kicsit mintha ideges lett volna, sőt! Láttam, ahogy időnként annyira megizzadt a keze, hogy máshol kellett fognia a kormányt. Vajon felzaklattam volna valamivel? Túl sokat mutatok magamból? Ahjj, tudtam, hogy sok lesz ez a smink, nem kellett volna hagynom, hogy Wanda csinálja meg nekem... Beletellett vagy 10 percbe, mire meg mertem kérdezni:

-Minden rendben, Peter?-óvatlanságból megérintettem a vállát, mire meglepetten rám nézett:

-Mi? Jah, bocsi! Csak egy kicsit izgulok... Tudod....nagyon régóta nem vittem egy lányt sem randira.

-Hé, ne aggódj! Biztos vagyok benne, hogy jól fogjuk magunkat érezni, akárhová is megyünk most...

-Ja, tényleg! Bocs, elfelejtettem megkérdezni, hogy skandináv vagy amerikai étterembe szeretnél menni?

-Skandináv? Az meg milyen?

-Ott olyan ételeket fogyaszthatunk, mint amelyeket Asgardban szolgálnak fel. Hagyományőrző, hangulatos hely szerintem.

-És az amerikai? Az milyen?

-Hát... igazából attól függ, gyors vagy rendes kaját akarsz enni. De szerintem a rendes sokkal jobb és egészségesebb!

-Értem... ezesetben... menjünk a Skandinávba! Hiányoznak már az otthoni ízek. De persze nem muszáj oda mennünk, ha te nem akarod...-ekkor halkan felnevetett, majd a szemembe nézett:

-Ne aggódj, nekem nincs bajom egyikkel sem. Amúgyis...itt csak a te véleményed számít...-zavarbaejtően sokáig mosolygott rám, majd hirtelen visszafordult az út felé, mert dudáltak és ijedtében meginogtatta a kocsit.

-Jaj, bocsáss meg! Még egyszer nem fordul elő, becsszó! Se a karambol, se a stírölés...

-Stírölés? Ezt milyen nyelven mondtad? Életemben nem hallottam még ezt a szót.

-Angolul...ez amolyan szleng, amit a korunkbeliek használnak. Azt jelenti....gyönyörködés valakiben...

-Ez aranyos,...csak egy kicsit zavarba ejtő!

-Vettem, akkor nem csinálom többet...-valami megmagyarázhatatlan okból elolvadtam lovagiasságán és meg akartam fogni a kezét, majd azt mondani: "Hogy te milyen édes vagy...!" De nem mertem megtenni, még az érintést sem.

-És itt is volnánk! Segítek kiszállni, egy kicsit bonyolult a nem földieknek a gyerekzár...-miután kiszállt, elölről megkerülte a járgányt és kinyitotta az ajtómat.

-Hölgyem...-megfogtam a kezét és sikeresen kiszálltam VOLNA, ha nem csúszok meg az egyenetlen talajon. Na, már csak ez hiányzott! Pofára fogok esni... Már pont készültem a puffanásra, amikor Peter megszorította a karom, így a mellkasára borultam, nem a földre.

-Hé, jól vagy? Minden rendben?-aggódó tekintettel fürkészte az arcomat, mire én kapcsoltam, hogy most a személyes terét sértem éppen, ezért lábra álltam inkább.

-Persze...csak elcsúsztam a magassarkúm miatt...-el akartam engedni a kezét, de ekkor ő belém karolt:

-Azt hiszem jobb lesz, ha támogatlak, amíg be nem érünk. Úgy tűnik a földút nem kompatibilis a cipőddel, nem szeretném, hogy kitörd a bokád!

-Nagyon kedves tőled! Köszönöm!-egészen az étterem bejáratáig így mentünk, majd ő ajtót nyitott nekem és bementünk.

/Peter/

Miután leültünk az általam foglalt, gyertyafényes, hófehér terítős asztalhoz, a pincértől (aki amúgy viking jelmezben díszelgett) megkaptuk az étlapokat. Mivel ez egy részben skandinávok által üzemeltetett hely, az étlapon rúnákkal és angolul is fel voltak írva az ételek nevei és összetevői. Ezt látva Astrid arcán mosoly terült szét. Tetszett neki a dekoráció is szerintem, mivel mikor bejöttünk, a lány lelkesen körbefordult és mosolyogva vizsgálgatta a festményeket, melyek skandináv isteneket ábrázoltak. Váratlanul a mosolyból halk kuncogás lett:

-Mi olyan vicces?

-Semmi... Ne haragudj, csak annyira jópofa az a kép ott apámról! Annyira nevetségesen ábrázolták!

-Ó, semmi baj! Miután megismertem Thort és az öccsét én is jókat szórakoztam ezeken a festményeken.-láthatóan komfortosan érezte magát, mert kb. még 2 percig nevetgélt magában, így nagyon aranyos volt.

-Tudod már, mit fogsz enni?

-Hmm... Ez a töltött bivaly krumplipürével jól hangzik! Rég nem ettem már olyat!.... Na és te?

-Szerintem én maradok a szokásosnál: Sárkányburger!

-Azt hol találtad? Mi van abban? SÁRKÁNYHÚS???

-Neeem, nyugi! Azért hívják így, mert nagyon csípős "sárkányszósz" van benne. Amúgy meg egy átlagos, marhahúsos hamburger.

-Hmm, én is szeretem az erőset! Inkább én is olyat rendelnék, ha nem baj...

-Ó, dehogyis baj... Inni mit fogsz?

-Hmm.... szerintem sárkánygyümölcs koktélt!

-Akkor ezt is megduplázhatjuk! A leírtak alapján én is szívesen megkóstolnám!-a pincér nem sokkal később fel is vette rendeléseinket, majd fél órával később ki is hozták, amit kértünk.

-Hát akkor... jó étvágyat!

-Neked is!-a vacsora első 5 percében mindketten csak élveztük a finom ízeket, majd aztán a lány hirtelen megtörte a falatozás csendjét:

-Te hiszel a sárkányokban?

-Hogy én? Hát...még sosem láttam egyet sem, de nem zárom ki, hogy valahol a kilenc birodalomban léteznének!

-Léteznek ám! Ők az univerzum leglesleginteligensebb és legesleggyönyörűbb lényei! Asgardban vagy 150 sárkányfaj él a legendák szerint.

-És te láttál már egyet?

-Naná! Nálunk a kisebb példányok amolyan házikedvencek, mint a Földön a kutya.

-Wow! De...nem veszélyesek az emberre?

-Hogyha már kölyökkorában hozzád kerül és foglalkozol is vele, nem. De ha felnőttként akar valaki befogni egyet... hát annak a túlélési esélye igen alacsony.

-Agresszívak szoktak lenni?

-Néha... Igazából attól függ, vannak-e fiókáik. Ha vannak, minden áron megvédik őket és akkor aztán harapnak.

-Neked van sárkányod?

-Sajátom nincsen. Csak a palotában volt egy, akin gyakoroltam a harcművészetet, miután egy századnyi valkűrrel együtt 100 pegazus is elesett egy csatában. Sárkányodat kezdtek el az istállókban nevelni, s velük indulnak az újabb háborúkba.

-Értem... szóval.... szeretsz harcolni? Van saját technikád?

-Még szép! Az asgardiak harcra születtek és annak ellenére, hogy hercegnőként nem lehetek a sereg tagja,... én is elsajátítottam egy-két fajta harcművészetet.

-Azta... akkor már értem, hogyan tudod olyan jól forgatni a tőrt. Édesapád tanított meg rá? Ha jól tudom, ő profi benne.

-Nem, ő azt akarta, maradjak távol a csatamezőtől. Csakhát, ami most az ő háborújúk, az előbb-utóbb a miénk lesz. Így hát magánórákra jártam,....titokban...

-Apád rájött?

-Persze... egyszer lebuktam hajnalban, mikor edzésre mentem... ő is pont a palotába készült.

-És aztán?

-Egy hét szobafogság után belátta, hogy igazából hasznos, ha a lánya tud fegyvert forgatni. Aztán már együtt gyakoroltunk egészen...addig a bizonyos napig, míg meg nem szöktem.-erre én csak egy együttérző mosollyal reagáltam, majd visszatértem a kajámhoz.

-Amúgy....ez a burger....egyszerűen isteni!!! Esküszöm Peter, ilyet otthon is csinálni fogok!

/Astrid/

Vacsora után ettünk még egy kis fagylaltot (ami most már a kedvenc földi kajám lett), majd Peter kifizette a kaját meg az italokat.

-Köszönöm a meghívást!

-Én köszönöm, hogy elfogadtad!-a kezemért nyúlt, hogy megcsókolja, de most valamiért a kezem nem akarta, hogy a fiú ajka hozzáérjen, így elhúztam azt. A francba, Loren át akarja venni az irányítást!

-Valami rosszat mondtam?-kissé ijedten meredt rám, majd szomorkásan inkább kinyitotta nekem az ajtót és kimentünk az étteremből.

-Peter! Várj már, had magyarázzam meg!

-Van valakid? Csak mert szólj, ha túl sok vagyok!

-Tessék? Nem, nem nincsen! Nem én voltam, aki az előbb azt csinálta! Hajjh, állj már meg kérlek!!!-utána iramodtam, s megragadtam a karját, szembefordítva őt magammal.

-Te is tudod, hogy mi a helyzet velem! Jól tudod, hogy ketten fogjuk azt a kormányt Lorennel! Tudod, hogy ő az, aki nem kedvel téged, nem én!

-Tudom....és...bocsánat, csak annyira arra koncentráltam, hogy minden is tökéletes legyen ma este, hogy...elfelejtettem, hogy kis lépésekben kell...-nem hagytam, hogy befejezze, amit akart, mert adtam az arcára egy puszit:

-Ezt azért, hogy javítsak a kedveden!-full diszkréten mondtam ezt olyan természetességgel, mintha csak felajánlottam volna, hogy menjünk el fagyizni. Vigyorogtam, mint a vadalma.

-És ezt pedig... a mai estéért! Nagyon szuper volt!-pont, amikor készültem közelebb hajolni, eleredt az eső és pillanatok alatt bőrig áztunk. Nevetve rohantunk a kocsihoz és miután fedél alá értünk, egymásra néztünk, s újból kitört belőlünk a nevetés.

-Életemben nem szórakoztam még ilyen jól! És nem rohantam a szakadó esőben senkivel sem...-a ruhám csurom vizes lett, ahogy a hajam és a cipőm is.

Peter levette a zakóját, hogy legalább csak az inge legyen rajta, ami vizes, de mivel az is elázott, rátapadt felsőtestére, így láthattam duzzadó izmait és kockahasát.

-Látom edzeni azt szoktál...-csúszott ki számon egy jóleső sóhaj kíséretében, mire ő csábosan rám nézett, s az alsó ajkába harapott:

-Igen...minden nap! Formában kell tartanom magam a szuperhősködéshez! És az erős izomzat is a radioaktív pók műve...-rám kacsintott, majd szeme megakadt ajkaimon. S ekkor minden sötétségbe borult... Egy üres szobában tértem magamhoz (a fejemben), s előttem ott állt a másik énem, Loren:

-Most komolyan? Meg akartad CSÓKOLNI??? KÉTSZER IS???

-Hé! Képzeld, létezik olyan, hogy magánélet!!! Inkább örülnél, hogy van egy szövetségesünk!

-SZÖVETSÉGES??? Inkább nyálgép... Ne hülyéskedj, hogy EZZEL akarsz először smárolni!-karba tette kezeit és még morcosabban nézett rám.

-Mégis mit képzelsz, mi közöd van ehhez?

-Nagyon is sok! Például...például...

-Látod??? Semmi közöd hozzá! Úgyhogy hagyjál minket békén!-harcoltam, hogy végre magamhoz térhessek, de csak fél óra múlva sikerült, így egy ágyban ébredtem....