A Griffendéles örült annak, hogy a nő törődött a szexuális beállítottságával és, hogy nem akarta őt szánt szándékkal kellemetlen helyzetbe hozni. 

...

Az aktust követően még volt két férfi kliense és egyik sem viselkedett úgy, mintha Harry hímestojás lenne. Egyikük kikötözte az ágyhoz és mondhatni elverte, míg a másik durva beszédstílusával rettentette el őt. Miután össze szedte a maradék energiáját, úgy döntött a bejárathoz megy, iszik egyet, eszik valamit és esetleg szív egy kis friss levegőt, miközben vár a következő fizetőre.

Ötlete végrehajtásába rögtön bele is kezdett azzal, hogy lesietett a lépcsőről. Ezután gyorsan kávét készített magának, majd szerzett pár teasüteményt. Elfoglaltsága közben viszont olyan meglepetés érte, hogy félrenyelte a falatot majd próbálta elnyomni köhögését sikertelenül.

Mikor végre megszabadult a kellemetlen érzéstől, ránézett megdöbbenésének okára. A fekete taláros férfi pontosan ránézett éjfekete szemeivel és felé közelített céltudatosan. Harry kétségbeesetten próbált kieszelni valamit, miközben volt professzora megállás nélkül lépdelt felé. Ijedtében majdnem elfutott, de összeszedve Griffendéles bátorságát, állta a férfi pillantását.

Amikor a férfi elé érkezett és tetőtől taplig végigmérte a fiút, az addig elfelejtett levegőt venni.

-Lám, lám, idejutottál Potter? -ciccegett. A szokásos gúnyos él csengett hangjában, de most pillanatnyilag Harryt az érdekelte a legkevésbé. Fejében tornádóként kavarogtak gondolatai és kétségbeesett kérdéseket tett fel magának. Vajon a férfi azért jött elé, hogy megfektesse? Egyáltalán mióta jár bordélyba és mégis miért pont ebbe? Gondolkodásából viszont a férfi újabb megszólalása zökkentette ki. -A Kis Túlélő, a Kiválasztott, a Fiú, aki túlélte, idáig jutott! -mondta dramatikussan, de arra nem számított, hogy a fiúról szavai leperegtek és hasonló hangnemben válaszol majd.

-Én? Úgy látom maga pedig ide jutott. Azt hittem legalább van annyi pénze, hogy minőségi szolgáltatásokban legyen része. -mondta a fiú, majd felkacagott.

-Ne beszélj meggondolatlanul Potter! Én most itt költeni fogok, ráadásul nem is keveset és hosszú órákat fogunk együtt eltölteni és nyugodtan tedd hozzá, hogy Uram. -mondta a férfi felsőbbrendűen, majd gúnyos mosolyra húzta a száját. Harry most jött rá, hogy elszólta magát és a férfi már elő is vette a zsebéből az érméket, amelyekből rengeteget adott a fiú kezébe. Most még csak dél múlt, de volt tanára körülbelül öt órát is kifizetett. Mit akar annyi ideig? Kiszedi belőle minden kis titkát, vagy azt akarja, hogy azt is megbánja, hogy létezik? Megalázza, tönkreteszi, vagy egyszerűen csak hosszan fog játszadozni vele az ágyban?

Töprengéséből végül a férfi zökkentette ki, miután a fiú csak bambult maga elé.

-Potter! Azért, mert háborús hős vagy nem kéne elkalandoznod, főleg úgy, hogy előtted állok és láthatom minden gondolatodat! -vette hangosabbra a hangját. -Most pedig mutasd az irányt! -parancsolt rá. Harry kipirultan indult fel a lépcsőn, majd fordult jobbra a kis folyosóra. Ott a negyedik ajtót vette célbe, ahova a jelszó bemondásával léptek be. A fiú Pitont meg sem várva ment előre, nem foglalkozva annak dühös horkantásával. Mikor a férfi is belépett finoman csapta be az ajtót és természetesen nem tiszta erejéből.

Miután bent voltak a szobában, kettesben....Piton fogta, majd levette szokásos fekete talárját és leült az ágyra.

-Na? -szólalt meg egy idő után Harry, mivel a férfi csak ült ott némán. -Tesz is valamit, vagy csak azért fizetett ennyit, hogy halálra untasson? -mondta a fiú provokatívan.

-Neked mégis mióta lett ilyen.... kifinomult a stílusod? -kérdezte gúnyosan.

-Képzelje el, volt nekem egy bájitaltan tanárom, hogy is hívták...? -mondta, miközben kezét elgondolkodva a szájához emelte. -Ja megvan! Perselus Piton, ráadásul maga az, hát nem csodás?

-Jól szórakozol? -kérdezte a bajitaltan tanár viccelődve.

-Tökéletesen, de először hadd fejezzem be a történetem! Szóval képzelje el, volt ez a tanár és ki nem állhatott engem és képzelje el, neki volt ez a szokatlanul, nos....ahogy maga is mondta URAM kifinomult viselkedése és annyira megtetszett, hogy át kellett vennem a csodás életszemléletét. -fejezte be egy szuszra, majd a légszomj miatt egy nagy lélegzetet vett a száján keresztül, majd kihívón meredt a férfire.

-És mi tetszett magának a stílusában? -kérdezte várakozón.

-Az, hogy úgy hangzik közben, mint egy seggfej, ami tudja rendkívül hasznos, ha az ember próbálja elkerülni a hírességet és az autogramra várókat. Egyébként, viccen kívül, mi a frásznak fizetett ki öt órát? -kérdezte élesen.

-Mert beszélgetni fogunk Potter, majd utána jön a java. -mondta, majd rókamosolyra húzta a száját.

-És mit ért a java alatt? -kérdezte óvatosan, de kétsége sem volt a válasz felől.

-Azt, amiért úgy általában az emberek hasonló helyekre járnak. -mondta mindenttudón. Harry erre válaszul egy hosszan elnyújtott sóhajttal mutatta ki nemtetszését, de tudta a férfi nagyon jól szórakozik rajta.

-Miről akar beszélgetni? -kérdezte magát összeszedve.

-Rólad. Egyáltalán, hogy kerültél ide?

-Tudja, ez a munkám! -mondta durcásan.

-Nem! Mondd az elejétől.

-------

Itt fejezem be ezt a részt, mert nem akarlak nélküle hagyni titeket, most pedig próbálok a másik két könyvemen is dolgozni, mivel már egy ideje nem írtam. Remélem tetszett, mert hamarosan jön a következő.