Harry egy ágyon feküdt, kezét mellkasán nyugtatta és a plafont bámulta. A vörös baldachin kellemesen vette körbe, miközben finomabbá tette a bútorok körvonalait. Ez jutott neki a háború után. Hermione és Ron meghaltak, a Weasleyk felszívódtak, míg Luna és Neville nyom nélkül eltűntek, de a fiú mert volna rá fogadni, hogy már ők is halottak. Mikor elvesztették az ütközetet ő elmenekült és megúszta, habár Voldemortot legyőzte, senki sem ünnepelte.

A rengeteg áldozat, amit a csata követelt felülmúlta a kis hős tettének megbecsülését. Az emberek fel sem fogták, neki milyen nehéz élete volt idáig, sőt cseppnyi empátiát sem tanusítottak irányába. Az egyetlen ember Piton volt, aki őszintén megdicsérte a tettéért. A férfiről bebizonyította, hogy ártatlan volt annak emlékeit felhasználva, de azóta nem látták egymást.

Utolsó évében képtelen volt koncentrálni, sokszor nem is evett, mégis alváshiánnyal küzdött rengeteg szabadidejében. Végül inkább elhagyta az iskolát, mert tudta, hogy úgyis megbukna. Azóta nem akart Harry Potter lenni, csak egy normális életre vágyott és ezt kapta helyette.

-Gyere! Új kliensünk érkezett, szolgáld ki! -nyitotta szélesre az ajtót Morris. Kint egy nagy, izmos férfi állt türelmetlenül várakozva a fiatalra. Harry fáradtan és fájdalmasan felkelt az ágyról, majd a férfi elé lépett. Már jól ismerte őt, sokszor járt ide, ismerte az árakat. A férfit betessékelte, majd egy varázslattal becsukta mögötte az ajtót.

-Mivel szolgálhatok kedvesem? -mondta behízelgő hangon.

-Tudod te mire vágyom! -mondta a férfi, majd pénzt dobott a szobában lévő kis tálcára. Természetesen Harry már ismerte a férfi szokásait, ezért hasára feküdt, majd hallotta annak elégedett morgását.

Érezte, ahogy az először nadrágját csatolja ki, majd ágyékába markol. Harry tettetett élvezettel sóhajtott fel, de érezte, ahogy farka kicsit megkeményedik.  Ezután kicsit sem finoman lehúzta a nadrágot, majd alsónadrágját is levette róla. Nem sokkal később ingjének vetett véget egy rántással; Harry hallotta, ahogy a gombok szétpattognak a földön.

Most jött a férfi szokásos kínzása: testével hátulról hozzádörgölőzött a pucér hátsóhoz, majd mikor eltávolodott egy óriásit csapott a kerek fenékre. Harry ezt némán tűrte, ahogy Jack elvárta azt, egyébként torkát szorongatta volna meg, hogy maradjon csendben. Ezt a férfi elismételte még párszor, majd ruháit egy varázslattal levette. Újra a fiúhoz dörgölőzött, aki halk sóhajtást hallatott a meggyőző játék érdekében.

Bármikor, amikor Jacknek nem megfelelően viselkedik, az megbünteti érte, Harry pedig erre egyáltalán nem vágyott. Teste már így is fáradt volt az egész napi bánásmód miatt és bejárata sajgott az agresszív férfiaktól, mert igen, legtöbbször férfiak jártak hozzá. Mégis néha előfordultak nők is, ami nagyon nehéz volt a Kiválasztott számára, mert ő meleg volt és még így is sokan boldogan jöttek el tőle.

Ahogy a férfi vastag férfiassága megkeményedett, úgy kezdett Harry is finoman a takaróhoz dörgölőzni. Az inger miatt az ő vére is irányt váltott és lentebbi régiók felé kezdett haladni, amely még egy pont volt Jacknél. Most következett a legutáltabb rész.

A férfi farkát a fiú bejáratához illesztette, majd kíméletlenül beléhatolt. A fájdalom teljes erővel csapott végig a testén, de mégis szótlanúl tűrt, egyedül csak hamis nyögéseivel fűszerezte az aktust. Mikor a férfi végül elégedetten beleélvezett és még egy nagyot rácsapott a meggyötört fenékre kész volt. Az idő lejárt, a férfi pedig se szó, se beszéd elment.

Harry fáradtan hanyatlott vissza az ágyra, majd egy varázslattal megtisztította magát. Undorodott ettől a férfitől, sőt szinte az összes kliensétől. Persze, hogy pont neki sikerült kifognia a Zsebpiszok köz legelcseszettebb bordélyát. Mivel egy menet kifejezetten olcsó volt, ezért elég durván bántak Harryvel és ő ezt igazán utálta.

De még így is szegény volt, ha napi 24 óra minden percében dolgozott volna, akkor is ugyanolyan szegény lenne. Amikor ezt a szakmát választotta nem számított rá, hogy soha többé nem tud elszakadni ettől a helytől. Nem azért, mert szerette, hanem, mert nem tudta kifizetni az adósságát Morrisnak, aki mindig úgy tett, mintha neki, Harry Potternek hálásnak kéne lennie neki.

Ő még ennek ellenére is maradt, nem szökött el, nem menekült. Mindennap szorgosan dolgozott és hagyta, hogy betegebbnél betegebb férfiak rakják belé a farkát. Ha fájt is, ha kellemetlen is volt, ha megalázták, megerőszakolták, akkor is. De minden nap érezte, ahogy ez a munka egyre inkább nehezedik rá, mintha csak egy hegyet pakoltak volna a hátára. Fáradt volt, de nem tudott változtatni, mintha ide láncolták volna. 

------------------

Ez lett volna a történet első része csak, hogy kicsit bemutassam az alaphelyzetet. Valószínűleg 100-200 szóval hosszabbak lesznek a következők, de most csak ennyit akartam írni. Remélem tetszik a nem mindennapi téma, ami végig fog vonulni a művön.